Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-16 / 63. szám

1985. március 16., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 *9* OK tizennégyen Jól dolgozni sokféleképpen lehet. Lehet csendben és szenvtelenül, napot napra halmozni. Vagy ugyan kor­rekt módon elvégezni a meg­adott munkát, de a kellőnél egy pillanattal sem többet. Ám lehet úgy is, mint azt a .nagycsécsi „Veres Péter” szo­cialista brigád teszi! Az a brigád, mely tizennégy nőt számol a tagok sorában. Mindössze tizennégy nőt, mégis ők azok, akik lassan örvényt kavarnak maguk körül, magukhoz szippantva sok brigádon kívülit. Meg is perzselték már több brigád önérzetét: „Az nem lehet, hogy mindig csak a »Veres Péter« az élen járó” — haj­togatták. S született jelszó: Le kell őket győzni! Már a vállalások gyökeiéibe nyúl­va, a munkaversenyben és ott, ahol csak lehet. Dr. Harlai Istvánná, a ter­melőszövetkezet főkönyvelő­je örömmel újságolja: — Né­hány év leforgása alatt egy igen egészséges versenyszel­lem alakult ki a szocialista brigádok között. A mi ter­melőszövetkezetünk kicsi, ám a legtöbb munkaterületen szocialista brigádokban dol­goznák a tagok, illetve al­kalmazottak. A múlt évben, a központi felhívás kapcsán, mind a hét brigád csatlako­zott a kongresszusi munka­versenyhez. Ugyanakkor azt is el kell mondani, az em­berek többsége a legtöbb munkaterületen már nem ké­pes a jelenleginél többet dolgozni. De tud jobban! A vállalásokban ezért a fő hangsúly: a minőség javítá­sa, vajamint a hatékonyság fokozása. És természetesen a társadalmi munkaóra-fel­ajánlások. A teljesítésben pe­dig majd’ minden brigád túl akarta szárnyalni a „Veres Péter”-!... Igaz, ez a múlt évben nem sikerült senkinek. A februá­ri értékelés alapján a leg­jobban dolgozó, legeredmé­nyesebb kollektíva Nagycsé- csen ismét a „Veres Péter” brigád lett. Nézem a válla­lásukat. Korrekt módon meg­fogalmazott, de formális vál­lalások sorozatának tűnik. „Terv teljesítése ... munka- fegyelem megszilárdítása . .. Üzemi balesetek megelőzé­sé ... általános iskolai osz­tály patronálása ... községi tanácshoz tartozó intézmé­nyek számára társadalmi munkaóra-felajánlás ...” Va­lóban formális vállalások? A „Veres Péter” szocialis­ta brigád Leninvárosbao a Tiszai Erőmű területén a parkfenntartásban dolgozik. Tavasszal virágot ültetnek, nyáron gyomlálnak, füvet nyírnak, ősszel földet forgat­nak, hulló falevelet, avart A zempléni táj értékes kincse az erdő. Ä hegyvi­dék hatalmas erdősége — kisebb termelőszövetkezeli és szakcsoporti terület ki­vételével: — szinte teljes egészében a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ke­zelésében van. De nagy kiterjedésű erdő­ségek találhatók az alföldi jellegű Bodrogközben is, el­sősorban a Tisza és a Bod­rog menti árterületeken. Ezek nagy része az ottani ter­melőszövetkezetek tulajdona. És míg a Zempléni-hegység­ben folyó erdőgazdálkodásra a fakitermeléssel és az ipa­ri feldolgozással egyidejűleg a tervszerű erdőtelepítés is jellemző, addig a termelő­szövetkezeti erdőkben túl­nyomórészt a tűzifa kiterme­lése történik, és csali szerény mértékű az erdőtelepítés s a fa ipari feldolgozása. gyűjtenek. Ha zakatol a fű­nyíró, nő létükre megbirkóz­nak az erős gépekkel, le­győzve a kemény menetel­lenállást, lenyírják a füvet. Tudják, ha valaki a Tiszai Erőmű udvarára téved, ejő- ször a színpompás, kedves növények köszöntik az érke­zőt. Jó érzés bejönni a ka­pun, jó érzés bentmaradni, s a távozókat virágok .búcsúz­tatják. Szirmaikkal mintha intenének: visszavárunk. A kertészkedő brigád munká­jával a Tiszai Erőmű veze­tői, dolgozói elégedettek. A nagycsécsi termelőszövetke­zet úgyszintén. S a brigád? Szeretnének még jobban dol­gozni. De . hol találnak a vállalásuk teljesítéséhez megfelelő területet? Munká­ba menet és jövet a buszon, Nagycsécs és Lenin város kö­zött ingázva van idő ezen töprengeni... „Lányok! Ah­hoz, hogy Nagycsécsen ön­kiszolgálóbolt legyen, társa­dalmi munkát hirdettek!” — terjedt a hír. „Ott a he­lyünk!” — bólintottak rá és mentek. Miiként Sajószöged- re, az öregek napközi ottho­nának építéséhez, földet te­ríteni. Ugyanitt a hősi em­lékmű kiskertje elgazosodott. Nekik természetes, hogy rendbe rakják. Asszonyok, akik vasárnapi ebéd főzése helyett óvodát takarítanak. Muhin a mozgássérültek parkját gondozzák. Asszo­nyok, akikre a termelőszö­vetkezet főkönyvelője szerint mindig lehet számítani. Öle tizennégyen összesen ötvenhat vasárnapi munkát ajánlottak fel a köziért. Az­tán Papp Istvánná, brigád­vezető 74 munkaórát telje­sített. Csejószki Pálné 53-at, Varga Ferenoné például 49- et. És a többiek? Ki töb­bet, lei kevesebbet. De jöt­tek és dolgoztak, összesen nyolcvan munkanapot. A brigádba bekerülni nem könnyű. Előtte be kell bizo­nyítani, a jelentkező nem méltatlan a brigád tagságra. Dolgozni leéli tehát előbb a brigád mellett, de köteléken kívül. Hogy előbb-ulóbb egy­szer ők is „verespéteresek” lehessenek. Miként tette azt Bucsek Anna, aki a múlt évben 54 társadalmi munka­órát teljesített. Bárány Mária, a „kon- kurrens” brigád, a „Dobó Katica” vezetője mondta: — Bármennyire is akartuk, nem tudtuk megelőzni a „Veres Péter”-t. Nekünk, a versenyben második helyre szorultaknak el kell ismer­ni, hogy nemcsak a kong­resszusi versenyben, hanem mindig jól dolgozik a „Ve­res Péter” szocialista brigád. Balogh Andrea Ezen a helyzeten kívánnak javítani az erdőterülettel bí­ró bodrogközi termelőszövet­kezetek, s ennek érdekében hal tsz erdőgazdálkodási ■társulást hozott létre a sá­rospataki Kossuth Tsz gesz­torságával. A társulás a jö­vőben 3000 hektárnyi bod­rogközi erdő tervszerű mű­velését végzi erdőmérnök irányításával. Nemcsak faki­termeléssel foglalkoznak, ha­nem megteremtik a lehetősé­gét annak, hogy az ipán cé­lokra alkalmas fát a saját üzemükben feldolgozva érté­kesítsék. Minden tekintetben terv­szerű erdőgazdálkodást kí­vánnak folytatni, ami egy­szersmind azt jelenti, hogy az eddiginél lényegesen na­gyobb gondot fordítanak az erdőtelepítésre is. Útban a csónakázótó felé A különleges levegő — # pormemtesség, állandó, egyenletes légnyomás, páratartalom, hőmérséklet — mely csakis az ilyen bar­langcsodáknak a sajátja, már néhány lépéssel a be­járat után jelzi: valóban kü­lönleges helyen vagyunk. Sokan, kik a cseppköveket már gyakorta látták, éppen ennek a levegőnek a kedvé­ért sétálgatnak, pihengetnek a járatokban. Haladunk bel­jebb. A hangversenyterem­hez érünk, a csónakázótó­hoz. Ennek a tónak a part­ján szemlélődünk, nézelő­dünk. Próbáljuk megjelení­teni a talán nem is távoli jövőt, éppen ezen a helyen. Nyugágyakon pihen majd itt 80—100 ember. Lehetnek kül­földiek is. A Denevér-ágban ugyancsak. Mások esetleg sétálgatnak. Barlang-terá­piás kezelésről van szó. mely kisebb méretben a távolabbi jósfavői g.vógybarlangban már sok éve létezik, siker­rel. Az elképzelések szerint pedig itt a csónakázótó mellett és a Denevér-ágban gyógyulhatnának, természe­tesen szintén megfelelő or­vosi felügyelet mellett, jó­val többen. A Barlang-szállóban ala­kítanák ki az orvosi rende­lőt, pihenőt, kézi gyógyszer- tárat, mellékhelyiségeket. Kellene vagy egy állandó, vagy kurzusonként — há­romhetenként — más-más orvos, asszisztens. Lakhe­lyül, étkezőhelyül a Cseppkő Szálló szolgálhatna. A jelenleg meglevő felté­teleket, lehetőségeket tekint­ve tehát a terápiás kezelés kiszélesítése, illetve az agg­teleki részén ennek megva­lósítása egyáltalán nem tűnik kivihetetlennek, sokkal in­kább kézenfekvőnek. Hiszen a legfontosabb, maga a bar­lang adott, párját ritkító és kínálkozik az eddiginél bő­vebb hasznosításra. Melles­leg (azaz dehogyis melles­leg!) szépen hozna a kony­hára devizában is. Az NSZK-ban már érdeklődnek eme lehetőség iránt, de nem okozna különösebb nehézsé­get a skandináv országok­ban sem a meghívás. Egy másik, ennél szeré­nyebb elképzelés valóra vál­tása a diákok, elsősorban az általános iskola felső tago­zatosai és a középiskolások körében válhat népszerűvé. Kéthetes bentlakásos, azaz itt lakásos tanfolyamokról van szó, melyek idején az iskolai oktatás a tanrendnek megfelelően folyik, ellenben a diákok sok, úgyszólván hely­színről biztosított ismeret­anyagot kaphatnak könnye- zetismeretből, földrajzból, élővilágból, geológiából, bar­langkutatásból, környezet- és természetvédelemből. Külön­böző túrákat, kirándulásokat lehetne szervezni például Szelcepusztára, Égerszögre a Szabadság barlangba, a szlo­vákiai részen levő Domicára, meglátogathatnák Rudabá- nyát, ennek múzeumát, a derenki várat és sok, más érdekességet. Aggtelek egyébként, mint már hírül adtuk, pár hónap­ja nemzeti park rangra emelkedett. Nagy öröm ~éz, hiszen a terület rendkívüli értékekkel gazdag. Természe­tesen nemcsak a barlangok tartoznak a parkhoz, hanem a mintegy húszhektárnyi területen sok minden más érték is. Például az éger­szögi barlang és annak fel­színe, a teresztenyei forrás, a jósvafői Nagyoldal, Szádvár, Hidegpatak, Bódvaszilas kör­nyéke, a tornanádaskai ar­borétum, az 1363-ból (!) va­ló martonyi pálos kolostor­rom. Él ezen a tájékon nyest, denevér, vadmacska, bajszos sármány, parlagisas, fekete gólya, füles kuvik, a növények közül például a prémes tárnics, az osztrák sáfrány, a kökörcsin, a ka­kas mandikó, a fehér csüd- fű és még sok más érdekes­ség, különlegesség. Helyénvaló bizony véde­nünk, óvnunk ezt a csodás tájat a nemzeti park rang­ján! Kár, hogy sok év óta mintha nem a megfelelő vé­delemre, hasznosításra men­ne az energia egy (nagy?) része, hanem inkább emberi gyarlóság táplálta dolgokra. Ki tudja, miért, de Aggte­leknek Jakucs tanár úr óta legalább hat-hét igazgatója volt már, valamiért senki sem maradt. A táj gazdája hol ez, hol az volt. Jelenleg — lehet, nem hiszik — Eger­ben van a gazdája. A Bük­ki Nemzeti Park igazgatósá­ga ugyanis Egerben székel és most valamiért ehhez tartozik Aggtelek, sőt, most már az egész Aggteleki Nem­zeti Park. (A Bükki Nem­zeti Parknak mintegy 80 szá­zaléka Borsodban található, csupán 20 százaléknyi rész Hevesben.) Ma már egyéb­ként aggteleki igazgató sincs. Kemény harc árán si­került elérni, hogy kiren­deltségvezető legyen. Még az előző gazda idejében. Sike­rült azt is elérni, hogy az egykori aggteleki igazgató­ság épülete ne legyen az igazgatóságé, illetve a kiren­deltség vezetőjéé. Vajon mi van jelenleg ebben az épü­letben Jósvafőn? Kik, mire használják? Talán nem véletlen, hogy Jósvafőn, a szálló és a Ten­gerszem közötti, korábban szépen kiépített, vizesblok­kal, teniszpályával, megfele­lő sétánnyal stb. ellátott rész évek során elpusztult, elga­zosodott, - tönkrement. Pár éve sok millióért kezdte meg ismét rendbehozatalát az OKTH helyi felügyelősége. A tóból kiszedték az iszapot, a csatornákat újjáépítették, talán előbb-utóbb még az egykor kedvelt, tó melletti strandon is lehet ismét für­deni, esetleg még a mosodát is elviszik innen, megszün­tetve ily módon az olasz neorealista filmekből ismert, kötélen száradó lepedők so­kaságának látványát, mely ugyan hangulatos, de a nemzeti parkba mégsem il­lik. Aggtelekre évente 600 —700 ezer ember jön el. Te­lex még nincs, csupán egy kurblis, múzeumba való te­lefon. Van ellenben néhány el­képzelés, mikről fentebb már szó esett. A barlangterápiá­ról, az oktatásról. Az elkép­zelés a kirendeltség vezető­jétől, Zsolczai Gyulától való, a döntés pedig a felettes szervek dolga. Viszont nyil­vánvalónak tűnik, amit a körzet országgyűlési képvi­selője, Forgony László, ru- dabányai vájár többször is hangoztatott: az Aggteleki Nemzeti Parknak önálló egy­ségként kell munkálkodnia, lehetetlen állapot, hogy Eger­ben legyen a központja. A felettes szervek, a hoz­záértő emberek egyelőre vár­nak. Jó lenne lépni Aggte­lek érdekében, mert sok a tennivaló. Priska Tibor Tömbházmozi? Hatvanezer torint - a pincébe Egypár esztendővel előbb, amikor a Miskolc, Med- nyúnszky utca 5-ös számú ház lakói beköltöztek a ki- lencemeletes épületbe, első dolguk minden bizonnyal saját lakásaik otthonossá tétele volt. Aztán, hogy­hogy nem, valaki az egyik 'használaton kívüli pince­helyiségben kondicionálóte­rem kialakítását javasolta. Az ötlet nyitott fülekre ta­lálhatott, mert néhány hó­nap alatt berendezték a ko nd i cioná ló termet, amelyet a ház ötvenegynéhány la­kásának valamennyi lakója igénybe vehetett. A mozgásra vágyókban nem volt hiány, aki pedig rendszeresen eljárt a te­rembe erősíteni, úgyszólván becsületbeli kötelességének érezte, hogy lehetőségeihez képest járuljon hozzá az edzőterem fejlesztéséhez. Egy.re-másra születtek a súlyemelő padok, a falra bordásfal került, árn tovább szerették volna gyarapítani az eszközöiket. Pályázatot nyújtottak be a megyei, majd az országos közműve­lődési tanácsihoz. Előbbitől pár éve húszezer, utóbbitól a közelmúltban negyven­ezer forint támogatást kap­tak a közösségi helyiség lejlesztésére. Kajakpadot, teremkerék- párt, pingpongasztalt, tol­laslabdaütőket vásároltak egyebek között, most pedig egy mozigép beállítását tervezik, Így az időközben megszerzett újabb pincehe­lyiséget társalgóvá, illetve alkalmi mozivá szeretnék átalakítani. Hogy a tömb­házmozi létrehozása sike­rül-e az avasi lakótelep többi épületében lakók kö­zül másoknak is, az a jö­vőben elválik. Am a spor­tolásihoz kedvcsinálónak ide­írjuk: a tömbházmozi „tu­lajdonosai” — különböző sportágakban — kispályás foci, asztalitenisz stb. — szeretnének rendszeres la­kótelepi versenyeket kezde­ményezni. Ehhez várják mindazok jelentkezését, akik a versenyen való rész­vételhez kedvet éreznek. Nemzeti Park Erdőgazdálkodási tolás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents