Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-15 / 87. szám

1985. április 15., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 N apsütötte tavasz van. A határban szorgos kezű emberek teszik dolgu­kat. Pont úgy mint tavaly. Amikor minden ugyanígy kez­dődött ... A tsz-tagok kint a földeken szántottak, vetettek, növényt ápoltak. Aztán a iá idő következtében kiemelke­dő mennyiségű és minőségű árpát, búzát arattak. De a napraforgó és kukorica be­takarítása is jól sikerölt. A cukorrépa úgyszintén. Vagyis a növénytermesztés a rekor­dok éveként tartja nyilván '84-et. És valami mégsem úgy lett, ahogy várták. Több helyütt elmaradtak a kima­gasló szövetkezeti eredmé­nyek, sőt! Valahol egy apró banánhéj is becsúszott a gazdálkodásba, amelyen az egyenes tartás megbillent, jobb esetben csak a láb bi- csaklott, de jó néhány nagy­üzem fenékre esett. Mert soha ennyi veszteséges termelőszö­vetkezet nem volt a megyé­ben, mint az elmúlt évben. Jóindulattal ellentmondá­sosként jellemezzük a tava­lyi gazdálkodást. Én inkább azt mondom: hibás! Hiszen a gépezet, a szocialista me­zőgazdaság, korszerű eszkö­zökkel, a legújabb tudomá­nyos módszerek alkalmazása mellett piacra érzékenyen, viszonylag gyors váltások kö­zött, jól dolgozik. Idáig ugyanis már eljutottunk. De a gépezetben a vészcsengő, az ellenőrzés —, s ezt nem tagadhatja senki — az el­múlt évben sok esetben hi­básan működött. Mert ma a megye mezőgazdasági szö­vetkezeteiben a főkönyvelők több mint a fele csak kö­zépfokú végzettségű. A belső ellenőrök közül is csak 27 százalék rendelkezik egyete­mi, vagy főiskolai oklevéllel! A megfelelő képzettséggel nem rendelkezőktől pedig nem lehet elvárni, hogy lé­pést tartsanak a legújabb módszerekkel, de gyakran még arra is képtelenek, hogy követni tudják a mindenna­pok megnövekedett ellenőr­zési, könyvelési igényeit. így aztán csodálkozni sem lehet azon, ha az ilyen „félolda­las” szövetkezeteinkben gyak­rabban van működési zavar, mint másutt. Mert végső so­ron minden nagyüzemnek két oldala van. Az egyik a „termelés”, a másik a „köny­velés". Köztük pedig a híd és kapocs éppen az ellenőr­zés! Amelynek elsődleges fel­adata és kötelessége a va­gyonvédelem. Már régóta tudjuk: a belső ellenőrzés, a számonkérés hatékonyabbá tételéhez szakemberre van szükség. Az ellenőrző bizott­ságok munkájához pedig ha­tékony támogatásra. S mi történt ez ügyben? Ma ugyanannyi számviteli isme­retekben jártas felsőfokú végzettségű szakember dol­gozik a termelőszövetkezete­inkben, mint tavaly és az­előtt. S ott, ahol a hiány erőteljes, ott továbbra is fe- szítőek a gondok. Vitathatatlan: ha valahol időben jelez a vészcsengő, ott a hiba még korrigálha­tó, a pálya módosítható. Az ellenőrzés területén éppúgy, mint a vezetésben! Balogh Andrea Felajánlás A márciusi szállítási és alapanyag-ellátási nehézsé­gek miatt az MSZMP XIII. kongresszusára tett felaján­lásait a tanácskozás idő­pontjában nem tudta telje­síteni a Borsodnádasdi Le­mezgyár. A gyár kollektívá­ja — élén a munkaverseny­ben részt vevő tifl szocialista brigáddal — úgy döntött, hogy április í). és Ifi. között kongresszusi munkahetet tart. A dolgozók vállalták, hogy az egy hét alatt teljesítik az 5000 tonnás tőkés lemezex­portjukat. Ügyfelek és ügyintézők az OTP új székházában, Miskolcon. Szolgáltatások — félreértések — tények Nap mint nap kapcsolat­ban lenni az ügyfelekkel, in­tézni ügyes-bajos dolgaikat, együttérezni velük gondjaik­ban, nem könnyű feladat. Egész embert, hivatástuda­tot, sok-sok türelmet és fel­készültséget követel attól, aki a pult túlsó oldalán, az íróasztalnál ül. Az udvarias magatartás elsőrendű köve­telmény még akkor is, ha a tisztelt vendég sértőn, durván, arogánsan viselke­dik. Mert hogy az ügyfelek sem mindig angyalok. Az ügyintéző nem kérhe­ti ki magának a sértést, nem utasíthat rendre, pedig egy-egy ügyfélre igencsak ráférne az erélyesebb szó. Ilyen és hasonló eseteknek naponta tanúi lehetünk bár­melyik intézményünknél, de különösen egy olyan nagy­forgalmú helyen, mint az OTP. A pénzintézet a legkülön­félébb üzletágak szolgáltatá­saival siet a nagyközönség segítségére. Az egyik ilyen szolgáltatás az átutalási be­tétszámla. Ennek kezelői, ügyintézői az Árpád utcai körzeti fiók dolgozói. Az egész megyéből ide érkeznek a megbízások, amelyeknek száma hónapról hónapra nő. Mint azt a fiók vezetője, Lóránt Miklósné és a he­lyettese, Beszterczei Józsefné elmondja, jelenleg 20 200 da­rab számla kezelése a fel­adatuk. Igyekeznek is maxi­málisan eleget tenni köte­lezettségüknek. Nem rajtuk múlik, hogy az nem mindig megy zökkenők nélkül. Tudvalevőén a legutóbbi árváltozásoknak megfelelő­en az átutalási betétszám­láról is nagyobb összegeket kell az OTP-nek leemelnie. amikor az ügyfél megbízása alapján kifizeti a gáz-, a villany-, vagy egyéb szám­lát. A különbözet miatt az­tán egymást érik az OTP- ben a személyesen, vagy te­lefonon közölt reklamációk, igen gyakran minősíthetet­len formában. Holott... Egy valamit a betétszám­la tulajdonosainak is tudo­másul kell venni; nevezete­sen azt, hogy a számlát nem az OTP állítja ki, a pénzintézet csak kiegyenlíti az BMÁSZ, a gázművek, vagy más cég által kért ösz- szeget. Ha tehát valaki nem ért egyet a villanyszámla összegével, ne az OTP-nél reklamáljon, hanem az ÉMASZ-nál. Az OTP dolgo­zói ugyanis nem tudják meg­mondani, mi, miért annyi, amennyi... Az OTP nem tudhatja — többek között — kinek, milyen nagy a laká­sa, hány légköbméter után fizeti a fűtés-, a melegvíz­szolgáltatás díját. A villany­órát sem az OTP olvassa le, hanem az illetékes vállalat megbízottja. Éppen ez az, ami miatt nem érheti vád a pénzintézetet. A számla jo­gosságát ugyanis ,nem tudja ellenőrizni. Sokan — sajnos — nem akarják mindezt tudomásul venni. Ezért aztán naponta 30—40 telefonáló érdeklődik, s kifogásol... Az OTP meg­kérdezi ugyan a vállalatot, miért annyi a számla, a vég­összeg, de ez időbe telik. Ha az ügyfél egyből az érdekelt vállalathoz telefonál, (pél­dául a kifogásolt villany- számla miatt) azonnal meg­kaphatja a szükséges és egy­értelmű választ. Az ilyen okokból eredő félreértések okán aztán né- hányan fenyegetőznek: fel­mondom a számlát! Az ilyen Ügyfél arra nem gondol, hogy ezzel önmagának okoz gondot, kényelmetlenséget. Sokan azt hiszik, hogy az OTP dolgozói az átutalási betétszámlák kezeléséért kü­lön dotációt kapnak. Énről szó sincs! Pedig lehetne ró­la szó, hiszen ebben a mun­kakörben lényegesen több, gyakoribb az állandó stressz­hatás, aminek ellenértékéről (természetesen központi in­tézkedéssel) helyes lenne gondoskodni. Az sem titok, hogy a keresetek átlaga se veri a csillagokat, ami az anyagi érdekeltség fokozatos kimunkálását sürgeti. S eh­hez van, lenne pénzügyi for­rás is akkor, ha a vállala­tok a számlák kezeléséért jutalékot fizetnének, ahogy azt az Állami Biztosító te­szi. Persze, ehhez szükséges megteremteni a törvényes kereteket, ami nem helyi feladat. Sokéves, személyes tapasz­talat alapján vindikált jo­got magának az újságíró ah­hoz, hogy mindezt leírja, szóvá tegye. Remélhetőleg, nem hiába ... Borsod megyében az ügy­felek nagyfokú bizalommal keresik fel az OTP-t nem­csak a most nemrégiben át­adott új székházban, de mindenütt, ahol a pénzinté­zet szolgáltatásait kérik, igénybe veszik. Tóth Ferenc A borsodi négyes fogat Kohászati kilátások A drótgyáriak a távol-keleti piacokra kacsingatnak. Csaknem ötven évvel ez­előtt, amikor a miskolci Schumann-féle nyugágy százszázalékos kényelmet kínált, a tapolcai Szotyori- villa vendégeket toborzott, s megnyílt id. Gerevich Pál vívóterme, akkor így lelkendezett a tájat bemu­tató Miskolci kirakat cí­mű kiadvány: ,.A magyar Ruhr-vidéknek szokták em­legetni a borsodi Sajó-völ- gyét azok, akiket elkáp­ráztat ennek az ipartele­pekben dús vidéknek az elevensége, iparűzése, len­dülete. Az elnevezés talá­ló, hiszen itt van az or­szág két legnagyobb vas­ipari telepe: Diósgyőrvas- gyár és Űzd, itt van a bor­sodnádasdi lemezgyár... A magyar Ruhr-vidék a ma­gyar iparűzés paradicsom- kertje.” íródtak ennél korábbi dokumentumok is, készül­tek ennél statisztikailag szakszerűbb helyzetelemzé­sek is. A megyei pártérte­kezleten a diósgyőri kohá­szat párttitkára így fogal­mazta egy mondattá a pil­lanatnyi szituációi: a vas­kohászat körül kialakult válsághelyzet bizonytalan­ságot szült, bizonytalanná tette a szakmát és e nagy hagyományú szakma mű­velőit. Az elhangzottakat megelőzően aligha véletle­nül vendégeskedett Diós­győrben a kormány elnö­ke. Első ikézből informáci­ót kapni csak a helyszínen lehet, s éppen a helyszí­nen tartózkodott a négy nagy diósgyőri kohászati üzem (LEM, ÓKÜ, Decem­ber 4. Drótművek. Borsod­nádasdi Lemezgyár) első számú vezetője. Lázár György a nagy összefüggé­sek ismeretében hallgatta meg a „méretre szabott” gondokat, tudva és hang­súlyozva, hogy a nagy ka­pitalista kohászati cégek a hullámvölgy takarékra ál­lított termelése mellett is fejlesztették a technológi­át, korszerűsítették a gyártmánystruktúrát. A pi­ac telített és feszített. Mint az összenyomott rú­gó, az acélgyártók ugrás­ra készen állnak, s a piac réseit betölteni nem res­tek. Aki labdába akar rúg­ni ezen a sokfélidős mécs­esén. annak nemcsak ki­váló erőnléttel kell rendel­keznie, hanem az új utak keresésének makacs szán­dékával is. A diósgyőriek az emberi, tényezők jobb kihasználá­sát célozták meg. Az ózdi­ak, a külföldi partnerkap­csolatok tapasztalatai nyo­mán a döntési mechaniz­must rövidítik. A drótgyár a szinte felmérhetetlen igé­nyű kínai piacra kacsin­gat. A borsodnádasdiak szeretnének partnerei len­ni az Ikarus új program­jának, svájci mintára gyár­tott kerékagyakkal. A négy kohászati üzemben több. mint harmincezren dolgoznak, a gyárak jövő­je közvetlenül legalább százezer embert érint, de a közvetett hatás számok­kal ki sem fejezhető. Ter­vekben, ötletekben nincs hiány, s erőt adhat, hogy az elmúlt évet végered­ményben mindegyik vál­lalat sikerrel vívta meg. Nem titok ugyan, hogy 1984 nem a rekordok, a k i magas ló men ny iségi eredmények esztendeje. De a tavalyi évvel az LKM már nem veszteséges. Óz- don 130 millió nyereséget kasszíroztak a nyomott árak, s a szabályozók szi­gorodása ellenére is. A drótgyár 16 millió dollár­nyi exportbevételre tett szert, s a lemezgyár sem adta ötmillió dolláron alul. Ügy tűnik azonban, hogy 1985. elejére a bor­sodi kohászati négyes fogat olyan fejlődési, vagy vál­tozási küszöbhöz ért el, amelyet megugrani önerő­ből egyik sem tud. A belső tartalékok még szigorúbb feltárása már csak alkalmi eredményeket hozhat, a termelékenység radikális növekedése — rö­vid idő alatt — nem vár­ható. Mivel a legmagasabb fórumokon is deklarálták, hogy a hazai kohászatra szüksége van Magyaror­szágnak, csak a kivételes elbánás lendítheti át az üzemeket a holtponton. Nem jogtalan előny, vagy kedvezmény megszerzése a cél. hanem az egyetemes elszámolási szigor enyhíté­se. A négy vállalat adós­ságállománya meghaladja a tízmilliárd forintot, s így nemhogy fejlesztésre, de szinten tartásra sem jut. Pedig, aki nem lép, az le­marad. A drótgyár gépei­nek egytiarmada nullára íródott. Az avultság ará­nya a lemezgyárban meg­haladja az ötven százalé­kot, s százéves gépeken ma már nem lehet tartani a mérethatárt. Nincs me­se, fejleszteni kell, mert a vegetálás is rosszabb, mint a visszafejlesztés. Nem idilli a kép, de ma már legalább nem zavar­ják a tisztánlátást rózsa­szín álmok, s megalapozat­lan követelések. A borsodi kohászat vezetői azt is tud- s ünnepes alkalmak­kor sem mulasztják el hangsúlyozni, hogy a napi gondok nyűge nem szeg­heti kedvét a jövőépítő tö­rekvéseknek. A gödörből kikivánkozó ember .az ég felé néz, még akkor is, ha a lába lent keres kapasz­kodót. Brarkó István

Next

/
Thumbnails
Contents