Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-23 / 69. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1985. március 23., szombat helyett szanatórium Étrend, mozgás — szemlélet Eleink még tudták mi az egészség értéke. Köszönésként, de köszöntésként is a „Jó egészséget" volt a legjobb kívánság. „Ha egészség van, minden van” - mondták, s méltán. Rettenetes, pusztító járványok, le- küzdhetetíennek tűnő népbetegségek, a korai csecsemőhalál oltották az emberbe a félelmet. Vegyük ehhez még az éhséget, alultápláltságot — sokszor és a világ sok táján sajnos bizony még ma is —, az éhínséget, s akkor ezt is megértjük, hogy miért tartották „szentnek”, megbecsülendőnek a mindennapi barna kenyeret (is). EJ kellett ezt mondani elöljáróban, hogy megértsük korunk (egyik) népbetegségét: a cukorbajt, a túltáp- láltságból és a mozgáshiányból fakadó emésztőszervi, szív- és érrendszeri betegségeket. A minap — Tapolcán — tartott tudományos tanácskozáson ezeket „civilizációs” betegségeknek nevezték. Nem vigasztaló, de korántsem „csak” magyar betegséggel van dolgunk — figyelmeztettek. Köztudott, illetve ez a közhiedelem, hogy mi, magyarok „szeretjük a hasunkat”. Igaz ez is. Évszázados koplalást, szűkösködést akarunk feledni a fölös energiafogyasztással (is), de a kérdés nem egyszerűsíthető le erre, mert a cukorbaj pl. nem (csak) „úri betegség”, mint ahogyan az epekő, a szívinfarktus, de a súlyfölösleg sem. Csak az orvosok — pszichológusok — szociológusok tudnák kideríteni, hogy mit kompenzálunk az étel és az ital (szesz) túlzott fogyasztásával. A megoldás, a folyamat visszafordítása (az egészséges étrendre és életmódra) tehát korántsem csupán orvosi feladat. De az orvostudomány — miután felismerte a bajt — már megmozdult. A felismerés lényege az, hogy nem kell, sőt nem szabad megvárni, míg a betegség akuttá válik, csak kórházi ágyon, orvosi vagy műtéti beavatkozással gyógyítható. Nem. mert ekkor már sokkal költségesebb, hosszadalmasabb. s kisebb is a javulás esélye- Ha az egészség állapot és érték, („a betegség hiánya”), akkor az orvostudománynak elébe kell mennie a dolognak, s minden eszközzel meg kell akadályoznia a betegség kialakulását, de legalább a (végzetes) elhatalmasodását. De hogyan? A feladat korántsem könnyű, mert egyszerre anyagi, szervezeti és szemléleti kérdés. Érdekes és követésre ajánlható megoldást találtak dr. Prónay Gábor és munkatársai. Ősztől • tavaszig kihasználatlanok az üdülők, s ezek — minden befektetés nélkül — átalakíthatok szanatóriummá. Az LKM tapolcai üdülőházát kapták meg erre a célra, hogy orvosok, dietetikus ápolók, gyógytornászok, valamint cukorbetegek és a túlsúlyban szenvedők közösen tanulják meg az 1000 kalóriás, diétás étrendet. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért van erre szükség? A válasz talán meghökkentő, de igen egyszerű: a tapasztalat szerint sem a betegek, sem az orvosok. ápolónők mem ismerik (eléggé) a diétás, azaz energiaszegény __ táplálkozás lényegét. Márpedig enélkül hogyan alakítható ki a beteg étrendje? Eddig több (háromhetes) turnus beteg vizsgálatának az adatait gyűjtötték össze, dolgozták fel, s elérkezett az idő. hogy az eredményekről a. megye szakembereinek is beszámoljanak. Orvosok, dietetikusok gyűltek össze tehát a minap az LKM üdülőjében, hogy — a laikus számára is izgalmas — előadásokban számot adjanak a végzett munkáról, egyszersmind meg is vitassák azokat. A vendégek — stílszerűen — meg is kóstolták a betegek energiaszegény menüjét. Tanúsíthatom, hogy ízletes volt. senki se állt fel éhesen az asztaltól. A kávé után (ebből természetesen a betegek már nem kaptak) a hallottak összegezésére, részben magyarázatára kértem meg dr. Rigó János prol'esz- szort, az Országos Dietetikai Intézet igazgatóját, és dr. Prónay Gábort, a B.-A.-Z. megyei Kórház főorvosát. — A laikus még jóformán semmit sem tud erről a nehezen kimondható tudományról, a dietetikáról. Mi ennek a lényege? Arra kérem önöket, vázolják fel, hogyan jutottak el a felismeréséig. ehhez a tudományig? Dr. Rigó János és dr. Prónay Gábor is a rövid élettörténetével válaszolt. — A Budapesti Orvostudományi Egyetemen végeztem. 1957-ben, — válaszolt dr. Rigó János — majd Sós József mellett, a Kórélettani Intézetben tanársegéd lettem. A professzorom fő kuDr. Rigó János és dr. Prónay Gábor, a dietetikus tanácskozás két előadója. látási területe az anyagcsere volt. Állatkísérleteket végeztünk. Többek között azt vizsgáltuk — patkányokon —, hogy milyen hatással van a túllápláltság. Többféle kóros elváltozást tapasztaltunk, amit a búzakorpa és -csíra adagolásával meg tudtunk szüntetni. Ez a felismerés egybevágott az angolok eredményével, akik hamarabb kezdtek foglalkozni ezekkel a civilizatorikus betegségekkel. Miről is van szó? A lisztből kidobjuk a két — élettanilag — legfontosabb részt; a korpát és a csírát, amelynek fontos szerepe lenne az emésztésben. A civilizált ember mindent megtisztítva, könnyen emészthetővé főzve fogyaszt. Túl nagy hangsúlyt kap az élvezeti érték. Emiatt kevés rostos anyagot, ugyanakkor túl sok cukrot, egyáltalán luxusenergiát fogyasztunk. A helytelen ét- és életrend miatt — keveset mozgunk — megbetegszik az ember. A dietetika tudománya lényegében a helyes energiaháztartással foglalkozik. Ez nem (csak) egyszerűen diétát, azaz koplalást jelent, ahogyam a közvélemény hiszi, hanem az egyensúly visszaállítását. Prónay Gábor más úton jutott el ehhez a következtetéshez. — Szegeden végeztem az egyetemet, Szent-Györgyi Albert tanítványa voltam, majd dr. Purjesz Béla professzor mellett tanársegéd voltam 1949-ig. Hadifogoly- kórházban dolgoztam. Ez azért érdekes, mert a Purjesz Béla születésének 100. évfordulóján mondott emlékbeszédemben tanulságos összevetés kínálkozott. 1945- ben az extrém alultápláltsággal találkoztam, míg ma éppen a lúltápláltság okoz gondot az orvostudománynak. Szakterületem — a belgyógyászaton belül — az emésztőszervek, azokon belül is a vastagbél. Ebből a témából írtam a kandidátusi disszertációmat 1968- ban. Rigó - kollégával, a dietetikai tudománnyal a hatvanas évek közepén találkoztam. Igaz, a helytelen táplálkozás csak az egyik oka egy sor betegségtünet kialakulásának, de kellő tudatossággal éppen ezen le- het(ne) változtatni. Régi vitánk a magyar sütőiparral is emiatt van. Igen, a korpáról, a barna kenyérről van szó. A korpa és a búzacsíra élettani hatása azért áldásos, mert nedvszívó hatású, nagy tömege van. ugyanakkor energiaszegény, tehát segíti az emésztést. Egy sor bélbetegség amiatt alakul ki, mert nem adunk elég munkát az emésztőszerveinknek. Rendetlenül, rendszertelenül élünk. Nem reggelizünk pl., estére halászijuk a fő étkezést, alkohollal, nikotinnal roncsoljuk a szervezetünket. A természeten pedig nem lehet erőszakot venni. Itt. a szanatóriumban még idejében helyre tudjuk hozni a megbontott egyensúlyt, megtanítjuk a beutaltakat a helyes étrendre, életmódra. Ez persze csak akkor lehet eredményes, ha be is tartják, ha rendszeresen ellenőrizni is tudjuk majd. Az előadásokon ismertetett betegség- csoport, ezek szerint 3 millió embert érint, tehát valóságos népbetegségről van szó. Fegyelmezett csoportmunka folyik itt, amelynek sikerétől- azt várjuk, reméljük, hogy országos szanatóriumhálózatban kamatoztathatjuk, illetve átveszik tőlünk a módszereket. Ez ugyanis lényegesen olcsóbb és eredményesebb lehet, mint az akuttá vált esetek kórházi gyógyítása. Az európai zene legnagyobb alakja 300 éve született Johann Sebastian Bach 1085. március 21-én, a thüringiai Eisenachban született Johann Sebasti- | an Bach, minden idők legnagyobb zeneszerzője. A | család valóságos muzsikus- i dinasztia; a nagy Bach kiterjedt rokonságában a születését megelőző száz esztendőben is számos városi — világi — zenészt és kántort ismerünk. Jo- I hann Sebastian édesapja ! udvari és városi zenész, a kora árvaságra jutott gyer- j mek tehát a szülőházban ' is muzsikával volt körülvéve, apjától tanult hegedülni, bizonnyal orgonáim ■ is. A zenei képesség családi hagyomány, a zsenia;litás született adottsága Bachnak, aki voltaképpen ; magasabb zenei tanulmá■ nyok nélkül, önerőből, ön- - művelés útján vált az európai zene legnagyobb alakjává. Tizennyolc éves korától j hivatásos muzsikus. Nagy figyelemmel tanulmányozta a német zene értékeit, vándorútra kelt, hogy megismerje a legnagyobb orgo■ nisták játékát, s megis- ; merkedett kora francia I és olasz zenéjével. Tömérdek hatást szívott mohón magába, s az opera kivételével minden az idő tájt : ismert és használt zenei műfajban a “legmagasabb rendűt teremtette meg. Kiváló hangszeres játé- i kos volt, zenekari hegedűs, i hangversenymester, udvari : karmester főurak mellett, s különböző városok temp- lomi orgonistája. Messze földön híres virtuóza, egyszersmind szakértője az orgonának. Amikor 1723- ban Lipcsébe szerződtették, a templomi és világi muzsikában egyaránt hatalmas gyakorlati tapasztalatmennyiségre telt szert. Bár kortársai tisztelték, zeneszerzői nagyságát nem ismerték fel. Mindössze hat alkotásra inspiráló nyugalmas esztendő adatott meg Bachnak — Köthenben, a j hercegi udvarnál. Különben meglehetősen sok konfliktusa volt gazdáival, sok kicsinyes vitája a poigár- 1 városok tanácsaival, feudális uraival is. Zenéje hova- ! tovább maradinak számí- i lőtt, súlyos harmóniái őserőként sarjadó dallamlo- ! lyondárai, nagyszerű logikájú ellenpontjai divatjamúltak, mert nem idomul- | lak a kor ízléséhez. Érze- I lem és logika tökéletes, legmagasabbrendű egysége születik meg alkotásai- : ban, amelyeket kora túlságosan bonyolultnak vél. Bach zenéjének középpontjában a lutheri reformáció hatására elterjedt közösségi ének, a protestáns korái áll, vagyis a né- Imet népdal, kemény és szikár dallamvilág, más- | részt a szintúgy népi eredetű táncmuzsika. Közösségi forrásokra épi- itett Baeh, a templomi orgonista is; e tevékenységéhez hozzátartozott a korá- lok játéka, a rögtönzés, az összetett fúgaformák művelése. Ez utóbbiak dallam- 1 világát is sokszorosan hatják át népzenei impulzusok. Méltán állapította meg Bachról Szabolcsi Bence: „A népi dallamvilág — a legtágabb s legmélyebb kö- Izösséggel való együttérzés. sőt együttélés jelképe — egész művészetének központi tengelye.” Ezek a közösségi gyökerek kimutathatók természetesen Bach német elődjei és kortársai többségénél egyaránt. Amit azonban ő teremtett a hagyományból. az betetőzése ama zenetörténeti korszaknak, amelyet — jobb híján — barokknak nevezünk. Azok az életérzések, amelyeket Bach zenéje kifejez, mindmáig lenyűgöző hatással vannak a hallgatóra, s lesznek is, amíg csak a zene él. A zenetanulóknak szánt apró csembalódarabok éppoly tökéletesek, akár a befejezetlenül maradt hatalmas konstrukció: A fúga művészete. Az emberi öröm mámoros hangja éppoly elsöprő erővel csendül ki a zenéjéből, mint a tragikum: a Karácsonyi oratórium jubiláló trombitái egyfelől, a János és Máté evangéliumára írott Passió megrázó drámája másfelől, születés és halál isteni, egyszersmind mélyen emberi érzései. Több, mint ezer műve maradt fenn, s közöttük zsenge vagy tökéletlen egy sem akadt. Ebben is egyedülálló jelensége a zenetörténetnek. Több mint kétszáz kantátája, orgonaműveinek hatalmas vonulata, a Brandenburgi versenyek, zenekari szvitek hegedű- és csembalókoncertek, a Wohltemperiertes Klavier ciklusa, a szóló- hangszerre írt tömérdek más kompozíció egytől- > egyig a művészi tökéletesség dokumentuma. Noha 1750-ben bekövetkezett halálakor nagyot fordult a zenei ízlés, a zenéje feledésbe merülni látszott, Bach alkotásait már Mozart, majd Beethoven is buzgón tanulmányozta. Attól lógva pedig, hogy a mindössze húszesz- tendös Mendelssohn 1829- ben, a mű első előadásának 100. évfordulóján elvezényelte Berlinben az eladdig előadhatatlannak vélt Máté passiót, Bach zenéje feltartóztathatatlanul hódít szerte a világon. Hatása mindmáig követhető. Csak a magyar zenetörténetre tekintve Liszt, Bartók, Kodály művészetére sugárzott a Tamás-temp- ■iom karnagyának életműve — és tovább egészen napjainkig. A hatalmas életmű több fontos alkotása mindmáig nem hangzott el Magyarországon. Vajha az idei Bach-év hozzásegíthetne alkotásai mennél teljesebb megismeréséhez! Breuer János Szakember felügyeletével végzik a testgyakorlatokat (horpácsi)
