Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-15 / 87. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1985. április 15., Hétfő Á hét vége megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) gén Dózsa korától a ’48—'49- es eseményekig; idén feb­ruárban 1850-től az első vi­lágháború befejezéséig; vé­gül a döntőben 1920-tól 1945- ig „járták be” a vetélkedő résztvevői történelmünket. A 12—12 tagú csapatok a 3-as, a 27-es, a 43-as. a 42-es, a 33-as és a 28-as iskolákból verbuválódtak. Hogy hogyan és miként, arról a végső győztes csapat (mert azért verseny volt), kapitányát, a 3-as iskola nyolcadikos ta­nulóját, Török Imrét kér­deztem a díjkiosztás után: — A tanárnőnk szólt, hogy lesz ez a verseny, az jelent­kezett, akit érdekel a törté­nelem. aki szeret búvárkod­ni. a tananyagnál többet tudni. (Még mielőtt beszélgettünk volna, a kapitány megkért, írjam le csapattársai nevét: tehát a hetedikesek: Lukács Jolán, Hímer Erika, Kovács Eszter, Sándor Zsolt, Füsti M. Szilveszter, Mezei Ferenc és nyolcadikosok: Csontos Ferenc, Veres Andrea, Ma- csuga Tímea, Békés Enikő, Varga Krisztina.) — Hogyan készültetek és melyik forduló volt a leg­nehezebb? — A felkészítő tanárnőnk (dr. Szűcs Lajosné) mindig megmondta, milyen könyve­ket olvassunk el. mire fi­gyeljünk. Nekünk az első forduló volt a legnehezebb, Dózsa parasztháborújától a szabadságharcig. — Te is úgy gondolod, hogy itt végül ás mindannyi­an nyertetek? — Igen. Az iskolai anya­got jól kellett tudni, de mel­lé még sokat olvastunk, és így alaposabb lett a tudá­sunk. jobban megismertük a részleteket és ez csak hasz­nunkra válhat... A vetélkedő zsűrijében’ is­kolai szakfelügyelők is vol­tak. s természetesen ott vol­tak végig az érdekelt, törté­nelmet tanító pedagógusok. Sokszor alakult ki kötetlen „párbeszéd” egy-egy téma kapcsán, hiszen megmutat­koztak az ismeretbeli hiá­nyok is. És ezzel együtt igazán jo­gos a megállapítás: minden­ki számára hasznot hozott ez a miskolci történelmi vetél­kedő... (t. n. j.) Ügyeleti szolgálat a MIK-nél ta a „frontot” ma. hétfőn reggel 7 óráig. A vállalat hal, URH-val felszerelt kocsijában 12 sze­relő járta a várost, hogy a sürgős bejelentések nyomán megszüntessék a hibákat. Délig 26 bejelentés érkezett, hívták a szerelőket elakadt liftekhez, csőrepedéshez, du­guláshoz, központi tv-anten- nák megjavításához. Sajnos akadt olyan prob­léma is, amit a szerelők nem tudtak megoldani. Vasárnap­ra virradóra például a Bo­kányi Dezső utca 18. számú házában kilopták a kapute­lefon teljes vezérlőegységét. Ez a panel olyan hiánycikk, amit nem tudtak pótolni egyelőre. Cseh Béla és Gáspár István, a Vörös Hadsereg utca 17. számú ház lift-gépházában javítja az elromlott felvonót. A Miskolci Ingatlankeze­lő Vállalatnál állandó ügye­leti szolgálat van. Tegnap, (Fotó: Fojtán László) vasárnap reggel 7 órakör Kollár Tamás művezető vet­te át az irányítást és tartot­Hetven megawatt körül Az erőművek hétvégeken nyugodtabb órákat élnek át, mint más napokon. Ennek az a magyarázata, hogy szombaton és vasárnap szá­mos, nem folyamatos munka­rendben üzemelő vállalatnál szünetel a termelés, azaz kevesebb energiára van szük­ség. — Különben az Országos Teherelosztó Állomás szabja meg számunkra minden esetben a villamosenergia- fejlesztést — mondja kér­désünkre Dán Kálmán, a Borsodi Hőerőmű diszpécse­re. — így, most szombaton és vasárnap sem kértek ma­ximális terhelést. Ezért most arra is jutott idő, hogy a különböző termelő berende­Gyürüs bányászok A miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetemen a valétáló bányászok megtartották szak­estélyüket. Bányász-egyenru­hás hallgatók, tanárok, és iparági képviselők voltak a részesei a jó hangulatnak, a diákhumornaik, a Selmecbá­nya—Sopron—Miskolc tanul­mányi múltat, a bányászat szépségét örökítő diákmu­latságnak. Nagymúltú ha­gyományt erősített ez a hét­végi gyűrűavatás is. zéseken elvégezzük a terv­szerű karbantartást. Vasár­nap két kazán állt, javítás miatt. — És van elegendő sze­nük? — Nem mondhatnám. Pén­Terjed a számítógép. Mind több helyen alkalmazzák ko­runk egyre hétköznapibb csodáját, elvégre az élettel lépést kell tartani, ráadásul a számítógép egészen rend­kívüli teljesítményekre ké­pes, jóval gyorsabb, mint az ember, aztán meg, ha mo­noton munkát bíznak rá, hát fel se veszi. Neki aztán édes­mindegy, hogy űrrakéta pá­lyájának paramétereit szá­míttatják vele, vagy X. Y. adóhátralékát. Üjabb vereséget szenvedett —v a számítógép által — a bürokrácia, ha ugyan léte­zik még egyáltalán ez a lé­lektelen ügyintézési mód, most aztán végleg elvonulni kénytelen. Elvégre a gép előtt mindenki egyforma, mindegy, hogy az illető mi­niszter, vagy alkalmi mun­kás, a számítógépnek nincse­nek érzelmei, nem tart ozsonnaszünetet, nem kávé­zik, s kiváltképp nem ciga­rettázik, nincsen rossz és nincsen jó kedve, pillanat­nyi hangulata nem függ a gépterem ablakán át látha­tó időjárástól. Nem is front­érzékeny, elviseli a kemé­teken például azért kellett egy kazánt tartalékba he­lyezni, mert az illetékesek kevésnek találták az erőmű szénkészletét. Szombaton az­után valamit javult a hely­zet. nyebb hangot is, mint aho­gyan nem lehet hatni rá a mégoly szívszorító könnyek­kel sem. Mi tagadás, örülhetünk, ha gép váltja fel a helyenként embertelen munkát, de azért egy egészen picit sajnálom a régi jó bürokratákat. Ve­lük mindig történt valami apróság, ők mindig produ­káltak valamit, amelyen haj­dan volt kollégáink aztán el­szórakozhattak. Micsoda he­gyes tollal bökhetett Kál­mán bátyúm, a Mikszáth, a klott könyökvédős bürokra­ta viselt dolgaiba! Illeték- szabási történeteinek se sze­ri, se száma, de ennek im­már vége, hiszen egy géppel civakodni értelmetlen dolog, szóval, a régi jó magyar hu­mor egyik forrása — úgy tűnt —, lassacskán elapad. Ám a gép, mint a fentebb felsoroltakon kívül még annyi mindenen, ezen is se­gít. Mert búr igaz, hogy a gép sohasem téved, kivéve egy kis áramkimaradás, fe­szültségingadozás, porozódás. rázkódás, ütődés etc. eseteit, de ezek az esetek elenyésző­en ritkák ahhoz képest, mint Május 1-i jelszavait A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak 1985. május elsejei jelszavai : 1. Világ proletárjai, egyesüljetek! 2. Éljen május elseje! 3. Éljen a marxizmus-leninizmus! 4. Éljen a Szovjetunió, a béke és a haladás szilárd támasza! 5. Éljen felszabadítónk és borátunk, a Szovjetuniói 6. Erősödjék a szocializmust épitö népek egysége! 7. Éljen május 9„ a fasizmus feletti győzelem napja! 8. 8ékét, biztonságot a világnak! 9. Éljen a szocializmus és a béke) 10. Békés jelent, biztonságos jövőt az emberiségnek! 11. Éljen a kommunista és munkáspártok internaciona­lista szolidaritása! 12. Támogatjuk a szabadságukért és függetlenségükért küzdő népek igazságos harcát! 13. Előre a XIII. kongresszus határozatainak végrehajtá­sáért! 14. Éljen pártunk és népünk egysége! 15. Nemzeti összefogással szocialista céljainkért! 16. Előre az 1985. évi népgazdasági terv sikeres meg­valósításáért! 17. Köszöntjük a munkában élenjárókat, a felszabadu­lási és a kongresszusi munkaverseny résztvevőit! 18. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárti 19. Éljen és virágozzék 40 éve szabad hazánk! Brigádvezel küldött-tanácskozása Híreit Szudánból Szuvár ed-Dahab altábor­nagy, a Szudáni Ideiglenes Katonai Tanács vezetője megerősítette, hogy az or­szág új katonai vezetése kapcsolatba lépett John Garanggal, a Szudáni Népi Felszabadító Hadsereg pa­rancsnokával, a hadsereg londoni irodáján keresztül. Bővebbet a jelentések ez­zel kapcsolatban nem közöl­tek, de mint emlékezetes, Garang, a déli felkelők ve­zére, azt követelte, hogy a kartumi katonai junta egy héten belül adia át a hatal­mat polgári politikusoknak. Ezt ed-Dahab elutasította. A hatalom átadását egy pol­gári vezetésnek, a junta egyébként egy év múlva he­lyezte kilátásba. Az Akbar el Jóm című kairói lap szombati számá­ban megjelent interjújában Szudán katonai vezetője hangoztatta, hogy az ország valamennyi szomszédjával a kapcsolatok javítására tö­rekszik, az egymás iránti kölcsönös tisztelet elve alap­ján. Eközben folynak a tárgya­lások az új polgári ügyveze­tő kabinet összetételéről. En­nek 15 posztjából a francia hírügynökség jelentése sze­rint állítólag három jutna a déli országrészek képviselői­nek. Korábban olyan érte­süléseket közöltek, hogy egy személy képviselné a kabi­netben a déli országrészt. Szovjet küldöttség hazánkban A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának meghívására áp­rilis 9. és 13. között hazánk­ban tartózkodott a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának párt­munkásküldöttsége, élén Vlagyimir Szevrukkal. az SZKP KB propagandaosz­tályának helyettes vezetőjé­vel. A szovjet delegáció a magyar tömegtájékoztatás­sal, a sajtószervek munká­jával és az ifjúsági sajtó helyzetével ismerkedett. Ma, hétfőn délután, 13 órától tartják tanácskozásu­kat az Ózdi Kohászati Üze­mek szocialista brigádveze­tőinek küldöttei. A Liszt Ferenc Művelődési Központ­ban 590 szocialista brigád 180 küldötte vitatja meg az 1984. évi vállalati gazdaság- politikai feladatok végrehaj­tásáról készült beszámolót, a munkaverseny eredménye­it, és az 1985-re vonatkozó feladatokat. A résztvevők ezután javaslatot tesznek a Vállalat Kiváló Brigádja, valamint a Vállalat Kiváló Ifjúsági Brigádja kitünteté­sek adományozására. amelyek a gépek elődeit, a hivatal embereit érhették. Hiszen egy lelkiismeretes bürokratának elegendő volt, ha száját délben megégeti a forró leves, aztán már el­tévesztett a .kimutatásban valamit, az áthozat helyére átvitel került, a kiadás he­lyett bevételt számlázott, s már kész is volt a galiba. Nos, ennek vége. Ha nem is teljesen. Hiszen átmeneti korban élünk, és bár nem egy dolgunkat átvállalt a gép, sajnos, önmagában pusztán egyéb gépek segít­ségével még nem képes bol­dogulni. Ember kell hozzá egyelőre, aki adatokkal, uta­sításokkal látja el. Márpe­dig, akkor a tévedés lehe­tősége változatlanul fennáll, hiszen — maradjunk az előbbi példánál —, a forró leves a számítógépek korá­ban éppen úgy megégetheti a mohó hivatalnok szája szélét, mint mondjuk, száz esztendővel ezelőtt. És mivel tévedni emberi dolog, ebből következik, hogy ha valaki ember, hát előbb-utóbb tévedni is fog, a számítógép pedig vele együtt. Itt van például a bérszámfejtés! Pedagógus barátaim fize­tési szalagokat raknak eli- bém, sütném ki belőle, ugyan mennyi pénz jár ne­kik hónapról hónapra. A különféle rovatok útvesztői­ben — mi tagadás —, órák hosszat elidőztünk, s habár barátom megrögzött rejt­vényfejtő, mégsem boldogul­tunk, mert váltig nem fért a fejünkbe, miként lehetsé­ges mondjuk a 3850 forintos alapbérből 7600-at levonni, hiányzás miatt, és nem tud­juk, hogy mire fel jár ne­ki 5155 forint munkabér-ki­egészítés, és hogyan lehet 244 meg 80 forint levonás összesen 164 forint, és ez így megy, jószerivel hónap­ról hónapra, s a huncut gé­pet kérdezni sem lehet, mint az egykori bürokratát, mond­juk arról, hogyan lehetsé­ges, hogy másfél hónapra járó bért a gép egyszerre számfejt, s az így megnö­vekedett összegből aztán jó­val nagyobb százalékot von le, mintha külön-külön ad­ná a bért minden hónapra. Sorolhatnám a példákat, de minek: a gép nem is­mer érzelmeket. Legfeljebb a kezelői. Őket viszont min­den bérfizetés után fölke­resni mégiscsak fura dolog, hiszen eleget járkál az em­ber, ügyes-bajos dolgai vé­gett, semhogy minden hó­napban még a megdolgozott pénze után is szaladjon. Ak­kor pedig csak egyetlen megoldás marad: a bérjegy­zék című rejtvény készítői, munkájukhoz egy másik la­pon, mondjuk a megfejtést is mellékelik. (csendes) Csak gépiesen!

Next

/
Thumbnails
Contents