Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-12 / 35. szám
1985. február 12., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Ha talpon akarnak maradni... Zárszámadás és tervtárgyaló küldöttgyűlés Szikszón A szikszói termelőszövetkezet nem tartozott sohasem a kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó üzemek kategóriájába, mégsem mondhatták, hogy gazdasági tevékenységüket messze elkerülték a problémák. Több évtizedes múltjukat árnyékolta már személyes ellentét éppúgy, mint az időjárás kedvezőtlen alakulása. Becsületükre legyen mondva, mindegyiken szerencsésen túljutottak. Az 1984-es év viszonylag nehéz indulása után, még nemigen lehetett volna mondani, hogy a közös összefogás nemcsak csökkenti a várható eredménykiesést, de a végén még tekintélyes nyereség is alakul. Mindez szóba került a napokban tartott zárszámadó és terv tárgy aló küldöttgyűlésen, amely joggal állapította meg: a vártnál magasabb hozamok realizálódtak a növény- termesztésben. Külön elismerésre méltó teljesítmények születtek a gabonatermésnél, valamivel meghaladta a tervezett átlagot. Az időben elvégzett munka, a gondos növényápolás, a szakmai hozzáértés megteremtése nagymértékben befolyásolta az eredmény alakulását. A termelőszövetkezel elnöke, Tirpák Ferenc szóbeli kiegészítésében joggal, húzta alá: összességében a szövetkezet növénytermesztése, a kiesések ellenére is, a tervnek megfelelően sikerült. Nem egészen így alakult az állattenyésztés, amely egyes ágazataiban eltérő színvonalat produkált 1984- ben. A szarvasmarha-hizlalás súlygyarapodásának mutatói messze elmaradtak a mekoniekció, valamint a lakatosüzem dolgozói. Az elmúlt gazdasági év eredményét összegezve elégedetten állapította meg a küldöttgyűlés; a négy éve egyesült termelőszövetkezet bizonyította, hogy a nehezedő körülmények ellenére, lalpraállt és az 1983. évi hatmillió forinttal szemben, — a tagság szorgalmas munkájával — 1984-ben kilencmillió forint volt a nyereség. A talpraállás sikerült — de ha talpon is akarnak maradni, az eddigieknél jóval többet kell tenni, és néhány dolgot másként kell csinálni. Ezt fogalmazta meg egy felszólaló is a küldött- gyűlés vitájában. A vezetés és a tagság egyik legfontosabb feladata, hogy a többszöri kísérletek, próbálgatások után, kialakítsák az irányítás legmegfelelőbb formáját. A korábbi kerületi forrna helyett, jobbnak, eredményesebbnek tűnik az ágazati irányítás. Az önelszámolási egységek nemcsak több jogot kapnak, de nagyobb lesz a felelősségük is. A szövetkezet tagjai, alapvetően, a szövetkezetben szerzett jövedelmükből kívánják növelni élet- színvonalukat, megteremteni egyéni boldogulásuk feltételeit. Becsületes dolgozókra van szükség, olyanokra, akik képességük és erejük legjavát tudják adni a közösségnek — önmaguknak. A termelőszövetkezet dolgozóinak, tagjainak és alkalmazottainak egyaránt meg kell érteniük, hogy a szövetkezet saját tulajdonuk, amelynek védelme és gyarapítása mindenkinek alapvető kötelessége. V. M. Madák István borásrtechnikus az alapanyag tisztaságát ellenőrzi \ bálákba csomagolt palackokat pneumatikus emelőszerkezet helyezi el a görgősoron ... Tokaji borok A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát tolcsvai palackozóüzemében zömmel asszonyok és lányok dolgoznak. Szorgos munkájuk eredményeként a nagy teljesítményű gépsorokon sok ezer palackot töltenek meg a hegyaljai borokkal. A jelentős export mellett a hazai fogyasztók asztalára is bőven jut a különféle tokaji borféleségek- bői. Felvételeinken a palackozás egyes mozzanatait örökítettük meg. Csákó Gyula képriportja Üvegekbe kerül az Édes szamorodni Az üvegek mosását automata gépsoron végzik, innen kerül a palack a töltősorra Pazarolunk, vagy... tervezettől. Nem is tudta megállni a főállattenyésztő, hogy hozzászólásában ne utaljon a feltételek, lehetőségek milyenségére. Különösen a takarmány és a silók minőségét kifogásolta. A borjúnevelő istállók elhanyagolt állapota, a gondozási színvonal elmaradása is hozzájárult ahhoz, hogy magas volt az elhullás és sok a kényszervágás. De „leszálló" ágban van a termelő- szövetkezet juhászati tevékenysége is, annak ellenére, hogy az elmúlt évekhez képest szakszerűbb és lelkiismeretesebb munka folyik. Mindez, csak az ágazat veszteségét csökkentette, de eredményt még nem tudott felmutatni. Nem zárt jó évet a baromfiágazat sem. Az év elején bekövetkezett állategészségügyi problémák miatt, kevesebb és minőségileg gyengébb volt a tojás- termelés, amely befolyásolta a keltetőüzem teljesítményét. A tojóállomóny 8,3 százalékos elhullása miatt, a selejtezést is hamarabb kellett végrehajtani. Az állattenyésztés főbb ágazatainál keletkezett eredménykiesést, a növénytermelés egymaga nem tudta pótolni. A szövetkezet ipari árbevétele kedvezően befolyásolta a nyereség alakulását. Különösen kiemelkedő eredményt értek el a szőrÉvekkel ezelőtt magam is részt vettem azon a tanácskozáson, amelyen az 1981—1985-ös évekre szóló, az energiagazdálkodás legfontosabb feladatait tartalmazó kormányprogramot ismertették a sajtó képviselőivel. Ennek már több mint négy esztendeje. A tájékoztatóból félreérthetetlenül kitűnt, hogy a kormány központi kérdésnek tekinti az ésszerű energiagazdálkodás feltételeinek megteremtését, a takarékosság fokozottabb elterjesztését. Máskülönben, a program célul tűzte ki, hogy kibontakoztassa az 1979—80-as években elkezdődött — az energiafelhasználás csökkentését eredményező — folyamatokat, s egyúttal megalapozza annak lehetőségét, hogy a VI. ötéves terv időszakában a tüzelőanyag- és energiafelhasználás növekedési üteme jelentősen mérséklődjön, mégpedig úgy, hogy a tüzelőanyag-felhasználás legfeljebb évi 2 százalékkal, a villamos- energia-fogyasztás pedig 3,5 százalékkal emelkedjen. Az is a programban szerepelt, hogy növekedjék a hazai eredetű energia- hordozók, elsősorban a szén felhasználása. A kormány előirányozta továbbá a hazai energiaszerkezetben a szénhidrogének részesedésének, ezen belül is az olajhányadnak jelentős, mintegy 4 százalékos csökkentését. A takarékosság azonban magától nem valósul meg. Vagyis, elkezdődött egy korszak, amikor az energiatakarékosság kibontakoztatására ösztönöztük a vállalatokat és a lakosságot, ugyanakkor a közös cél érdekében adminisztratív módszerekre — például az energiahordozók termelői és fogyasztói árának 1979-ben és 1980-ban történt emelésére — is sor került. Mégis, a döntő szerep a vállalati szférában a közvetett eszközöknek (kedvezményes bankhitel, állami kölcsön stb.) jutott. Számos vállalat élt is a felkínált lehetőséggel: az energiafelhasználó berendezések racionalizálásával a meglévő berendezések, készülékek és technológiai folyamatok energetikai hatásfokának növelését, a fajlagos energiafelhasználás csökkentését, a hulladékhő hasznosítását szorgalmazták. Másrészről a tüzelőanyag-váltással. különösen a tüzelőolaj és koksz olcsóbb tüzelőanyagokkal való gazdaságos helyettesítését igyekeztek megvalósítani. Az eredmény? Jó néhány vállalat az elmúlt években a drága olaj helyett áttért az olcsóbb földgáz- és szénfelhasználásra. A hatodik ötéves terv eddig eltelt éveiben hazánkban több mint százezer lakást kapcsoltak be a vezetékes gázszolgáltatásba és további több tízezer otthon gázzal való ellátását tervezik 1985-ben. Ám felvetődik a krédés: milyen biztonsággal számíthatunk a folyamatos, zavartalan ellátásra vezetékes gázból az elkövetkező hónapokban, illetve években, tekintettel arra, hogy az elképzelések szerint a jövőben tovább bővül a felhasználók köre. Az idei tél ugyanis alaposan feladta a leckét az ellátásért felelős szerveknek. Az írás elején már szó volt róla: az energiagazdálkodási program meghirdetésekor a kormány feltételezte, hogy a gazdasági szabályozás eszközei és az energiahordozók belföldi termelői ára a felhasználókat érdekeltté teszi a takarékosságban és az ésszerűsítő beruházások kezdeményezésében. Sajnálatos, hogy ez csak részeredményt hozott. Egy, a közelmúltban végzett felmérés szerint az országban gazdálkodó mintegy 5000 vállalat, üzem, szövetkezet közül csupán 1500 gazdálkodó szervezet foganatosított valamilyen intézkedést az energiatakarékosság fokozása érdekében. Kétharmad részük pedig úgymond ölbe tett kézzel szemlélte az eseményeket. Amíg nem késő, ajánlatos megtenni az első lépéseket ott is, ahol ezt elmulasztották. A gazdálkodó egységeknek keresniük kellene azokat a lehetőségeket, amelyekkel csökkenteni lehetne a termelési technológiák energiaszükségletét, amelyekkel megteremthetők az energiaigényes termelési folyamatok energetikai szabályozásának és ellenőrzésének feltételei. Nem lenne haszontalan megvizsgálni például az energiaveszteségeket, s a nemzetközi összehasonlí- tést is felhasználni annak érdekében, hogy világos képet kapjanak a gazdálkodók a termékegységre jutó fajlagos energiafogyasztásról. Annál is inkább szükség van a vállalatok kezdeményezésére, mivel a VII. ötéves tervben is folytatni kényszerülünk az energiaracionalizálást, amely a megtakarítást eredményező legfőbb tényezőnek tekintendő. Bármenyire is szokatlan, a takarékosság életünk szerves részévé vált, és még inkább így lesz a jövőben. Számos körülmény nehezíti életünket. Valószínűleg a szénbányászat az idén sem múlja felül múlt évi önmagát. S bár a minisztérium vezetésének elhatározott szándéka, hogy 1985-ben stabilizálja a szénbányászatot, mégis kevés a remény arra, hogy az ágazat — a létszámhiány ellenére és a meglévő technikai felszereltséggel — százezer tonnákkal növelni képes teljesítményét. Lovas Lajos ...kevés az energia
