Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-13 / 86. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. április 13., szombat Pigay Imréné Kovács Lajosné Kőhalmi Gyula Dorkó Miklósné feladatai Az erkölcsi, Kovács Marianna Az, ifjúságról, a fiatalok világnézeti neveléséről hangsúlyosan szóltak a XIII. pártkongresszus küldöttei. Az MSZMP Miskolc városi Bizottsága,' Végrehajtó Bizottsága az elmúlt, év végén foglalkozott az alsó- és középfokú oktatási intézményekben folyó erkölcsi, világnézeti nevelés helyzetével. feladataival. Milyen a fiatalok világnézeti arculata? Hogyan lehet tudatosabbá tenni materialista, marxista meggyőződésüket? — erről beszélgettünk Pipnw /«Irénével, a Miskolc városi Pártbizottság munkatársával, Kovács Lajosnéval, a Miskolc városi Pedagógus Pártbizottság titkárával, Dorkó Miklósné pedagógiai szakfelügyelővel. Kőhalmi Gyula vezető történelem-szakfelügyelővel és Kovács Mariannával, a miskolci Herman Ottó Gimnázium igazgatónőjével. — Az ifjúság erkölcsi, világnézeti arcáról igen szélsőséges vélemények hangzanak el. Igazuk van-e az ifjúságot elmarasztalóknakV PIGAY IMRÉKÉ: A mai iskolás korosztály 1968 után született. Szüleik is a fej- szabadulás után. értek lel nőfcté. Ez a tény alapvetően meghatározza a gyerekek világképét. Viszont tagadhatatlan. hogy rendkívül érzékenyen reagálnak arra a különbségre, ami az iskolában tanultak és az iskolán kívül tapasztaltak között van. A társadalmi ellentmondások, feszültségek, a tapasztalható értékbizonytalanság az iskolában is jelentkezik. — Az iskola nem .szigetelheti el magát a társadalmi jelenségektől. Gondolom, abban egyetértünk, hogy bár a nevelés össztársadalmi feladat, az iskola az, amely egységesen hathat a gyerekekre. Menynyire tud megfelelni az iskola ezeknek a követelményeknek V KOVÁCS LAJOSNE: Az iskola materialista szemléletre nevel, hiszen marxista szemlélet alapján készülnek a tankönyvek, a tantervek. Más kérdés, hogy az életkori sajátosságoknak megfelelően, hogyan tudjuk mindezt úgy átadni, hogy a fiatalok sajátjává váljon. Az iskola a közéletre akar nevelni. Csakhogy a gyerek olykor nem is csak az iskolán kívül a munkához való negatív viszonyt ta pusztaija, a közömbösséget ... Ez rögtön ellentmondás. Az elmélet és a gyakorlat közötti szakadékokba a pedagógus is „beleütközik”, és azt neki kellene helyre tenni a gyereknél. Ehhez nagyon kevés, de legalábbis nem elég az, amit a tankönyv tartalmaz. Meggyőzei példa kell. PIGAY IMRÉNÉ: Világnézeti tisztánlátással senki sem születik. A világnézeti tisztánlátás formálódik és ebben ugyan segíteni kell a pedagógusokat, de azt ír. szem a kulcsszerepet mégis ők töltik be. POR KO MIKLOSNE: A nevelömun kának nem használtak azok a változások, amelyek rázúdultak az iskolára. Az új lantervek, tankönyvek még nem váltak annyira énjévé a pedagógusnak. hogy elsősorban ne erre koncentráljon, hanem a nevelésre. KŐHALMI GYULA: Sokszor maga a tankönyv is bizonytalanná tesz. Saját tárgyamból hozom a példát. Legújabb kori történelmünkről még mindig nagyon sok számadattal, frázissal szolgálnak a tankönyvek. Emocionálisan nem kötik a gyereket, és csal: az igazán kiváló tanár képes ezt megtenni. A világnézeti nevelés nyilvánvalóan nem szakosodhat tantárgyakra, de épp a történelem nagyon sokat tehet a világnézeti nevelésért, a fiatalok marxista meggyőződésének kialakításáért. És ha a fiatalok többsége materialista alapállású is, úgy gondolom, e! kell. hogy gondolkoztasson miniket, hogy körükben is erősödik az anyagias szemlélet, az egyéni érdekeltség előtérbe helyezése, hogy nem rendelkeznek biztos ítélettel a kulturális értékekről, hogy tapasztalható körükben néha eszmei üresség, gyökértelenség. — Maradjunk annál, hogy a pedagógusok kulcsszerepben vannak a nevelésben. Hogyan lehetne nekik több segítséget adni ? KOVÁCS MARIANNA: Középtokon is igaz, azt hiszem, hogy a tanárok és a tanterv még nem talált teljesen egymásra, és ez abban is megmutatkozik, hogy még nem tudják teljesen kihasználni a tananyagban levő vi lágnézeti nevelőeszközöket. Jó lenne, ha úgy tudnánk formálni a tanári szemléletet, hogy az ne legyen tantárgy- és tan tervcentrikus. Kellene egy olyanfajta biztatás a tanárnak, hogy bátran vigye be az órára azt, ami ma velünk él. Itt volt például a televízióban a Ve. lünk élő történelem sorozat, Ügy gondolom, ha ezt beszélik meg az órán, többet hasznosíthatnak belőle, mintha a tankönyv soron következő fejezetét vennék. De ahogy a kongresszuson a művelődési miniszter is mondotta, ennek a rétegnek a politikai továbbképzésére is hangsúlyozottabban kellene gondot fordítani. Az biztos, hogy ma a pedagógus - továbbképzések elsősorban szakmacentrikusak. És ha azt mondtuk, hogy világnézettel nem születik az ember, akkor azt is leéli mondanunk, hogy pedagógussá is egy testületben válik a dipLomás, és a tantestületben kell formálni tovább a világnézetét is a pedagógusnak. — Érintettük már, hogy a nevelés, ezen belül az erkölcsi, világnézeti nevelés az egész társadalom fel adata. Mennyire él a társadalmi nevelés lehetősé, gével a pedagógus? KOVÁCS LAJOSNE: Bár nagyon sok jó példa van arra. hogy az iskola mozgósítja a kommunista szülőket. nem tud még igazán okosan politizálni azzal, hogy jó részük közéletet él, párttag, és akar is együttműködni. PIGAY 1MRENE: Pedig a közösségi élet szervezésében is többet várhat, kérhet az iskola a szülőktől. Sokkal többet tehetnének a különböző mozgalmak is. De hogy mit, azt megint csak az iskolának kell megmondania. Biztos, hogy jobban testre kellene szabni, keresni és megtalálni a feladatokat. De itt is nagyon sok ellentmondásba ütközik a pedagógus. Hogy csak egyet mondjak. az üzemeknek szakemberekre, munkaerőre van igénye. A neveltség, az emberi habitus sokszor másodrendű kérdés. — Nem kerülhetjük meg: az iskola nemcsak nevei, de terepet is ad a közéle- tiségnek, a demokratizmusnak. KOVÁCS LAJOSNE: Nem igaz, hogy a fiatalok mind passzívak, hogy nem tudnak lelkesedni. Nagyon sok olyan iskolai rendezvény van. ahol sugárzik ? gyerekekről, hogy meggyőződésből mondják, amit mondanak, átérzik cselekedetük súlyát. Tudnak és akarnak is azonosulni. Nagyon sok javaslatuk, ötletük van. Csak a terepet kell megteremteni ahhoz, hogy kezdeményezzenek. DORKÖ MIKLÓSNÉ: A gyerekközösségek kialakítása nemcsak célja, de segítőtársa is a pedagógusnak. A gyerekeket alapvetően befolyásolja, hogy milyen közösség van körülöttük. Az sem mindegy, hogy milyen értékek motiválják ezeket a közösségeket. KOVÁCS MARIANNA: Ügy gondolom, az a jó iskola, amelyik a személyiségfejlesztésre koncentrál. Egy jól szervezett iskolában a gyerek megteremti magának az időt, hogy megcsinálja. ha valami értelmeset kigondol. Nem hiszek azoknak, akik azt mondják — bár kétségtelenül sokat kell tanulniuk a gyerekeknek —, hogy a mai iskolásoknak nincs idejük. Ha a maga dolgának érez valamit, akkor arra ideje, meg energiája is van. Az igaz viszont, hogy ehhez mindig kell egy pozitív mag. KOVMCS LAJOSNE: A pedagógusnak kell megteremteni azokat a körülményeket, hogy a demokratizmust, a közösségi életet gyakorolhassák a gyerekek. Akinek ilyen élménye nincs az iskolában, az később nehezen talál rá. — Többször említettük, hogy az ifjúság világnézeti nevelése hosszan tartó folyamat. Az iskola és a társadalom kapcsolatáról már volt szó. Az iskolák egymás közti kapcsolatában van-e előrelépés? KOVÁCS LAJOSNE: Ügy véljük, az általános és a középiskola között feltétlenül történt előrelépés, közelítés és nemcsak szakmai kérdésekben. A középfokú iskolák között viszont sokkal kevesebb együttműködési készséget tapasztalunk. Vannak persze mái- itt is jó példák. Az elkövetkező hetekben, hónapokban a pedagógus pártbizottság szeretne olyan beszélgetéseket szervezni, amelyen az ifjúság erkölcsi, világnézeti nevelésének feladatairól szólnánk. A gyakorlati munkában megható - rozni azokat a leiadatokat — természetesen nemcsak a pedagógusok feladatait, hanem a KISZ, az úttörőszövetség. a különböző szervezetek lehetőségeit is — amelyekkel jobbá tehetnénk ezt a munkát. Akár úgy is. hogy az iskolákat is közelebb hozzuk egymáshoz, hogy az azonos gondokról együttgondolkozzanak. Olyan légkört szeretnénk, amelyben a pedagógus azt élezné, hogy nincs egyedül, hogy számíthat a pártszervek, a társadalmi szervezeteit, az egész társadalom támogatására. Csutora» Annamária Lakóhely és közművelődés Zöldek és környezetvédők, állatbarát ligák és kulturális egyesületek hallatnak magukról szerte a világban. Mintha az utóbbi időkben az emberek közvetlen környezetük felé fordulva, a helyi problémák megoldására áldoznák legszívesebben idejüket. energiájukat. Az elmúlt négy-öt évben Magyarországon is megélénkült az egyesületi élet. Szakmai szervezetek egész sora alakult spontán kezdeményezésre. Kulturális szervezetek, társaságok, egyesületek létesültek, vállalva a szabad idő és a szórakozás szervezését. A hazai viszonyoknak megfelelően természetes, hogy ezek az egyletek elsősorban a kultúra területén jöttek létre, így első lépéseikkel a közművelődés és a kulturális szakigazgatás különféle szintű képviselőivel találkoznak. Az eddigi tapasztalatok azt mulatják, hogy ezek még nem készültek fel kellőképpen a fogadtatásukra. Elég itt emlékeztetni az utóbbi évek néhány nagy vihart kavaró engedélyezési eljárására: a Naturisták Egyesületének létrejötte körüli hosszú huzavona, vagy az újpalotai baráti egyesület alakuló értekezletének botrányos •krónikája. Persze csak azok az cselek maradnak meg emlékezetünkben. amelyek jelentősebb sajtónyilvánosságot kaplak. A hónapokig fektéiéit aktáról, a formai kifogások miatt halogatott engedélykiadásról nem szerez tudomást a közvélemény. A hazánkban érvényes egyesületi törvény pedig elég világosan fogalmaz. Többnyire engedélyez, és nem lilt, együttműködésre kötelez, és nem alá-, fölérendeltségi viszonyokat teremt. Az első nagyobb hullám a lakóhelyi klubok tömeges alakulása volt. A lépcsőházak szögleteiben, mosókonyhákban. alagsori helyiségekben kisebb lakóközösségek által alapítóit klubok nemcsak az államigazgatási szervek gyanakvásával kellett, hogy megküzd,jenek, de legtöbbször a közművelődés munkatársai sem fogadták őkel szívesen. Konkurrenci- át. a feladatok haszontalan megnövelőil látták bennük. Néhány helyen azonban, felismerve az. együttműködésben rejlő lehetőségeket, tartalmas szövetséget kötöttek a hivatásosok és „amatőrök”. Ezt a barátságot nehezítette azonban az. a körülmény, hogy a pénzforgalmi szabályok legtöbbször egyszerűen nem telték lehetővé az állami támogatás eljuttatását az érdekelt közösségekhez. A szervezeti, adminisztratív kérdések megoldásával párhuzamosan — sokszor azok leple alatt — megindult az alakuló klubok integrálása a hagyományos •közművelődési intézmény- rendszerbe. Ezzel az egyéni kezdeményezésre létrejött közösségek pontosan az! a változékonyságot, rugalmasságot, spontaneitást veszítik el, amelyek pedig lényegüket jelentették. Hasonlóan jelentős szelepet játszik az egyéni kezdeményezés az új virágkorái élő városvédő, városszépil.ö egyesületi mozgalomban. Sokan hajlamosak ennek sikereit egyetlen okkal, a televízió népszerű Unokáink is látni fogják című sorozatának hatásával magyarázni. Az igazság viszont az, hogy Ráday Mihály és alkotótársai csak idejében ismerték tel az egyre fokozódó érdeklődést. Népszerűsítették azt a gondolatot, amely — ahogy mondani szoktuk — benne voll a levegőben. Olyan emberek, akik eddig sem társadalmi munkára való felhívásokra, sem közművelődési programokra nem mozdultaik, ezekben az egyesületekben rendszeres munkál végeznek, kutatják szükebb lakóhelyük múltját, vigyázzák jelenét, jövőjét. Számtalan helyen ezek a/, egyesületek is a közművelődési intézmények égisze alatt működnek, felismerve azt, hogy kölcsönösen gazdagíthatják, .színesíthetik egy más program k í n á latál. bővíthetik lehetőségeik körét. A városvédő egyesületek alakulásuk első pillanataiban min den ül l az in form á ci ó- hiánnyal kell, hogy meg- küzdjenek. Nincsenek adatok a város múltjáról, nem ismerik a lakosok ti fejlesztési elképzeléseket. nem tudják ki, miben illetékes, milyen a szükebb hazát érintő döntések meghozatalának median zinusa illetve milyen pontokon avatkozhatnak be a lakosok az. ügyek intézésébe. Az információ — más területeken is — a társadalmi élet demokratizálásának elsőrangú feltétele. Ennek összegyűjtése, forgalmazása a mai napig specializált, széttagolt szervezetekben folyik. A tanács tájékoztat a szakigazgatási szervek tevékenységéről — rendszerint szakterületenként eltérő módszerekkel. tormákban —. a kereskedelem a vásárlás feltételeiről, a közlekedési vállalat a menetrendekről. Nehezen áll össze egy univerzálisan haszná 1 hal ó városkalauz. Egyes közművelődési intézmények már felismerték azt. hogy képesek szakmai, illetékességi határokat is átlépve információkat gyűjteni, feldolgozni. forgalmazni a mindennapi élet szinte ösz- szes területéről. A tájékoztatási munkába az elektronikus hírközlés is bekapcsolódni készül. Néhány településen már működik közösségi televízió, sok más helyen, így Miskolcon is készülnek ilyen adások beindítására. Érdekességük éppen abban van, hogy a legszűkebb környezet mindennapi gondjaival foglalkozik, hogy lehetővé teszi az azonnali visszacsatolási. a beleszólást. Nehéz anyagi helyzetében a közművelődés sok munkása gondolhatja most, hogy újabb feladatokra kell vállalkoznia, megint valami olyanhoz, amihez nem ért. amire nincs ember és pénz. Ez azonban nem jelentheti a feladatok mechanikus szaporítását. Ha szükséges, akkor a kisebb hatékonysággal művelhető hagyományos közművelődési formák ésszerű szelektálásával kell megteremteni annak lehetőségét, hogy a közművelődés ne veszítse el az. esélyét arra, hogy részt vegyen olyan I olya ma tok i rá nyífásában. amelyek döntően befolyásolják szükebb közösségeink életét. P. F.
