Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-03 / 52. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. március 4., hétfő Béla bácsi születésnapján Az elmúlt év májusában rövid filmet # sugárzottá televízió: Akiről nem ké­szült portréfilm volt a cime, egy fia­tal tévés, Sugár Róbert készítette és a ma­gyar kabaré halhatatlanja, Salamon Béla emlékének áldozott vele. Valóban, Salamon Béláról nem készült portiét!lm. Mire a Ma­gyar Televízió illetékesei elkezdték az öre­gedő művészek portréit készíteni, Salamon Béla váratlanul örökre eltávozott. Néhány héttel élte túl a nyolcvanadik születésnap­ját. Akkor, a nyolcvanadik születésnapon még készült vele egy tévéfelvétel, ezt hasz­nálta fel Sugár Róbert, meg néhány régi filmkockát, televíziós kabaréfelvétel-töredé- ket, régi játékfilmek apró villanásait, de így is átsütött ezen az emlékeztető kisfáimén a nagy nevettető mélységes humanizmusa. A televízió kívánságműsoraiban gyakran ké­rik jeleneteit. Pomócsi bácsi kalandjai, a Vonósnégyes kétbalkezes hegedűse és sok- sok más figurája azok előtt is ismertté tet­te, akik sose láthatták, s akik már halála után születtek, azok is szívesen nézik, ami­kor a régi kabarétréfában próbálgatja a va­rázsszót: „Ha én egyszer kinyitom a szá­mat ...” De előttünk vannak ritka drámai villanásai is, mint például a Lovaglás ügy című film állástalan könyvelője, aki alig várja, hogy a Kabos játszotta cégvezető tényleg megváljon cégétől, mert ő már rég­óta kenyérfélén. Valamikor igen sűrűn járt Miskolcra. A felszabadulás előtt is gyakran szerepelt kis társulatával a Teréz-körúli Színpadról a vá­rosban és már gimnazista diákként láthat­tam a harmincas években a miskolci szín­padon; a felszabadulás után pedig a külön­böző szórakoztató műsorokban ő volt az egyik legfontosabb „húzónév”, vagyis az a szereplő, akinek a neve behozza a közönsé­get a nézőtérre. örömmel és szeretettel emlékezem vissza az ötvenes évek végére, a hatvanas évek elejére, amikor igen gyakran találkoztunk, összebarátkoztunk. Azzal kezdődött barát- kozásunk, hogy az ötvenes évek végén le­vélben reflektált egy kritikai jegyzetemre; egyetértéssel fogadta azt és kiemelte, hogy a közönség igenis több tiszteletet érdemel az esztrádműsor egyik-másik szereplőjétől, mint amennyit akkor a műsortól kapott. (Az összecsapott hakni nem a mai kor ta­lálmánya, s igen nagy kár, hogy reneszán­szát éli!) Ettől kezdve rendszeresen leve­leztünk, s ahányszor az ŐRI programja Mis­kolcra szólította, mindig felkeresett. Álta­lában több napos vendégszereplésre jöttek, innen jártak ki a megyébe, Béla bácsinak volt hát ideje, hogy bejöjjön az akkoriban a Tanácsház téren levő szerkesztőségünkbe egy kis baráti tereíerére, vagy leüljünk egy kávé mellé a Roráriusba (hová lett már az is?!), sétáljunk egyet a Népkertben, ahol aztán este — az akkor még meglevő sza­badtéri színpadon — kél és fél ezer embert szórakoztatott. (S ha tudta, hogy hol ül a kislányom, úgy neki játszott, híres „Félre” megjegyzéseit neki mondta.) Szerette Miskolcot. Gyakran emlegette ré­gi vendégszerepléseit, meg azokat az éve­ket, amikor a fasizmus letiltotta a színpad­ról és könyvügynökként házalt a városban. Egy frissebb miskolci élményét viszont nem szerette, s ennek én voltam az oka. Meg­kértem egyszer sok szem előtt, hogy mér­jük össze cipőinket. Nagy lábáról ugyanis kabarétréfák, s azokból valóságos legendák születtek, most meg Miskolcon kitűnt, a hí­resen nagy lábak nem is annyira nagyok, az én cipőm még nagyobb volt. Rengeteg apró anekdotát mesélt, idézgette élményeit. Tőle hallottam először, majd utána sokfelé olvastam is, hogy 1944 novemberében el­lenőrzéskor egy fegyveres nyilas pártszol- gálatos megkérdezte tőle, hány éves. így válaszolt: — Hatvan leszek... de tessék mondani, leszek? ... Lett, megérte a felsza­badulást, visszakapta emberségét. Utoljára 1964 végén találkoztunk a Vidám Színpad társalgójában. Közeledett a 80. születésnap­ja. Akkor mesélte a következőket: — Mondok magának egy történetet, meg­írhatja nyugodtan, szerkesztő úr. Elmentem az orvoshoz megvizsgáltatni magam. Nincs különösebb bajom, de nyolcvan év, az sok, ki tudja... Az orvos megvigasztalt, hogy remek kondícióban vagyok, mire megkér­deztem, csináltassak-e még magamnak egy új télikabátot. Hogyne, mondta az orvos, csináltasson, művész úr, ... de ne nagyon drágát... Az örökvidám Salamon Bélától a morbid humor, a halállal való tréfálkozás idegen volt. Szabadkoztam, hogy ugyan ne bolon­dozzon, mit akar még, hiszen örökifjú. Nem írtam meg a kis történetei. Néhány hét múlva egy pesti lapban olvastam. Elmond­ta valaki másnak, aki megírta. Többször nem találkoztunk személyesen. Szűk lel év múlva, 1965 júniusában meghalt. Három hó­nappal élte túl a nyolcvan évét. (Vajon a kabátot megcsináltatta-e?) Ha élne, ma lenne százéves. Benedek Miklós MŰSOROK Rádió mellett Tetszik ennek a havonta jelentkező — lényegéi te­kintve — szolgáltató műsor­nak a címe. Eldologiasodó, elidegenedő világunkban egyre ritkábban halljuk ezt a kérdést — holott éppen a fentiek miatt — ma még nagyobb szükségünk van (lenne) az együttérző, bará­ti szóra. Gesztusokból él és ért az ember. Sokszor már az odaforduló figyelem is enyhít a gondokon, s nincs ember, aki soha nem kerül bajba .ne szorulna segítség­re, együttérzésre. Nem kel! mindig „nagy” dolgokra gondolni. Sokszor elég a tényközlő felvilágosítás, hogy mit, hol, hogyan lehet elintézni, megkapni, meg­tudni. Ungváry Ildikó (és másak hasonló) műsorát hallgatva azt érzem meghökkentőnek, hogy milyen fogyatékos is az információhálózatunk. Itt elsősorban nem a sajtóra, tévére, rádióra gondolok (ar­ra is), hanem az intézmé­nyekre, hivatalokra, ame­lyek a saját dolgukat köny- nyitenék meg azzal, ha kor­rekten, higgadtan és tárgyi­lagosan tájékoztatnák az ál­lampolgárokat. Az már néni meghökkentő de egyenese,) felháborító, ahogyan néhány hivatal és ügyintéző ide- oda tologatja az aktákat, packázik az ügyféllel, nem kímélve annak idejét é? tű­rőképességét. Két példát is hallottunk csütörtök délután (Petőfi 17 30—18.30), s nem válik dicsőségünkre, hogy az egyik éppen miskolci voll. Egy lényegében már lebon­tásra érett szükséglakásról, és a benne lakó családról volt szó. Á riporter angyali türelemmel és nagy önfe­gyelemmel, önmérséklettel szólaltatta meg a családot magát, és az intézkedési1? köteles hivatalnokokat. Mis­kolc egyik utcában álló. is­tállóból átalakított „lakás” életveszélyes, mégsem lebon­tásra ítélték (sok más még sokáig lakható, s idejekorán használt lakóház helyett...). hanem renoválásra. Minden­ki tudja — el is mondta —. hogy az ésszerűtlen, rossz megoldás, ám az akta járja tovább a maga útját. Holott a „lakásban” kisgyerekek is élnek. A másik eset Hajdú me­gyében történt. Egy hárem gyermekét egyedül nevelő asszony panaszolta el. hogy milyen pimaszul, pökhendi­en és embertelen módon vá­laszolhatott neki a gyám­ügyekkel is foglalkozó taná­csi hivalalnoknő. Ez, hogy nő. sőt -né (a helybeli or- vo.v felesége) még visszata- szítóbbá teszi az ügyet. A hölgy 15 évig ápolónő volt. mielőtt — szakképzettség nélkül — ezt a hivatalát el­vállalta. Tehát emberekkel foglalkozott az elhangzottak szerint — minden bele- és együttérző képesség nélkül. Joggal vethetik ellen ta­nácsi dolgozók, hogy az ese­tekből nem szabad általáno­sítani. Nem tette ezt a rá­dió, de nem fukarkodott a kommentárral sem. Ezek az esetek azért elgondolkozta­tóak, mert mindig kiderül, hogy korántsem megoldat­lan ügyekről van szó Nc-m is szívességről, mert az ál­lampolgár *rz esetek többsé­gében nem szívességet kér hivataltól, hanem ügyeinek szakszerű és korrekt elin­tézését. Az elszomorító az, hogy végső menedékként ír­nak a rádiónak, a sajtó le­velezési rovatának, . s ezek „közbenjárására” intéződik el az, aminek egyszerűbben, spontánul, külső nyomás nélkül kellene. Márpedig ez — ne feledjük el. hogy ezek a műsorok igen népszerűek, sokan hallgatják! — éppen nem növeli a hivatal tekin­télyét. Árnyékot vet a tisz­tességesen dolgozó ügyinté­zőkre is. De — a jelek sze­rint — még mindig nem eléggé hatékonyan, mert a portások r:em győzik hor­dani ezeket a panaszos, fel­háborodott leveleket. ígv az­tán csak magát a műsort dicsérhetjük — tartalmát, a bemutatott eseteket már ke­vésbé. Az lenne ugyanis az ideális, hu ezek a műsorok azért szűnnének meg. mert mái1 nincs rájuk szükség. Megérjük-e? (horpM«l) I Lengyelországba utazott a színház Szombaton és vasárnap a járókelők tapasztalhatták, hogy meglehetősen nagy a sürgés-forgás a Miskolci Nemzeti Színház Déryné ut­cai bejáratánál. Kamionok­ba kerültek Az ember tra­gédiája és a Tóték díszletei. Hétfő reggel pedig a két darabban játszó színészek is autóbuszra szálltaik. Egyelő­re a Ferihegy felé vették az útirányt, innen utazik to­vább a 120 tagú társulat Varsóba. Március 4-töl 9-ig lengyel- országi vendégszereplésre utazott a miskolci társulat. A magyar színházművésze­tet ők képviselik a Varsói magyar napokon. A lengyel fővárosban két előadást tar­tanak. A Teatr Polskiban március 7-én mutatják be Madách remekművét, Az ember tragédiáját. Március 8-án a Teatr Ka- merálnyban láthatja a len­gyel főváros színházlátogató közönsége az örkény-dara- bot, a Tótekat. Ezzel az utóbbi produkcióval egyéb­ként nemcsak Varsóban, ha­nem Katowicében is közön­ség elé lépnek. Március 5- én mulatják be ott az Or- kény-darabol. A Miskolci Nemzeti Szín­ház a Varsói magyar napok alkalmából vendégszerepei a baráti országban. A nyel­vi nehézségek leküzdésében egyébként mindhárom elő­adáson szinkrontolmácsok segítik majd a lengyel né­zőket, reméljük mindkét miskolci produkció szíves fo­gadtatásra kerül majd kö­rükben. Első alkalommal utazik külföldi vendégszereplésre államközi szerződésben a Miskolci Nemzeti Színház. Érthető, amint Gyarmati Béla igazgató mondotta, hogy nagy izgalommal és vá­rakozással tekintenek a há­rom fellépés elé, s rendkívül kíváncsiak arra, miként fo­gadja e két klasszikusnak •számító darabot (bizonyos tekintetben annak tekinthe­tő az örkény-mű is) a len­gyel közönség. Színházunk lengyelországi vendégszerep­léséről később részletesen is beszámolunk majd. hiszen munkatársunk elkiséri a mis­kolci művészeket. rádió KOSSUTH: 8.20: Mit üzen a Rádió? — 9.00: A hét zenemü­ve. — 9.30: Federico García Lor­ca versei. — 9.40: Ki kopog? — 10.05: Nyitnikék. — 10.35: Ope­rakórusok. — 11.05: Bioritmus. Életmód, egészség, környezet. — 11.25: Szatirikus dalok. — 11.38: Jókai Mór élete és kora. Mik­száth Kálmán müve rádióra al­kalmazva. — 12.30: Ki nyer ma? — 12.45: Házunk tája. A Falu­rádió műsora. — 13.00: Magyar eLőadómüvészek albuma. — 14.10: Daloló, muzsikáló tájak: Csongrád megye. — 14.38: Dur- hán fia. Cholnoky Viktor elbe­szélése. — 14.55: Édes anyanyel­vűnk. — 15.00: Veszélyben. Szer­kesztő-műsorvezető: Molnár Ta­más. — 15.30: Mendelssohn: c- moll trió. — 16.05: Eszkofék. A Földön kívüli élet lehetősé­geiről. — 17.00: Eco-mix. — 17.30: Az új zene szolgálatában. —18.05: Morricone: Sacco és Vanzetti. Ballada. — 19.15: A Rádió Ka- barészinházának márciusi be­mutatója. — 20.25: Reklámkok­tél. — 20.30: Népdalest. — 21.30: ,, . . . nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország”. Kar­sai Elek összeállítása. — 22.20: Tíz perc külpolitika. — 22.30: Rádiószínház: Ezer év. Karinthy Ferenc drámájíi rádióra alkal­mazva. — 23.51: Régi angol mu­zsika. PETŐFI: 8.05: Pajkos diákok. Operettrészletek. — 8.50: Dél­előtti torna. — 9.05: Napköz­ben. Zenés délelőtt. — 12.10: Lendvay Kamilló fúvósmüveiböl. — 12.25: Kis magyar néprajz. — 12.30: Berki László népi zene­kara játszik. — 13.05: Pophul­lám. — 14.00: Kettőtől ötig. — 17.00: Újdonságainkból: Népze­nei felvételek. — 17.30: ötödik sebesség. — 18.30: Zeneközben. — 19.30: Sport világ. — 20.05: Rockújság. — 21.05: Legked­vesebb verseiből válogat: Rutt- kai Éva. — 21.25: Tessék válasz­tani. Tánczenei bemutató ver­seny. — 22.30: Meseautóban. Ré­gi idők filmdalai. — 23.20: A mai dzsessz. — 24.00: Éjféltől — hajnalig. MISKOLCI STUDIO (a 26S,8 m-es közép-, a 86,8, a 72,11, valamint a 72,77 UKH-on) 17.00; Műsorismertetés. Hírek, időjárás. — 17.05: Hétről hétre, hétfőn este. Zenés magazin. Te­lefonügyelet: 35-510. Szerkesztő: Zengő Árpád. (Közben: El sze­retném mondani. Mérő Miklós jegyzete. — Válaszolunk hallga­tóink leveleire. Karcsai Nagy Éva összeállítása.) — 18.00: Észak-magyarországi krónika. (A magyar nyelv hete rendez­vénysorozat kezdődik Miskol­con.) — Sport. — N 18.25—18.30; Szemle az Észak-Magyarország, a Déli Hírlap, a Heves megyei Népújság, valamint a Nógrád keddi számából. mozi BÉKE; A házibuli. Mb. színes francia vígjáték. III. helyár! Kezdés: 3. n6 és fB órakor. *- BEKE KAMARA: Az erőd. Szí­nes magyar kalandíilm. 16 éven felülieknek! Kezdés: 4 órakor. — Szerelem Montrealban. .Mb. kanadai film. 14 éven aluliak­nak nem ajánlott! II. helyár! Kezdés; 6 órakor. — KOSSUTH; King Kong. Színes amerikai ka- tasztrófa-kalandfilm. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Ki­emelt III. helyár! Kezdés: 9 és 11 órakor. — Gyilkosságok ok nélkül. Színes szovjet háborús kalandfilm. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Kezdés: f3 óra­kor. — King Kong. Amerikai katasztrófa-kalandfilm. 14 éven felülieknek! III. helyár! Kez­dés: hn5 órakor. — Zsaru vagy csirkefogó. Mb. színes francia bűnügyi vígjáték. III. helyár! Kezdés: 7 órakor. — HEVESY IVAN FILMKLUB: A játékszer. Mb. színes olasz társadalmi drá­ma. 16 éven felülieknek! Kez­dés: 1'5 órakor. — Megbilin­cseltek (felújítás.) Mb. ameri­kai dráma. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Kezdés; f7 óra­kor. — TÁNCSICS* Aranyos­kám. Mb. színes amerikai víg­játék. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! III. helyár! Kezdés: f4. f6 és f8 órakor. — TÁN­CSICS KAMARA: Kisvárosi foj­togató. Mb. színes francia kri­mi. 16 éven felülieknek! II. helyár! Kezdés:, 6 órakor. — SZIKRA: Bombajó bokszoló. Mb. színes olasz kalandfilm. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Kiemelt III. helyár! Kezdés: 4. 6 és 8 órakor. — PETŐFI: Az istenek a fejükre estek. Mb. színes botswanai vígjáték. II. helyár! Kezdés; 4, 6 és 8 óra­kor. — FÁKLYA; Kelly hősei I—II. Mb. színes amerikai víg­játék. Dupla III. helyár! Kez­dés: 5 órakor. — FAKLYA KA­MARA : Kramer kontra Kra­mer. Mb. amerikai film. 14 éven felülieknek! Kezdés: f5 órakor. — TOKAJ, DISCO-MOZI: Mackenna aranya. Színes ame­rikai westernfilm. Kezdés: f7 órakor. — TAPOLCA, ADY: Nős agglegény. Mb. színes szov­jet vígjáték. Kezdés: 7 órakor. — KRÚDY: A Jeddi visszatér. Színes amerikai tudományos­fantasztikus film. Kiemelt III. helyár! Kezdés^ f7 órakor. — VASAS. SIKERFILMEK MOZI­JA : Forróvérű kísértet. Mb. színes olasz vígjáték. III. hely­ár! Kezdés: 6 órakor. — NE­HÉZIPARI MŰSZAKI EGYE­TEM: Nyolcadik utas: a halál. Színes angol tudományos-fan­tasztikus film. 18 éven felü­lieknek! III. helyár! Kezdés: 5 és 7 órakor. — EGYETEM ÉT­TEREM : Amit tudni akarsz a szexről . . . Mb. amerikai film- vígjáték. itt éven felülieknek! III. helyár! Kezdés: f9 órakor. — MISKOLC-IIAMOR: A há­zibuli. Mb. francia film. III. helyári Kezdés: fö órakor. — MISKOLC-SZIRMA: Üvegtö- rők. Angol film. 16 éven felü­lieknek. III. helyár! Kezdés: 16 órakor. — MISKOLC-PERECES: Gumi Tarzan. Mb. dán gyer­mekfilm. Kezdés: 6 órakor. — KAZINCBARCIKA. BEKE: Ha már egyszer megesett. Mb. szí­nes csehszlovák tragikomédia. 14 éven aluliaknak nem aján­lott! Kezdés: 4 órakor. — Ta­vaszi szimfónia. Színes NDK— NSZK-beli film. Kezdés; 6__óra- kor. — KAZINCBARCIKA. BE­KÉ. ÉJSZAKAI; A Kobra nap­ja. Mb színes olasz film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! ín. ttelyór! Kezdés: 8 órakor. — LENIN VAROS. DERKOV1TS : Ufó Arizonában. Mb. .színes amerikai krimi. 14 éven alu­liaknak nem ajánlott! III. hely­ár! Kezdés: f6 és 18 órakor. — MEZŐKÖVESD. PETŐFI: A nöstényfarkas kísértete. Mb. színes lengyel történelmi ka­landfilm. 16 éven felülieknek! II. helyár! Kezdés: 5 és 7 óra­kor. — SÁROSPATAK. RÁKÓ­CZI : Redl ezredes I—II. Színes magyar történelmi dráma. 16 éven felülieknek! Dupla helv- ár! Kezdés: 5 órakor. — SÁ­ROSPATAK. RÁKÓCZI. ÉJSZA­KAI • A profi. Mb. színes fran­cia krimi. 16 éven felülieknek! III. helyár! Kezdés: n9 órakor. — SÁTORALJAÚJHELY. BÉKE: Társasutazás. Magyar film. Kez­dés: 4 órakor. — Csillagok há­borúja I—II. Színes amerikai tu­dómé n yos-fan laszti k us film. Dupla III. helyár! Kezdés: 6 órakor. — ŐZD. BÉKE: Halál- csapda. Mb. színes amerikai krimi. 16 éven felülieknek! IIT. helyár! Kezdés: 5 és 7 órakor. — SZERENCS. RÁKÓCZI: Bar­bara királyné sírfelirata. Színes lengyel történelmi dráma. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Kezdés- 5 és 7 órakor. A műsorváltoztatás jogát fenn­tartjuk ! Mivel töltötte a hét végét? Stéfán Márton főmérnök A napi hírekből ismerjük, hogy az idei té­len mennyi gondot okozott a kemény hideg. A zajló és befagyott folyókon a korábbinál is nagyobb helytállást követeltek az elmúlt hónapok a vízügyi szakemberektől. Stéfán Márton az Észak-magyarországi Víz­ügyi Igozgatóság igazgató-helyettes főmér­nöke már a hatodik hét végét tölti szolgá­latban.- január 26-a óta tart a teljes készültség, ami a hétköznapjainkat és az ünnepnapokat is kitölti. Fogadjuk a helyszíni jelentéseket, amelyek telefonon, telexen, távírón érkeznek, elvégezzük a szükséges értékeléseket és na­ponta kétszer tájékoztatjuk az Országos Víz­ügyi Hivatalt. Ezenkívül naponta kicseréljük információinkat a tiszai vízrendszer területén levő öt vízügyi igazgatósággal. A sokféle munka persze megoszlik az igazgatóság ve­zetői, az ügyeletvezetők, a munkatársak kö­zött.- Szék a feladatok a hivatalhoz kötik a főmérnököt, és csak kevésbé teszi lehetővé a kritikusabb folyószakaszok látogatását, a helyszíni szemléket.- Szerencsére nem igy van. Reggel ne­gyed hétre érkeztem be és mind a két na­pon este hétig dolgoztom, igy maradt idom a helyszíni szemlére is ott, ahol a legne­hezebb munkát végzik az emberek. Elindul­tok a jégtörő hajók Tokajból Cigánd fele, hogy folyosót nyissanok a jégen. A tobbantásos „feihasogatást" már az előző napokban megkezdtük a cigándi nagy torlasznál. Ennek a munkának az előkészí­tése, elvégzése hihetetlen erőfeszítéseket kö. retelt a jégen dolgozóktól. Senki sem pihen, mert akinek itt nem jutott feladat, az a bod­rogközi Tisza-parton dolgozik, hogy megfe­lelő módon fogadhassuk majd a várható nagy vizet az áradáskor.- Ha nincs ez a szigorú szolgálat?- Meglátogattuk volna a fővárosban élő gyermekeinket, akik ezt már régóta várják.- nagy j •-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents