Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-20 / 66. szám

1985. március 20., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Megyénk _________ k ongresszusi küldöttei DR. BERKÖ PÉTER SZÜLÉSZ-NŐGYÓGYÁSZ FŐORVOS Telefonon beszéltük meg a találkozót. Mi­re néhány óra múltán leültünk beszélgetni, világra segített egy újszülöttet. Nincs ma­gánstatisztikája, de a Ifi éves orvosi praxisa alatt megközelítőleg kétezer gyermek sírt fel kezei között, jelezve a boldog anyá­nak és hírül adva a világnak, hogy új élet született. A miskolci Szentpéteri kapui kór­ház szülész-nőgyógyász főorvosa éppen a szakorvosi vizsga utolsó tételét húzta ki. amikor távirat érkezett második kisfia szü­letéséről. Lehet-e stílszerűbben kezdeni ezt az élethivatást? Amikor az életről, a nagyon várt, vagy éppenséggel véletlenül érkezett gyermekek, új életek teremtésének egészségügyi és tár­sadalmi feltételeiről, körülményeiről beszél, higgadt józanság jellemzi. Ez vezeti, irá­nyítja gondolatait, cselekedeteit, amikor a meddő nők anyasági esélyeit kutatja, ami­kor tudományos munkáit megfogalmazza, melyékért megkapta a szakmai berkekben nagyra értékelt Markusovszky-dijat. SZABÓNÉ KERTÉSZ KATALIN MARÓS Kisebb-nagyobb tengelyek, csapok, gép- alkatrészek kerülnek ki a keze alól. Férfiak között, férfiak becsületére is váló munkát végez a DIGÉP B-egységében, ahová 1978- ban került a jeles szakmunkás-bizonyít­vánnyal a 100-as intézetből. A marógép mellett vált igazán munkássá, az üzemben kellett tapasztalnia, hogy az iskola csak az alapvető fogásokra, a legszükségesebb szak­mai ismeretekre képes felkészíteni, de a munka lényegén közel tízévi gyakorlat után is lehet még finomítani, tökéletesí­teni. És a gyárban tanulta meg azt is, hogy az élet egyéb lényeges elemeit, a napi mun­kán túli kultúrálódást, művelődést, a társa­kért, szomszédokért, barátokért vállalt köz­életi munkát sem lehet sohasem eléggé tö­kéletesen végezni. Még a családban, a Go- lopon élő vasutas édesapától és az állami gazdaságban dolgozó édesanyától tanulta, hogy figyelni kell az emberekre, a min­dennapok ügyes-bajos dolgaira. Amikor társaival beszélget, vagy felszó­lal valamelyik fórumon az egyik legfőbb témája a fiatalok lakásügye, a gyár szak­munkás-utánpótlásának helyzete, a munka megbecsülése. Innen erednek gondolatai, in­dulatai, időnkénti ingerültségei és itt van­nak örömeinek forrásai is. Mert bosszantja, hogy megfizethetetlen ma egy egyszerű igé­nyű lakás, de örül, hogy már nem kell 1500 forintot fizetniük a férjével együtt az al­bérletért ... Aggódik, hogy csökken a vál­lalat fiatal szakmunkásainak száma és nosz­talgiával gondol arra az időre, amikor mes­ternek nevezték az apák tudásán fel­növekvő szakikat... Felháborodik, hogy nem kevesen könnyűszerrel meggazdagod­nak, miközben a kiváló eredményeket és nagy értékű termékeket produkáló társai kénytelenek túlórázni, pluszmunkát vállal­ni. Dühíti, ha azt hallja, hogy .némelyek visszaélnek a hatalmukkal, de örül, ha egye­nes, tömör beszéddel szót értenek a környe­zetében vitázók. Azt mondja szerencsés; bár nem dúskál a javakban, de igazi jó társak között él. De ez a gondos körültekintés vezeti köz­életi tevékenységében is, amit egykor az edelényi bányában kóstolgatott, ahová a Sá­rospatakon szerzett érettségivel és az egye­temi előfelvétel biztatásával állt munkába egy évre. És ez jellemzi tevékenységét az egészségügyi pártbizottság élén is, ahol tit­kárává választása óta a szakmai és politi­kai feladatok megoldására helyezi a fő súlyt. Miközben állandóan készenlétben áll, hogy szakértelmével és megnyugtató humánumá­val bármikor segítségére legyen a gyermek­ágyas anyáknak, minden lehetőséget meg­ragad, hogy az egészségügy tárgyi, szemé­lyi feltételeinek javulása közben ne romol­jon a lakosság egészségi állapota. Sajnálat­tal kell azonban tapasztalnia — és erről kimerítő részletességgel beszélt a megyei pártértekezleten —, hogy megrendítően emelkedik a szívinfarktusban és érrend­szeri megbetegedésekben elhaltak száma. Számos fórumon szóvá teszi, hogy hazánk­ban nincs praktikusan megszervezve az egészségügyi rehabilitációt követő társadal­mi és munkahelyi rehabilitáció. Elképesz­tőnek tartja, hogy négymillió hazánkfia do­hányzik aktívan, hogy minden magyar ál­lampolgárra 12 liter tiszta szeszben kife­jezhető alkoholfogyasztás jut, és hogy egy emberre átlagosan naponta kettő szem ideg­nyugtató az ország fogyasztása. Társadalmi és politikai ügy is a szemében, hogy a hat­évesek 18 százaléka nem felel meg az is­kolaérettségi vizsgálaton. Az a véleménye, hogy át kell formálni egészségipolitikánk célkitűzéseit, és meg kell fordítani a kedvezőtlen irányokat és ten­denciákat. Megfontoltan, szabatosan beszél minderről és miközben a gondokat sorolja, optimista. Bizakodó, hiszen szűkebb környezetében, kórházában nagyon felkészült szakmai kö­zegben dolgozhat és tapasztalatai szerint a megye valamennyi fórumán elsőrendű kér­désként kezelik a dolgozók egészségügyi igényeit. öt évvel ezelőtt, éppen a Xll. párkong­resszus idején egy nemzetközi delegációt vezetett Kambodzsába. Ott, abban az or­szágban is, ahol éveken át semmibe vet­ték az életet, tapasztalta, hogy a világon mindenütt a legnagyobb boldogság, ha fel; sír egy újszülött csecsemő, de már akkor is és azóta egyre jobban tudja, hogy ez a boldogság felelősségteljes, széles körű gon­dolkodást és cselekvést kíván mindenkitől, akit életre segítenek. Hogy elégedett-e? Tulajdonképpen igen. de ez nem azt jelenti, hogy ne tudna felsorol­ni számos kívánságot. Szeretné felcserélni az egyszobás, komfort nélküli lakást ké­nyelmesebbre, szeretné, ha férje nem túl­órázna oly sokat az LKM-ben, szeretné, ha kevesebb bürokráciával találkozna, szeret­né, ha a béreket még inkább az elvégzett munka alapján differenciálnák, szeretné, ha a DIGÉP megőrizné és növelné a presztí­zsét, mert szeretne a vágyott gyermek meg­érkezése után is ebben a gyárban dolgoz­ni. Miközben beszél, formálja gondolatait, vágyait, nagyon nyugodtnak látom, aztán el­árulja, hogy izgul. A fórum, ahová készül, ahová indul, oly dolgokat vitat majd meg, melyek otthon, a gyárban, társai és bará­tai között meghatározzák a holnapi terve­ket; hogy mennyi pénz jut majd lakásra, ruhára, kenyérre, fáradtan vagy jókedvű­en ülhetnek-e le a tv vagy a moziban egy film elé, munkával, avagy napfürdőzéssel tölthetik-e a nyári szabadságot? Izgul, mert a jövendő mindennapjainak céljait formál­hatja majd ki és úgy gondolja; ennél lé­nyegesebb, felelősségteljesebb lehetősége még nem adódott fiatal életében. Szendrel Lőrinc Mozdulj: i \ szakmunkásképzéstől Merre? az ösztönző bérezésig A kívülről közéjük röppe­nő hír szétrobbantotta az addig nyugodt asszonylelke- ket. Megbénított először egy idegszálat, majd hirtelen többet és többet. A bizony­talanság anarchiát szült a gondolatok között. Ponto­sabban az agyközpontból ki­szorított minden hétközna­pi gondolatot és újakat csem­pészett be helyettük, addig ismeretlen gondolatokat; görcsös félelmet: mi lesz ve­lünk? És fájdalmas, szorító gondként szakadt volna ki az a sóhajokból ...............amikor v alaki hozta a második hírt és megnyugvást. Eszerint az első hír nem igaz, csupán ..kacsa”. Igenis lesz tovább­ra is munkalehetőség, így munkahely a közelben, s szá­mukra. Illetve az előző meg­marad. mert minden ellen­kező híresztelés mellett is az encsi „Zója” Termelőszövet­kezet nem számolja fel a varrodáját, sőt. . Lakatos Gyuláné, elnökhe­lyettes szavai már meg­nyugtatásként hatottak: — A múlt évben a varrodánk, csakúgy mint a legtöbb mel­léküzemágunk. veszteséggel zárt. Ilyenkor természetes, hogy fontolgatjuk: melyiket tartsuk meg. melyiket szá­moljuk fel. Melyiket lehet még átszervezni és jövedel­mezővé tenni, s melyik az. amelyiknek eredményessé té­tele meghaladja az erőnket, következésképpen megszűnik. A varroda esetében mi min­dig úgy számoltunk, mint amelyikre a szövetkezetnek feltétlenül szüksége van. Vagyis — bár bennünket is elért, hogy milyen mende­mondák keringenek körülöt­te — a felszámolásáról sem gondolat, sem szó közöttünk nem esett. A textilipari tevékenység létesítésekor az encsi Zója Termelőszövetkezet és a bu­dapesti Pamutnyomóipari Vállalat (PANYOVA) elkép­zelései öt évvel ezelőtt ta­lálkoztak. A PANYOVA ugyanis bérmunkát tudott biztosítani a gazdaságnak, és ehhez gépeket adott, sőt a betanításról is gondoskodott. A szövetkezet pedig munka­helyet létesített a környező községekben élő nők számá­ra. Akkor úgy látszott, a kölcsönös érdekeltségen ala­puló partnerkapcsolat virás­Jobb is elfelejteni a ba­jokat — a hideget, a vele járó hiányokat. Amint tet­tük azt előbb is: a januári— februári fogadkozásainkkal együtt. Mert, ugye hány tél- víz idején ígértük, hogy jö­vőre már másként lesz — az alkalmi takarótorlaszok he­lyett jól záró ablakokat építtetünk be. És eltökéltünk magunkban mást is: a gyár­ban, a tsz-ben, a hivatal­ban sem árt felváltani az alkalmi fegyverzetet állan­dóra. De aztán jött a ta­vasz, a meleg évszak és fo­gadalmunk a hóval együtt olvadásnak indult... Hány éve is annak, hogy a „biogáz-hullám” ellepte az országot? Négy-öt, vagy ta­lán több is? A kis helyi energiagyáraknak egyik jól beváít változatát mutatta be Magyarországon az Energia­gazdálkodási Intézet. Az akkor megismert adatok szerint a kétszáz szarvas- marhára méretezett telep évi hetvenezer normál köb­méter gáz előállítására volt képes, termelése 5200 kilo­wattórát ígért. Voltak és vannak eredményes biogáz­hasznosító kísérletei a Víz­ügyi Tudományos Kutató Intézetnek is. Csak éppen a telepek, a kis energiagyá­rak száma kevesebb jóval, mint amennyire szükség lehetne az országban. Alighanem elfelejtettük mór azt a szolgálati szaba­dalmat is. amelyikkel az addig ismert hőszivattyúk­nál jobb hatásfokkal lehe­tett meleget nyerni a kör­zásnak indult. Mind több és több asszony hagyta ott a „fakanalat” és jelentkezett a termelőszövetkezet irodájá­ban: eljönnének a varrodá­ba dolgozni. Ma mór össze­sen lfiO asszony vesz ollót a kezébe a szabó-részlegen, fű­zi a gépekbe a cérnát, és varrja össze az előre- kisza­bott mintákat a varró-rész­legen. Ezek az asszonyok pe­riig ha már itt vannak, dol­gozni akarnak, és természe­tesen pénzt keresni. Ám az utóbbi hónapokban egyre több volt az állásidő, keve­sebb a munka, vékonyabb a következő havi boríték. A termelőszövetkezet és a mun­kát biztosító textilvállalat korábbi jó kapcsolatát beár­nyékolta az akadozó anyag- ellátás. a felbomlott üteme­zés és az alacsony bérmun­kadíj. Érthető, hiszen, csök­kent az asszonyok keresete, de alapjaiban megbicsaklott a termelőszövetkezet jöve­delmezősége is. Az elmúlt év végére már láthatóvá vált. eredményt nem képes ter­melni ez a textilágazat, sőt veszteséges lesz. Nem kétsé­ges. a varroda esetében a szövetkezet vezetői botladoz­va tették meg a következe lépéseket. Lakatos Gyuláné önkri-. tikusan, ugyanakkor remény­kedve folytatja: — Bizonyá­ra mi is követtünk el hibá­kat. Valószínű, hogy .nem reagáltunk elég gyorsan a problémákra. Mostanra azon­ban tisztázódtak a feszültsé­get okozó kérdések a PA- NYOVÁ-tól levált Flamingó Ruhaipari Leányvállalattal. Vagyis minden reményünk megvan arra. hogy a jövő­ben folyamatos lesz az anyagellátás és a partner- kapcsolatunk szorosabbá vá­lik. Az új szerződés értel­mében nőtt a bérmunkadíj is... A mai számításaink szerint pedig a varroda meg tud termelni 4 millió forint nyereséget. A piac változó igényei, de az alaptevékenységben rejlő tartalékok is a közös gazda­ság vezetőit arra késztették: mozdulj! Az átmeneti meg­oldások ugyanis hosszú tá­von nem jelentenek bizton­ságot. A jelen helyzetben a mezőgazdasági nagyüzem szá­mára biztos alapot csak az nyezetből. A magyar felta­lálók az abszorpciós és a kompressziós elvű szivaty- tyúk „keverékét” alkották meg — folyókból, tavakból, meleg levegőjű üzemekből vonják el ezek a „hibrid készülékek” is a hőt, azt, amit különben energiahor­dozót vásárolva sok pén­zért állítanánk elő. Futja még a példából: év­tizedes bizonyítékok sem tűntek elégségesnek ahhoz, hogy a Kertészeti Egyetem professzorainak eljárása, a kettős falú vízfüggönyös fó­liasátor rangot szerezzen magának a mezőgazdaság­ban. Ez a természettudomá­nyos „üvegház” talán túl olcsón termel — ezért nincs elég híve? A napsugárzást, szigetelőanyagnak a deret, valamint a pincehőhatást, azaz a föld melegét kéri csak az olaj, a szén he­lyett ... Maradjunk még a hőgyá- raknál, például .a napkol­lektoroknál. A különös szer­kezeteknél. .melyekből iga­zán kevés van még idehaza. Akadnak mór persze hazai eredmények, s legújabban: magáncélú hasznosítók is. A Hajdúszoboszlói Építő- és Vegyesipari Szövetkezet, társulva más cégekkel, for­galomba hozta a Familit alaptevékenység jelent. Te­hát elsősorban ezt kell fej­leszteni. s a melléküzemek közül azt megtartani, amely­nek eredményességét a leg­kevésbé veszélyezteti a te­lített melléküzemági piac szélsőséges hullámzása. A szövetkezet mai vezetői úgy látják a .melléküzemágak kö­zül elsősorban a textilipari tevékenységre építhetnek a terveikben. De a varroda „megmaradása” is együtt­járt az ott folyó tevékenység teljes belső átértékelésével. — Többek között a haté­konyabb munka érdekében kidolgoztunk egy új ösztön­ző bérezési rendszert. Vagy­is egyrészt a tavalyi 2750 fo­rintos bérszínvonallal szem­ben az idén háromezer fo­rintot tudunk biztosítani a dolgozóinknak, de ha vala­ki szaporán dolgozik, lehető­sége van többletbérre, így például mái'; 5 százalékos teljesítménynövelés esetében 3400 forintot fizethetünk — mondja az elnökhe,lyettesnö. A varrodában jelenleg csu­pa betanított munkás dolgo­zik. Ám a mívesebb, jobb munkáért többet fizetnek. Ezért a termelőszövetkezet érdeke a szakmunkások szá­mának növelése. Követke­zésképp a dolgozó szakmai továbbfejlődését, továbbkép­zését meg kellett oldani. Lakatos Gyuláné: — Az év második felétől valószí­nűleg Encsen megkezdődik a szabó-varró szakmunkáskép­zés. A betanított munkása­ink közül bizonyára sokan jelentkeznek levelező tagoza­tú továbbtanulásra. Gondo­lunk a fiatalokra is. Velük szeretnénk ösztöndíjat kötni, végzés után itt tartani őket Encsen. a termelőszövetke­zetben. Talán néhány év múltán a zakatoló gépek mellett dolgozó ügyes női kezek nyo­mán igényes, szép munka­darabok kerülnek ki az en­csi varrodákból. Olyanok, amelyek elfelejtetik az egy­kori veszteséges termelés hi­ányosságait. a ’84-es év problémáit. Olyanok, ame­lyek többek között azt is be­bizonyítják. a szövetkezet­ben annak idején jófelé moz­dultak. Balogh Andrea nevű könnyűszerkezetes, pa­neles építési móddal ké­szült családi házait. Nem­csak az otthonok maguk az újdonságok, hanem a ben­nük alkalmazott napelemek is — a háztartási munká­hoz, a tisztálkodáshoz, a la­kók így nyerhetnek meleg vizet. Jól tudjuk: nem a napsü­tés az. igazi hiánycikk; van alapanyag a biogázgvártás- hoz, van kiszivattyúzható hő a folyókban, tavakban. Mint ahogy termálvizekkel is job­ban el vagyunk látva, mint a kontinens legtöbb országa — csak éppen kevesekben él olyan vállalkozó szellem, mint amilyen a szentesi vagy újabban a szarvasi gazdálkodókban van. Hírét vehettük már an­nak, hogy még a magas fek­vésű Svájcban is kutatófú­rásokkal nyomoznak a sok­ezer méteres mélységek geo­termikus energiája után. Az utóbbi időszak megle­pő jelensége, hogy kutatják a hazai hegyi folyók, pata­kok vízenergiájának mun­kára fogását. Pedig ezt már megtették az előttünk élő nemzedékek — vízimalmok, törpe vízerőtelepek számos helyen működtek. Aztán fe­lejteni kezdtük őket, sőt még bontani is, mígnem is­mét szükségét érezzük az „apró energiák” nyerésének, munkára fogásának. Vagyis keressük a kicsit, faggatjuk a természetet: ad-e újabb értékeket. He­lves, faggassuk, sosem késő. G. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents