Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-02 / 51. szám
1985. március 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Áz 1945-ös népi hadsereg megszületése Miskolcon Az érdekek nem mindig egyirányú utcában haladnak, hanem feltételezik a „szem- beforgalmat” is. Következésképpen az elgondolásokat és a véleményeket egyaránt motiválják személyes indíttatású érzések, élmények és nem ritkán érdekek is. Előfordul az is, hogy a területi és helyi csoportérdekek sincsenek mindig szinkronban, így azután a döntéseket megelőzően óhatatlan a véleménycsere. Mindez.' addig rendjén is van, amíg a szókimondás becsülete és a véleménynyilvánítás őszintesége a jobbító szándék szellemiségében érveket és ellenérveket sorjáztak A vitakultúra alászállása valahol ott kezdődik, ahol az érvrendszerben nem a gondolatok, hanem az indulatok dominálnak. Mondom ezt néhány közelmúltban történt értekezlet tartalmára, és „hangszerelésére” hagyatkozva. Félreértés ne essék, nem az érdeksarkak valamiféle elvtelen legömbölyítésére, vagy rosszul értelmezett tekintélytiszteletre gondolok, miként nem is kávéházi bástyák építésére, vagy nem létező szekértáborok egymásnak feszülésére, hanem értelmes emberek értelmes gondolatainak találkozására, ha úgy tetszik kicserélésére. Véleményei? meghallgatására, netán kritikai megjegyzések elfogadására. Persze vannak témák, amelyeket kimondva szinte ref- lexszerűen elszabadulnak az indulatok. A minap a gépgyárban jártam, régi barátom indulatosan beszélt arról, hogy más vállalatok szerződésszegése miatt már- már emberfeletti munkára volt szükség a feladat megoldásakor. Azután amint „takarékra” vettük az indulatokat — csak úgy sorjáztak azok a gondolatok, amelyek alkotó cselekedetté váltása a közös ügyet szolgálja. De engedtessék meg, hogy az intézményi és vállalati nagy példákból közelítsek a hétköznapi apróságok felé. Arra gondolok, amikor a tanácsi ügyintéző és az ügyfél között — oda-vissza — indulatokat és nem gondolatokat tartalmazó vita bontakozik ki. Vagy arra, amikor az együttműködési készséget félretolja a tekintélyelv. Hónapokkal ezelőtt volt, de ma is a fülembe cseng, amint az egyik miskolci üzem vezetője ingerülten adta ki a megfellebbezhetetlen utasítást: reggelre kész legyen a javítás. A válasz érveket felsorakoztató, gondolatokat tartalmazó ellenvélemény volt mindvégig a realitások talaján. Az utasítás szinte észrevétlenül váltott át olyanfajta eszmecserébe, amelynek nem a kompromisszum volt a lényege, hanem a feladat megoldását garantáló megannyi jó ötlet, és az együttműködési készség. De sajnos nem tipikus eset az, amikor a vélemény- különbségek konfliktusok nélkül oldódnak lel. Sokkal gyakoribb, amikor emelt hangon kezdődik a diskurzus. Engedtessék meg néhány közelmúltból hozott példa. Ingerült hang a telefonban: azonnal intézkedjenek, mert egy órája nincs fűtés. Vagy: miért nem takarítják el a havat az utcánkban, már tegnap is kértem. Nem ég a közvilágítás . .. nekem friss kenyeret adjon, ne tegnapit... vagy: azonnal küldjenek egy újságírót. Nem sorolom tovább, hiszen a gyűjtemény sokszorosa a felvillantott félmondatoknak. Aztán amikor az indulatok alábbhagynak, kiderül, hogy a fűtőműhöz még nem fordultak, azért még a 18 fok egy-két órán át kibírható, a havat pedig először ott kell eltakarítani, ahol a tömegközlekedés van, és uram bocsá’ 120 métert azért be lehet gyalogolni a mellékutcába, a közvilágítási hibáról pedig nem az EMÁSZ-nak, hanem a lapnak szóltak. A kenyér pedig nem tegnapi, hanem mai, és csupán azért nem meleg, mert 15 fokos hidegben szállították — a reklamálótól sokkal türelmesebb, és talán több áldozatot is vállaló emberek. Az elmondottakat önkényesen válogattam. Anélkül, hogy a témát tupíroznám. az élet színesebb példatárat produkál arra. hogy mennyivel hasznosabb, amikor az indulatok helyett gondolatok dominálnak emberi kapcsolatokban, holnapi elképzelésekben és mai ügymenetekben. Amikor nem a haragszom rád az alapállás, hanem a gondolkodással együttjáró gondoskodás. Amikor kimondva, vagy csak gondolva, a mai szemmel kissé restelkedünk tegnapi önmagunk miatt. Végül az indulatok és a gondolatok kapcsán egyetlen megjegyzés: egyik híres angol politikusnak mindig nagy margóval kellett írni a beszédet, mert a szöveg mellé írta még a külön érveket. Történt, hogy az egyik beszéde mellé, nem írt megjegyzéseket. Csupán a végére a következő mondatot: ezt a szöveget nagyon hangosan kell mondani, mert nincsenek benne érvek. Paulovits Ágoston A piacfelügyeleti tevékenység nem ismeretlen fogalom a magyar gazdaságban, de eddig igazi piac hiányában másodlagos szerepet játszott. Ám a verseny kibontakozása egyértelműen bebizonyította, hogy szükség van egy ilyesfajta irányító, ellenőrző munkára is, amelynek letéteményese az Országos Anyag- és Árhivatal. A piacfelügyelet feladatait két csoportba lehet osztani: az első kört a verseny tisztaságát óvó szabályok és intézkedések alkotják. Ha jól belegondolunk, ez korábban is az Országos Anyag- és Ál-hivatal tevékenységéhez tartozott. Hiszen e szervezet ügyelt arra, hogy ne lehessen alaptalanul magasra emelni az árakat, s egyik cég se használhassa ki monopolhelyzetét. E funkció fontosságát éppen az elmúlt évben erősítette meg a honi zöldségpiac. Mint köztudott, tavaly nyáron a zöldség- és gyümölcsárak egymás után döntötték a rekordokat. Azóta kiderült — s jórészt rendőrségi krónikák alapján —, hogy nem rossz időjárás, vagy a dráguló, termelési költségek, hanem a nyerészkedő kiskereskedők és közvetítők hajtották föl az árakat. Erre valószínűleg egy erős piacfelügyelet mellett nem lehetett volna módjuk. A verseny tisztességes voltát, az árak megállapítását egyébként az országgyűlésen néhány hónapja elfogadott törvény is szabályozza. Ennek betartása és ellenőrzése természetesen szintén a piacfelügyelet része. A másik fontos feladatkör a kereslet-kínálat összehangolásához kapcsolódik. Időről időre mindannyian tapasztaljuk. hogy olykor filléres cikkek is eltűnnek a polcokról. E zavarok kiküszöbölésére hozták létre a piaci intervenciós alapot. Ebből lehet — akár külföldről — a hiányzó árukat beszerezni: a honi és a külföldi áru versenyeztetésével a kínálatot jobbá tenni, az árfelhajtó törekvéseket letörni. Még az sem elképzelhetetlen, hogy egyes vállalatokat juttatnak előnyösebb helyzetbe e pénzből, s cserébe azoknak a jobb kínálatot kell garantálniuk. De az intervenciós alapból a világpiacon éppen alacsony áron adott, számunkra fontos fogyasztási cikkeket is meg lehet venni, A feltöltött központi készletek jó szolgálatot tehetnek, amikor felbomlik a kereslet-kínálat egyensúlya, s hiány keletkezik a piacon. Az 1945. január 20-i, a moszkvai fegyverszüneti egyezmény aláírása utáni napokban a felszabaditolt területeken, elsősorban városokban, nagyobb településeken kifüggesztették a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány honvédelmi miniszterének 20.022 Ein. — 1945. 1. 16. H. M. sz. plakátos Bevonulási (toborzási) Hirdetményét, amelyben az új demokratikus hadseregbe történő önkéntes jelentkezésre szólította fel a kormány a katonaviselt, illetve fegyverfogható lakosságot, amely Hirdetményben például a bevonuló és becsülettel szolgáló parasztkatonáknak a háború befejeztével földhöz juttatást, a munkásoknak munkát, az értelmiségieknek kinevezést, előléptetést helyezett kilátásba. 1945. február 17-én az Ideiglenes Kormány székhelyén: Debrecenben megalakult a Debreceni Űrzászlóalj, majd a 6. gyalog- hadosztály. Miskolcon azonban már január végén sor kerülhetett az új népi hadsereg szervezésére, a későbbi 7. honvéd őrzászlóalj első őrszázadának a felállítására. Ennek az új demokratikus honvédségnek a miskolci MÓKÁN Komité (Magyarországi Antináci Komité) volt a magja, mely Miskolc 1944. december 3-i felszabadulása utón már szervezett karhatalmi egységként — a város szovjet katonai parancsnokának engedélyével — az Urak utcai (ma Petőfi u.), úgynevezett Szepesi-laktanyát vette birtokba. Itt kerestem fel december első napjaiban, mint tartalékos hadnagy, a MÓKÁN Komité egyik szervezőjét: Szabó Lajos honvéd őrmestert (aki 1956-ban a budapesti Pártház ostroma és védelme során, mint államvédelmi őrnagy hősi halált halt, — később Miskolcon a Kun József utca kapta a Szabó Lajos nevet), valamint P.rincz (későbbi nevén: Petrozsényi) Sándor tartalékos hadnagyot. A Komité egyenruhás katonái éppen a laktanyaudvaron gyakorlatoztak. Értésemre adták, hogy miután j©lentkeztem_az egységbe és nagy szükség van tisztekre, ha majd — előreláthatóan rövidesen — szó lesz az új magyar honvédség felállításáról, értesítést fogok kapni. Ebben az időben én Má- lyiban voltam tanító. Az 1944. március 19-e utáni napokban kerültem a frontra, onnan a debreceni, miskolci, majd budapesti hadikórházba, ahonnan október elején bocsátottak el, és — civilbe öltözve — községem novemberi felszabadulása utáni napokban, megkezdtem a tanítást. Amikor aztán megjelent a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány honvédelmi miniszterének Bevonulási Hirdetménye, 1945 február első napjaiban értesített a MÓKÁN parancsnoksága, hogy vonuljak be a szovjet katonai parancsnokság által átadott miskolci volt Tüzér- laktanyába. Így vonultam be 1945. február 7-én, mint a miskolci 7. honvéd örzász- lóa 1 j (pa rancsnok -helyettese Kimer hadnagy volt) tisztje,. tartalékos hadnagyként. Végleges beosztásom után elláttak orosz nyelvű fényképes katonai (honvédségi) igazolvánnyal. Ebből az őrzászlóaljból — a feltöltés (toborzás) előrehaladása folytán — jött létre néhány hét múlva a miskolci 19. honvéd gyalogezred, amelynek parancsnoka Sehultheisz Miksa vezérkari őrnagy (volt egészségügyi miniszterünk édesapja) lett, aki a debreceni Ideiglenes Kormány honvédelmi minisztere mellett teljesített szolgálatot. Én pedig — mint Budapesten főtiszti tanfolyamot végzett tartalékos tiszt — ezredsegédtiszt- je lettem. A Honvédelmi Minisztérium Bevonulási (toborzási) Hirdetményére már 1945 január végén kezdtek önként, növekvő számmal bevonulni a Tüzér-.laktanyába, főként azok a volt honvédek, tisztesek, tartalékos tiszthelyettesek és tisztek, akik amikor a Vörös Hadsereg szülőföldjükhöz (lakóhely ükhöz) ért, egyszerűen otthagyták alakulatukat, illetve alakulatuktól megszökve, vagy a nyilas behívóparancsnak nem e n gedel mesked ve bujkáltak. Megkezdtük a bevonultak felöltöztetését, az öltözék kiegészítését, puskával való ellátását. A lábbeli bizony több katonánál továbbra is a sajátja maradt, a sapka, télikabát úgyszintén, a derékszíj pedig gurtniféle. Sehultheisz Miksa vezérkari őrnagy, ezredparancsnok Debrecenből hetente egyszer — Tokajon keresztül — utazott Miskolcra, mert a felrobbantott tiszai hidak miatt vasútközlekedés még nem volt —, az ezredkihallgatá- sokat, tiszti gyűléseket és eligazításokat megtartani. A tisztek és tiszthelyettesek a szovjet katonai városparancsnok : Tuinasenkó alezredes által kiállított fegyver (pisztoly) viselési engedélyt kaptak. Az időközben felállított miskolci 7. honvéd gyaloghadosztály keretében a miskolci 7. honvéd őrzászlóaljnak, a miskolci 19. honvéd gyalogezred I. zászlóaljának, az ezredparancsnokságnak és a gazdasági hivatalnak az elhelyezése a miskolci volt Tüzér-laktanyában történt, egy zászlóalj pedig — emlékezetem szerint — Szikszón és egy zászlóalj Göncön volt ideiglenesen elhelyezve. A későbbiekben felállításra került — az önellátásra berendezkedett — Hidasnémeti Határőrség is. Hamarosan folyt tehát a rendes laktanyaélet. Minden reggel ezredkihallgatás, tiszti eligazítás volt. Ezeket — az ezredparancsnok utasításainak megfelelően — én tartottam. Szabályszerűen működött az ezrediroda, nyilvántartás, a napiparancsok kiadása, valamint a gazdasági hivatal (gh). A tavasz közeledtével aztán a parasztkatonák meg- érezvén a föld szagát, gyakoriakká váltak az eltávozáskérelmek — szántás, vetés, tatarozás címen. A hazaengedés viszont az erősödő kiképzést hátráltatta. Körültekintően és megértőén kellett mérlegelni. A hazaengedés jogát — a kiképzés érdekében — kénytelen voltam magamhoz vonni. Megjegyzésre méltó, hogy bár vonathiány miatt kilométereket kellett gyalogolniuk, egyetlen katonám sem ragadt otthon, mind időre visszaérkezett. 1945 áprilisában katonáimmal részt vettem a vidéki földosztásban — értettem valamit a földméréshez —, elsősorban Mályiban, ahol ta- nítóskodtam. A Honvédelmi Minisztériumból érkező 29 825 1945. Ein. szü. H. M. sz. felhívásra aztán én is benyújtottam jelentkezésemet („Életleírás”) a demokratikus honvédség hivatásos tiszti állományába való felvételre. Erre azonban, a közbejött események miatt, már nem került sor. Ugyancsak kérhették a hivatásos állományba való felvételt a tiszt- helyettesek is. Majd megkaptuk — 1945 áprilisának utolsó napjaiban — az ausztriai német frontra az elvonulási (induló) parancsot azzal, hogy hadianyagot (fegyverzet, lőszer) és szovjet tiszti feltöltést a szovjet erőktől Dunántúl térségében fog kapni az ezred. Erre azonban már — a hadihelyzet alakulása miatt — nem kerülhetett sor. A Balaton térségében érte az ezredet a május 8-i német, fegyverletétel. A Honvédelmi Minisztérium rendeletére megkezdődött az önkéntes katonák — a legénységi állományúak — leszerelése. Majd — a miskolci önkéntes demokratikus honvédség leszerelése (feloszlatása) után, 1945. június 15-én az 1. magyar vasútbiztosító zászlóalj miskolci vasútbiztosító őrszázadába kerültem tartalékos főhadnagyi rendfokozattal. Itt teljesítettem szolgálatot — a miskolci volt Huszár-laktanyában ugyancsak szovjet nyelvű katonai igazolvánnyal és fegyverviselési engedéllyel 1945. július 31-ig. Az 1945. évi Honvédségi Közlöny 13. számában 1945. április 1 -gyei tartalékos főhadnaggyá léptettek elő, a 17. számban pedig ez a szöveg jelent meg: „A demokratikus Magyarország érdekében a honvédségen belül kifejtett tevékenység jutalmazásaként a Honvédelmi Miniszter Ür egy év rang- előnyzéssel jutalmazza Tóth Ferenc tartalékos főhadnagyot”. A miskolci Nemzeti Bizottság aztán az önkéntes honvéd tisztek közül engem és Princz Sándor hadnagyot még 1945 április végén átvett — honvédségi leszerelésünkig ideiglenes jelleggel — a miskolci demokratikus államrendőrség hivatásos tiszti állományába, katonai rendfokozatunknak megfelelően. Megtörtént tehát számomra is — a Bevonulási Hirdetményben kilátásba helyezett — előléptetés, kinevezés, kiváltképpen 1945. november 10-én, amikor Erdei Ferenc belügyminiszter rendőrszázadosi ranggal véglegesített. A Közbiztonsági Érmet 1947-ben Rajk László belügyminisztertől kaptam meg. Tartalékos főhadnagyként 1973-ban lettem obsitos. Dr. Tóth Ferenc Hogy a villamosok menjenek... . .. állandóan készenlétben állnak a Miskolci Közlekedési Vállalat központi telephelyén a szerelők. A nagy üzemcsarnokban az elmúlt hetekben tapasztalt kemény hideg megpróbáltatásainak kitett villamosokat folyamatosan karbantartják. Koleszár Zoltán szerelőt kaptuk lencsevégre, aki társaival együtt mindent elkövet, hogy ne legyen fennakadás Miskolc tö. megközlekedésében. Fotó: Laczó József
