Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-02 / 51. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1985. március 2., szombat Kármándi Imre bácsi, mint az apparátus rangidős tagja, veszi át a szót. — Nálunk az emberek megtermelik kertjeikben mindazt a zöldet, amj a konyhára szükséges. Sőt ennél jóval többet is! De eladni sajnos szinte lehetetlen, mert a heti háromszori piacozás erre kevés. Es nemcsak az idősebbek gazdálkodnak, egyre nő a kedv a fiatal 'házasok körében is. Meg kellene már valahogy oldani a zöldség felvásárlását. Az áfész azzal érvel, hogy nem tud tárolni. Igen nagy a káosz ez ügyben, és sajnáljuk, hogy megszűnt Felsőzsolcán a kedvelt átvételi börze. S ha már a kereskedelemről van szó, Vantal Gyula folytatja. — Az ellátás nagyon egyenetlen. Szikszón, mint látható, minden a központban tömörül, az élelmiszer- és műszaki boltok, s az újonnan nyitó maszekok is ide kérnek engedélyt. Az utóbbi időben sokan morognak emiatt. És persze azért is, mert bőséges ugyan az áruválaszték, de a kiskereskedők alaposan fel is verik az árakat. — Csakhogy az engedélyt a tanács adja ki... — Hogyne — veti közbe az elnök —. de mit tehetünk, ha a peremkerületeken nincs üres helyiség. Azt már elértük, hogy italmérésre nem adunk engedélyt, ne legyen 10 méterenként kocsma. Egyelőre mégsem tudunk az arányokon javítani. Itt van például a szolgáltatás. Kisiparosunk van már bőven, több mint száz, csak éppen rengeteg a hiányszakma: nincs kárpitos, bádogos, ács férfifodrász stb. Ezért szerelnénk az új lakótelepre egy ABC-áruhá- zat. A falugyűlés másik központi témája — mint megtudtuk — az ivóvíz volt. A nagyközségben a lakók fele csapot tekerhet a lakásban, de a vezetékek továbbépítése szintén sürgető feladat. Csakhogy ezzel egy időben sürgető a szennyvíz elvezetése is, mert enélkül a meglévő hálózat vizének tisztasága forog veszélyben. A központban fekvő nagy ABC forgalma évről évre növekszik. — A vidékiek hozzák a bevétel . nagy részét — mondja Nagy Bertalan vezető. — Vidékiek? — Hát... Mi így nevezzük a környékről érkezőket. Ha az árubőséget nézzük, talán nem is felvágás részünkről ez a szemlélet. Igyekszünk, hogy ne legyen itt hiány semmiben. Az ország minden táját bejárom áruért, de nincs is hiánycikk. Nézzen körül, biztosan talál olyasmit, amit Miskolcon hiába keresne! — Banán! — vágom rá hirtelen. — Banánjuk biztosan nincsen! — Mennyit tetszik parancsolni? Hát ez ma Szikszó. Keresztény Gabriella A nagy forgalmú ABC-ben nemcsak a szikszóiak, hanem o környező községekben élők is szívesen vásárolnak. Laczó József felvételei Mllü! Szikszó ? ma Hogyan sommázzák az elmúlt éveket? A legutóbbi, januári falugyűlés kitűnő számvetésre adott lehetőséget a tanácselnök, Petró József (baloldalt) és Kárándi Imre elnökhelyettes szerint. Gyermekkorom boldo# gító emlékei közé tartozik a szikszói fagylalt. Híre messze vidékeket bejárt, s ha alkalmanként odarándultunk, elcsodálkoztam azon a kettős képen is, amit a „falu” nyújtott a látogatóinak. A végre eső részek földszintes kis házai mellett a központ lüktető forgalmán, azon a nyüzsgő életen, ami a sűrűn egymást érő boltok körül zajlott. Később persze nevezetessé vált másról is Szikszó. Odatelepült az ÁTEV, minek hírét leginkább az északi szél hordozta, s melyet a helybeliek lassacskán l'in- torgó beletörődéssel vettek tudomásul. Ha e két jellemzőt nézzük, Szikszó az évek során mintha semmit sem változott volna. A fagylal- tos üzlete ma is virágzik, bár újabb generáció lépett a szülők örökébe, és persze működik a fehérjefeldolgozó is, jóllehet most éppen szünetel, de erről majd később ... Szikszó egyébként sokut- cás település. Egyszer valaki vette a fáradságot, és összeszámlálta, hogy nem kevesebb, mint 82 utcája, tere, köze van, az idegen tehát még autóval is jócskán bolyonghat, ha nézelődni kíván. Fotós kollégámmal járjuk a havas, csendes, kora délelőtt néptelen falut, meg-nTegálJván egy-egy épülő intézmény előtt, amelyhez Szöllősy István, a község párttitkára fűz kommentárt. A pártbizottság új épülete mellett például feltúrt környék és egy — már tető alá hozott — épület jelzi, a nyár derekára itt gyógyszertár lesz. Átadásával pedig bezárhat a két jelenlegi, szűköcs- ke helyiség. De épül itt más, nem kevésbé fontos is, s ez már utunk következő állomása. A kórház- és rendelőintézet új, 150 ágyas szárnnyal bővül, ha minden igaz, novemberre lesz kész. Majd kikanyarodunk a fehérjefeldolgozóhoz, mert a „hírhedtté” vált üzemben most nevezetes dolgok történnek. Tavaly szinte a földig rombolták, hogy jövőre — egy 1(10 milliós rekonstrukció befejeztével — újjáéledve és állítólag szagtalanul kezdhesse meg ténykedését. — Nem is volt ilyen illatmentes nyarunk 1948 óta, és reméljük ez már így is ■marad — magyarázza a párttitkár, majd lecsitít egy építkezésről elsündörgő fiatalembert, aki a fotózás ellen ágál, engedélyt követelve. Kollégámnak ma jó napja van, .mert a község déli részén épülő új lakótelep házai között biciklisek füty- työgnek rá: „Ne ezt fényképezze, hanem amikor sorban állnak a szénért a Tüzép-telepen!” Csípős hideg, csípős az emberek nyelve, ám most Szöllősy Istvánnak a lakótelephez fűzött magyarázata is felemássá sikeredik. — Fogynak, fogyogatnak ezek a telkek, a 158-nak a fele már elkelt, de ... Nem kapkodják érte a kilincset. Az emberek befelé iparkodnak inkább, félnek az ÁTEV közelségétől. Meg aztán hi— Ha befejeződik a fehérjefeldolgozó rekonstrukciója — mondja Szöllősy István párttitkár és megszűnik az „illat”, talán jobban fogynak majd a község déli részén a házhelyek is... ányzik a víz, és az út sem a legtökéletesebb ... Szikszón tehát a kép ma is kettős, minthogy kétlaki életet él az itteni emberek zöme is. A legtöbbjük Miskolcon dolgozik, ami ugyan nincs messze (17 kilométer), de hát mégis menni kell. Szerencsés az, aki az állami gazdaság, vagy a téesz melléküzemágaiban, netán a sütőüzemben, illetve a malomban kap munkát. Az is szerencsésnek mondhatja magát, aki nemcsak helyben dolgozik, hanem a í'aluköz- pontban lakik, s így szinte semmiért nem kell kutyagolnia. Nem is csoda, hogy a benti házhelyek el- fogytával lankadt valamicskét az építkezési kedv. De erről már a tanácsházán beszélgetünk Petró József tanácselnökkel, Kármándi Imre elnökhelyettessel, s a fiatal vb-titkárral, Vantal Gyulával. — Hosszú évek óta nemigen változott nálunk a lé- lekszám (6200), s annak mostanig két oka volt — kezdi az elnök. — Elfogytak a házhelyek, másrészt sokan elköltöztek innen, idegenben keresve munkalehetőséget. Ezért nagy eredmény az új lakótelep, még akkor is, ha van néhány szépséghibája. Én a legnagyobbnak azt látom, hogy nem lettünk városkörnyéki település, hiszen az azzal járó telekvásárlási kedvezmény kapó- sabbá tette volna a házhelyeket. Hát, ebből sajnos már kimaradtunk... — Hogyan sommázná az elmúlt éveket? — Ügy érzem, a legutóbbi januári falugyűlés nagyobb számvetésre is lehetőséget adott. Miben gyarapodtunk, és mi az, amire szükség van? Nézzük csak. Már egyműszakos lett a. faluban hál’istennek a tanítás, és egyetlen óvodai kérelemre sem kell nemet ka- nyarítani. Jól emlékszem még 1980-ra, amikor a jelentkezők felét elutasítottuk. Elkészült egy legalább 20 évig minden igényt kielégítő körzeti orvosi rendelő, egy új OTP-fiók is, és hamarosan itt lesz ugye a nagy gyógyszertár is ... — És amire szükség van? Banán és fagylalt Szolgáltatás — nyereségesen flz érdekeltségben buzog az erő Nagyon sok vád érte még néhány évvel ezelőtt is a kazincbarcikai Sajómenti Ipari Szövetkezet szolgáltató részlegeit, a rádió-tv szerelőket, a háztartási gépek javítóit, kiváltképpen az üvegező- és képkeretezőket, de még a lakáskarbantartókat is. A szolgáltató részlegek többsége veszteséges is volt mindemellett. Egy ideig bele is nyugodott a szövetkezet vezetősége a veszteségekbe, hisz' a tőlük sokkal nagyobb profil tiszta szolgáltatóüzemek. vállalatok is kijelent- gették sűrű sírások közepette, hogy Magyarországon nem lehet megélni a szolgáltatásból. Aztán gondoltak egy merészet itt Barcikán és 1988-ban a lakáskarbantartóknál létrehozták az első kisvállalkozást: a 15 fős részleg önelszámoló egységgé alakult. Anyaggal és járművel segítette őket kezdetben a szövetkezet, mint ahogyan később a rádió-tv szerelők és háztartási gépjavítók is megkapták a kellő anyagi támogatást. Aztán következtek az üvegezők ... Igaz, nem kis anyagi ráfordítás szükségeltetett ehhez, de az évek igazolták, megérte. Az önelszámoló egységek jelenleg önálló fejlesztési alappal is rendelkeznek, munkájukkal elégedett Kazincbarcika lakossága, ma már a városkörnyék, a vonzáskörzet lakossága is, mivel az ő feladatukká vált a környező községekben is elvégezni a javító-szerelő munkákat. Ezt úgy oldották meg, hogy minden községben telepítettek egy-egy szobányi, többnyire „pincényi” kirendeltséget. Veszteséggel dolgozott a szövetkezet faipari részlege is. A többieknél szerzett tapasztalatokra alapozva, néhány napja itt is kisvállalkozók dolgoznak, a 12 ember átalánydíjas elszámolási rendszerben gyártja a Belügyminisztérium számára a különféle munkahelyi bútorokat. Hogy jó legyen az „indulás”, kedvező a start, a a nagy közösség új gépeket vásárolt a faiparosoknak és egy jó képességű üzemmérnököt is leszerződtetett. Nincs megoldva még a kis műanyag-feldolgozó ügye, nem úgy mennek itt még egyelőre a dolgok, ahogyan a többi helyen. Mindenképpen aktu- 'ális ennek a részlegnek a rendezése, mai küszködése miatt nem szabad lemondani róla, hiszen a szomszédban a Borsodi Vegyi Kombinát, az alapanyaggyártó. BVK-s anyagokból készítenek itt különféle vízvezetékelemeket. Szállítási költség nem terheli a szövetkezeti műanyag-feldolgozókat é.- olyan jó a kapcsolat, hogy az anyagszállítás esetleges korrigálása is csak egy telefonba kerül. Az érdekeltségben buzog az erő, fogalmazza meg Kréti József, a szövetkezet elnöke. A Sajómenti Ipari Szövetkezetét a kisvállalkozási forma ébresztette rá erre a régi igazságra — igazából. Azelőtt is élt természetesen az érdekeltségi rendszer, de gyermekcipőben tipegett. Az önelszámoló egységek eredményei új lendületet adtak a 11 szakmából álló vasas- részlegnek és a konfekcióüzemnek is. Főként a konfekcióüzemnek, hiszen a „vasasok” évek óta a szövetkezet biztos bástyáját alkották. Tavaly is mintegy 15 millió forint értékű munkát végeztek — csakis egyedi megrendelésre. Különleges acélszerkezeteket gyártanak a legnagyobb borsodi vállalatoknak, így a DIGÉP-nek, az ÉRV-nek és másoknak. A koníekcióüzem egy időben „rossz lóra tett”, olyan vállalattal kooperált, amely — nincs rá jobb szó — kihasználta. A kapcsolatot két évvel ezelőtt fölszámolták. Azóta pendül a varroda! Először is: új gépeket szereztek be és jól megnézték, milyen varrógépeket, gomblyukazó és gombfelvarró gépeket vásároljanak, jól tudták, csak a szegény ember engedheti meg magának az olcsó árut. A korszerű gépekhez korszerű szaktudás is szükségeltetik: évente indítottak továbbképző tanfolyamokat, megszervezték a szakmunkásképzést — volt elég jelentkező. vállalkozó szellemű asszony és lány. Mára már ideális a szakmunkások és betanított munkások aránya, és speciális szakképesítésű mérnököt is sikerült „elcsábítaniuk” ide. Egy olyan fiatalt, aki most került ki az iskolapadból és ..szárnyai” vannak. Őszintén reméljük, nem törnek le a szárnyai, mert éppen most kapott szárnyra az üzem is. Két évvel ezelőtt 800 ezer forint értékű bérmunkát vállaltak és teljesítettek, mintegy bemutatkozásképpen az NSZK-beli El- kont cégnek. Ugyanekkor — már megválva a rossz emlékű vállalattól — 10 millió forint értékű árut exportállak a Szovjetunióba. Egy évvel később, tehát tavaly már 2,4 millió forint értékben dolgoztak az Elkontnak — annak teljes megelégedésére és egymillió forinttal emelkedett a szovjet export is. Tavaly „dobbantott” a szövetkezet: az idén már 6 és fél millió forint értékben végeznek bérmunkát és a Szovjetunióból 15 millió forint értékű árura érkezett megrendelés. A szovjet megrendelés és a nyugati bérmunka — ha növekszik, egy- nevezőjű siker. Jól tudjuk, régen lejárt az a világ, amikor a szovjet kereskedők csak azért vásároltak meg külföldön konfekciót, mert kevés varrónő volt abban a hatalmas országban. Az orosz, ukrán, lett, észt... nők ma már a divatra, a minőségre figyelnek — ma már megtehetik. A szépérzék pedig a vérükben van. Ehhez kell tudni jól alkalmazkodniuk a magyar exportálóknak. Ha megkérdezzük Kréti Józsefet, miből merítik az asszonyok az erőt ehhez a lehetőséghez, az érdekeltséggel válaszol. A keleten és nyugaton egyaránt elismert minőségi munkát végeznek az asszonyok, hiszen, mint mondja, bár még csak a kezdetnél járnak, de egy szoknya, egy blúz sem jött visz- sza. Ügyesek! És a tehetség sokszor nem is éri el ugyan a teljesítménynormákat, de ha a kettő ötvöződik, annak eredménye van. Lévay Györgyi
