Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-20 / 66. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1985. március 20., szerda Szovjet-bolgár tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) kihasználják a nemzetközi szocialista munkamegosztás nyújtotta lehetőségeket, ame­lyek a gazdaságpolitika egyeztetésében, a két ország gazdasági integrációjának el­mélyítését szolgáló stratégia közös kidolgozásában rejlik. Elkészült a Szovjetunió és Bulgária 2000-ig szóló gaz­dasági és tudományos-műsza­ki együttműködési- program­ja. Jóváhaigyták a két ország népgazdasági tervezéssel fog­lalkozó szerveinek az 1986— 1990 közötti népgazdasági tervek koordinálása terén végzett tevékenységét. Nemzetközi kérdésekről folytatott eszmecseréjük megerősítette a Szovjetunió és Bulgária nézetazonosságát a külpolitika alapvető kér­déseiben. Hangsúlyozták, Közös erőfeszítésekre van szükség, hogy le lehessen küzdeni a nehézségeket és elfogadható megoldásokat ta­láljunk — jelentette ki Wlodzimierz Konarski, Len­gyelország képviselője az eu­rópai bizalom- és biztonság­erősítő intézkedésekkel, to­vábbá leszerelési kérdések­kel foglalkozó stockholmi konferencián. A lengyel nagykövet bírál­ta a NATO-országok leg­utóbbi, megújított javaslatait, mert ezek — értékelése sze­rint — nem tartalmaznak semmilyen új elemet, nem előmozdítják, hanem hátrál­tatják a konferencia munká­ját. A NATO-országok már­hogy a nagyon bonyolult nemzetközi helyzetben — amelynek kialakulásáért az imperializmust és elsősorban az Egyesült Államokat terheli a felelősség — különösen fon­tosak a szocialista országok biztonságának, gazdasági és védelmi erejének erősítésé­vel, a Varsói Szerződésen be­lüli együttműködésével ösz- szeíüggő kérdések. A genfi szovjet—amerikai tárgyalá­sokról szólva kifejezték re­ményüket, hogy az Egyesült Államok építő jellegű és rea­lista magatartást fog tanúsí­tani. A szovjet kormány a Kremlben villásreggelit adott a bolgár miniszterelnök tisz­teletére. Ezen Nyikolaj Tyi- honov és Grisa Filipov po­hárköszöntőt mondott. A tár­gyalások befejeztével a bol­gár kormányfő hazautazott. tett munkaokmányaikat ösz- szegező szerződéstervezetet terjesztettek elő. Megfigyelők rámutatnak, írja a lengyel hírügynökség, hogy a NATO úgynevezett értelmező javaslatai inkább elködösítették a nyugati ál­láspontot, ahelyett hogy tisz­tázták volna. A NATO-or­szágok az általuk előterjesz­tett munkaokmányokat átfo­gó javaslatként kezelik, no­ha nem dolgozták ki azokat alaposan, és azt bizonygat­ják, hogy ezzel megkönnyí­tik a tárgyalásokat. A szo­cialista országok, valamint a semleges és az el nem köte­lezett államok ezzel kapcso­latban ellentétes véleményt Budapesten kedden meg­emlékeztek Frédéric Joliot- Curie születésének 85. év­fordulójáról. A róla elneve­zett téren koszorút helyez­tek el az Országos Béketa­nács, az OBT tudományos és kulturális bizottsága, va­lamint a XII. kerületi nép- frontbizottság képviselői. Megemlékezésében Sztanyik B. László, az Országos Bé­ketanács elnökhelyettese hangsúlyozta: Joliot-Curie egy, az atomfizika úttörője, Nobel-díjas tudós, az ellen­.. . játszani is engedd szép, komoly fiadat” — szólt mot­tóként József Attila ismert sora a miskolci Kossuth Gim­názium és Óvónői Szakkö­zépiskola „Ifjúság — ifjú­ság” című műsorához, ame­lyet tegnap, a Diósgyőri Va­sas Művelődési Központban rendeztek meg. A harminckét éves intéz­mény életében hagyomány, hogy évente „Kossuth-napo- kat” tartanak, amelyen a di­ákság műsorral ad tanúbi­zonyságot irodalmi. zenei képzettségéről, az intézmény iránti hagyománytiszteletről, amelyet az iskola igazgató­nője, Sárközi Andorné ki­emelt nevelési feladatnak te­kint. Idei műsoruk első részé­ben az anyaságról, a köz­életben, a tudományban sze­repet vállalt nőkről emlé­keztek meg zenei és verses összeállítással, Nagy Ottóné tanárnő rendezésében. A sze­replők közül versmondásával kitűnt Pető Krisztina, és a zenei részben énekhangjával állási mozgalomban kiemel­kedő hazafi, a Nemzetközi Lenin-békedijjal elsőként kitüntetett békeharcos volt, valamint megalapítója és első elnöke a Tudományos Munkások Világszövetségé­nek, majd a Béke-világta- nácsnak. A nagy tudósról elnevezett Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóin­tézet parkjában felállított Joliot-Curie szobránál ugyan­csak megemlékezést és ko­szorúzást tartottak. nak a forradalmakban, a közéletben szerepet . vállaló asszonyoknak méltó emléket állított műsoruk. A program második részét a humor jegyében állították össze a diákok, Cseriné And- rikó Éva tanárnő vezetésével. Végigkövették a most majd* ezer diákot nevelő-oktató in­tézmény történetét 1952-től napjainkig. Az alapítás, a báli tradíció elindítása, a hí­res .szőnyegszövés, a neveze­tes jégpálya története, a mai élményekkel együtt kapott teret, éppúgy, mint a rend­hagyó nyelvórákat parodizá­ló diákhumor.. . Tegnap két előadást láthat­tak a Vasasban az érdeklő­dők. Kora délután a diákok, ezt követően a szülők néz­hették végig a több, mint száz szereplőt „mozgató” mű­sort. amelyben helyet kaptak az .iskola gyakorló óvodájá­nak apróságai is. —ke— Összevont elméleti konfe­renciát és tanszéki értekez­letet tartottak tegnap dél­előtt Miskolcon, az MSZMP megyei bizottsága oktatási igazgatóságán. Délelőtt dr. Vancza János, az ÓIG igaz­gatója tartott előadást veze­tő propagandistáknak, párt­munkásoknak és marxizmus —leninizmus oktatóknak A kapitalizmus válsága és út­keresése címmel. Délután E. Fehér Pál, a Népszabad­ság kulturális rovatának ve­A magyar vaskohászati vállalatok vezetői és képvi­selői március 19-én értekez­letet tartottak a Lenin Ko­hászati Művekben. Az értekezleten részt vett dr. Szikszai Béla államtit­kár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke. Soltész István ipari miniszlerhelyel- .tes, valamint a hatóságok és felügyeleti szervek képvise­lői. Megtárgyalták a ma­(Folytatás az 1. oldalról) lel képviselője kérte a világ- szervezet segítségét a konf­liktus rendezéséhez, bár Te­herán többször Irak iránti kedvezéssel vádolta az ENSZ- el. Az iraki—iráni front déli szakaszáról érkezett hírek szerint hétfőn az irániak is­mét átkeltek a Tigris folyó nyugati partjára, de az ira­kiak felmorzsolták őket. Megfigyelők szerint a déli zetője az MSZMP művészet­politikai irányelveiről, vala­mint a kultúra és a politika összefüggéseinek kérdéseiről tartott előadást. E. Fehér Pál a nap folyamán dr. Tóth Sándornak, az ÓIG filozó­fiai tanszékvezetőjének kísé­retében felkereste az Észak- Magyarország szerkesztősé­gét, ahol a kulturális újság­írás időszerű kérdéseiről folytatott eszmecserét a lap vezető munkatársaival. gyár vaskohászati vállalatok 1985. évi termelési és érté­kesítési feladatait és azok teljesítésének feltételeit. A napirenden szereplő té­ma előterjesztője dr. Heiszig József, a METALIMPEX Acél- és Fémkülkereskedel­mi Vállalat vezérigazgatója, valamint Karlik Nándor, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés ügyvezető igazga­tója volt. mocsárvidék körüli harcok csillapodása várható, mert úgy tűnik, hogy Irán leállí­totta kilenc napja indított offenzíváját. Kedden hajnalban ismét nagy erejű robbanás volt Bagdad központjában, 24 órán belül immár másod­szor. Teheránban mindkét robbanáskor azt közölték, hogy ők lőtték az iraki fő­várost föld-föld típusú ra­kétával. Lengyel felszólalás Stockholmban Gimnazisták és óvónők a Vasasban Jó szóval oktasd... Országos vaskohászati értekezlet az LKM-ben Diplomáciai lépések cius 8-án korábban beterjesz- vallanak. Csetneki József. Az anyák­Peter Thomsen NSZK-beli újságíró cikket írt a hamburgi Stern 1.985. 10. számában arról az ameri­kai állításról, hogy a világűr-fegyverkezés megakadá­lyozza majd az atomháborút a Földön. A cikket az alábbiakban ismertetjük. '„Ez az az eszköz, amely csökkentheti az atomhábo­rú veszélyét”, majd „új re­ménység gyermekeink szá­mára a XXI. században” — ígérik nekünk. Az atomfegyvereket „el akarja törölni a Föld színéről”. Ronald Reagan amerikai elnök olyan világot helyez kilátásba, amelyben egy vi­lágűrben állomásozó raké­taelhárító rendszer vissza­veri a meglepetésszerű atomtámadást. Helmut Kohl és Franz Josef Strauss személyében már talált is két szövetségest ehhez a látomáshoz. A bajor mi­niszterelnök mindenesetre „a világűr militarizálása” helyett a szebben hangzó „a világűr a békéért” el­nevezést ajánlja. Politikusok, akik idáig az atomelrettentést, egész népek kiirtásával való fe­nyegetést magasztalták leg­alkalmasabb eszközként a háború elkerülésére, most hirtelen felfedezték az atomfegyvermentes világ előnyeit. Valóban így gon­dolják? Vagy beleestek Washington blöffjébe? Az amerikaiak kétségte­lenül komolyan gondolják világűrterveiket, a szovje­tek pedig felismerték ezt. A Pentagon máris meg­rendelt egy kisebb atom­erőművet, amelynek fel­adata az lesz, hogy ener­giával lássa el a jövőbeli rakétaelhárító rendszert. Tegyük fel, hogy az ame­rikaiak ténylegesen létre­hoznak egy ilyen fegyver­rendszert (amiben kompe­tens kritikusok egyelőre kételkednek), akkor az — Reagan szavai szerint — megsemmisíti azokat a fegyvereket, amelyek az amerikai kontinenst jelen­leg a legjobban fenyege­tik: a szovjet interkonti­nentális rakétákat. Ezek a „ballisztikus repülőtestek” ez esetben „hatástalanok és feleslegesek” lennének. Tegyük lel, hogy így van. De Reagan „straté­giai védelmi kezdeménye­zése” egyetlen bombát sem tart fel, s egyetlen kato­nát sem, amelyik a hátán atomaknával egy hídhoz oson. Épp így nem tud ár­tani egy rakétaelhárító rendszer egy kilőtt 155 milliméteres gránátnak. Csak a Bundeswehrnek 580 ilyen tarackja van, amelyek ilyen atomlöve­dékeket 18 kilométeres tá­volságra tudnak vetni. A távolabbi jövőben nincs kilátás arra, hogy ez a látomásszerű világűr­légvédelem ezeket a föld­közeli atomfegyverhordo­zókat célba vehetné. így tehát valamennyi elkép­zelt lézerelem, részecske­sugárzó és fényágyú, amely az amerikaiak előtt lebeg, csupán a légüres világűr­ben képes kifejteni rom­bolóerejét. Egyszóval: az atomháború fenyegetése változatlanul fennáll majd — csak rakéták nélkül, SS—18-asok és Minutema- nek nélkül, SS—20-asok és Pershingek nélkül. Ez a cinikus játék a re­ményekkel és ígéretekkel kísértetiesen emlékeztet az atomfegyverkezés kezdeté­re. A második világháború után az amerikai katonák hasonlóképpen érveltek: az „atomkalapács” felesleges­sé teszi a hagyományos hadseregeket. Minden pa­rancsnok, minden hadiha­jó-kapitány, minden va­dászbombázó pilóta meg­kapja a maga atomfegyve­rét és a hadosztályok ha­zamehetnek. Akkoriban a hagyományos fegyverek le­szereléséről és milliárdos megtakarításokról beszél­tek. Hogy azóta mi történt, tudjuk. Az amerikaiak hoz­zá is fogtak, hogy az egy­ségparancsnokokat és piló­tákat atomfegyverekkel lás­sák el — a „Davy Cro- cett” nukleáris gránátve­tőktől a „Genie’ elnevezé­sű légiharc-rakétáig. De Koreában és Vietnamban rá kellett döbbenniük, hogy az atomfegyverek nem helyettesíthetik a hadosztályokat. Végül is az adózók nyakát mindkettő szorongatja: drága had­osztályok és drága atom­fegyverek. Most is pont ugyanígy történik. Ronald Reagan és utódai — esetleg nyugat­német támogatással — hadrendbe állítják világűr- tüzérségüket és egyidejű­leg továbbfejlesztik azokat az atomfegyvereket, ame­lyeket a világűrből nem lehet támadni. Végül is nem marad más, mint egy növekvő fegyverkezési ver­seny: atomfegyver (majd­nem) ugyanannyi, mint ko­rábban és hozzá a világ­űrfegyverek. Az utolsó „sorakozó” Obsitosok lettek — Figyelem! Fel! Vigyázz! A parancsszóra végrehaj­tott mozdulat még katonás, de már magán viseli az év­tizedek súlyát. Tartalékos ál­lományú katonákat búcsúz­tattak el a szolgálattól teg­nap a Miskolc városi Sport- csarnokban. Az utolsó behí­vóparancsnak engedelmes- kedve majdnem ezerhárom­százán vettek részt az ünne­pi állománygyűlésen azok a férfiak, akik 1924 és 1929 között születtek és elérték a hadkötelezettség felső kor­határát. Tegnaptól obsito­sok lettek. Az állománygyű- lést a Hazafias Népfront me­gyei ' bizottsága, a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Had­kiegészítési és Területvédel­mi Parancsnoksága rendez­te meg számukra. A résztve­vőket Homolya Gizella, a Hazafias Népfront Miskolc városi Bizottságának tit­kára köszöntötte, utalva rá, hogy a tartalékos katonákat búcsúztató ünnepségeknek, állománygyűléseknek már év­tizedes hagyományai van­nak. Az idén az 1924 és 1929 között született korosz­tály kapja meg az obsitos levelet, olyan emberek, akik hazánk történelmének egyik legnehezebb időszakát élték át. Ünnepi beszédei Macsek Antal, mérnök ezredes, a megyei hadkiegészítési és te­rületvédelmi parancsnokság parancsnoka mondott. — Az itt jelenlevők szá­mára — mondotta — nem lesz több sorakozó. Elérke­zett az elköszönés ideje. Egy emberöltőnyi készenléttel, éber felelősséggel, a honvé­delem, a közrend és a köz­biztonság mindenkori érde­keinek megfelelő helytállá­sukkal teltek eleget az al­kotmányban és a katonai esküjükben fogadott ^kötele­zettségeiknek. Mindezért tár­sadalmunk, néphadseregünk és határőrségünk vezetői, va­lamint a különböző alaku­latok és parancsnokságok ne­vében köszönetemet fejezem ki. A beszédet követően fel­olvasták a honvédelmi mi­niszter parancsát, amelyet a felső korhatárt elért hadkö­telesek búcsúztatására bo­csátott ki. Ünnepélyes ke­retek között, és a többiek nevében is ezután húszán vették át az obsitos levelet. A tartalékos katonák nevé­ben Fazekas Miklós tartalé­kos hadnagy búcsúzott a szolgálattól, hangsúlyozva, hogy továbbra is számítani lehet rájuk. Az ünnepi ál­lománygyűlés a miskolci 30- as számú Általános Iskola úttörőinek színvonalas mű­sorával zárult. V. J. A Kazincbarcika és Vidéke Áfész pá/lyázatot hirdet kereskedelmi osztályvezetői munkakör betöltésére. Követelmény: — szakirányú egyetemi vagy főiskolai végzettség — elsősorban kiskereskedelmi és vendéglátóipari 5 éves szakmai gyakorlat — 5 éves vezetői gyakorlat. Fizetés: — kolléktív szerződés szerint Ezenkívül felvételre keresünk: — gépkönyvelőt — kiskereskedelmi előadót — titkárnőt Pályázat benyújtási határideje részletes önéletrajzzal a szövetkezet elnökéhez, 1985. április 3-ig. Cím: Kazincbarcika és Vidéke Áfész Kazincbarcika, Széchenyi út 92. Washington blöff je Megemlékezése;: Frederic Joliot-Curie-rll Előadások az oktatási igazgatóságon

Next

/
Thumbnails
Contents