Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-30 / 100. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1985. április 30., kedd „...az iskolába előkészítve menjünk...” lyen volt a régi, mit taní­tottak. hogyan tanították? A Tréfás és csodás jelen­ségek a számok birodalmá­ból című könyvecskét szí­vesen kézbe vették volna. De ha nem is tehették, annyi konzekvenciát le­vontak. hogy lám régen is igyekeztek oldani a szá mokkái való nehéz ismer­kedést ... Az Özdi Honismereti Kör tagjai — ezt Nagy Károlytól tudom — már régóta gyűjtik a vidék né­pének életét dokumentáló tárgyakat. Hogy a mai em­berek ne csak a gyár tör­ténetét tudják, hanem a bányászatét is, (ami össze­forrott a gyárral), de leg­főképp azok életét, akik értéket hoztak létre, mert dolgoztak, teremtettek, al­kottak. Ehhez a szélesebb horizonthoz az iskola is hozzátartozik... Különben ezen a vidéken igencsak alkalmas lehetőség van a régi iskola minden ágának megmutatására, az egyhá­zi, a községi és a gyári iskola egyaránt fellelhető volt. Ez utóbbi nem is akármilyen színvonalon működött (a legtöbb anyag erről szerepel a dokumen­tumok és a levéltári anya­gokról készült másolatok közölt) a gyár tulajdono­sai nagyon vigyáztak, olyan színvonalon tanít­sák a szakmát, a mester­séget, hogy biztos után­pótlásuk legyen ... A régi iskoláról beszé­desen vallanak a dokumen­tumok. A tanító életéről is. A tardonai községi nép­iskola II. számú tanítói Nagy Károly fő szervezője és rendezője is volt a gyűj­teménynek állásának megszervezéséről készült jegyzőkönyv máso­latában olvastuk: „Megál­lapítottam, hogy a tardo­nai községi elemi népisko­lánál az I szervezett ta­nítói álláson működő ta­nító H() mindennapos tan­köteles tanulót tanít. Ilyen magas tanulólétszám melleti megfelelő ered­ményt elérni nem lehet, miért is a fentebb meg­szervezett népiskolánál a második tanítói állás meg­szervezését feltétlenül szük­ségesnek tartom. A szóban forgó tanítói állás részé­re, annak első betöltésétől kezdődő hatállyal fizetés- kiegészítő államsegélyt en­gedélyezek . ..” Bizony mondom, nem válik ártalmunkra, ha a régi iskoláról nemcsak annyit tudunk, amit az em­lékezet őriz és a szájha­gyomány. Az ózd-szenlsi- moni gyűjtemény dokumen­tumai — alig egy hónapja nyílt meg — nekem ezért voltak sokatmondóak. Csutorás Annamária Fotó: Fojtán László Tankönyv a századfordulóból ózd-szentsimoni pedagó­giai gyűjtemény egyik tab­lójáról másoltuk le. vala­mikor 1922—27 között ké­szült a Rimamurány—Sal­gótarjáni Vasmű Rt. ózdi gyártelepi elemi iskolájá­ban. Az egykori ózdi járás és a mostani Ózd város és vonzáskörzete iskolatör­téneti dokumentumaiból meglehetősen sok mindent gyűjtöttek össze, s tettek ki közszemlére. Nagy Ká­roly, a farkaslyuki általá­nos iskola igazgatója és az Ózdi Honismereti Kör lel­kesedését, szorgalmát di­cséri a gyűjtemény, egy majdani ózdi helytörténeti múzeum része. A városi tanács nem kevés anyagi áldozatát is persze, hiszen az épület felújítása, a tár­lók elkészítése nem volt filléres mulatság. Egy múzeum — egy pe­dagógiai múzeum is! — Hacsak gyűjtő szenve­dély. emlékőrzés szándéka nem vezetett valakit, már hiábavaló a keresgélés. A pedagógiai gyűjteményben tisztes számban láthatóak régi tankönyvek, módszer­tani tanítói útmutatók. A felszabadulás utáni tan­könyveket a kazánház tü- zétől mentette meg Nagy Károly. A régebbiek in­kább tisztes öreggé őszüli hajdani nebulók komódjai­ból, ládáiból kerültek elő. Pedagógusokkal együtt ismerkedtem a gyűjtemény­nyel. Véletlenül futottunk össze, az ózdi 2-es számú iskolából jöttek ki szemlé­lődni. Van, aki most lát­ta közülük először az öt­venes években „forgalom­ban volt” Alkotmánytan tankönyvet, van, aki tanult belőle. Azt mondják, bár nagyon változott a taní­tás, az iskola, nem ártal­mas, ha megismerik, mi­Hatalmas anyag van a tárlókban. Az érdeklődőnek van mit tanulmányoznia az ózd-szentsimoni pedagógiai gyűjte­ményben Az ipariskola szabás-varrás mintái „ . . . Többen előkészület- lenül mennek az órákra, ezért kerül aztán a táblá­ra lehetetlen térkép, lehe­tetlen rajz. Pl. a földrajz­ból az előkészületi napló­ba kell előrajzolni minden tananyagot. Éppen úgy minden tárgynál, amit nem szemléltetünk más­ként, a raj,zot készítsük elő. De ne ott sütögessük ki, hogy hogyan is kelle­ne. hanem már az iskolá­ba előkészítve menjünk... A számtannál az eljárás egységes legyen .. . Fontos, hogy a gyermek tisztában legyen a számok helyi ér­tékével ... A történelem tanításában ragaszkodjunk a könyvhöz a vallást érin­tő részeknél...” A mai iskolában már az első osztályban is ma­tematikát tanítanak, úgy­hogy a laikus számára is azonnal kitetszik, nem nap­jainkban készült az a tan- testületi jegyzőkönyv, amelyből idéztünk. Aiz három dologból áll össze; a tárgyi emlékekből, a tar­talmi és a módszertani anyagból. A tárgyi emlé­kek még hiányoznak de régi iskolai bútoroknak már „nyomába eredtek”, s idővel — mert megvan a helyük — azok is mutat­ják, milyen volt egy régi iskola. Az idő egyébként már sürget, ha még láttat­ni akarjuk, most kell ösz- szeszedni, ami még fellel­hető belőle a régi iskolák padlásain, mert többnyire a.z történt, hogy amikor bútort cseréltek, felújítot­ták az épületet, szabadul­tak az ócska padoktól. gazdálkodás Az országgyűlés tavaszi ülésszakán módosították a népgazdasági tervezésről, az állami pénzügyekről és a ta­nácsokról szóló törvényeket. Ezzel megnyílt az út a ta­nácsi gazdálkodás és gazda­ságirányítás — elvekben már korábban megfogalmazott — 19H6-ban kezdődő korszerű­sítése előtt. A helyi taná­csok önállósága elsősorban a kiadások feletti rendelkezés­ben nő. Megszűnik a fel­használási kötöttségek nagy része, például a lakás- és a kórház-célcsoport, az út— híd fenntartási előirányzat, és igazgatási béralap előírá­sa. NEGYVEN SZÁZALÉK Egységes tanácsi pénzalap keletkezik, amelynek lei- használásáról, a működtetési, a felújítási és fejlesztési fel­adatok arányáról a tanácsok középtávú és éves terveik­ben, illetve költségvetésük­ben döntenek. A helyi önállóságot növe­li, hogy a gazdálkodás alap­vető feltételeit már a kö­zéptávú tervezés koncepcio­nális szakaszában megismer­hetik. Gazdálkodásukat erő­síti, hogy az állam támoga­tással és a bevételek szabá­lyozásával biztonságosabban gondoskodik meglevő intéz­ményeik fejlesztési eszközei­ről. A jövőben a népgazda­sági tervben számított fej­lesztési lehetőség — országos állagban — mintegy 40szá­zaléka állandó népességük arányában a helyi tanácso­kat illeti meg. A fejleszté­sekhez szükséges eszközök további 25—H0 százalékát a megyei tanácsok céltámoga­tása adja. A megyei tanácsok terve­zési tartalékot képeznek, amelynek célja, hogy a nép- gazdasági tervben feltétele­zettnél kedvezőtlenebb kö­rülmények között se szen­vedjenek csorbát a helyi, testületi döntések. Éppen ez növeli a helyi tanácsok fe­lelősségét, a lakosság, a tár­sadalmi és érdekképviseleti szervek szerepét a döntések előkészítésében, a tervek ki­dolgozásában és megvalósí­tásában. A megyei tanácsok felada­ta egyrészt a területfejlesz­tési politika meghatározása, másrészt a népgazdasági ter­vekben és az állami költ­ségvetésben meghatározott célok és prioritások érvénye­sítése. Irányító tevékenysé­güket nem a helyi tanácsi feladatok közvetlen kijelölé­sével, hanem közgazdasági módszerekkel látják el. BEVÉTELI FORRÁSOK Továbbra is a megyei ta­nácsok feladata a működés eltérő feltételeinek közelíté­sét, a szakmai programok megvalósítását, továbbá a felújítási elmaradások beho­zását szolgáló eszközöknek a helyi tanácsok közötti el­osztása. Új feladatuk, hogy a középtávú népgazdasági tervben egységesen meghatá­rozott fejlesztési lehetőséget (fejkvótát) hosszú távú me­gyei településfejlesztési ter­vük figyelembevételével dif­ferenciálják. Az a cél, hogy i ly módon mérsékeljék a te­lepülések és vonzáskörzetük ellátási színvonala közötti indokolatlan különbségeket. A jövőben a tanácsok há­rom bevételi kategóriával számolhatnak: a szabályo­zott, illetve az egyéb forrá­sokkal, valamint az állami támogatással. A szabályozott források a költségvetési szer­vek működési bevételéből, a lakossági adókból, a föld- és béradóból, továbbá a gaz­dálkodó szervezetek hozzá­járulásaiból táplálkoznak. Az egyéb (érdekeltségi) bevéte­lek mértéke a tanácsok te­vékenységétől, a lakossági és a gazdálkodó szervek maga­tartásától függ. E tételt gaz­dagítja például a gyógy- és üdülőhelyi díj, a település- fejlesztési, az út- és közmű­fejlesztési hozzájárulás, a te­lek tulajdonoscseréjéből származó, a lakásépítéssel és -juttatással kapcsolatos be­vétel, a bankhitel, a köt­vénykibocsátás. Az állami tá mogalás f o rrásk iegészí tő szerepet tölt be, fedezetet nyújt a szabályozott és az érdekeltségi források által nem fedezhető kiadásokra. FOKOZATOS ÁTTÉRÉS A korszerűsített tanácsi « gazdaságirányitásra való át­térés fokozatosan történik. A korszerűsített rendszer 1986. január 1-ével bevezethető, egyes elemei azonban csak fokozatosan teljesedhetnek ki. A VII. ötéves tervidő- szakraf-vonatkozó népgazda­sági tervezőmunka a kon­cepciók szakaszában tart. Még nincs véglegesen ki­munkálva a nemzeti jöve­delem, a belső felhasználás, a fogyasztás-felhasználás aránya, a közkiadások lehet­séges növekedési üteme. Bi­zonyosnak látszik azonban, hogy az 1986—90-es évek el­ső szakaszában a tanácsok fejlesztési lehetőségei az idei szint körül alakulnak, az anyagi lehetőségek bővülésé­re csak a tervidőszak má­sodik szakaszában látszik le­hetőség. A helyi tanácsoknak lehe­tőségük lesz a korszerűsített gazdaságirányítási rendszer gyakorlására alaposan felké­szülni. Biztató, hogy a VII. ötéves központi és tanácsi tervezés már az új rendszer szabályai szerint folyik. Kulcskérdés, hogy a pénz­ügyi átmenet miatt sehol sem kerül sor folyamatban levő tanácsi beruházás leál­lítására, vagy lassítására. Rákóczira emlékeztek a Hegyközben Még tartanak az emléke­zések Zemplénben, a Rákó- cziak földjén a vezérlő feje­delem halálának 250. évfor­dulója alkalmából. Nemcsak a városokban és nagyobb községekben, hanem a Hegy­köz aprófalvaiban is felidé­zik a fejedelem emlékét. Ez érthető, hiszen a Rókóczi- birtokokhoz nemcsak a to- kaj-hegyaljai szőlőföldek, ha­nem a hegyközi erdőségek és az ott létesített üveghuták is hozzátartoztak. Füzérradványon a Hazafias Népfront helyi bizottsága rendezett jól sikerült műso­ros ünnepséget a művelődési házban. Czilli Mátyás nép- fronttitkár megnyitója után dr. Telegdi Imre református lelkipásztor mondott ünnepi beszédet, méltatva II. Rákó­czi Ferenc történelmi nagy­ságát és a kuruc szabadság- harc jelentőségét. Az álta­lános iskola növendékei — Szalkó Lászlóné előkészíté­sével — szavalatokkal, ének­számokkal járultak hozzá a kedves ünnepség fényének emeléséhez. Füzérradvány és a nagy kiterjedésű hegyközi erdőség a felszabadulás előtt száza­dokon át a bécsi udvarhoz hű gróf Károlyi-család bir­toka voll, s ez a magyará­zata, hogy II. Rákóczi Fe­rencről errefelé régen utcát sem volt szabad elnevezni. Ezt a parancstilalomra tör­tént „mulasztást” az utóbbi négy évtized alatt mindé' nütt, így a grófi birtokok központjában, Radványban is igyekeztek „pótolni”.

Next

/
Thumbnails
Contents