Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-16 / 63. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1985. március 16., szombat A földosztás gyúr nép tudomására hoz­ta, hogy „földreformot aka­runk! Földhöz .juttattunk sok százezer 'földnélkülit és szegényparasztot, hogy gya- rupítsuk a magyar nemzeti erőt és évszázadokra meg­szilárdítjuk a demokratikus magyar államrendet”. Az idő több okból is sür­gette a gyors végrehajtást. A politikai erőviszonyok nemzetközileg javultak Eu­rópában, általában a kom­munisták vezetésével széles demokratikus fellendülés bontakozott ki. visszaszo­rítva a fasiszta erőket, sőt a nagytőkéseket is. Közép-, Kelet-iEu topában pedig a földbirtokosokat. Tőlünk megvert helyzetükben so­kan elmenekültek, és így nem gondolhattak komolyan az ellenállásra, de a reakció nem nyugodott bele a ha­talma elvesztésébe. Az or­szág gazdasági helyzete is sürgőssé tette a mezőgazda- sági termelés megindítását, amely valójában csak a földreform végrehajtása után volt lehetséges. A sze­gényparasztság különösen az Alföldön mozgolódott. Megyénkből a borsodszeme- rciek (ma íMezőszemere né­ven Heves megyéhez tarto­zik) földmunkás szakszer­vezete 1945 februárjában a főispánhoz írt levelében még a tavaszi munkák előtti földreform megvalósítását sürgeti. Március elején az itteni Nemzeti Bizottság és a termelési bizottság az al­ispánhoz fordul, hogy a J ungreis-íéle bérgazdaságot kislhaszonbérletben kívánják hasznosítani. Az alispán öt nap múlva beleegyezőleg tudomásul veszi, mert a Nemzeti Bizottságnak ez jo­gában áll. A mezőnagymi- hályi Nemzeti 'Bizottság ugyancsak március elején a főispánnak írt felterjeszté­sében követeli a földreform­törvény sürgős megalkotá­sát és a földbérleti szerző­dések módosítását. Részletesebb földreform­tervezettel 1945. január 14­A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa értékelte a kongresszusi és felszabadu­lási munkaverseny eddigi eredményeit, tapasztalatait a nagy- és középüzemekben. Megállapították, hogy a ver­seny az eddig eltelt időszak­ban eredményesen segítette a gazdaságpolitikai célok .megvalósítását, a közéletiség fejlesztését. A megtett vál­lalások teljesítései milliók­ban jelentek meg az export, a termelékenységi, azanyag- és energiatakarékossági, va­lamint importkiváltási fel­adatok valóra váltásában. A vállalati kollektívák alapoz­tak a munkaverseny lendü­letére, s így az 1984-es évre magasabb szintű versenyvál­lalást tettek, melynek tartal­ma szorosan kapcsolódott a vállalati tervekhez. ELŐTÉRBEN A HELYI FELADATOK Egyre inkább megvalósult a gazdasági, tervezés és a szo­cialista munkaverseny-szer- vezés egysége. Borsodban a kongresszusi és felszabadu­lási munkaverseny tömeges­sé vált, a gazdálkodó egysé­gek több mint 90 százaléka csatlakozott ahhoz. A fel- szabadulási munkaverseny­ben megtett éves válla­lásokat a .kollektívák többsé­ge újabb vállalásokkal egé­szítette ki. A megtett válla­lások értékét növeli, hogy több gazdálkodó egységnél a már feszítettebb éves felada­tokhoz vállaltak újabbakat. A vállalások, felajánlások sokszínűek, tükrözik a szak­mai, a vállalati sajátosságo­kat. A vállalások tartalma viszont azonos abban, hogy jobban igazodnak a helyi gazdaságpolitikai célok meg­valósításához, a népgazdaság legfőbb gazdaságpolitikai céljainak segítéséhez. Álta­lánosítható az a törekvés, hogy a szocialista brigádok, a munkamozgalmak növelik a vállalatok forrásteremtő erejét. A vállalásokban, azok tel­jesítésében konkrétabban, ha­tározottabban érzékelhetők a minőség javítására, a terme­lékenyebb, a hatékonyabb, gazdaságosabb munkára, az export növelésére, a takaré­kosság fokozására és a ter­mékszerkezet korszerűsítésé­re irányuló törekvések. Hangsúlyt kapott a tervsze­rűség növelése, az építési ha­táridők csökkentése, az im­portanyag kiváltása, hazai­val való helyettesítése, az anyag-, energia-, szerszám­takarékosság, a termelőbe­rendezésék, a munkaidő jobb kihasználása, a veszteségfor­rások feltárása, az áruellá­tás javítása, új beszerzési források felkutatása, a for­galmi tervek túlteljesítése. JAVULÓ EREDMÉNYEK A vállalások és azok tel­jesítése, Illetve túlteljesíté­se alapvetően hozzájárult az elmúlt évi vállalati eredmé­nyek növeléséhez. A nehe­zebbé, bonyolultabbá váló feltételek mellett is kedve­zően alakult a megye válla­latainak exporttevékenysége. A külkereskedelmi munka élénkülésével a borsodi ipar több mint 50 százalékkal nö­velte a nem rubelelszámolá­sú exportot, örvendetes, hogy a kivitel erőteljes bővülése mellett az import csak mér­sékelten növekedett, így a közvetlen export—import egyenleg 1983-hoz képest 70 millió dollárral javult. A konvertibilis export a Tiszai Kőolajipari Vállalatnál 218, a Borsodnádasdi Lemezgyár­ban 69, a Lenin Kohászati Művekben 53, a Borsodi Ve­gyi Kombinátban 42, a 3-as Volánnál 20, a Tiszai Vegyi Kombinátban 20, a Diós­győri Gépgyárban pedig 13 százalékkal emelkedett. Át­lagosan mintegy 10 százalék­kal nőtt a rubelelszámolású export is. A dolgozó kollek­tívák teljesítették, túlteljesí­tették anyag- és energiataka­rékossági vállalásaikat és megyei összesítésben 730 millió forint megtakarítási értek el. A megtakarí­tás összege például a diós­győri Lenin Kohászati Mű­vekben meghaladta a 340 millió forintot. Nem kismértékben a munka verseny érdeme, hogy a megye nagy- és középüze­mei, a vállalatok és szövet­kezetek 5,2 milliárd forintos nyereséget értek el. Ez ősz- szegből a Tiszai Vegyi Kom­binát nyeresége eléri a 2,3 milliárd forintot, a Borsodi Vegyi Kombináté pedig az egymilliárdot. Történelmé­nek legsikeresebb esztendejét könyvelheti el a Diósgyőri Gépgyár is 620 millió forin­tos nyereségével. Óriási ered­mény, hogy a Lenin Kohá­szati Művek megszüntette évek óta tartó veszteséges gazdálkodását. Sajnálatos viszont, hogy a Borsodi Szénbányák kollek­tívája erőfeszítései, a szocia­lista brigádok áldozatkész munkája ellenére — külön­böző geológiai és tektonikai gondok miatt — csaknem* 89 ezer tonna szénnel keveseb­bet hozott felszínre a terve­zettnél, és mintegy 11 kilo­méter vágathajtással is el­maradt. Az elmaradás oka az előzőek mellett még lét­számhiányra és pénzügyi ne­hézségekre is visszavezethe­tő. MEGÚJULÓ LENDÜLETTEL A szocialista munkaver­seny vállalati kategóriává vált a megyében. Így növe­kedett a gazdálkodó egysé­gek önállósága, de egyben felelőssége is a szervezésben, az irányításban, a feltételek biztosításában, a demokra­tikusabb értékelésben, a ver­senyben élen járók erkölcsi, anyagi megbecsülésében. A vállalatoknál módosították a mun ka veiseny-szabály zato­kat, megtörtént a mozgalom korszerűsítése, továbbfej lesz- tése. Az elismerések válto­zatosak, számos új verseny- formát, anyagi ösztönzőt ve­zettek be, díjakat alapítot- lak. A kongresszusi és felsza­badulási munkaverseny len­dületével összhangban foko­zódott a kommunista mű­szakokon és társadalmi mun­kaakciókon való részvéte] is. A vállalatok építenek, szá­mítanak a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny folyamatosságára, további lendületére, a szocialista bri­gádok teljesítéseire. A ‘gaz­dálkodó egységek a tervezés­sel egy időben gondoskodtak a szocialista munkaverseny idei feladatainak kialakítá­sáról, meghatározásáról. összességében az a tapasz­talat, hogy Borsodban a kongresszusi és felszabadulá­si munkaverseny eddigi sza­kasza eredményesen zárult. Az idén sem csökkent az el­múlt évi lendület, újabb fel­ajánlások születnek. A Diós­győri Gépgyárban például a vállalati pártértekezletre 10 millió forintos többletmun­ka-felajánlást tettek a bri­gádok, melyet 14 millióra teljesítettek. Most újabb 30 millió forintos munkafel­ajánlást vállaltak a szocia­lista közösségek a XIII. pártkongresszus tiszteletére. De hasonló hírek érkeznek a többi borsodi üzemből. A vállalatok gazdasági vezeté­se pedig új ösztönzőkkel gondoskodik a lendület meg­tartásáról. Az első földmérők A háború idején nagy 9 volt bennem a vágy, hogy otthon legyek a földosztásnál. Megadatott, Gyermekkoromban nyaran­ként hallottam: „Holnap a Proletárba (dűlő neve) me­gyünk aratni.” Gyenge föld volt, ahol mint .marokszedő nagyon szenvedtem. Szüleim még az első világháború után kapták a földosztás­nál. Később tudtam meg, hogy ez volt a Nagyatádi­féle földreform. A harmin­cas évek második felében a népi írók könyveiből és a Szabad Szó című radikális parasztlapból ismerkedtem meg a földreform fontossá­gával. A legkülönbözőbb megoldási lehetőségeiről hallottam, olvastam az ak­kori pártok elgondolásaiból. 1919 hibájául rótták fel, hogy nem oldotta meg a földkérdést. A polgár-pa­raszti megoldás széles kör­ben ismeri volt, amelynek lényege: a föld azé legyen, akinek van mivel megmű­velnie. Egyes módosabb fa­lusi kisiparosok is szimpa­tizáltak ezzel. A kisurakból nagyurak akartak lenni. A Kisgazdapárt ezekről főleg az 1945-ös novemberi vá­lasztások után beszélt. A szegényparaszti elgondolás kezdettől rád i Icái is földre­formot képviselt: „A föld azé, a:ki megműveli. A föld­reform a kérdések kérdé­se.” Szerencsénkre ez kere­kedett felül nagy osztály- harcban. A felszabadult községek­ben a kommunistáid álltak az élen. Jeleskedtek a népi szervek létrehozásában, a rendteremtésben, a romok eltakarításában, az élet, megindításában. Az MKP 1944. november 30-án köz­zétette „Magyarország de­mokratikus újjászületésének és felemelkedésének prog­ramja” című javaslatát. Többek között szólt arról is, hogy „a íöldigénylők közreműködésével széles kö­rű földreformot kell végre­hajtani, mely sóik százezer földnélkülit és szegénypa- rasztol tesz életképes kis­gazdaság tulajdonosává.” A programjavaslatot a Szege­den 1944. december 3-án megalakult Magyar Nemze­ti Függetlenségi Farmi párt­jai is elfogadták. Ugyan­csak így tett a Debrecenben 1944. december 21-én meg­alakult Ideiglenes Nemzet- gyűlés is. Szózatában a ma­Hajnalban, az Avason szür­ke ábrázatot mutatott. Boron­gás volt, kedvetlen és fagyos. A Vargahegyen mór kelő napja bátorított. Odalenn, a miskolci főutcán ködbe bur­kolózott, egész megkomoritott. A Hernádon jeget tört, Sze­rencsen, útközben, ruhámra sarat fröcskölt, Tokaj szőlő­tökéi közé traktorokat paran­csolt. Olaszliszka alatt jeget tárt etibém, Sárospatak előtt megfuttatott. A vár kertjébe gyerekcsapatot csalogatott. A Vöröstornyon arca ragyo­gott. A falakon munkások ar­cát mutatta. A hídon sürgö- forgó utasokét, a Bodrog- parton a szerencsét próbáló­két. A halok képében a hét­alvókét, a várost rovó turis­ták orcájában az érdeklődőt. A Művelődés Hóra előtt, aranyhojú asszony formában gyerekkocsit tologatott, diák­én az 1939-ben alakult Nem­zeti Parasztpárt (NPP) je­lentkezett először. A népi írók a szegényparasztság és a falu szószólóiként köny­veikben és a Szabad Szón keresztül követelték a radi­kális földreformot. Erdei Ferenc belügyminiszter volt a kormány ban. Az NPP ve­zetői közül legjobban ő is­merte a marxizmus—leni- nizmus agrárelméletét. Az NPP földreformtervezetének célkitűzései a ^következők voltak: a birtok viszonyok gyökeres és teljes újjáren- dezése szükséges. El kell kobozni a hazaárulók, fa­siszták és a volksbundisták (a magyarországi németek Hitler-'hű szervezete) birto­kait. Igénybe kell venni minden 100 kát. h.-on felüli úri birtokot, a parasztbirtok meghagyható felső határa 200 kát. h. lehet. A jutta­tandó földterület felső ha­tára 15 kát. h. Elsősorban a teljesen birtoktalan és törpebirtokos parasztságot kell földhöz juttatni. Az MIKP vitára aján­lotta a tervezetet, és sür­gette az együttműködést, „minél gyorsabb lesz a föld­reform végréhajtása, annál kisebb lesz az elkerülhetet­len gazdasági megrázkódta­tás.” A Kisgazdapárt csak feb­ruár végén nyilatkozott. Ál­talában egyetértett, de za­varkeltőnek mondható a megnyilatkozása: „A mai körülmények között foly­tatható egyéni gazdálkodás­ra nincs .felkészülve, ez a sok mezőgazdasági cseléd. ... de azt, hogy kollektív gazdálkodásra nem volna felkészülve, azt cáfolja az egész magyar mezőgazda- sági élet. A nagybirtok nem más, mint kollektív műve­lés. Ügy látszik tehát, hogy lány alakban tanórát bliccel, hetett, presszó képében, heve ellen üdítőre hivogotott. Erdőbényén barkát bontott, Aranyos-völgyében csobogvo fecsegett. Erdész-forrásnál ital vizet csordltott, északi hegy­oldalba havat morasztalt, át- ellenben, füvek képében zöl­deket rakott. Késő déltájt hevített, kedve igenis be van állítva a ma­gyar parasztság egy része, ez volna járható útja a földreformnak.” Időt is akartak nyerni a „megfon­tolás”, az „alaposság”, a „szenvedélymentesség” han­goztatásával. Azt szerették volna, ha minél több 300— 500 kát. h.-as középbirtok marad meg, és a földreform 25—30 kát. h.-as gazdaságo­kat hoz létre. De ezzel nem állhatott elő. A végrehaj­tást pártatlan, testületre akarta bízni. Érdemben nem szólt az UFP javasla­tához, de konkrét javaslatot sem készített, mert elkép­zeléseiben a polgári földre- form szerepelt. A Szociál­demokrata Párt az Ideigle­nes Nemzetgyűlésben.a föld­reform szükségességével egyetértett. A Tiszántúlon a szegény­parasztok mellett a kispa- rasztok is nemcsak a kor­mány intézkedéseit köve­telték, hanem előkészültek a földosztásra is. Nem vol­tak erőszakos parasztmeg­mozdulások mint 1918—19- ben, de higgadtan és hatá­rozottsággal léptek fel. Az önhatalmú földosztás a gaz­dag parasztok számára is kellemetlen, lett volna. Nem lehetett már április 1-ig várni, hogy a iNemzetgyűlés összeüljön. A Dunántúlra a német hadvezetés 11 had­osztályt vezényelt a nyuga­ti hadszíntérről. Közismert, hogy a Balaton és Székes- fehérvár körül milyen elke­seredett harcók folytak. Ezt figyelembe kellett venni. Így történt, hogy a föld­művelésügyi miniszter ja­vaslatát a pártközi értekez­let 1945. március 15-én kü­lönösebb vita nélkül meg­tárgyalta és elfogadta. Az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány is megtárgyalta és „Az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete a nagy­birtokrendszer megszünteté­séről és a földműves nép föld’hözjuttatásáiól”, közis­merten a 600-as rendelet címen jelent meg. Ezzel a földreform előcsatározásai lezárultak. Következett a végrehaj­tása. A szegény parasztok érdekei kerekedtek felül, tehát antifeudális, tőkéselle- nes és antifasiszta jellegű, mert ingatlant, ingót, me­zőgazdasági jellegű ipari üzemeket kisajátít, és elko­bozza a fasiszták birtokait. Kivétel az 1000 holdon aluli birtok esetében, aho] meg­hagy 101) kát. h.-at és vele arányos felszerelést. Állami tulajdonba vette a nagybir­tokosok városok-községek erdőit és minden 10 kát. h.- nál nagyobb erdőt. Ez volt az alapja a szocialista erdő­gazdálkodásnak. A reform megjelenése idején már mű­ködtek a különböző népi szervék, üzemi bizottságok, falun termelési bizottságok, és legelsősorban a nemzeti bizottságoik, amelyek ez idő­ben a falusi önkormányzat, a képviselőtestületek meg­választása során folytattak harcot. A nagy népmozga- lomhan a közvetlen demok­rácia forradalmi demokra­tikus szelleme együttesen olyan történelmi légkört alakított ki, amely nagyon kedvezett a földigénylőkből alakított községi Földigény­lő Bizottság .népgyűléseken történt megválasztásának, hogy elvégezzék történelmi küldetésüket a radikális, a szegényparasztság érdekeit szolgáló földreform végre­hajtását, vele az új honfog­lalást. múlvón sora tengelyt okosí­tott, kegyelme szabadulni en­gedett. Boldogkő »árát iri­gyen rejtette, Siánlón a Krakkót, o Sátor-hegyeket eli- hóm engedte. Perén Napot lejjebb paran­csolt, Siíksxáro galambszín köpenyt borított, utakra fo­lyóvizeket hozott, Alsázsolcán lámpát gyártatott. Este tűnődtem, ki játszott »elemi Aztán eszembe jutott: ez már senki más, csak Ta­vasz lehetett. (csendes) Hegyi Imre mm Tavasz T. Gy. A kongresszusi és felszabadulási lunkaverseny megyei tapasztalatai

Next

/
Thumbnails
Contents