Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-13 / 86. szám
1985. április 13., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Tízéves az orvosimüszer-gyártás Miskolcon Pályázati felhívás: önköltségcsökkentésre A nehézipari nagyváros felnőtt nőlakosságára és a frissen érettségizett, szakma nélküli fiatal nőkre számított a Medicor Művek, amikor lí)76-ban megvásárolta a Vimelux tanácsi vállalatot és meghonosította Miskolcon az orvosiműszer-gyár- tást. A szervezés, az átállás éveket vett igénybe, hiszen az Orvosi Elektronikai Készülékek Gyárának munkásai vagy a főzőkanál mellől, vagy az iskolapadból jöttek, a régiek pedig egészen más természetű munkát kaptak. Az 1976-os létszám 442 fő volt; újonnan toborzottak és régiek. A régiek közül van Hrabár Sándor igazgató is. — Nem' volt könnyű az átszervezés, melynek során nagyon sok jó szakembert is elveszítettünk. Az átmeneti bizonytalanság sokakat késztetett kilépésre. A régi vállalat földarabolódoll, megvásároltunk közben egy szövetkezetét az ingóságokkal és ingatlanokkal együtt. Egyszóval az alapokról indult Miskolcon a gyárépítés. Exponált helyen, az Ifjúsági Ház, a Szent Anna- templom és a Domus Áruház háromszögelési pontján, modern lakóházak között működik az OREL központi telephelye, békés szomszédságban a környéken élőkkel. Rendezett a telep: csinosak az épületek és egyre nőnek a fák, amelyek még az udvari hegesztés fényét is beárnyékolják egyszer. Igaz, építenek egy új csarnokot is. Amikor építeni kezdték, megijedtek a környék lakói, érthetően, hiszen mindenkinek kedves a csend és az sem mindegy, milyen formát ölt majd a leendő üzemház. Az épület külsejét: illetően megnyugodtak már a lakók, az üvegfalas épület nem rongálja a városrész esztétikáját, és remélhetően a zaj sem lesz nagyobb de- cibelű, mint a megszokott közlekedési zaj. A fák pedig tovább nőnek, mert megkímélték őket az építkezés Az ipar mellett az építőipar, az építőanyag-termelés, a közlekedés, az úthálózat, a mezőgazdaság is szenvedő alanya volt a zord télnek, amit végül is nekünk kell megfizetnünk. Az összegei ismerjük. Lázár György, a Minisztertanács elnöke szólt arról a pártkongresszuson, hogy a tél okozta többletkiadás, a felbecsülhető károk együttes összege meghaladja a 20 milliárd forintot. Azért, hogy e mindannyiunk pénztárcáját apasztó kiadás kisebb legyen, szinte mindenki lehet valamit. Ha másképp nem, úgy, hogy takarékoskodunk az energiával, jól szervezett többletmunkával. Mindenképpen öröm hallani, olvasni, hogy a legtöbb helyen a súlyos gondok közepette sem az elkeseredés, a panasz vagy a csodavárás (majd az állam be- vagy kisegít nézet) a jellemző, hanem a tenniákarás. így volt ez már a nehéz napokban is: a veszteséget a megye üzemeiben mindenütt igyekeztek a lehető legkisebbre mérsékelni; a technológiai károsodásokat megelőzni, a tétlenségre kárhoztatott embereknek másutt értelmes munkát adni. Továbbra is szükség van erre a rugalmasságra, hiszen a folyamat, amely a kiküszöbölhető károk megalatl is, alaposan körbedesz- kázták, nehogy bántódásuk essék. — A külsőre adnunk kell — mondja az igazgató. — Nálunk egyre-másra megfordulnak külkereskedők, külföldi üzletkötők, akik a külcsín, a rend után is ítélnek. De tartozunk a renddel és az esztétikummal a városrész lakóinak is. Az orvosimű- szer-gyártás egyébként is nagy rendel és tisztaságot követel, az épületen belüli higiénia lassacskán ,.átragadt" a külső üzemrészekre is. — Mi történt az OREL- ben liz év alatt? — Mindenekelőtt nézzük meg ezt a statisztikát! A Medicor OREL 1976-ban 84 millió 176 ezer forint értéket termelt, tavaly 238 milliót. Igaz, a létszámunk akkor 442 fő volt, most 640 tő. A gyári nyereség alig egyhar- mada volt a mainak. Ä szocialista export tíz éve 47 millió forint volt. ma 138 millió forint, tőkés export akkor nem volt, tavaly pedig 18 millió forint értékű. A bérek időközben évi 33 ezer forintról 57 ezer forintra emelkedtek átlagosan. — Hova és mit adnak el külföldön? — Exportálunk valameny- nyi szocialista országba és szinte mindent a gyártmányskálánkból. Kis tételekben exportálunk orvosi műszereket, berendezéseket Mexikóba, Nicaraguába, Argentínába, Indonéziába, Thaiföldre és egyéb egzotikus országokba, mindamellett, hogy a fejlett nyugaton is megjelenünk. Beszélgetésünk idején az OREL igazgatója éppen az oltásoktól szenvedett. Nigériába utazik pár nap múlva, ahol a Medicornak vegyes vállalata van. — Mi az utazás célja? — A gyártásfejlesztési és a kereskedelmi lehetőségeket vizsgáljuk. Reméljük, hogy a Medicor újabb és újabb technikája nagy leheszüntetését szolgálja, most indul be igazán. Most, amikor ismét van elegendő energia, most, amikor az idő ja- vultán mód nyílik a veszteségek pótlására. S nem is „tavaszi kampány”-ra van szükség, hanem év végéig szóló átgondolt tervekre, hogy amit lehet, pótoljanak az üzemek. Mert nemcsak a többletkiadás érinti érzékenyen az országot, hanem a nagy értékű termeléscsökkenés — ennek következtében a jelentős exportkiesés is. miközben olajból, gázból kénytelenek voltunk többet importálni. Nehezen létrehozott külkereskedelmi egyensúlyunk is a veszteségek mérséklését, sőt. az eredeti tervek teljesítését kívánja. Biztató, hogy a gázkorlátozástól sújtott üzemek többsége teljesen vagy nagyobb részben behozhatónak véli az elmaradt termelést. Biztató, hogy az emberek — ez szinte általános tapasztalat — fegyelmezettebben dolgoznak, átérzik a termeléskiesés okozta gondokat. A felszabadulási és kongresz- szusi munkaversenyben már tőségeket kínál a távoli földrészen. A célunk közös: minél több korszerű orvosi műszer álljon a nigériai egészségügyi szolgálat rendelkezésére és mi minél többet gyártsunk közösen. — Most, tíz év után, milyen a világhírű magyar vállalat miskolci gyárának helyzete, perspektívája? — Az elmúlt év, sajnos nem sikerült úgy, ahogyan elképzeltük. A termelésünk évente 6 százalék körül szokott emelkedni, tavaly viszont csak 2 és 3 százalék között nőtt, ezt a piaci helyzettel magyarázhatjuk. Mert: termelhettünk volna raktárra is, de ezt nem tesszük. A termeléskiesést ezúttal nem magyarázhatjuk anyagellátási zavarokkal, egyértelműen az áruelhelyezés okozott gondot. Nos, ezek a gondok csak a megszokott ütemben okoztak ritmushibát. a nyereségünk 41 millió forint volt. A jövő? Most már „felnőttünk", így tehát úgy gondoljuk, hogy nem vállalkozunk mindenféle aprómunkára, többet és nagyobbat vállalunk. Tavaly 17 új gyártmányunk volt és ezek a termékek nem az optimális gazdasági eredményhez igazodtak, hanem a piachoz, amely ezt tavaly mégsem hálálta meg. Soksok eszközt gyártottunk kis sorozatban, gyakori átállással. — Tehát mást, fontosabb és eredményesebb munkát vár a gyár. — Nem „elvárás", programozás kérdése. A lehetőségek adottak, nálunk a nagyvállalat vezetősége nem szokta gúzsba kötni a kezeket, csupán azt várja el, hogy ha valamire vállalkozunk, akkor azt Medicor-szinvonalon végezzük. Új műszerek gyártását kezdjük meg. így a Scanner—700 típusú ultrahangos diagnosztikai készüléket. az MS—11 típusú moduláris szűrősoirométert. az úi moduláris műlőasztalcsa- ládol és a lézer nefelomé- tert. A szocialista exporton belül növeljük a vizsgáló- székek és az új típusú ke- rékpár-ergométerek arányát. Ez utóbbiak önköltségcsökkentésére egy 25 ezer forintos pályázatot hirdettünk meg. A fejlődés útját abban látjuk, hogy a korábbinál kevesebb, de nagy szellemi tartalmú műszarfajtát gvártunk, ám ezeket nagyobb sorozatban. Az idén 300 millió forint termelési értőket terveztünk és 60 millió forint feletti nyereségei. Magasabb szervezettséggel, optimális termékstruktúrával nyitjuk a második évtizedet Lévay Györgyi eddig is sokan áldozták fel szabadnapjukat, ám, ezen túlmenően is szükség van hétvégi műszakokra. Követhető és követendő az is, ahogyan több helyen átszervezték az éves nagyjavítást, akképpen, hogy azt a tervezettnél hamarabb végrehajthassák — így is nyernek néhány napot. Nem volt teljesen igazuk azoknak a pesszimistáknak sem, akik úgy vélték: a háromműszakos, folyamatosan dolgozó üzemekben lehetetlen az elmaradt termelést pótolni. Jó néhány ilyen üzem talált megoldást: a kényszerű állás ideje alatt olyan javításokat, technológiai ész- szerűsítése’ket végeztek el, amelyek a továbbiakban lehetővé teszik a termelési kapacitás növelését. Nem reménytelen a kényszerű fagy- szabadságok miatt felborult termelési egyensúly helyre- billentése az építőiparban sem; ott az ütemtervek átprogramozásával igyekeznek magukon segíteni. Igen, el— Az elmúlt négy év eredményeit összegző felmerések adatai arról tanúskodnak, hogy megyénk iparának fejlődési iránya — a fokozódó gondok közepette is — alapvetően megfelelt a VI. ötéves tervben foglaltaknak — mondotta többek között előadásában Kovács Zoltán, a megyei pártbizottság titkára, melyet a legutóbbi kibővített MTESZ elnökségi ülésen tartott. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy Borsod ipari termelése a tervezettől jóval kisebb ütemben nőtt. Négy év alatt ötszázalékos fejlődés valósult meg, s ez alatta marad az országos átlagnak. (Hazánk ipara ez alatt az idő alatt 9 százalékos termelés- növekedést regisztrálhat.) Ezen belül természetesen születtek rendkívül kiugró teljesítmények; mindenképpen az élre kívánkozik a vegyipar dinamikus felfutása: a 22 százalékos növekedés önmagáért beszél. Jól emlékszünk még arra is. hogy négy évvel ezelőtt ezt az iparágat még a válság- ágazatok között emlegettük. Az elmúlt években viszont sikerült olyan fejlesztéseket sősorban magukon, hiszen a termelési tervet teljesíteni, nyereségei elérni csak ekképpen lehet. De ne essünk a félreértés csapdájába: a látszat ugyan amellett szól, hogy csak az érintett üzemeknek kell serkenteni önmagukat — ám ez távolról sincs így. Van feladatuk bőven az őket energiával, alapanyaggal, félkész termékkel ellátóknak is, függetlenül attól, hogy, meglehet: az utóbbiakat nem, vagy csak alig hátráltatta munkájukban a tél. Az elmaradt termelés pótlásához nem egy helyen többletbérre is szükség lenne; jó néhány vállalat ezt központi bérpreferenciaként óhajtja megkapni. Jogosságát — termék szetesen — majd az illetékesek döntik el, annyi azonban bizonyos, amit lehet, elsősorban önerőből kell megtenniük. Az eddigi tapasztalatok alapján joggal lehet remélni, mind kevesebben lesznek azok, akik egész éven át az — egyébként valóban jelentős károkat okozó — időjárásra hivatkoznak majd. Nincs is helye ennek, hiszen, aki nem igyekszik megtenni, amit lehet, hogy csak az emberileg elkerülhetetlen károk' maradjanak, az saját érdekével is szembekerül. megvalósítani, melyek eredményeként a műszaki színvonal magas szintre emelkedett. A termékszerkezet bővítésével és a műanyagfeldolgozás intenzívebbé válásával a vegyipar helyzete megszilárdult megyénkben. Dicséretes a gépipar dinamikus fejlődése is: a 18 százalékos termelésnövekedésben nagy szerepet játszik a Diósgyőri Gépgyár termelésének emelkedése. Ha visz- szatekintünk az elmúlt évekre, a gépgyár nehéz napjai után ez a fejlődés mindenképpen megnyugtató. Eredményes munkát végeztek ezenkívül a Kismotor- és Gépgyár mezőkövesdi gyáregységében és az ELZETT sátoraljaújhelyi gyárában. Ez is bizonyítja, hogy a nagy ipari üzemek megyénkbe telepített egységei megállják helyüket, s a törzsgyár mindenkor számíthat eredményes tevékenységükre. A kedvezőtlen jelenségekről szólva első helyen kell említést tenni a szénbányászat, a kohászat és a kivitelező építőipar sajátos helyzetéről. A szénbányászat mindennapi gondjai közismertek: a korábbi évek nagy teljesítményei miatt a bányákban visszaesett, az előkészítés. Nincs tartalék feltárt bányamező, s ez kérdésessé teszi a folyamatos termelés lehetőségét. Fokozza a gondokat a munkaerő hiánya, melyet elsősorban azzal lehetne mérsékelni, ha fokozatosan visszakapná rangját a szénbányászat. Ami a kohászatot illeti, elsősorban hosszú távú minőségi fejlesztésre van szükség, a programterv kimunkálása már elkezdődött. Erre mindenképpen szükség van, hiszen a feldolgozóipar nem létezhet kohászat nélkül. Fontos teendő továbbá, hogy az iparágon belül a vállalatokat meg kell szabadítani a beruházásokból adódó pénzügyi terhektől, az LKM esetében ez például 6.7 milliárd forintot jelentene. Az iparról szólva mindenképpen említést kell tenni arról a kedvezőtlen jelenségről is, hogy még mindig nem javult kellőképpen a termelő berendezések kihasználtsága, örvendetes viszont, hogy nőtt az export, ezen belül is főként a tőkés megrendelések aránya. Az elmúlt évben a megye nem rubel elszámolású exportja meghaladta a 420 millió dollárt. A mezőgazdaságról elmondható: az ágazat az elmúlt négy évben érdekes fejlődési pályát futott be. Látványos ütemben valósult meg a gabonaprogram. Sok területen javultak az ágazat mutatói. Visszaesés tapasztalható viszont a juhászaiban, a sertés- és szarvasmarha-tenyésztésben. Ennek következménye: csökken az állatállomány, ami visszaveti a húsprogram megvalósítását. Az új vállalkozási formákat tekintve Kovács Zoltán hangsúlyozta: — Ez a mind jobban kiszélesedő „jelenség” az elmúlt négy év újszülötte. Megyénkben ez ideig 630 vállalati gazdasági munkaközösség alakult, s ez közel 7 ezer embernek ad többlet munkalehetőséget. Ebben a formában az átlag- kereset három és fél ezer forint körüli, s ez elfogadható arány. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a vállalati gazdasági munka- közösségek jól szolgálják a népgazdaság érdekeit, nem ellentétesek szocialista elveinkkel. A megye ipara jövőbeni továbblépésének lehetőségeit, a fejlődést biztosító legfontosabb tennivalókat a következőképpen összegezhetjük. A magyar gazdaság termék- szerkezete az elkövetkezendő években is importigényes, ezért elsősorban arra kell törekednünk, hogy ahol csak lehetséges, a belső erőforrások fokozottabb kiaknázásával, a tartalékok intenzívebb feltárásával csökkentsük függőségünket. Annak ellenére, hogy az idei év nem úgy induit, ahogy azt szerettük volna, legfőbb célunk, hogy a VI. ötéves terv befejező évét a terveknek megfelelően zárjuk, amely egyben alapot jelent az új ötéves terv indulásához. A következő tervidőszak várhatóan kismértékű gazdasági növekedésének lehetőségeit úgy kell kihasználni, hogy megyénk ipara versenyben tudjon maradni, s megőrizze eddigi rangját. Elsősorban arra kell törekedni, hogy a meglevő üzemek technológiai szintjét fejlesszük. A megye alig iparosodott területein pedig ki kell aknázni a munkaerő adta lehetőségeket. A „lecke” megoldása nem lesz könnyű feladat, a végrehajtásban döntő szerepet játszik továbbra is a műszaki értelmiség, és természetesen minden dolgozó ember alkotó munkája. Csákó Gyula Csövek . . . Fotó: Loció József
