Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-19 / 91. szám

1985. április 19., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Hegedüsné Hargitai Agnes Huszonhat éves volt, ami­kor először választották or­szággyűlési képviselőnek a környéken élők, dolgozók, a munkatársak, a lakótársak, az ismerősök és az ismeret­lenek. Választói elégedettek voltak fiatal képviselőjük munkájával, a következő ciklusban is őt választották meg. — Milyen volt a két cik­lus? — Az első öt év roppant nehéz volt számomra, hi­szen kezdő voltam a köz­életben, nagyon fiatal is. Ugyanakkor eredményesen telt el, rendeztük a Szinva- medrel, csatornáztunk né­hány utcát, és elkészült a lillafüredi tv-átjátszó is. A mostani ciklusban határozot­tabban tudtam már dolgozni, tapasztalatokat szereztem, ám az eredményeink sokkal szerényebbek. — Kétszer kapott szót az országgyűlésen. — Először a diósgyőri nagyüzemek helyzetéről, a munkásság és a műszaki ér­telmiség gondjairól beszél­tem, decemberben pedig, amikor ismét szót kaptam, statisztikai adatokkal bizo­nyítottam be, hogy Miskol­con a legkilátástalanabb a fiatalok lakáshoz jutása. Kértem, szüntessék meg ezt az aránytalanságot, legyenek egyenlőek a feltételek ebben a nagy munkásvárosban is. A VI f. ötéves tervtől várha­tunk megoldást — ezt a vá­laszt kaptam. Az ipari bi­zottság néhány nappal ez­előtti ülésén csupán a terv körvonalairól hallhattunk még. Én mindenesetre nagy izgalommal várom a dön­tést. Jól tudom, a költségve­tés feszes — az érdekeltek gondja viszont súlyos. — Készült-e programmal a következő ciklusra? — Természetesen. Ha is­mét megnyerem választóim bizalmát, azzal folytatom, amivel abbahagytam. Lakás kell a miskolci fiataloknak, reális, elfogadható áron! Hogy aki becsületesen dol­gozik, meg tudja teremteni a feltételeket, hogy senkit, sem riasszanak vissza a csil­lagászati lakásárak a gyer­mekneveléstől .. . — Miskolcot mondott, hol­ott diósgyőri kerület jelölt­je. — Véleményem szerint a képviselőnek nem szabad provinciálisnak lennie. Ha azt mondom, Miskolc, akkor Diósgyőrre is gondolok, de az ország összes többi váro­sára is. A képviselőknek meg kell találniuk a helyes arányt lokálpatriotizmus és össznépi érdekképviselet között. Ezt a tízéves gyakorlatomból tu­dom. Hegedüsné Hargitai Ágnes Hámorban született 1949-ben, édesapja a kohászatban dol­gozott technikusként. Férje, Hegedűs Béla gépészmérnök a DIGÉP-ben, ott, ahol Ág­nes is dolgozik, mint a do­kumentációs osztály vezető­je. A Nehézipari Műszaki Egyetemen szerezte mérnöki diplomáját, elvégezte az MLEE szakosítóját, közgaz­daságtant, is tanult. Ma is a III. kerületben, az Árpád utcán lakik, innen járt tíz éven keresztül az országgyű­lésre és az országgyűlés ipa­ri bizottságának üléseire. Horváth József — Apám már régóta a DI- MÁVAG-ban dolgozott, ami­kor én 14 éves lettem, és kér­tem, vegyenek fel esztergá­lyos tanulónak. Nem volt egyszerű, apámnak protekci­ót kellett igénybe vennie. Igen büszke voltam aztán később, amikor egy gépen dolgozhattam édesapámmal. Most arra vagyok büszke, hogy a két fiammal dolgo­zom az NC horizont eszter­gán, minden műszakra jut egy Horváth. Rendkívül ügyes gép, a régi esztergá­mon egy munkadarab elké­szítéséhez 200—200 órára is szükség volt, ezzel egy mű­szak alatt elvégezzük. Har­mincnégy éve dolgozom a Diósgyőri Gépgyárban. 1948- tól 511-ig hivatásos tiszt vol­tam a határőrségnél. Ez alatt a tíz év alatt sem szakadt meg teljesen a kapcsolatom a gyáriakkal, amikor lesze­reltem és visszajöttem, egy hónap múlva alapszervi párt­titkárnak választottak, nem sokkal később a nagyüzemi pb tagja lettem . . . — Tehát akkor kezdődött közéleti tevékenysége? — A közösség szolgálatát mindig nagy megtiszteltetés­nek éreztem. Huszonhárom évig voltam megyei pb-, hét évig megyei párt-vb-tag, és a XII. kongresszustól a XIII. kongresszusig a Központi Bi­zottság tagja. Jelenleg a Miskolc városi Pártbizottság tagja vagyok, és immár 23 éve munkásőr. Társadalmi megbízatásaim miatt soha nem hanyagoltam el a mun­kámat és a családomat. A nap 24 órából áll, és abba sok minden belefér. Munka mellett tanultam, érettségiz­tem, marxista esti egyetem­re jártam, mesterszakmun- kás-vizsgál tettem. — A diósgyőri választóke­rületben országgyűlési kép­viselőnek jelölték. Mit tart sürgető feladatnak a mun­káskerületben? — Jól tudjuk, a következő ötéves tervidőszakban sem dúskálhatunk az anyagi ja­vakban. Hiába tartanám fon­tosnak. hogy épüljön egy sza­badidő-sportcentrum, ha nincs rá anyagi fedezet. Vé­leményem szerint a meglévő eszközeinkkel kell okosab­ban gazdálkodni, a meglévő létesítményeket kell barátsá­gosabbá tenni. Nagyszerű lenne, ha a munkás, az ér­telmiségi, az idős és a fia­tal nemzedék közelebb ke­rülne egymáshoz. Régen sem sírtunk, ha nem volt sport- csarnok. kimentünk a Bükk- be, és nagyszerű izomlázzal tértünk haza csapatostul. Jók voltak az öntevékeny kultúrcsoportok, minden gyáregységben működött egy- egy, és ezeken a programo­kon együtt voltak korosztá­lyok, osztályok ... Vélemé­nyem szerint a következő években sok-sok ötletre van szükség ahhoz, hogy a ren­delkezésünkre álló eszközök­kel javítani tudjunk az éle­tünk minőségén. Horváth József 1927-ben Tökölön született. Felesége egykor bolti eladó volt, ké­sőbb két fiúkat és két lá­nyukat nevelte. A gyerekek már ki röppent ek a selyem­réti otthonból, a nagyszülők életét a hat unoka aranyoz­za be. Kovács Lászlóné Akkor fedezték föl köz­életi rátermettségét, amikor visszatért a gyermekgondo­zási szabadságról. De az is lehetséges, hogy az anyasze­rep sikerélménye adta az önbizalmat, az erőt, a fiatal fonónőnek, hogy a négy mű­szakos, fárasztó munkája mellett szűkebb és tágabb környezetének ügyeivel is foglalkozzék. — A négygyermekes téesz- paraszt szülők zsenge kis­lánya úgy döntött, nem ka­pál, hanem városra megy ipari munkásnak. Így kerül­tem tanulónak a Miskolci Pamutfonóba. Mai eszemmel nem biztos, hogy így dönte­nék, a falu talán már von­zóbb, mint a város. Ám így alakult, bekerültem a sod­rásba és ma már munkás­asszony vagyok. Először szakszervezeti bizalminak vá­lasztottak a fonodában, az­tán a gyári szb-tagja let­tem. Időközben felvettek a pártba is, és szinte ezzel a nagy eseménnyel egy időben választottak meg a Hazafi­as Népfront Miskolc városi Bizottsága tagjává is. Aki pedig tisztséget vállal, be­szélnie kell emberek, sok­szor százak előtt is. Nagyon nehéz volt megszólalnom, nehéz volt rendezni a gon­dolataimat, holott egy-egv megszólalás, felszólalás előtt alaposan megfontolom, mit akarok, és miért akarom mondani. Amikor tavaly megválasztottak a Pamutfo­nóipari Vállalat igazgatóta­nácsi tagjának, elszállt min­den addig összegyűjtött ön­bizalmam. Én, a fonónő ugyan mit mondhatnék e nagyvállalat igazgatóinak, a vezérigazgatónak? Aztán ki­derült. hogy én és a kapos­vári társnőm — ketten va­gyunk fonónők a tanácsban — ugyancsak tudunk a nagyvállalatot meghatározó témákról beszélni. — Most lehetséges, hogy képviselőjének választja ma­gát 30 ezer ember. — Méltóképpen szeret­ném képviselni a választói­mat, ha megválasztanak. Ügy látom, sok még az elintézni való a mi környékünkön. A fiam második osztályos a szakközépiskolában, rajta ke­resztül ismerem a fiatalok gondjait. Ne csak a család nevelje az ifjúságot, hanem a nagyobb közösség is! A mainál nagyobb figyelmet ér­demel az ifjúság. Anyagiak­ban is. Ha volna egy klub, ahol értelmes, érdekfeszitö dolgokról hallhatnának ... Más: apróságnak tűnhet má­sok szemében, de nekünk, diósgyőrieknek, akik a vá­ros másik végében dolgo­zunk, nagy gond, hogy az esti műszak végét nem vár­ják meg az autóbuszok. Tíz percért 40—50 percet kell ücsörögnünk az éjszakában holtfáradtan. Magasra szök­tek a szolgáltatási díjak, mé­regdrága a zöldség, mert vi­rul a lánckereskedelem . . . Mindezek orvoslására megol­dást kellene találnunk ... Kovács Lászlóné (Krupla Irén) 1949-ben Hernádkakon született. Férje a Miskolc városi Rendőrkapitányságon teljesít szolgálatot. A három­tagú család a diósgyőri vá­rosközpontban él. lrénke je­lölésének Hernádkakon, a fonodában és Diósgyőrben egyaránt örülnek. Dr. Tóth József — Diósgyőrben születtem 1945-ben. Édesapám lakatos volt a gépgyárban, édes­anyám is itt dolgozott. Gép­gyári dolgozó a húgom, és én is itt dolgozom az első diplomám megszerzése óta. Jelenleg főosztályvezető-he­lyettes vagyok. A feleségem üzemorvos — szintén a DI- GÉP-ben. Két általános is­kolás gyermekem van. Sze­retem a régi Diósgyőrt, de az újat, a városközpontot is. Én ezen a környéken va­gyok csak otthon, a roko­nok, barátok, iskolatársak, sporttársak, munkatársak között. — Munkatársai jelölték országgyűlési képviselőnek. — Mondhatom úgy, mun­katársak és lakótársak. A munkatársak tudják, hogy minden erőmmel és tehetsé­gemmel a technikai korsze­rűsítésért dolgozom. Ennek érdekében végeztem el a mérnöki diploma megszerzé­se után az ELTÉ-n az al­kalmazott matematika sza­kot. Legalább 500 újításom van, sokat hasznosítanak be­lőle a DIGÉP-ben, de az or­szág több nagyvállalatánál, például a Győri Vagon- és Gépgyárban, a Csepel Vas- és Fémműveknél ... Har­minckét országban van be­jelentett szabadalmam. Nyolc évvel ezelőtt a Műszaki Könyvkiadó gondozásában megjelent egy könyvem Száz újítás a gépiparban címmel. A volt lakótársak más ol­dalról ismernek. Az Árpád utcában laktam azelőtt szö­vetkezeti lakásban. A lakás­szövetkezet igazgatósági tag­ja voltam és egy csúnya korrupciós ügyet lepleztem le. Azt hiszem, azóta is há­lásak ezért. — Milyen tervei vannak a kerületben, ha megválaszt­ják? — Én úgy gondolom, elő­ször is a DIGÉP-et kell fel­fejlesztenünk, hogy többet tudjon letenni a népgazda­ság asztalára. Ha ez meg­lesz, akkor jogunk lesz töb­bet követelni szociális-kom­munális célokra. Nem isme­rem azt a fogalmat, hogy nincs pénzünk. Nem isme­rem politikailag sem, hiszen a szocialista célok prioritást kell, hogy élvezzenek. De nem ismerem gazdaságilag sem, mert mindent mi csi­nálunk, vagy mi nem csiná­lunk. Nagy tartalékaink van­nak még a munkahelyen és a lakókörzetekben. Ezeket ki kell tudnunk használni és akkor nem kérjük, hanem követeljük a lakásokat azok­nak a családoknak, akiknek szükségük van rá. Nem le-» hét mindenki milliomos, de a lakáshoz mindenkinek joga van. — Közelebbi tervek? — Rendkívül sok az arány­talanság Diósgyőrben. Még egyes utcák között is. Van egy csodaszép utca a Szinva partján, a Bodrogi Zsigmond utca. Évek óta nem fejlesz­tettek itt semmit. Minden pénz a szomszédos utcákba kerül. Rendkívül nehézkes a forgalom a két gyár között, balesetek is voltak már itt. Felüljáró kellene, hiszen az emberélet mindennél fonto­sabb. Most politikailag ké­pezem magam, másodéves vagyok a Politikai Főisko­lán. Szemérmesen, rossz ízlés kellemetlen zöngéket felem­legetve hangzott el több or­szággyűlési képviselő jelölő gyűlésen egy szó: korteske­dés. Pedig nem kell félni eme kifejezéstől, hiszen kor­teskedni nemcsak pálinká­val, cukrozott borral és fok­hagymás kolbásszal, hanem okos, józan érvekkel, hig­gadt gondolatokkal... sőt — ha helye van — humorral is lehet. A lényeg; hogy aki mellett szólunk, valóban kép­dulán több név szerepel majd. Másik esetben éppen a több név és a névsor jelen­tett problémát... mert ugyan a szavazócédulára ábc-sorrendben írják majd fel a jelöltek nevét, de a jelölő gyűlésen az elnök nem tartotta magát az ábc rend­jéhez. Lendült is egy kéz a magasba. mondván: hát­rányba került a névsorban előbbre levő, ám csak utóbb bemutatott ember ... Egye­viselje azokat, akiknek szá­mít a bizalmára, szavazatá­ra. Jelöltek, jelölök mondták és mondják el véleményüket a napokban tartandó gyűlé­seken, melyekről nem egy idősebb választópolgár azt állítja, hogy ezeknek már igazi, forró hangulatuk van a korábbi évek gyűléseivel szemben. És, amikor június 8-ról a választás napjáról beszélnek, többen nyomaté­kosan hangsúlyozzák, hogy nem „csak” szavazni, hanem valóban választani ... a jók közül a legjobbat kiválasz­tani mennek majd az ur­nákhoz. Szólt ez azoknak, akik — ne tagadjuk, van­nak még ilyenek —, ■ csak legyintenek az országos mé­retű politikai mozgásra, mondván; „eddig is bedob­tam a borítékot... most sem teszek másképp ...” Őket intette megfontolt­ságra az egyik gyűlés fel­szólalója, amikor elővette ceruzáját, merthogy most már arra is szükség lesz a választás napján ... sőt, nem árt, ha szemüveget is visz­nek magukkal, akik rászo­rulnak, hiszen a szavazócé­sek morogtak, mások le­gyintettek ..., sőt olyan is akadt, aki erős tapsolással akarta a felszólalóba fojta­ni protestálását. Akárhogy is... jó, ha az apróságok­ban is szót emelünk a de­mokrácia mellett, így szok­tatjuk magunkat a nagy ügyek demokráciájához. A korteskedésről elmél­kedtem e dolgozat elején. Ta­lán a leglátványosabb kor­tesfogást az az anyuka ötöl­te ki, aki karján kislányá­val jelent meg a gyűlésen és azt mondta: az lesz a jó képviselő, aki elintézi, hogy az ő gyermeke is és sok kis társa végre óvodába járhas­son .. . Aztán akadt, aki túlkor- teskedte magát: a képviselő­jelöltet nem a leendő par­lament, hanem a kormány tagjának tekintette és úgy látta el intenciókkal, útra- valóval, mintha egyenesen a miniszterhez beszélt volna. És vannak jelöltek, akik­re már kortes-jelmondatok is születtek, melyeket a vá­lasztás előtt nem árulunk el, mert nem kortes-jelmonda­tokkal kell győzni ezen a választáson. (szendrei) Légi vízminőségi szemle Légi vízminőségi szemlét tartott csütörtökön az OVH, valamint az Észak-magyar­országi és a Közép-Tisza-vi- déki Vízügyi Igazgatóság a Tiszán. Az OVH repülőgé­pén utazó vízügyi szakem­berek a folyó északi és kö­zépső részének mintegy száz­ötven kilométer hosszú sza­kaszát vették szemügyre. Olyan, a víz minőségére utaló megfigyeléseket tehettek, amelyek a gátakról nem le­hetségesek. A szemle egyik kiemelkedő feladata volt a 127 négyzetkilométer nagy­ságú kiskörei tározótó vizé­nek ellenőrzése, a szennye- zettebb szakaszok feltárása, feltérképezése, a vízminő­ség-védelmi teendők meg­határozása. A Tisza hazánk azon fo- lyói közé tartozik, amelynek vízszolgáltatása sokrétű. Több település a folyóból nyeri ivóvizét, nagyarányú a me­zőgazdasági öntözés és az ipari vízfelhasználás. Mind­ez szükségessé teszi a víz­minőség állandó ellenőrzé­sét. Lengyel fotóberendezések kiállítása Lengyel íotólaboralóriumi berendezések háromnapos ki­állítása nyílt a napokban Budapesten, az Ofotért As- bóth utcai bemutatótermé­ben. A Labimex Külkereske­delmi Vállalat hozta el azo­kat a diavetítőket, nagyító­gépeket, színkeverö-fejeket és tartozékokat, amelyeket idei szállításra ajánl ma­gyar partnerének. A bemu­tatott berendezések közt há­rom újdonság is látható: a mini nagyítógép, a távirá­nyítású automata diavetítő és egy újfajta repró-beren­dezés. Tej- és jégkrém Nádudvarról Már tető alatt van Nád­udvaron a Vörös Csillag Termelőszövetkezet új tej- és jégkrémüzeme, s meg­kezdték a tartályok, hűtők, automaták beszerelését. Na­ponta 50 ezer liter tejet tud­nak fogadni és feldolgozni az új üzemben, a jégkré­mek és fagylaltok készítésé­re pedig Olaszországból vá­sároltak modern automata gépsorokat. Biológusnapok Századunk második felé­ben a fizika után a biológia­tudomány veszi át a vezető szerepet. A TIT Borsod me­gyei Szervezetének biológiai szakosztálya április 15-től 30-ig biológusnapokat ren­dez. Ezek célja a tudomány legfrissebb eredményeinek ismertetése, illetve népsze­rűsítése. A megnyitót ápri­lis 15-én, délután 3-tól ren­dezik a Kazinczy-klubban. A résztvevőket Bartha Ist­ván, a TIT biológiai szak­osztályának elnöke köszön­ti. Ezt követően dr. Varga Zoltán, a Kossuth Lajos Tu­dományegyetem tanára tart előadást Evolúciós kölcsön­hatások címmel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents