Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-19 / 91. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1985. április 19., péntek Megkezdődött az országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) Új mozzanat, hogy a szak- miniszter dolgoztatja ki a szakmai tantárgyak tanterveit, tankönyveit, meghatározza a vizsgáztatás és a képesítés szakmai követelményeit. A középfokú szakoktatás irányításában a szakminisztériumok ás a vállalatok együttműködése az egyik alapfeltétele annak, hogy az oktatáf és nevelés munkája megújuljon. A minisztertanácsi végrehajtási rendelet lehetőséget nyújt arra is, hogy vállalatok szakmunkás- képző iskolát tartsanak fenn. A felsőoktatási intézmények irányítása megoszlik, mert több miniszter közvetlenül irányít felsőoktatási intézményeket. Irányító jogGárdai Zoltánná, esztergomi szakközépiskolai igazgató a törvényjavaslat bizottsági előadója arról a megkülönböztetett társadalmi figyelemről beszélt, amely a felnövekvő nemzedék nevelésének és oktatásának kérdéseit kíséri. — Az oktatásról szóló törvényjavaslat a kulturális, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság együttes ülésén is nagyító alá került: megfelel-e a jogalkotók szándékainak. A képviselők többsége elismerően szólt a törvénytervezet nyílt, demokratikus előkészítéséről — a sokszor éles kritikai észrevételek tüzében is — a türelmes, alakító, módosító, vagy magyarázó jogalkotói hozzáállásról — mondotta. Szurgyi Istvánná, a rákó- czifalvi általános iskola igazgatója hangsúlyozta: megelégedéssel, örömmel fogadták a nevelőtestületek, hogy a szakmai viták valamennyi oktatási intézményre kiterjedtek. A közéleti demokratizmus érvényesülését látják abban, hogy a törvényjavaslatban érvényesített módosítások tükrözik a nevelőtestületek véleményét, javaslatait. A továbbiakban a nevelőoktatómunka feltételrendszeréről szólt, s ezzel kapcsolatban megjegyezte: a pedaA magyar oktatásügy az országgyűlés elé terjesztett új oktatási törvénnyel ismét fontos állomásához érkezeit, amelynek jelentőségét különösen kiemeli az a tény, hogy a 80-as évek elejétől gondos előkészületi munkálatok ui.án a közoktatás és a felsőokia- tás átfogó fejlesztési programja elkészült, ezt az országgyűlés egy évvel ezelőtt megvitatta, majd a Minisztertanács elfogadta, és amelynek alapján oktatási intézményeink már folyamatosan dolgozzák ki saját fejlesztési koncepcióikat az ezredfordulóig terjedő hatály- lyal. E fejlesztési program sikeres megvalósításához az oktatási rendszer újabb jogi szabályozása szükséges, amely összhangban a fejlesztés célkitűzéseivel, hosszabb távon képes hatékonyan szolgálni a felnövekvő generációk nevelésének és oktatásának ügyét. Az új oktatási törvény megalkotására akkor Kerül sor, amikor a felsőoktatásban a fejlesztési munkálatok koncepciókészítési periódusa — az ágazati’ fejlesztési irányelvek után az intézményi koncepciók elkészültével — lassan lezárul, és kezdődik a megvalósítás szakasza, amely már nem nélkülözheti az új törvényt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a körüket önállóan gyakorolják, abban a művelődési miniszter csak az egész oktatást árintő fő kérdésekben kap egyetértési, illetve véleményezési jogot. A szakképzési célok meghatározásában, a tantervi irányelvek kidolgozásában az eddiginél nagyobb szerepet kap a Magyar Tudományos Akadémia. Köpeczi Béla végezetül a következőket mondotta: a tavaly elfogadott fejlesztési program és az erre épülő jogi szabályozás alkalmas arra, hogy a magyar nevelés és oktatás tovább fejlődjék a pedagógusok, szülők, a társadalom aktív közreműködésével. A miniszter kérte az országgyűlést, hogy mindezt figyelembe véve fogadja el a törvényjavaslatot. góguspálya vonzóbbá tételének első jeleként számon tartott — a javuló társadalmi megbecsülést is jelző — tavalyi, rendkívüli fizetésrendezés kedvező hatása elsősorban a pályakezdő pedagógusok körében vált érzékelhetővé. Szabó Imre, a Hajdú-Bi- har megyei Tanács elnöke felszólalásában többek között arról beszélt, hogy napjainkban a társadalmi, gazdasági igények változása miatt egyre nagyobb szükség van a korszerű képzettségű szakemberekre. Miután az új oktatásfejlesztési el k épze 1 ése k hatása csak hosszabb távon lesz érzékelhető majd, javasolta: mielőbb kezdődjék meg a jelenleg már pályán dolgozó szakemberek át- és továbbképzése országos program alapján. A tapasztalatok szerint — folytatta — a felsőoktatási intézmények érdemi együttműködésének jelenleg számos szemléleti és szervezeti akadálya van. Az intézményi önállóság helytelen értelmezése például „egyetemi városainkban” nehezíti a több szakma együttes jelenlétéből adódó előnyök kiaknázását — a képzésben és a kutatásban egyaránt. Ezt követően dr. Czibere Tibor, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem rektora kapott szót. törvényhozás valamit is Késett — bár az intézményeknek hasznos lett volna, ha koncepcióikat a törvény ismeretében készíthették volna el —. hanem azt kívánom kiemelni, hogy a fejlesztési program végrehajtásához új oktatási törvény szükséges és a kettő együtt szolgálja oktatási rendsze. rünk korszerűsítését, ezért nem is választhatók el egymástól. A törvény és a fejlesztési program szükségszerűen egymással szoros Gsz- szefüggésben van. mindkettő szervesen illeszkedik az állami oktatási rendszer fejlődési folyamatába. A gyakorlati képzés a legtöbb szakterületen, az üzemekben eredményesebben valósítható meg, mint az iskolákban. Ezért fontos az együttműködés az iskolák és az üzemek, gazdasági egységek között, ami az új törvény szellemében még megoldásra vár. Külön figyelmet érdemel a gyakorlati készségek elsajátításának kérdése a felsőoktatásban. A tudományos-technikai haladás és a gazdasági- társadalmi fejlődés megköveteli a felsőoktatás tartalmi továbbfejlesztését, ugyanakkor a képzési időtartam korlátozott, növelése gazdaságilag nem indokolható. Ebben a helyzetben nem lehet elvárni azt, hogy a felsőoktatásból kikerülők kész gyakorlati szakemberek legyenek. Ennek a különben jogos követelménynek csak a tanulmányok befejezése utáni gyakorlati képzés.sel lehet eleget tenni. Ezt eddig is tapasztaltuk. legfeljebb nem. vagy nem kellő hangsúllyal beszéltünk róla. Az új oktatási törvény a felsőfokú szakemberképzés mellett a felsőoktatás feladatául jelöli meg az alap- és alkalmazott kutatások végzését, az országos kutató- hálózat részeként való közreműködést a társadalom és a gazdaság fejlesztési feladatainak megoldásában. Ennek gazdasági jelentőségét úgy vélem e helyütt nem kell különösebben indokolni. De mint a felsőoktatásban immár több mint két évtizede tevékenykedő oktatónak — és egyben kutatónak — legyen szabad arra irányítanom a figyelmet, hogy a felsőoktatási intézményeket már csak azért is be kell vonni — éspedig az eddigieknél sokkal nagyobb arányban — a központi kutatási feladatok megoldásába, mert a kor színvonalán működő felsőoktatás nem lehet meg magas színvonalú kutató tevékenység nélkül. Hiányolom annak szabatos kifejtését a törvényben, hogy a felsőfokú — de immár két Dr. Vámos Marietta tó- almáti körzeti orvos hangsúlyozta: a törvény egyik legnagyobb értéke, hogy egységben szemléli az oktatási rendszert az óvodától a felsőoktatásig. Emellett nagyon lényeges, hogy az oktató-nevelő munka kereteit oly módon szabályozza, hogy lehetőséget nyújt a pedagógiai szabadságnak. Igen jelentős az is — fogalmazta meg a képviselőnő —, hogy társadalmi rendszerünk egyik legfontosabb jelensége, a demokratizmus erősítése benne foglaltatik a törvényjavaslatban és ezt egyik elsődleges célként jelöli meg az oktató-nevelő munka minden szintjén. Pál József, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár lakatosa elsősorban a törvénytervezetnek a szakemberképzéssel, a szakember-utánpótlással, a vállalati tanműhelyi oktatással kapcsolatos részével foglalkozott. Egyetértett azzal, hogy a munkásosztály utánpótlásának biztosítása nem lehet csak az iskola feladata. e nevelő munkába be kell vonni a vállalatokat is. Több mint harmincéves tapasztalatára alapozva jelentette ki: a vállalati tanműhelyi képzés szerepe meghatározó, ennek során ismerkedik meg a tanuló — a szakmával együtt — az üzemi légkörrel, itt ismeri meg a munkahely követelmény- rendszerét, amelynek a későbbiekben meg kell felelnie. Reger Antal. a Magyar Rádió főosztályvezető-helyettese, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének alelnöke a miniszteri expozé nemzetiségi oktatási kérdésekkel foglalkozó részéhez szólt hozzá. Megállapította, hogy a nemzetiségek továbbélésének, fejlődésének, a művelődési esélyegyenlőség maradéktalan megvalósulásának egyik legfőbb eszköze. — s egyben biztosítéka — a tartalmában és szervezetében korszerű, hatékony nemzetiségi oktatás. A képviselő rendkívül jelentősnek tartotta, hogy a törvényjavaslat az alkot, mány szellemének megfelelően a magyar mellett nemzetiségeink nyelvét is oktatási nyelveknek deklarálja, valamint azt is, hogy a nemzetiségi gyermekek anyanyelvi, illetve kétnyelvű ővoszinten: főiskolai és egyetemi szinten szerezhető — alapképzést követő továbbképzési formák egymáshoz hogyan viszonyulnak. Ezt két szempontból is fontosnak tartom. Az egyik: egy- egy szakmán belül, amelyen jelenleg is kél szinten folyik a felsőfokú szakemberképzés, a képzési szintnek a mérnöki munkakörök betö'l-i tésénél való teljes figyelmen kívül hagyása értékzavarokat, s a fiatal műszaki értelmiségiek egyetemi végzettségű köreiben rossz közérzetet okoz: és valljuk be: a gazdasági szektor bizonyos területein máris antiszelek- ciós folyamatra utaló jelenségek tapasztalhatók. A másik: ha a társadalom nem becsüli meg az — akár csak tanulmányi időben való többletráfordítást is —, akkor a magasabb szintű továbbképzési formák elveszítik vonzerejüket. Ez pedig nem lehet cél! Mert gondoljuk csak meg: műszakiak esetében egyetemi szinten a szakosító továbbképzésben szerezhető oklevélhez minimálisan 14 félév tanulmányi idő szükséges, míg főiskolai szinten már 9 is elegendő. Nem hinném, hogy valaki is komolyan állíthatná, hogy bármilyen értékrendben a kettő közé egyenlőségjel volna lehető! dai nevelésben és iskolai oktatásban részesülhetnek. Puskás Andrásné, a Mezőgép Mezöberényi Gyáregységének betanított lakatosa elsősorban megyéje gondjairól szólt. Elmondta, hogy a megye lakosságának iskolázási szintje az átlaghoz viszonyítva alacsony. Ennek oka — mondotta — az iskolahálózat történelmileg kialakult elosztása, és az, hogy a megyeszékhelynek máig sincs felsőoktatási intézménye, amely — más regionális központokhoz hasonlóan — meghatározó szerepet tölthetne be a megye szellemi életének szervezésében, az ország szellemi vérkeringéséhez való kapcsolódásban. Orlovácz György Tolna megyei képviselő, általános iskolai tanár örömmel nyugtázta, hogy viszontlátja a törvényjavaslatban azokat a javaslatokat, amelyek az előzetes szakmai viták során az őszi nevelési értekezleteken hangzottak el a pedagógusok részéről. Szóvá tette, hogy a gyakorlatban érvényt kell szerezni a közoktatásfejlesztési program azon törekvésének, hogy csökkenjenek az egyes intézmények működési feltételei közötti nagyfokú különbségek. Káli Ferenc, a bicskei Vajda János Gimnázium igazgatóhelyettese elmondta, hogy a törvény-tervezet szakmai vitáin — amelyek -közül több eszmecserén maga is részt vett — elhangzott észrevételek, megjegyzések, javaslatok többségét a törvényelőkészítők hasznosították. Erről már menet közben informálták is a pedagógusokat a Köznevelés című fplyóirat- ban. Az ilyen gondos, több hónapig tartó előkészítő munka után sem állíthatjuk azt — folytatta —, hogy a javaslat most már abszolút tökéletes. Mutatja ezt az a tény is, hogy a bizottságok együttes ülésén s a mostani parlamenti vitában is több figyelemre méltó javaslat hangzott el. Végh György, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára kiemelte: a- törvényjavaslat helyesen fogalmazta meg az iskolatípusok oktatási célját és feladatait. Nagyon fontos, hogy az egyes osztályok számává meghatározott tananyag köHozzászólások az oktatásügyi törvényjavaslathoz Dr. Czibere Tibor felszólalása Egységes szemlélet szükséges vesse a mai kor tudományos-technikai szintjét, kellően szelektált legyen, s messzemenően vegye figyelembe az érintett korosztály befogadóképességét. Reidl János, a Videoton labi gyáregységének meo- csoportvezetöje a szakmunkásképzés gondjairól szólva szorgalmazta: az üzemek az eddiginél sokkal nagyobb propagandamunkát fejtsenek ki annak érdekében, hogy megszerettessék a gyári munkát, a szakmákat. Rámutatott: célszerű pontosítani az ágazati minisztériumok szerepét, eszköz- és pénzben! támogatásuk mértékét a szakmunkásképzés segítésében. Gyurkó László író felszólalását a békéhez kapcsolódó gondolatokra építette. Mint mondotta: az iskolának, a pedagógusoknak, egész nevelési-oktatási rendszerünknek törekednie kell arra. hogy a fiatalokat a békére neveljük. A törvényjavaslathoz több hozzászóló nem jelentkezett. A vitában elhangzottakra Köpeczi Béla válaszolt. A miniszter örömmel fogadta azt az egyetértést, hogy a nevelést a képviselők is az iskola, egész iskolarendszerünk fontos tényezőjének tartják. Határozathozatal következett: az országgyűlés az oktatásról szóló törvényjavaslatot elfogadta. Ezután az elfogadott napirendnek megfelelően falu végi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke emelkedett szólásra. A településfejlesztés távlatai Faluvégi Lajos expozéja A terület- es településfejlesztés hosszú távú feladatainak kijelölésében, ebben az igazi nemzeti ügyben okvetlenül szükség van a legszélesebb körű társadalmi egyeztetésre és a legfelsőbb népképviseleti testület állásfoglalására. Ebből kiindulva szerepelnek önálló napirendként most —első ízben — a magyar országgyűlés ülésszakán a terület- és településfejlesztés kérdései — mondotta bevezetőben a kormány elnökhelyettese. — A kormány a tudomány eredményeire támaszkodva készítette elő a dokumentumot és határozattervezetet. A munka szoros összhangban folyt az ezredfordulóig kitekintő hosz- szú távú népgazdasági tervezéssel. Falu végi Lajos ezután az elmúlt évek változásainak a jövőt megalapozó és a jövőre érvényes tanulságairól szólt: fölidézve azt, hogy negyven évvel ezelőtt honnan indultunk el. A korszakos társadalmi változások nyomán a hatvanas évek végére jelentékenyen csökkentek — bár a különféle településtípusok között továbbra is számottevőek maradtak — a gazdasági fejlettség és az életszínvonal területi különbségei. Erőteljessé vált a népesség koncentrálódása. Meggyorsult az urbanizációs folyamat. Az expozé ezt követően kiemelte a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatai közül a legfontosabb összefüggéseket és célokat. — A célok közül kiemelésre kívánkozik a természeti, környezeti és települési értékeink megőrzése. — Céljaink megvalósításának fontos föltétele az, hogy a döntéseket azok hozzák meg és végrehajtásukról azok gondoskodjanak, akik a szükséges ismeretek birtokában vannak, illetőleg akik a döntéseket a legjobban tudják végrehajtani. Evégett növeltük meg a vállalatok önállóságát, s ezért korszerűsítjük most a tanácsi gazdálkodást is. A tanácsi gazdálkodás önállóságának erősítéséről szóló javaslatot a kormány a közeli napokban vitatja meg. Kialakult elgondolásainknak az a lényege, hogy jócskán megnövekszik a helyi tanácsok — a városok és községek — feladata és felelőssége. Bővül az anyagi eszközök fölötti rendelkezési joguk. A következő években fokozatosan nő majd a helyi gazdálkodó szervezetektől származó bevételeik aránya és csökken az állami támogatás. — Nagyon is tudatos, hogy közvetlenül az MSZMP XIIÍ. kongresszusa után ilven gazdag az országgyűlési ülésszak napirendje. Az oktatásról szóló új törvényt szellemi jövőnkről és az utánunk következő nemzedékekről való gondoskodás jegyében fogadtuk el. A terület- és településpolitikáról születendő határozat a jövőbeli élet- feltételeinket, a bennünket körülvevő környezetet formáló cselekvésnek kíván irányt mutatni. A napirenden szereplő három törvény- módosításra tett javaslat pedig szorosan kapcsolódik gazdálkodási rendszerünk átfogó korszerűsítéséhez, a reformfolyamat továbbviteléhez. Valamennyi előterjesztett javaslat tehát arra irányul, hogy segítsen megvalósítani a kongresszusi határozatban megszabott politikai programunkat — mondotta' Faluvégi Lajos, és a Miniszter- tanács nevében kérte, hogy a beterjesztett javaslatokat vitassák meg és fogadják el. Az expozét követő vitában Horváth Lajos, a Baranya megyei Tanács elnöke az országgyűlés terv- és költség- vetési bizottságának titkára, a javaslat bizottsági előadója beszámolt arról, hogy az előterjesztést három bizottság — a jogi, igazgatási és igazságügyi, az építési és közlekedési, valamint a terv- és költségvetési bizottság — együttes ülésen vitatta meg. Ezután Bibólc Istvánná, a mórahalmi Vörös Október Termelőszövetkezel kertészeti szakmunkása szólalt fel. Szurdi István nyugalmazott miniszter az előterjesztésnek azon megállapításával foglalkozott, hogy a terület- és településfejlesztésben megkülönböztetett módon kell kezelni országunk speciális adottságú területeit. S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatairól szóló előterjesztésével a népfrontmozgalom sok tízezer aktivistája és a HNF Országos Tanácsa nevében egyetértését fejezte ki. Igen fontos az előterjesztés azon törekvése, hogy a termelőerők és a települések fejlesztését a lehető legnagyobb önállósággal a közvetlenül érdekelt helyi tanácsokra, az ott működő gazdaságokra és intézményekre, nem kevésbé a lakosságra bízza. Gyulavári Pál, a Békés megyei Tanács elnöke ösz- szegzésképpen úgy foglalt állást, hogy a koncepció számos ponton előrelépést jelent a korábbiakhoz képest. Ezzel az országgyűlés tavaszi ülésszakának első munkanapja — amelyen Cser- venka Ferencné, Péter János és Sarlós István felváltya elnökölt — befejeződött. A tanácskozás pénteken a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatairól szóló javaslat feletti vitával folytatódik.
