Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-02 / 51. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 12 1985. március 2., szombat avagy nyomozás egy hősnek vallott szélhámos, illetve egy szélhámosnak ismert hős után Az újságíró legyen objektív, kerülje o részrehajlást, igyekezzen a tényeknek megfelelő pontossággal tudósítani, ábrázolni, véleményt alkotni. - Ez, a szakma alapkövetelményeként megfogalmazható tézis motoszkál hetek óta gondolataim élén ... forgatom, illesztgetem a különböző emberektől, helyekről kapott információkat, keresgetem a legmegfelelőbb nyomcsapást, hogy végére érhessek egy számos ellentmondást kibontó, újabb és újabb meglepetéseket felszínre dobó történetnek. Telefonok, telexek, személyes beszélgetések, akták átvizsgálása, jogszabályok megismerése, újabb telefonok és újabb találkozások, jegyzetek, aláírások gyűjtése ... valóságos nyomozás töltötte ki napjaimat Node nem vagyok én egyszemélyes Interpol - gondoltam végül is és amellett döntöttem, hogy a kezemben levő jegyzeteim alapján Önökre, Kedves Olvasókra bízom: hős, avagy szélhámos volt-e Pohl Ferenc a televízió leg ... leg ... leg ... műsorából ismert autogram- és fényképgyűjtő? Özdon, a Pártoktatók kor), egy marék kitüntetés Háza bejáratában láttam február elején egy kiállításra invitáló plakátot: „Pohl Ferenc mutatja be A béke védelmezői című, a Magyar Televízió leg ... leg . . . leg . . . díjával kitüntetett nemzetközi dedikált íényképgyűjleményét. A kiállításon 44 országból 920 db — államfők, politikusok, űrhajósok, orvosok és színészek — dedikált fényképei kerülnek bemutatásra." A kiállítás nyitása előtt találkoztam Pohl Ferenccel, végiglapoztam a fotókat tartalmazó albumokat, majd február 4-én lapunk hasábjain rövid cikket írtam a sokak számára különleges érdekességről. Részemről a Pohl-ügyet lezártam, nem sejtettem, hogy alig néhány órával a lap megjelenése után díszelgett. Az újság szerint a kitüntetéseket a harctéri hőstetteiért kapta Franci és várományosa a vitézi címnek is. A vitézzé avatásra el is utazott Pohl édesapja. Emlékszem, hogy az én apámtól kért kölcsön pénzt, noha jól keresett, de nem maradt meg nála a fizetés. Mire Franci édesapja Pestre ér.t, a fia már a börtönben csücsült. Bizonyára egy szó sem volt igaz, abból, amit az újság írt. Közben én is katona lettem, fogságba kerültem, ahonnan 1945 végén tértem haza. Nem sokkal később ismét felbukkant Pohl Ferenc már az új demokratikus hadsereg egyenruhájában és azt mondta magáról, hogy Eger város katonai parancsnok-helyettese volt. Már nem tudom pontosan, mikor, talán 194(i-ban újabb egyenruhában, mégpedig MÁV főtiszti ancúg- ban láttam Pohlt. A negyvenes évek végétől, körülbelül ’49—'50-től nem láttam Francit, de '53 táján olvastam egy újságban, hogy Pohl Ferenc magyar állampolgárt tolvajlás közben elfogták a párizsi éx- presszvonaton. Az ötvenes évek második felében sok képeslap, levél érkezett Nyugat-Eu répából, Francitól egykori tanítónőjéhez, Kanizser Ilonához, akit 1960-ban, amikor hazatért, feleségül vett. Szegény asz- szonyt elkábította, hogy hamarosan jön utána a hatalmas csomag, tele értékes tárgyakkal, műszerekkel. Fogtechnikusnak adta ki magát, de nem dolgozott ő semmit, csak felélte a felesége vagyonát. Nem csoda, hogy szétment a házasság. Később levelet kaptam a pécsi bányától, ahol korábban dolgoztam, mert Pohl az én kontómra kölcsönt vett fel ott. Hallottam még róla máskor is. Tudom, hogy többször ösz- szeütközésbe került a törvénnyel ... majd felbukkant a televízióban. Először a „Főzőcske” műsorban, mint aki 17 évig volt ha- jószakács, majd kérdést küldött be a „Fórum” műsornak és egyszer mint szocialista brigádvezető dicsekedett az Ikarusból a társadalmi munkáiról. A leg ... leg ... leg ... műsort a feleségem látta ... ő mesélte, evett a méreg, és most már, hogy az újság is cikkezik róla, betelt a pohár. Meddig lehet még szélhá moskod n i a ? A bírósági ügyeket magam is ismertem, de tudomásomra jutott az is, hogy Pohl Ferenc kedvező végzést kapott a rehabilitációs kérelmére, tehát nincs jogom firtatni egykori törvénytelen ügyeit. Ahhoz viszont emberi, újságírói lehetőségem van, hogy kétes története valódi szálai után induljak. megszólal a telefon! Mit mondanak a somsályiak? — Ismerik önök ezt a Pohl Ferencet? Tudják, kiről írták a cikket? Van fogalmuk arról, hogy ez egy nemzetközi szélhámos? Lehet, hogy ez a képgyűjtemény most nem csalás, de én még olyan hantás emberrel soha nem találkoztam, mint Pohl Ferenc ... ismerem gyerekkorom óta. Szomszédok voltunk Som- sálybányán. Majd én elmondom önöknek, hogy kicsoda is valójában ez az ember — ontotta szavait a főszerkesztő-helyettes fülébe Kovács Zoltán kazincbarcikai olvasónk. A telefonáló számos olyan tényre is hivatkozott még, melyek messzi-messzi évek távolából felrémlettek több kollégának, olyan újságíró is akadt, aki azonnal „kapcsolt”, ahogy azt szokás mondani. összekacsintá- sunkban egyelőre csak any- nyi konkrétum húzódott meg, hogy: mindenképpen utána kell nézni az ügynek, aztán ... majd meglátjuk. Üjabb telefonhívás lendített nyomozási ingeremen. Özdról, a kohászat propagandistája, Nedobai József értesített, hogy Somsa ly— A háború idején — emlékezett Kovács Zoltán —, Miskolcon, a mai gépipari szakközépiskolába jártam, ott laktam az internátusbán. Vasárnaponként felkeresett Pohl Franci tiszthelyettes-hallgató, majd az egyik hét végén nem ő, hanem a Rudolí- laktanya katonai őrsége, egy altiszt és két honvéd jelent meg nálam. Pohl aznap eltűnt, megszökött. 1944 végén bukkant fel ismét Somsályban, ahol azt terjesztette magáról, hogy ban és Özdon többen felháborodottan olvasták a Pohl Ferencet dicsőítő cikket. Még február 4-én sikerült beszélnem Kovács Zoltán feleségével, akitől megtudtam, hogy férje tőszomszédságában lakott emberünkkel, aki a háború alatt altiszti, majd tiszti egyenruhában grasszált Somsályban, és nagyszájjal mesélte a fronton véghezvitt „hőstetteit”, de szavainak nem sok hitelt adtak, mivel ismerték Münchhausen bárói tulajdonságát. Másnap aztán újabb meglepetés ért. A Magyar Nemzet hasábjain elindítottak egy több részes sorozatot „Pohl Ferenc elmeséli kalandos életét” címmel, amiből egy, a háború alatt üldözött zsidókat és politikai menekülteket segítő, a legfelsőbb katonai és titkos rendőri szerveket és egyéneket is okosan, ügyesen átverő -hős képe bontakozott ki. A sorozat elindítása hozzánk terelt számos Pohl-szakértőt. Este, Kovács Zoltán kazincbarcikai lakásán kezdtek rendeződni a kint járt á fronton, ott meg is sebesült a lábán. Nem hittünk neki, mivel tudtuk, hogy 'a lábán levő sebet még Somsályban szerezte, amikor a műhely udvarán játszott az üllőn és egy kalapácsütés nyomán felpattanó acélforgács fúródott a combjába. Még 1944-ben olvastam valamelyik korabeli újságban, hogy Francival találkozott egy magas rangú tiszt a Margitszigeten, aki csodálkozva tapasztalta, hogy a fiatalemberen (16 éves volt ak— kerestem a választ az egykori iskola- és munkatársak, valamint a családtagok között. — Pohlék nagyon szegényen éltek — kezdte a visszaemlékezők sorát Bariba Lajos, a farkaslyuki bányagépjavító rendésze. — Az apa jól keresett ugyan, de elfolyt a pénz a kocsmákban és nem sajnálta a fizetséget a szebbik nemre sem, node ez csak mellékes dolog. A háború alatt többször találkoztam Francival a vonaton. Rászabott egyenruhában, különböző rendfokozatokkal jött-ment. Egyszer még a német vaske- resztet is láttam a nyakában. Dicsekedett a „hőstetteivel”. hogy kilőtt egy csomó szovjet tankot, partizánvadászatra vetették be, meg hasonlókat... Hittük is meg nem is ... engem mindig taszított ennek az embernek a viselkedése, iparkodott mindenkit bolonddá tenni. 1945 után tudomásom szerint a MÁV-hoz került lakatos tanulónak ... talán onnan szerezte a vasutas tiszti egyenruhát. Később csak a házasságkötéséről hallottam, meg a meséről, hogy ő fogtechnikusként jött haza nyugatról. Édesanyám az ózdi kórház telefonközpontjában dolgozott, ő mesélte, hogy Pohl jelentkezett a kórházigazgatónál is. de nem vették fel, mert ismerték már jól! — Engem kértek meg, hogy menjek el tanúnak az esküvőre — kapcsolódott a beszélgetésbe Marosán László nyugdíjas, aki egykor Somsályon volt főkönyvelő a bányaüzemben. — Nem vállaltam, mert az egész család ellenezte, hogy az unokatestvérem Pohl Ferenchez menjen feleségül. Mi megszakítottuk a kapcsolatot, annál is inkább, mert Pohl igen gorombán bánt az anyósával és az apósával, vagyis a nagynénémmel és nagybátyámmal. Egyszer az én kontómra is vett fel pénzt, hozzám küldték a papírt, hogy törlesszek helyette. No akkor betelt a pohár. Börtönbe került, levelet írt nekünk, de nem engedtem a feleségemnek sem, hogy válaszoljon. Nincs mit beszélnem vele, de ha kételkedik bárki szavában is. jöjjön el Somsályra! — Én emlékszem arra az újságra, amiről Kovács Ferenc beszélt, — utalt visz- sza egy korábbi szálra Csépányi Danicslcó Lajos somsályi lakos. — A Magyar Futárban jelent meg a történet a hősiességekről. meg a leendő vitézi címről, de arra is emlékszem, hogy egy hét múlva már a cáfolatot is közölte a lap. Kiderült Polliról. hogy hazudott, hogy nem a fronton szerezte a sebesülést... de hát tudtuk mi ezt. Láttam én is ’45 végén az úi demokratikus hadsereg egyenruhájában. de láttam az ellene kiragasztott körözést is. Káló Gyuszitól kért kölcsön néhány pengőt, egy sörre valót és eltűnt. 1950. augusztus 20-án avattuk a somsályi presz- szót. Pohl megjelent MÁV főtiszti egyenruhában, hozott egy bőrönd mézes legendák és hanták kekszet. Kérdésünkre, hogy miként váltogatja ' az egyenruháit, csak annyit válaszolt: „Forgatni kell az észt.” No, abban nem volt hiány. Mindig kivágta magát a mesélőkéjével. — Lehet, hogy sokszor nem mondott igazat, meg, hogy összeütközésbe került a törvénnyel — mondta csendesen Káló Gyula, akit napjainkban is rendszeresen felkeres Pohl —, de ne feledkezzünk el, hogy sokan irigylik ezt az embert. Nekem több levelet írt, amikor nyugaton volt, és haza jövetele után gyakran beszélgettünk, de az a véleményem, hogy hagyjuk békén . .. van benne egy átlagon felüli feltűnés- vágy mondhatnám; visz- ketegség, ami talán-talán már beteges is. .. én nem tudom elítélni őt... Nem voltak ennyire eny- hülékenyek, megbocsátóak azok, akik, ha kell, eskü alatt is megerősítik lurcsa találkozásukat Pohl Ferenccel. — Élsportoló voltam — mondja Práger László nyugdíjas bányász. — Ezerméteres akadályíutás- ban országos ifjúsági csúcsot tartottam. 1944-ben Pohl Ferenc édesapjával együtt utaztunk Budapestre egy versenyre. Velem volt Bartha Elemér és Orbán Pál, valamint Késmárki Kornél az edző. Az idősebb Pohl mondta, hogy megy a fia vitézzé avatására. A csapattestnél aztán közölték, hogy a fiatalabb Pohl már börtönben van. Oda is elkísértük az öreget. Láttam a saját szememmel és, ha kell ezerszer hitelesítem, megesküszöm rá, amíg élek, hogy jött Pohl Ferenc az apja elé és látszott az egyenruháján, hogy arról letéplek egy sor kitüntetést. Nem lepődtem meg különösebben, ismertük a családot, az öreg Pohl például a feleségem szüleihez kísérelt meg betömi ... jó madzag volt ő is ... másról nem tudok beszélni, ezekről meggyőződtem. Pohl Ferenc egykori feleségének féltestvérére Özdon akadtam rá. Kova- csics István a kohászat nyugdíjasa sok mindent elismételt. amit már hallottam. — Világéletében szerette a munka könnyebb végét megfogni — mondta az egykori rokon. — Nem maradt meg sehol sem. mert hamar kiismerték. A mézes-mázas szavai mögött nem kevés gonoszság is lakozott. Éheztetle a felesége első házasságából származó kislányt. Mindent magának követelt és még azt is elhíresztelte, hogy a rendőrség be akarja vonni ügynöknek, merthogy a külföldi tapasztalataira, információira kíváncsiak ... Egyszer két ember megjelent nála, róluk akarta elhitetni, hogy rendőrök, de szerintem csak a hitelezői voltak ... A legmegdöbbentőbb találkozásról Dohóczky Antal somsályi nyugdíjas kultúrház-igazga.tótól értesülhettem : — 1945. január 1-e és 10-e között csapattestemmel a szlovákiai Zólyom városában tartózkodtunk. Egyik este a mozi előcsarnokában egy szakasz SS- katonával akadtunk össze. Az egyikük megszólított, az otthoniakról érdeklődött. Az SS-egyenruhában. nyakában a vaskereszttel Pohl Ferenc állt előttem. Még meg is szóltak a ka- tonatársaim, hogy jó kis ismerősöm van nekem. Később már csak a hatvanas években hallottam róla, jött egy idézés a mohácsi bíróságról, hogy menjek tanúskodni Pohl mellett. Én ilyen emberért egy lépést sem teszek. Amióta csak tudok róla. mindig hallom, hogy átver akit tud .. . most meg azt terjeszti magáról, hogy valami kitüntetés várományosa (ezt nekem is mondta, amikor Özdon találkoztunk. Sz. L.) Pohl Ferenc ismerősei közül még sokat felkereshettem volna, de nem találtam szükségesnek a további nyomozást. Annál is inkább, mivel valar mennyi beszélgető társam nyomatékkai kijelentette, hogy bármikor szembenéz Pohl Ferenccel . .. jöjjön el Somsályba, ha kétségbe vonja, vagy rágalomnak tartja bárki szavát és ott. gyermekkora és kalandos életének fontos helyszínén szembenézhet a tényekkel, melyeket nem lehet megváltoztatni, különösen nem kihasználva negyven év távolát. „Ne higgye Pohl, hogy a felszabadulási évfordulóhoz közeledve hőst csinálhat magából.” — fogalmazták meg többen. Ezzel az üzenettel és a véleménnyel tarsolyomban vártam, hogy mit. hoz a tetemrehívás Cinkotán, Pohl Ferenc lakásán. A Magyar Nemzet munkatársa órákon át sorolta a tényeket, a belföldről és külföldről beszerzett hivatalos dokumentumokat, melyek bizonyítják, hogy az említett sorozat számos pontján — enyhén szólva — nem a valóságnak megfelelő eseményekről, „hőstettekről”, kalandokról beszélt Pohl. A magam kutatásaival kiegészítve talán egy új életregényre duzzadó ellentörténetet is kikerekíthetnénk az ügyből. Emberünk rezzenéstelen arccal hallgatta a bizonyító erejű dokumentumokat, melyek közül csak egyetlen egyet emelek ki: saját házasságkötésének időpontját is kétségbe vonta! — aminek dátuma anyakönyvből bizonyítható. Alig három évvel későbbre lelte azt. csak hogy görcsösen ragaszkodjon jól felépített meséjéhez. Sőt, írásos nyilatkozatot is adott, misze- vint ő csak az igazat, a színtiszta igazat mondja. Az. újságíró legyen objektív, kerülje a részlehajlást, igyekezzen a tényeknek megfelelő pontossággal tudósítani, ábrázolni, véleményt alkotni — írtam e történet elején. A magam véleményét tehát félretoltam, csak az elhangzott szavakat adtam vissza. Miként nincs okom és jogom megmásítani a somsályiak véleményét. Pohl Ferencnek is lehetősége volt válaszolni az üzenetre. Ö az egykori iskola- és munkatársai, valamint családtagjai szavait rágalomnak tartja, azokat visszautasítja... de nem utasítja vissza a somsályi találkozásra szóló meghívást. Ott leszünk ... hátha végre kiderül; hős, vagy szélhámos Pohl Ferenc? Szcndrei Lőrinc
