Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-15 / 87. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. április 15., hétfő Rádió mellett Változatot a történelem A természet látványos munkája; „architektúra" a Sajó- partján, az ónodi vár tőszomszédságában. Szendrei Lőrinc felvétele Megjelent a Propagandista 2. száma Érdekes sorozat indul, il­letve folytatódik a rádióban (csütörtök, Kossuth, 21.30— 22), amelynek az a célja, hogy gyomlálgassa tuda­tunkból a torz történelmi tabukat, babonákat. Semmi nem fontosabb egy nemzet életében, mint az önismeret. Zűrzavaros, végig nem gon­dolt történelmi ismereteink már sokszor okoztak komoly funkcionális zavart az el­múlt évtizedekben is. Álta­lában két véglet között leng ki az inga: hol alábecsüljük magunkat, vádolván mosto­ha történelmünket, hol meg euforisztikus túlzásokba esünk, ha egy picit szalad a szekér, s rögtön „magyar csodáról” beszélünk. A leg­célirányosabb magatartás a cselekvő józanság, amely egyformán tud gyengéink­ről és erőt, biztatást is adó erényeinkről is. Mert vannak azok is. Ki hinné, hogy például a tolerancia, magyarul: türel- messég hosszú évszázadokon keresztül meghatározta a magyar politikai gondolko­dást és gyakorlatot is? Gon­doljunk csak a honfoglalás­ra, az államalapításra — hívták fel a figyelmet csü­törtök este a szakemberek (Gombár Csaba, Hanák Pé­ter és Németh G. Béla). Több törzs, népelem, -töre­dék jött be a Kárpát-me­dencébe Árpád magyarjai­val, első királyunk, István politikai gyakorlata nemcsak tudomásul vette ezt az etni­kai tarkaságot, de támoga­tott is minden betelepülőt. Igaz, ekkor még nem be­szélhetünk a mai értelemben vett nemzetállamról, de ez a türelem a faji, vallási kü­lönbségekkel szemben, lé­nyegében a XIX. századig jellemző volt közgondolko­dásunkra. Elég itt csupán utalni a török kiűzése után benépesült Alföldre, vagy Erdély történelmére. Amikor toleranciáról beszélünk, egy percig sem szabad holmi békés idillre gondolnunk. Voltak bizony véres konflik­tusok is, de maga a politi­kai közgondolkodás és gya­korlat mentes volt minden­nemű fanatizmustól. A fordulatot a XIX. szá­zad hozta, s akkor se min­dig szándékaink szerint. A reformnemesség javának a gondolkodása emelkedetten nemes és liberális volt. Tu­domásul vette, hogy több nép(elem) és vallás alkotja a történelmi Magyarorszá­got, s megvolt benne a szán­dék is, hogy kimozduljon a feudális, merev hierarchiá­ból, anakronizmusból. A kor a szabadság és a demokrá­cia jelszavaitól volt hangos. Mit értettek, értünk demok­rácián? Mindenekelőtt an­nak a tudomásulvételét, hogy a társadalomban egy­szerre több érdek és nézet van jelen, s hiba lenne eze­ket letagadni, elbagatelli­zálni. vagy elfojtani. Érvé­nyesüljön a többség akara­ta, de tartsa tiszteletben a kisebbség (vallás, faj, poli­tikai meggyőződés stb.) ér­veit is mindaddig, míg elfo­gadják a közmegegyezést. A kisebbség érdekeinek a vé­delmét éppen a többségnek kell garantálni. Nem vala­miféle „kegy” ez, de jól fel­fogott érdek is. A vitában Ady, Jászi Oszkár, egyszó­val a progresszív értelmiség példáját említették. Ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy Adyéknak volt igaza. A század elején azonban Rákosi Jenőék könnyen és joggal hivatkozhattak az íz­lésében és gondolkodásában konzervatív „többségre”, köz­véleményre. Az új gondola­tot, amely az egész érdekét is kifejezi, mindig egy ma­roknyi élcsapat fogalmazza meg. Ezek a gondolatok csak ritkán kellemesek, mert kritikai élük van, érdekeket (személyeket is!) sérte­nek. Sokszor hivatkozunk arra, hogy „nincsenek de­mokratikus hagyományaink”, holott — figyelmeztettek a vitában — ez így nem igaz. A demokrácia, a haladás gondolata időről Időre meg­fogalmazódott, kereste a for­máját és küzdőterét is. El­buktak ugyan, de érvényük — mindmáig — nem szűnt meg, mint ahogyan a tole­ranciáé sem. A múlt isme­rete nemcsak hasznos, de kötelező is annak, aki köz­ügyekben forgolódik, dönt, mert a hibák elkövetése nem szükségszerű, a tudat­lanság nem felmentő körül­mény. horpácsi Az utóbbi évek jelentős változásai hatással voltak a pártpropagandára is. A szer­kesztőség kerekasztal-beszél- getést rendezett e témáról. A folyóirat közreadja an­nak a beszélgetésnek a szer­kesztett szövegét, amelyet Faluvégi Lajos miniszterel­nök-helyettessel folytatott a Magyar Rádióban Gálik Mi­hály és Mester Ákos, 1984. november 19-én. A mostani számban rövidítve megje­lent Berecz Jánosnak, az MSZMP KB titkárának a ve­zető propagandisták 1984 85- ös felkészítő tanfolyamán el­hangzóit előadása. A Csong- rád megyei Pártbizottság a közelmúltban — egy széles körű előkészítés alapján — értékelte a közgondolkodás helyzetét. A tanácskozásról Koncz János, a megyei párt- bizottság titkára számol be. A szerkesztőség megjelentet­te Botos Jánosnak a párt- kongresszusok krónikájáról készült összeállításának II. részét. A kiadványban Sza­bó Miklós értékeli a szovjet hadsereg Magyarországon végrehajtott felszabadító hadműveleteit. Gazdasági fejlődésünknek, társadalompolitikai céljaink megvalósításának egyaránt kulcskérdése a hatékonyság növelése mind az eszközök, mind a munkaerő felhaszná­lásában. Kónya Lajos a munkaerő-gazdálkodás idő­szerű kérdéseivel foglalkozik a legújabb számban. Körmendi István cikkében megvonja a stockholmi le­szerelési konferencia első esztendejének mérlegét. Si- mó Endre elemzi a Szent­széknek azt a dokumentu­mát, amelyet II. János Pál pápa rendeletére tettek köz­zé 1984 augusztusában „Inst­rukció a felszabadítási teo­lógia néhány aspektusáról” címmel. Kedves Barátom! Őszinte meglepetéssel bon­togattam a minap szerkesz­tőségi asztalomon hagyott küldeményedet. Igazán saj­nálom, hogy nem voltam bent, amikor kerestél, de tu­dod, az újságírói pálya már ilyen szaladgálós. Szeretet­tel simogattam meg az óriá­si borítékban levő kis köny­vecskét. A kísérőlevelet — utólagos engedelmeddel — ide idézem: „Szeretettel adom vissza a kölcsönkért könyvet. Bocsánatot kérek a 45—46 éves késésért. Kö­szönöm szívességedet. Bará­ti üdvözlettel...” Számol­gattam. Talán már több is, mint 45—46 éve, hogy e könyvet kölcsönadtam Ne­ked. Nem a nyolcadik gim­náziumban volt kötelező ol­vasmány, s én 45 évvel ez­előtt már érettségiztem. Te egy évvel jártál mögöttem az öreg református gimná­ziumba .. . Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy 45, vagy 47 éve. Óvatosan forgatom a meg­sárgult oldalakat. A borító­ja, ki tudja, hová lett idő­közben. Belső címlapján, meg az első oldalon az én még gyermekies névaláírá­som látható. Megvallom, én nem is emlékeztem rá, hogy valaha kölcsönadtam Ne­ked ezt a könyvet, mert kö­telező olvasmány volt, én már túl voltam rajta, Ne­ked meg még kellett. De azóta annyi minden történt. Leérettségiztünk, egyikünk­ből ez, másikunkból amaz lett, jött a háború, majd a fels.zabadulás, és már azóta is eltelt éppen negyven ke­mény esztendő, s mi leg­utóbb az orvosi rendelőin­tézet várójában találkoz­tunk. Hol is találkozhatna két magunk-korabeli, ha nem szeret kocsma jellegű műintézetekbe járni, s egész Miskolcon nincs egy kávé­ház féle, vagy zaj- és alko­holmentes cukrászda, ahol beszélgetni lehet!? Akkor említetted, hogy Nálad van az Abafi-kötetem. Másnap már vissza is hoztad. Lapozgatom a kötetet, s az elkerülhetetlen porszag mel­lett régi gimnáziumunk le­vegője is megcsap. Látom akkori magunkat, amint a Sötétkapu előtt ácsorgunk, várva az idő múlását, mert túl korán „nem volt illő” az iskolába érkeznünk. Aztán átsétáltunk az akkor még ott kanyargó Szinva díszes műköves hídján, olykor még a patak korlátján is üldö­géltünk egy sort. Sokunkon tornatrikó feszült ing he­lyett. Fehér trikó, mellré­szén nagy kék címer, ben­ne három betű: MRG, ami miskolci református gimná­ziumot jelölt, de a sok-sok diákgeneráción át öröklő­dött zsargonban „miskolci rémes gazemberek” volt az értelme, mint ahogy az el­lenlábas katolikus gimná­zium MKKG — miskolci királyi katolikus gimnázium — betűit is „miskolci kutya­kergető gárdának” magya­rázták sokan. (Voltak, akik a kutya helyett más kétta­gú, hasonló hangzású szót emlegettek,- de csak nagy ti­tokban, mert ott reverendás tanárok is voltak.) De az Abafi ott is kötelező olvas­mány volt. Bevallom, azóta sem ol­vastam az Abafit. Nem tu­dom, mostanában kötelező olvasmány-e, de a közel­múltban. amikor a televí­zióban a Széchenyi-sorozat ment, ott esett szó báró Jó­sika Miklósról, az írójáról, aki arisztokrata létére is ilyesmivel foglalkozott. Még emlékeztem rá, hogy a most egy híján százötven éves regény nemcsak Jósika leg­nagyobb hatású műve, ha­nem a hazai történelmi re­gény első értékes példája is. Nem akarok én most itt iro­dalomtörténeti fejtegetések­be bonyolódni, nem kenye­rem, meg nem is feladata ennek a kis írásnak. Eny- nyit is csak azért jegyez­tem fel róla, mert a most Tőled visszakapott, 1933-as kiadású kötetben kis tanul­mány olvasható a szerzőről bevezetőként, a kötet végén meg az író jegyzeteit és Toldalékját — „Egy-két szó az erkölcsi hatásról és köl­tői igazságtételről” — talál­hatja az olvasó. Azt hiszem, ha annak idején a regény­hez a bevezetőt, meg a Tol­dalékot is elolvastuk, min­dent tudtunk, amit kellett. Hogy újra böngészhetem az öreg könyvet, eszembe jut egy hasonló újratalálkozás régi könyvemmel. A hatva­nas évek legelején, amikor az egykori iskolánk épületé­ben a híres könyvtárat vég­re rendezni kezdték, az ak­kori könyvtáros tanár a ki­dobásra szánt anyagban megtalálta hatodikos latin­könyvemet, az Ovidiust. Má­ig is szemem előtt tar­tom könyvespolcomon, mint egyetlen gimnáziumi tan­könyvemet, amellyel a fel- szabadulás után újra talál­kozhattam. (Egyszer, régen már megírtam, milyen le­hetett ennek az évről évre más diákot szolgáló könyv­nek az útja, hiszen utánam még több generáció hasz­nálta, s mire visszajutott hozzám, horogkeresztek is virítottak benne, meggya­lázták.) Érettségi után kicsit szét­váltak útjaink, Barátom. Amikor újra találkoztunk, sok mindenről szó esett köztünk, de az Abafi nem jutott eszembe. Mint írtam, nem is emlékeztem rá, hi­szen annyi minden történt velem azóta. A fasizálódó Magyarországon nemcsak a könyveimet veszítettem el, a háború nemcsak a könyvtá­ramtól fosztott meg... Az Ovidius kötet már nem lesz egyedül. Már két régi, fel- szabadulás előtti könyvemre nézhetek, mint ifjúkorom emlékeire. Köszönöm, hogy visszaadtad, s vele egy da­rabot az ifjúságomból is ... Barátsággal köszönt: Benedek Miklós MŰSOROK rádió KOSSUTH; 0.20: Mit üzen a Rádió? — 9.00: A hót zenemü­ve. — 9.30: Reviczky Gyula ver­sei. — 9.39: Ki kopog? — 10.05: Nyitnikék. — 10.35: Kincses Ve­ronika. operettfelvételeiből. — 11.05: Rabszolgalányból felfede­ző. Sass Flóra amerikai kutató életútja. — 11.25: Szatmári-Sza- tyi Sándor dalaiból. — 11.36: Fe­lelet. Déry Tibor regénye rádió­ra alkalmazva. — 12.30: Ki nyer ma? — 12.45: Házunk tája. — 13.00: Magyar előadóművészek albuma. — 14.10: Régi. híres énekesek műsorából. — 14.36: Irodalmi évfordulónaptár: Re­viczky Gyula. — 14.55: Édes anyanyelvűnk. — 15.00: Mozgás­terek. Milyen a nyitott könyv­tár. — 15.30: Kóruspódium. — 15.52: Hollós Lajos: Sághegyi nyitány. — 16.05: Neked szól! — Zenéről — gyerekeknek. —17.00: Eco-mix. — 17.30: Beethoven: B-dúr trió. Op. 97. — 19.15: Rá­diónapló. — 20.45: Opera-mű­vészlemezek. — 21.30: Lukács György különösségei. Szabály­talan pályakép és rendhagyó összefoglalás. Poszler György esztétával beszélget Zeley László. — 22.20: Tíz perc külpolitika — 22.30: Händel: A-dúr concer­to grosso. Op. 6. No. 11. — 22.50: Kutatás a kutatás körül. — 23.00: Lemezmúzeum. — 23.30: Zenekari operarészletek. — 0.10: Virágénekek. PETŐFI: fi.05: Az Állami Népi Együttes felvételeiből. — fi.50: Délelőtti torna. — 9.05: Napköz­ben. — 12.10: Filmzene. —12.25: Kis magyar néprajz. — 12.30: Ifj. Sánta Ferenc népi zenekara játszik. — 13.05: Slágermúzeum. — 14.00: Kettőtől ötig. — 17.05: Újdonságok. — 17.30: ötödik se­besség. — Ifi.30: Tip-top pará­dé. — 19.05: Üj nótafelvételeink­ből. — 19.30:''Sportvilág. —20.05: Minden hangra emlékszem. Ta- mássy Zdcnkó műsora. — 21.05: A sárkány. Jevgenyij Svars me­sejátéka rádióra alkalmazva. — 23.20: Fényes Szabolcs szerze­ményeiből. — 24.00: Élféltől — hajnalig. MISKOLCI STUDIO (a 268,K m-es közép-, a 86,8, a 72,11, valamint a 72,77 URH-on) 17.00: Műsorismertetés. Hírek, időjárás. — 17.05: Hétről hétre, hétfőn este. Zenés magazin. Telefonügyeiét: 35-510. Szerkesz­tő: Zengő Árpád (közben: El szeretném mondani. Mérő Mik­lós jegyzete — Válaszolunk hallgatóink leveleire. Karéjai Nagy Éva összeállítása.) — 18.00: Észak-magyarországi krónika (Magyar—szovjet műszer- és irodagép-kiállítás Miskolcon — Vendégvárás Özdon címmel, vendéglátóipari napok kezdőd­nek.) — Sport — 18.25—18.30: Szemle az Észak-Magyarország. a Déli Hírlap, a Heves megyei Népújság, valamint a Nógrád keddi számából. mozi MISKOLC. BÉKE: Szaffi. Szí­nes magyar rajzfilm, II. hely­ár! Kezdés: 3 órakor. — A le­győzhetetlen Vutang. Mb. színes kínai kalandfilm, III. helyár! Kezdés: n6 és f8 órakor. — BE- KE KAMARA: A Sólyom nyo­mában. Mb. színes NDK-beli. kalandfilm. Kezdés: 4 órakor. — King-Kong. Színes amerikai ka- tasztrófa-kalandfilm, 14 éven alu­liaknak nem ajánlott, kiemelt, III. helyár! Kezdés: 6 órakor. — KOSSUTH FILMSZÍNHÁZ: Elveszett egy kékszemű. Mb. színes szovjet vígjáték. Kezdés: 9 és 11 órakor. — FILMMÜZEU- Mi ELŐADÁS: A dzsungel könyve. Színes amerikai film. Kezdés: f3 órakor. — A sár­kány közbelép. Színes amerikai —hongkongi, kung-iu film, 111. helyár! Kezdés: hn5, 7 és 9 óra­kor. — HEVESY IVAN FILM­KLUB: Filmmúzeumi megnyitó: A kék bálvány. Miagyar film. Kezdés: 2, f5 és f7 órakor. — MISKOLC, TÁNCSICS: Erotikus képregény. Színes japán dráma, ifi éven felülieknek, II. helyár! Kezdés: f4, 16 és f8 órakor. — TÁNCSICS KAMARA: István, a király. Színes magyar rockopera, kiemelt, III. helyár! Kqzdés: 6 órakor. — SZIKRA: Forróvérű kísértet. Mb. színes olasz vígjá­ték. III. helyár! Kezdés: f7 óra­kor. — Eszmélés. Színes magyar film. Kezdés: f5 órakor. — PE­TŐFI: Ufó Arizonában. Mb. szí­nes amerikai krimi, 14 éven alu­liaknak nem ajánlott, III. hely­ár! Kezdés: 4, 6 és 8 órakor. — FAKLYA: Társasutazás. Színes magyar film. Kezdés: f5 és f7 órakor. — FAKLYA KAMARA: Körhinta. Magyar társadalmi dráma. Kezdés: Í5 órakor. — TAPOLCA. ADY FILMSZÍNHÁZ: Napló gyermekeimnek. Magyar film, 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Kezdés: 7 órakor. — KRÚDY: Sok pénznél jobb a több. Mb. színes francia bohózat, 16 éven felülieknek, III. helyár! Kezdés: f7 órakor. — TOKAJ, DISCO MOZI: Kincs, ami nincs. Mb. színes olasz vígjáték. Kez­dés: f7 órakor. — VASAS, SI­KERFILMEK MOZIJA: Szép lány ajándékba. Mb. színes francia- olasz vígjáték. III. helyár, 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Kezdés: 6 órakor. NEHÉZIPARI MŰSZAKI EGYETEM: Menekü­lés a győzelembe. Színes ameri­kai háborús dráma, II. helyár! Kezdés: 5 és 7 órakor. — EGYETEM ÉTTEREM: öld meg a Sogunt. Mb. japán kalandfilm. 16 éven felülieknek, III. hely­ár! Kezdés: f9 órakor. — MIS- KOLC-HAMOR: Tudom, hogy tudod, hogy tudom. Mb. olasz vígjáték. II. helyár! Kezdés: f6 órakor. — MISKOLC-£'ZIRMA: Csatár a pácban. Mb. francia film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott. II. helyár! Kezdés: f6 órakor. — MISKOLC-PERECES: Vörös grófnő I.—II. Színes ma­gyar film. dupla helyár! Kezdés; 6 órakor. — KAZINCBARCIKA, BÉKE: Tudom, hogy tudod, hogy tudom. Mb. színes olasz vígjáték. II. helyér! Kezdés: 4 és 8 órakor. — KORTARS FILMKLUB: Suttogások és si­kolyok. Színes svéd dráma. 18 éven felülieknek! Kezdés: 6 óra­kor. — LENIN VAROS, DERKO- VITS; Aranytojás. Színes ma­gyar mesesorozat. Kazdés: ffi órakor. — Hány az óra Vekker úr? Színes magyar film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Kez­dés: ro órakor. — Mezőkö­vesd. PETŐFI: A legyőzhetet­len Vutang. Mb. színes kínai ka­landfilm. 14 éven aluliaknak nem ajánlott. III. helyár! Kez­dés: 6 és 8 órakor. — SÁROS­PATAK. RÁKÓCZI: 39. lépcső­fok. Mb. színes angol politikai krimi. 14 éven aluliaknak nem ajánlott, III. heiyár! Kezdés: hn4. 6 és n9 órakor. — SÁTOR­ALJAÚJHELY. BÉKE: No, meg­állj csak! Mb. színes szovjet rajz-mesefilm. Kezdés: 4 óra­kor. — Felebarátnöm. Mb. szí­nes csehszlovák vígjáték. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Kezdés: 6 és 8 órakor. — ÖZD, BÉKE: A gonosz Lady. Mb. szí­nes angol kalandfilm, 16 éven felülieknek. III. helyár! Kezdés: 5 és 7 órakor. — SZERENCS. RÁKÓCZI: ó, kedves Harry. Mb. színes NSZK-beli bűnügyi vígjá­ték. III. helyár! Kezdés: 5 és 7 órakor. A mű sorváltoztatás jogát fenn­tartjuk! színház 15., hétfő Nincs előadás 16., kedd IVfusgrave őrmester tánca Arany János ifj. bérlet Kezdés: este 7 órakor Mivel töltötte a hét végét? Tanárnő, három gyermekkel Dr. Oláhné Nagy Saroltát minden reggel két fiatalem­ber, a hat és fél éves Gergő és a kétéves Danika „éb­reszti". A valósághoz azonban az is hozzátartozik, hogy­ha Eszternek, a hórombénapos kicsinek hamarabb szük­sége von a momóro, akkor az ébresztőt ö irányítja. A magyar-orosz szakos mama, és a jogász papa mór el sem tudná képzelni az életét, a három gyermek nélkül.- Szerencsés körülmények között élhetünk Aisézsokán, kertes, szülői házban - mondja a férj. - Megszerveztük a minél praktikusabb fizetésbeasztást, a háztartást, napi programot, a házi munkát, a játékos gyermeknevelést... A nagyobbik rész azonban a feleségre hárul.- Túlfeszitetfnek lehelne mondani a napirendünket, ha nem örömmel és szeretettel csinálnám. A hétvége sem tér el sokkal a. többi napoktól; akkor még itt a kert, a ház, ahol mindig van munka, a vasárnap délután az, aráikor több idő jut kikapcsolódásra, és a teljes csatádnak az együtt töltött időre. Egyébként pedig célszerűen tervezett, tempós napirend szerint élünk, ahol a gyerekek etetésé­ről, mosásról, sok-sok játékról, és minden ehhez hason­lóról van szó, ahol egy fél óra csúszás is gondot jelent. Baráti kapcsolataink is a gyerekekhez igazodnak, szűk körben, inkább esténként, altatás után jut rá idő.- ke -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents