Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-23 / 69. szám
az alkotó ember Arcképek 1985-ből Az emberiség történelmének kezdeteiben még nem tudatosult az ember tevékenységének célja, értelme. Évszázadokon át csupán az ösztönök hajtották őseinket, hogy megszerezzék az élet fenntartásához a legszükségesebbeket. Évszázadok teltek el, mígnem a fejlettebb emberi közösségekben munkává, értelmes tevékenységgé tudatosult az addig ösztönös cselekvés. A fejlett társadalmi formációkon pedig átível az a vezérelv, hogy a legfőbb értékteremtő: a munka, az értelmes fizikai és szellemi alkotás. Az anyagi és szellemi javak halmozódását követelték az évszázadok: amíg a robot kényszerét oldotta az alkotás lehetősége és öröme. A szocializmust építő társadalomban a formálódó új erkölcsiség meghatározó alapelve a munka megbecsülése, a dolgozó ember tisztelete. Ez ma már nemcsak írott malaszt, hanem erőteljes közóhaj. Az emberek túlnyomó többsége elítéli az ügyeskedést, és jogosan követeli hogy illetékes szerveink és szabályaink fékezzék meg a munka nélküli jövedelemszerzés lehetőségeit. A közvéleményt jogosan irritálják a kisebb visszásságok és visszaélések is. A megnehezedett életvitel szül ugyan befeléfordulást, közömbösséget, a fő folyamaton azonban ezek — a minden reményünk szerint átmeneti adottságok — nem változtathatnak. Tudjuk, hogy — többen az érdemesek közül napjainkban a jobb, avagy az elért anyagi életnívó biztosításáért kényszerülnek a nem tehetségükhöz, képzettségükhöz mért munka vállalására is. Igaz, ez a tevékenység — túl az egyén, a családok boldogulásának segítésén — szintén gyarapítja nemzeti javainkat. Hosszú távon azonban mind az egyén, mind a közösségek, az ország érdeke azt kívánja, hogy minél kevesebb akadálya és minél több serkentője legyen a kiemelkedő, a többit magával ragadó, előrevivő alkotó fizikai és szellemi munkának. Ilyen értelemben is valljuk, hogy a legtöbb tartalék az emberi tényezőben van. Büszkék vagyunk azokra, akik e téren napjainkban példát mutatnak és elöl járnak. Körükből készítettük összeállításunkat. Boncsér és csapata Mottó: Ha jó és pontos munkát akarsz, akkor dolgoztass a Boncsér csapatával. Más gyerek arról álmodik, hogy mozdonyvezető lesz, pilóta, vagy orvos. Ezek mind megfogható, elképzelhető, tárgyakkal, szituációkkal körülhatárolható mesterségek. A masinisztának ott a varázsos lokomotív. a repülő birodalma a kék ég, a gyógyító ember szimbóluma a fehér köpeny. Boncsér László egy gumicsizmás példaképre gondolt. Ormosbányán látta, sárban, egy építkezésen, az ötvenes évek elején. Ekkor határozta el. "hogy építésvezető lesz. Szerencsés ember, talán szerencsés csillagzat alatt született. Jól választolt és jól választódott ki. Elvégezte az út- és vasútépítő technikumot, letöltötte a katonaidőt, s az Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalathoz került. A naptár 1965. február 19- et mutatott. Huszonnyolc éves korában lett építésvezető. Nagy szó volt ez akkor. Méregetjük egymást, s abban a szerencsében van részem, hogy egy boldog emberrel beszélgethetek. Egész életében azt csinálhatta eddig, amit szeret, s amihez ért. Szemüveget hord, a haja ritkás. s nevetve tanácstalanodik el, amikor megkérdem, hogy mikor volt rajta utoljára nyakkendő... A gumicsizmához nem illik az ünnepi szerelés. Hamar lett főnök, de igazgató, miniszter, hivatalnok aligha lesz belőle. Százhúsz fizikai dolgozót dirigál. A csapatnak több mint a fele a törzsgárdához tartozik. Jeles dolog ez most, ebben a jö- vős-menős világban. Jeles dolog, mert a megtépázott hírű építőiparban nem nagyon fogta a hely az embert. A Boncsér-csapat neve márka lett. — Nálunk mindig volt jelentkező. Még a munka- erőínséges időszakban is. A jó hírű, s mondhatom, jó kedélyű brigád mindig vonzó. Akaratunkon kívül teremtettünk magunknak minden toborzás nélkül jó reklámot. Egyszerűen úgy. hogy az emberek (a csapat fele a Miskolc környéki községekből való) beszéllek. Ez a legjobb propaganda. Nemcsak jó pénzt kaptak, hanem jó szót is. Belemelegszik a monológba, s szinte irigylem lelkesedéséért. Rágyújt, s mint a szabadban, s szabadon dolgozó emberek általában, nem kutat rögtön a hamutartó után. Kollégáit emlegeti. Kojsza Józsefet, az ácsol, Ignác/. Józsefet, a kubikosok vezetőjét, Nagy Lászlói és a kőműves Marczis Mihályt. A csapat, még a hatvanas évek közepén Ózdon kezdett összerázódni. De ott voltak a diósgyőri város- központ építésénél, a közlekedési vállalat új telepének elkészülténél, nevüket dicséri a húskombinát és a kombinált acélmű is. Ök újítják fel a villamospályát, rekonstruálják a Tiszai pályaudvar előtti Zója teret, s Boncsér László tett jelentést a város vezetőinek a Rudas László utca ünnepélyes avatásán is. A pilinckázó hóesésben is sapka nélkül volt, az egyik lábán hófehér gipszcsizma világított. Autóbaleset. De a sérülés miatt az avatást sem elhalasztani, sem helyettesíteni nem lehetett, nem illett mással Boncsér Lászlót. De mit is csinál az építésvezető? — Mindent és semmit. Hu jól mennek a dolgok, akkor senki sem kiváncsi rám. Az a főszereplő, aki épít. Én csak megszervezem, elrendezem a munkát. Igaz, a munkaidőmnek tíz százalékát töltöm csak az íróasztal mellett, a kocsiban mindig ott van a gumicsizma. Amikor a villamosvágányt építettük, akkor lapátoltam is. De nekem azt is tudnom . kell, hogy melyik embernek, mikor szül a felesége, hogy ki készül szüretre, hogy ki kelt bal lábbal, hogy ki kacsingat más munkahelyre Ilyen jóságosán atyai lenne az építésvezető? Nézem, ö néz rám, s a romlatlan emberek derűjével ismét felnevet. A fenét jóságos ő. Kérdezzem azt a munkatársát, aki hónapokig egy fillér prémiumot sem kapott. Ellenségei, barátai száma körülbelül egyforma. Akit mindenki szeret, azt nem szeretik igazán. Aki mindenkit szeret, az tulajdonképpen senkit sem szeret... Boncsér László 4,'j éves. Négy lánya van. A zene. az irodalom érdekli őket. Építész egyik sem lesz. Az építésvezető olyan házban lakik a Tanácsköztársaság városrészben, amelyiknek az alapját az aranycsapat készítette. B. I. Számítógéppel gyárt acélt — Teljesen újra kelleti tanulni a szakmai fogásokat. Itt már nem úgy gyártjuk az acélt, mint az elekti;óban. itt már mindent automatizállak, a számítógép programja parancsol és a legkisebb eltérést is jelzi. Idegi, szellemi tevékenység már nálunk az acélgyártás ... A Lenin Kohászati Müvek konverterénél Veres András operátor foglalta össze tömören a modern technika és technológia követelte új munkát, amit az üzem beindulása, 1980. november 6-a óta végez. A műszerház falán a számos utasítás, figyelmeztetés között egy beszédes táblát is találhatunk, ami arról figyelmeztet, hogy a kombinált acélműben, egy napon egy munkás átlag, közel 89 ezer forint termelési értéket állít elő. Így mérhető tehát a napi munka, az a produkció, teljesítmény, ami egy-egy acélgyártó alkotása. — Csúcsidőben egy műszak alatt 7—8 adagot csapolunk, aminek az értéke, ha minőségi acélt igényelnek tőlünk, elérheti az egymillió forintot is ... Csakhogy nincs mindig csúcsidő, nincs meg mindig minden feltétel a folyamatos, zökkenőmentes, teljes kapacitással folytatható munkához. A modern tizem mellett elavultak a kohók, a nyersvasgyártás messze nem áll azon a színvonalon, mint az azt követő metallurgiai fázis és ez év elején — mint köztudott —, a kényszerű energiakorlátozások is fékezték a termelést. — Lemaradtunk a terveinktől . .. nem tehetünk róla, de a brigádunkban, a pá fta laps zervezet ün k ben, melynek titkára vagyok, nagy az elhatározás, hogy bepótoljuk a kiesett teljesítményeket. Ezzel párhuzamosan javítani kívánjuk a fajlagos paramétereket is, a nyersvas- és a betétielhasználást. Ez utóbbi azért is fontos, mert, ha éves szinten egy kilogrammal csökkenteni tudjuk az egy tonna acéltermelésre j'utó betét mennyiségét, akkor az tízmillió forint megtakarítást hoz a vállalat konyhájára, és ez nekünk sem mindegy, mert ettől is függ a bérünk. Bér . . . átlagosan 7—8 ezer forintot keres ma egy acélgyártó a kombinált acélműben.... de pluszmunkával, vagy kiváló teljesítményekkel ezt fel lehet tornázni tízezerre is. Szükség is van erre a fizetésre, hiszen Veres András is, mint sok társa családapa, sőt májusra várják a második csöppség megérkezését és akkor már négyfelé kell a fizetést szétoszlani. Munkaszeretetében nincs is hiba, ha szükséges volt, még pluszmunkát is vállalt a régi munkahelyén, az elektro- acél műben. Éppen ezért szigorú szavakkal ostorozza a trehány társait. — Olvasható ugyan a kollektív szerződésben, hogy aki sok igazolatlan hiányzást szed össze, azt az embert el kell .bocsátani. Mégis van. aki tizszer-tizenötször vagy még többször is begyűjti az X-et és nem mondanak fel neki, söl a legutóbbi béremelésnél megkapták a minimális 8(1 fillér órabéremelést. Miért? Hiszen eddig is rájuk kellett dolgozni? Ha délelőtti műszakra indul. reggel fél ötkor ébred, a délutános műszakról pedig majdnem éjfélre éi haza zsolcai lakásába. Többször előfordult már. hogy este csak fél perc hibázott az 1-es és a 7-es busz érkezése, illetve indulása között, és nem érte el a csatlakozást... Ilyenkor nem egyszerűen bosz- szús, hanem jogosan teszi lel a kérdést: ha a gyárban, ahol tonnákkal, hatalmas berendezésekkel kell szinte patikaprecizitással dolgozni, iniérthogy nem tudnak fél percet várni még... '! 81 éves... nem kohásznak készült, de végül is megszerette ezt a szakmát, ma már olyan szeretettel beszél róla, mint akin érződik: nem adná tel, nem adja fel semmiféle csábításért ... Sz. L. „Á kép magához köt" Műterme falán éves naptár figyelmezteti a soron következő feladataira. Pályázatok, zsűrizések, kiállítások dátuma igazítja napjait, formálódó gondolatait, érzelmeit. Pető János grafikusművész húsz esztendővel ezelőtt jelentkezett a pályatársak közölt, húsz esztendeje ismerik és szeretik a Matyóföld szülöttének képekbe oltott hétköznapi költészetéi, ami időnként el-elkalandozik a szürreális t artomá nyok ba. majd visszabújik az archaikus formák megkapó lírájába. Azt mondja, hogy a legnagyobb témáiba még nem mert belekezdeni, még hordozza magában a megvalósítás számos lehetőségét, hiszen a képhez légkör és készenléti állapot is szükségeltetik a befogadott és átmunkált alapélményen túl. Amivel naponta találkozik, csak nyersanyag ... sokszor évek telnek el, mire képzőművészeti problémává érleli, mire összeilleszti belső építkezése sarkköveivel. Közben önmaga is épül. Vallja, hogy nem kell sürgetni az időt, hiszen a bölcs építőmesterek is csak úgy tudták állandósítani a múló idő lényegét, holnapnak, holnapulánnak is üzenő tartalmát, ha egymáshoz rendezték az egymástól függetlenül, de egymáshoz köthető emberi rezdüléseket. Skicceket készít, a fázó verebekről, a mellékvágányra tolt vagonról, a vo- logdai fehér templomtornyokról, az emlékeit morzsoló nagyanyóról, a labdáját kergető kislányról: magányról, szerelemről, boldogságról, halálról. — Ha úgy érzem, hogy valami sikerült. furcsa öröm fog el, végtelen feloldódás terül el bennem. Amíg foglalkozom a témámmal, a ,kép magához köt, aztán érzem, hogy szétpattannak rajtam a kötelek, mintha valami különös dolgot értenék meg.
