Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-03 / 52. szám

1985. március 4., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 M adarakról és a szülő­föld szeretetéről be­szélt Edelényben a pártórtekezleten Bódis Ist­vánná aggteleki tanácsel­nök. A termelési értékek, a hatékonysági mutatók, az ideológiai munka formái és keretei, a települések infra­struktúrája és egyéb - ta­lán száraznak tűnő - téma között erdők hűs illata, a cseppkövek varázsa, a ma­darak eltűnő, majd felerő­södő trillázása felé kalan­dozhatott a gondolat. Mielőtt azonban túlságosan idilli hangulatba ringathattuk volna magunkat környeze­tünk, a természet gondatlan rongálóit ostorozta az orszá­gos hírű táj szerelmese. Gyermekekről szólt, akik nem ismerik a ritka, énekesmada­rakat, nevelőkről beszélt, akik nem tudják megismertetni az erdők kincseit, az évszázados fákat, a védett virágokat. Emberekről hallhattunk, akik közömbösen mennek el érté­keink, a szülőföld „istenadta” értékei mellett. S tudjuk: aki nem becsül valamit, aki nincs tisztában a környezete készen kapott értékeivel, az kevésbé érez indíttatást azok védelmére, óvására. Ilyenek lehetnek azok, akik az út mentén eresztik le gépkocsijuk elhasznált, feke­te olaját, akik a zsombékos- ba dobják kivénhedt akku­mulátorukat, akik a halak ivási zegzúgaiba, a patakok csendesebb kanyaróiba rej­tik a műanyag mosószeres flakonokat, a kitörölt kon- zerves dobozokat, vagy csu­pán az összegyűrt cigarettás dobozt. Miközben hallgattam az Aggteleki Nemzeti Park jö­vőjéért aggódó szavakat, eszembe ötlöttek Kazincbar­cika és Alberttelep közti sze­méthegyek, a Szinva teljes hosszában virító eldobált hulladékok, az ilyentájt, tél végén a földek szélén mű­anyag ördögszekérként útnak eredő műtrágyás zsákok . . . és még ■ sok egyéb hulladé­kunk, melyeket úgy hagyunk magunk mögött, mintha bíz­nánk benne, hogy jönnek utánunk az ezért fizetett ta­karítók. De nem ők jönnek, hanem az újabb és újabb szemetet elhintők kocsisorai. Eszembe ötlött egy távoli oiszágban látott és tapasz­talt magatartás is, melybe beletartozott, hogy az auto- sztráda szélén külön tábla jelezte, hol lehet megállni, elszívni cigarettánkat és mi­kor hazaérkeztem, a Ferihe­gyi repülőtéren markomat tartottam a csikkem alá, mig kivártam a vámvizsgála­tot .. . Tíz nap alatt nevelt át egy idegen ország, s mi tagadás, nem telt tíz napba, míg ez ügyben is visszaved- lettem magyarrá. Mi köze mindennek ma­gyarságomhoz? Az idézett felszólalásban a természet- védelmet és a hazaszeretetet állította párhuzamba Aggte­lek tanácselnöke. És igaza volt. Mint mondta: 52 mű­emlék található a cseppkö­veiről híres vidéken, melyek a múlt magyarjainak alkotó kedvét és hazaszeretetét idé­zik és egyben a ma embe­rét is csodálattal töltik el. Üzenetet hordoznak ezek a műemlékek, üzenetet eleink­ről, egy magatartásról, mely­ben természetesen éltek meg több évszázad generációi­nak alkotásai a minden percben más patakkal, erdő­vel. Nem vagyunk mi sem alá­valóbbak, mint a műemlékek alkotói - érződött az aggó­dó szavakból -, de tudo­másul kell venni, hogy a ci­vilizáció egyébként fontos ál­dásai egy ponton ellensége­inké válhatnak. Amikor a ja­nuár elején nemzeti park­ká minősített tájvédelmi kör­zet madarairól, fáiról hallva eljutottam a fenti gondola­taimhoz, felrémlett előttem egy idea: vajon elérhetjük-e egyszer, hogy az egész or­szágban úgy érezzük magun­kat, mint egy jól ápolt, vé­dett nemzeti parkban? Szendrei Lőrinc Naponta felölti a fehér köpenyt Munkaviszonya A Pavlánszky család ® ás a Vasgyár kapcso­lata immár két évszá­zadot ölel át és .minden re­mény megvan arra, hogy át­húzódjék a XXI. századba. Sok gyermekkel és hosszú élettel áldotta meg a sors a családot. — Apám a martin-acél­műben volt művezető, 51 évet dolgozott a gyárban, Tízen voltunk testvérek, mindegyikünk a kohászat­ban kereste kenyerét. Szép kort éltek a szüleim. Lajos bátyámat a múlt nyáron te­mettük, 91 éves volt. Bízom abban, hogy örökölhető a hosszú élet. mint ahogyan örölkölhető a munkaszere­tet és a 'hűség is. Pavlánszky Miklós bácsit kohásza t-szerte ismerik, s most már százak ismerik a DVTK ifi és felnőtt sporto­lói közül is. Fehérköpenyes, magas alakja naponta fel­tűnik a sporttelep üzemor­vosi rendelőjében, ahol je­lenleg is ápoló. — 1914-ben, amikor befe­jeztem az elemi iskolát, ki- i utófiúként alkalmaztak a Vasgyári Kórházban, és búr kitanultam a vasesztergá­lyos szakmát, az egészség­ügyben maradtam. Egy kis kitérővel tértem vissza ugyan az egészségügyhöz. mivel 1919-ben a Vörös Hadsereg­ben harcoltam és erre a mai napig büszke vagyok. — Miklós bácsi, kérjük beszéljen most erről egy ki­csit. — Egy századot színtiszta vasgyári fiúk alkottak, egy másikat szabolcsiak, egy harmadikat pedig felvidéki­ek. Nagy Pál parancsnoksá­ga alatl harcoltunk Sajó- petriben, Mályiban. Kisto- kajtoan. Felsőzsolcán, ahol a páncélvonat is támogatott minket. Egyszer Ongan már majdnem elveszítettük a csa­tát. amikor megérkeztek a MÁV Járműjavító-béli fiúk és visszafordítottuk az üt­közetet. Eljutottunk Újszá­szig, Szolnokig. Törökszent- miklósig, de amikor az in­tervenciósok Tokajnál áttör­tek, fogságba kerültünk. Maglódon zártak minket egy temetőbe és vallattak, vallattak. Karakán gyerekek voltunk. nem vallottunk, ezért kényszermunkára, majd Kolozsvár környékére egy táborba vitték. Engem egy tüdőgyulladás mentett meg. 1920. január 0-án visszatér­tem a Vasgyárba. A kohá­szatba nem engedtek be. mivel ..túl későn” tértem vissza. — Mihez kezdett? — Visszatértem a Vas­gyári Kórházba betegápoló­nak. Ott alkalmazni tudtak. Mertek. Pár év múlva átke­rültem a kohászat üzemor­vosi hálózatához, ahol nyug­díjazásomig, 1976-ig dolgoz­tam. Nézegetjük Pavlánszky Miklós munkakönyvét, amely az 1(104-es XVII. te. 101. pa­ragrafusa értelmében állít­tatott ki. Akkoriban sze­mélyleírást is mellékeltek a munkaköny vekhez. Termete: magas, szeme sárga (most kék), arca: hosszas, orra: rendes, fogai: épek, haja: gesztenyebarna (most ősz). És nézegetjük a kitüntetése­ket is, amelyeket ezen a na ­pon magával hozott. Tanács­köztársasági Emlékérem 1959-ben. az Egészségügy ki­váló dolgozója 1960-ban. Munka Érdemrend 1966-ban Dobi István és 1976-ban Lo- sonczi Pál aláírásával. Élet­mentő kitüntetés, emlékpla­kett ... Igazán szép. tartal­mas élet útról vallanak e féltve őrzött kincsek. — A II. világháború ke­gyetlen volt hozzánk, vas­gyáriakhoz is. 1941 augusz­tusától '43 közepéig légó-pa- rancsnokhelyettes voltam, A kórház Perecesre evakuált, de Jónás Antal főtanácsos sebész főorvos és négy ápo­lónővel' a helyén maradt, no és én. Vállaltuk a veszélyt, mert tudtuk, a kohászatot, a DIMÁVAG-ot nem kí­mélik. Légiriadó idején be­kapcsoltuk a sterilizátoro­kat, hogy ha kell lehessen műteni. Súlyos veszteségek érték a munkásnegyedet, utcák pusztultak el — ás sok kedves ismerős. Fájdal­mas időket éltünk. A két gyár szönyegbombázása elótl — még időben — kötszert, gyógyszert. allatószert és fertőtlenítőszert dugtam ei a kohászat 1-e.s kapujánál, egy lépcsőfeljáró alá. A bom­bázáskor ez a hely épen maradt. Öcska szekrényt, vedret, seprűt és egyéb lo­mot pakoltam a kincseim köré. s a jó álcázás az el­hurcolástól mentette meg az életmentő anyagokat. Így az­tán a város felszabadulása után Jónás főorvos úr hoz­záfoghatott a műtétekhez, a gyógyításhoz. A Vasgyári Kórház ezekkel a szerekkel, eszközökkel kezdte meg munkáját. — Jó érzés lehet ilyen múlttal élni az emberek kö­zött. — Nagyon szeretem az egészségügyben végzett mun­kát, az embereket. Én is, mint az orvosok az élete­kért. az egészségért dolgo­zom, immár hetven éve Hetvenöt éves koromban mentem nyugdíjba, azóta LKM-nyugdíjas'ként tevé­kenykedem a sporttelepen. — Miklós bácsi, árulja el a titkot, hogyan maradhat meg egy ember munkabírá­sa, egészsége és értelme 84 éves korában is így, olyan­nak. mint a magáé. — Mint mondtam, az örö­kölhetőségben hiszek. Hiszek továbbá a munka éltető ere­jében. De a táplálkozásnak, életvitelnek is szerepe van az erő konzerválásában. So­hasem vacsorázom, legfel­jebb egy üres teát, szívesen fogyasztom a főzelékeket, amelyeket Jozefa, a felesé­gem olyan kiválóan készít. Naponta megeszem egy egész citromot és még a háborít idején leszoktam a dohány­zásról. Talán még hozzáte- hetern. hogy a tiszta lelkiis­meret is éltet. Nem tudnék aludni. ha ártottam volna valakinek. Szeretem a családomat, a két LKM-es fiamat, az uno­káimat. A siker megfiatalít! Éva unokám középiskolás létére sorra nyeri a gépíró­bajnokságokat itthon és kül­földön. Ha megnyer egy versenyt, én úgy szaladok hozzá a lépcsőkön, mintha húszéves volnék.. . Lévay Györgyi A bizalmi küldöttek tes­tületi ülésének résztvevői feszült figyelemmel hallgat­ták Huszár Andornak, u TVK vezérigazgatójának a válla­lat 1985. évi termelési, gaz­dálkodási és szociálpolitikai tervjavaslatáról szóló elő­terjesztését. Miközben a ve­zérigazgató a jövőt, az ez évi lehetőségeket vázolta, kitért a mull év gazdálko­dására is. Erre azért is szük­ség volt, mivel az 1984. évi gazdálkodást összegző válla­lati mérleg a közelmúltban készült el, amely tulajdon­képpen hű képet ad a nagy­üzem egyéves tevékenységé­ről. Csak címszavakban: a TVK bruttó termelési értéke elér­te a 19,1 milliárd forintot; a vállalat nyeresége 2 mil­liárd 530 millió forint; az érdekeltség alapjául szolgáló eredmény 90 százalékkal ha­ladta meg az 1983. évit; a kombinát, összesen 6,2 mi- liárd forint értékű termékei exportált, ebből a konverti­bilis elszámolású kivitel 3,743 milliárd forint, amely egyen­lő 76,1 millió dollárral. A múlt évet reprezentáló adatok arról tanúskodnak, hogy a tavalyi év kiemel­kedő sikert hozott. Persze, keményen meg kellett érte dolgozni. Ilyen sikersorozat után, amelyet a Tiszai Vegyi Kombinál maga mögött tud­hat. az idén sem lehet más célja a vállalat hatezer fős kollektívájának, mint meg­tartani. illetve bizonyos te­rületen túlszárnyalni a gaz­dálkodásban eddig elért szin­tet. Vajon megvannak-e ehhez a feltételek? A vezérigazgató őszintén a testület elé tárta, mire szá­míthatnak 1985-ben. — Ha azt akarjuk, hogy a gazda­sági szabályozás változásai közepette is megálljuk a he­lyünket, a múlt évinél na­gyobb feladatokat kell vál­lalnunk — mondta. — Egy­részről fokozni kell a ter­melést, mégpedig olyan mér­tékben, hogy az általunk gyártott termék értéke meg­haladja a 19,6 milliárd fo­rintot. Természetesen növel­ni kell a vállalati ered­ményt is: erre az évre 2,745 milliárd forint nyereséggel számolunk. Csakhogy az év elején köz­bejöttek váratlan akadályok. A januárban, majd a feb­ruárban életbe léptetett energia-, de főként földgáz­korlátozás a Tiszai Vegyi Kombinát termelését is ér­zékenyen érintette. Főként a műtrágya gyártását kellett visszafogni, amiből pedig az idén 100 ezer tonna tőkés exportot szerettek volna el­érni. Február 15-ig 85 mil­lió forint értékű termelés- kiesést könyvelték el a vál­lalatnál. Mindezek ellenére nem esnek pánikba: keresik azokat a lehetőségeket, tar­talékokat, amelyek kihasz­nálása révén ellensúlyozni, pótolni tudják majd menet közben a veszteséget. Nem frázis: 1985 minden eddiginél nehezebb évnek ígérkezik. Nehéz lesz azért is. mert a Tiszai Vegyi Kom­binátban hosszú évek során mindig a maximális telje­sítményt produkálták a ter­melőüzemek. Még csak fel sem merült annak a gondo­lata, hogy „takarékoskodja­nak” a termelési tartalékok­kal, valamiféle taktikai ok­ból visszafogják a termelési kedvet. Kiváltképpen pedig akkor, amikor igény jelent­kezett a vállalat termékeire. Visszakanyarodva a gon­dolathoz, amely a vállalat­nál levő tartalékok haszno­sításával kapcsolatos, Mészá­ros János, a szakszervezeti bizottság titkára a küldött- értekezleten kifejtette: — Fontos érdekünk fűződik ahhoz, hogy okosan, a jó gazdához illően bánjunk a rendelkezésünkre álló erő­forrásokkal. Az szb-titkár ezalatt azt értette, hogy még a TVK. ban is vannak tartalékok a létszámmal, az energiával, az anyaggal való gazdálko­dásban. Végeredményben ezek hasznosításával tovább növelhető a munka haté­konysága. A főbb célokkal, tervek­kel kapcsolatban a vezér- igazgató hangsúlyozta, hogy a múlt évihez képest — újabb termelőkapacitások belépése nélkül — 195 mil­lió forinttal több társadal­mi terméket kell 1985-ben előállítani; a konvertibilis exportban 77,1 millió dollár devizabevétel az elérendő cél, míg szocialista reláció­ban 90,6 millió rubel értékű árut kell a külkereskedelem részére biztosítani. — .Gyárainktól, üzemeink­től azt kérjük — mondta Huszár Andor —, hogy fo­kozzák termelésüket. Az olefingyár például rekord- teljesítménnyel, 287 ezer tonna etilén, s ezzel arányos propilén termelésével járul­jon hozzá az előirányzott nyereséghez; a polietilén­gyártól azt várjuk, hogy a múlt évi teljesítményét túl­szárnyalva, 55 ezer tonna műanyag alapanyagot bo­csásson a feldolgozóiparunk rendelkezésére. A festék­gyárban is magasabbra kell emelni a mércét: kereken 50 ezer tonna áru legyártására számít a vállalatvezetés. Az üzemi pártbizottság tit­kára, Pintér Imre nagyon találóan fogalmazott: az ed­digi kimagasló termelési eredményeket kell az idén a gyáraknak túlszárnyalni­uk. — A TVK munkás- és műszaki kollektívájának az előző években is az volt az egyik nagy erénye, hogy a gazdálkodásnak azokon a te­rületein (exportbővítés, ter­melékenység. hatékonyság­növelés stb.) ért el kimagas­ló sikereket, amelyek egybe­estek a népgazdaság fő cél­jaival — állapította meg a pártbizottság titkára. A szabályozórendszer által a vállalatokkal szemben tá­masztott követelmények eb­ben az évben tovább növe­kedtek. ám a gazdasági sza­bályozás változásai egyúttal nagyobb mozgási szabadságot biztosítanak a gazdálkodó szervezeteknek. A TVK az idén életbe lépő három ke­resetszabályozási forma kö­zül a keresetszint-szabályo- zást választotta. Ebben a sza­bályozási formában negatív hatása van a létszámnöve­lésnek, és kedvező hatása a létszámcsökkenésnek. Tehát létfontosságú, hogy a mun­kaerőt hatékonyan, a lehető legésszerűbben foglalkoztas­sák. Ahhoz, hogy a tervbe vett célok valóra váljanak, hogy az 1985-re előirányzott 9,8 százalékos bérszínvonal-nö­velés elérhető legyen, a ta­valyi 2 milliárd 530 millió forinttal szemben az idén 2 milliárd 745 millió forint nyereséget kell a TVK-nak megtermelnie. Ebből is ki­tűnik, hogy továbbra is köz­ponti kérdésnek tekintik a dolgozók életkörülményeinek javítását. A bizalmi küldöt­tek állást foglaltak abban, hogy a bérfejlesztés márci­us 1-i hatállyal lép életbe. A béremeléssel egy időben gondoskodnak a váltó mű­szakba járó dolgozók foko­zottabb megbecsüléséről. En­nek lényege, hogy az éjsza­kás műszakpótlékot az ed­digi 40 százalékról 50 szá­zalékra növelik, mig a fo­lyamatos munkarendért járó 10 százalék pótlékot 20 szá­zalékra emelik fel. Lovas Lajos Kockázat nélkül A TVK-ban jóváhagyták az éves tervet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents