Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-07 / 31. szám

1985. február 7., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 diósgyőri acélból Hazánkban egyedül a Ma­gyar Gördülőcsapágy Mű­vek állít elő csapágyakat, melyek jelentős részét a belföldi felhasználók, más részét a külföldi vevők ren­delik meg a debreceni köz­pontból irányított vállalat­tól. Az MGM jelentős ke­reskedelmi tevékenységet is bonyolít a külföldi cégekkel, akiktől rajtuk keresztül ér­keznek be hazánkba azok a csapágyak, melyeket belföl­dön nem tudunk előállítani. A több, mint 5600 alkalma­zottat, munkást foglalkozta­tó vállalat műszaki igazga­tója, Derzsényi Sándor azok­ról a kapcsolatokról beszélt, melyeket a borsodi gyárak­kal, vállalatokkal alakítot­tak ki az évek során. Az MGM legnagyobb alap­anyag-ellátója a Lenin Ko­hászati Művek, a termékeik csomagolásához pedig a Ti­szai Vegyi Kombinátban gyártott műanyagokat hasz­nálják fel. Ezenkívül je­lentős érdekeltsége van az MGM-nek a Diósgyőri Gép­gyárral, azOngai Csavargyár­ral, a mezőkövesdi- Kismo­tor- és Gépgyárral kialakí­tott kapcsolataiban. Nagy­mértékben meghatározza a vállalat jelenét és jövőjét a miskolci Nehézipari Műsza­ki Egyetemmel és a kazinc­barcikai főiskolával évek óta gyümölcsöző együttműködés. — Termékeinken keresztül valamennyi borsodi válla­lattal, üzemmel kapcsolatba kerülünk — mondta a mű­szaki igazgató —, hiszen egyrészről rájuk vagyunk utalva az alapanyag-igénye­inkkel. másrészről pedig nincs olyan üzem, ahová ne jutnának el valamelyik gyár­egységünk termékei. A Le­nin Kohászati Művektől évente 15 ezer tonna rúd- alapanyagot rendelünk, ami­ből 6201) tonna hántolt acél­ra lenne szükségünk. Ez utóbbit, sajnos a diósgyőri­ek nem tudják teljes egé­szében kielégíteni, de a rendszeres tárgyalásaink so­rán mindig igyekeztek az igényeinket figyelembe ven­ni. Jelenleg is folyamatban van egy közös tervünk meg­valósítása, aminek révén várhatóan teljes mértékben megoldódnak mennyiségi igé­nyeink. — A csapágyak gyártásá­hoz csak a legkiválóbb, leg­jobb minőségű acélok hasz­nálhatók. Tudomásom sze­rint Önök kialakítottak egy minőségellenőrző berende­zést, amellyel a Diósgyőrből érkezeit anyagokat zsűrizik. Miért volt erre szükség? — A csapágy bizalmi ter­mék. Nem lehet benne sem­miféle, még a mikronok tört részébe tartozó hiba sem. Valóban be kellett szerez­nünk egy Förster gyártmá­nyú berendezést, ez a beér­kező rudak összetételét és felületi repedéseit vizsgálja. Az LKM nem tudta mindig biztosítani azokat a minősé­gi kívánalmakat, melyeket megkövetelnek a mi csapá­gyainktól és melyeket emi­att nekünk is meg kell kö­vetelnünk a csapágyak alap­anyagától. A műszaki igazgató szavait támasztja alá az a grafikon, melyet módunk volt megis­merni. Ezen a minőségi ki­fogások száma nem mutat csökkenő tendenciát. Meg­tudhattuk azt is, hogy min­den reklamációt megvizsgál­tak és elenyésző azoknak a száma, amikor ne adtak vol­na helyt az MGM megálla­pításainak. — Természetesen ez nem jelenti azt — utalt a grafi­konra a műszaki igazgató —, hogy a két gyár között feszültség lenne. A diósgyő­ri kollégák rendkívül meg­értnek és számos kezdemé­nyezésüket ismerjük, melyek a minőség javítását céloz­zák. Az LKM-ben is tudják, hogy a csapágygyártásnál a magyar ipari átlagnál ma­gasabb minőségi követelmé­nyeknek kell megfelelni. Belföldi reklamáció szinte nem fut be hozzánk, kül­földről pedig évente össze­sen 6—8 ügyben kell „tisz­táznunk magunkat”. A ma­gyar vállalatoknak is fon­tos, hogy a mi tőkés expor­tunk növekedjen — ami ta­valy 10,5 millió dollár ér­tékre rúgott —, mert ennek révén juthat a hazai ipar külföldről beszerzett csapá­gyakhoz. — Említette, hogy isme- di/c az LKM törekvéseit. A minőség javítása érdekében közös kutató-fejlesztő mun­kát is folytatnak? — Éppen, a csapágyak élettartamának növelése ér­dekében kötött együttműkö­dési megállapodást vállala­tunk, a Vasipari Kutató In­tézettel és az LKM-mel. Kü­lönféle metallurgiai eljárá­sokkal, például a vákuum­eljárással keressük az új acélgyár tás i 1 eh e t őségé két. Az LKM elképzeléseivel ta­lálkoztak a mi terveink, ami mindkét vállalatnak hasz­nos. Diósgyőriből kapunk például az alapanyagokon kívül, különféle kovácsoló és présgépek hex. szükséges al­katrészeket, melyeket az LKM gyártott le nekünk. A másik diósgyőri vállalattal is szoros kapcsolata van a debreceni MGM-nek. A re­konstrukciós beruházás ide­ién, különféle gépeket szál­lítottak a DIGÉP-ből Debre­cenbe. Jelenleg is folynak a kooperációs munkák, mely­nek során különböző alkat­részek forgácsolását, vésését végzik el a borsodi gyárban. — Vállalatunk évente 2 milliárd 450 millió forint ter­melési értéket produkál, 2.6 milliárd forint az árbevétel, amit. a vállalat által előállí­tott ezer termék piacra kül­désével érünk el. Hazánk­ban. ma rendkívüli jelentő­sége van annak, hogy egy- eay vállalat milyen ipari háttérrel rendelkezik. Épuen ezért, nekünk sem lehet kö­zömbös. hogy a magunk fel­adatain túl. mi. hogyan ala­kul a minket ellátó borsodi gyárakban — mondta vége­zetül az MGM műszaki igaz­gatója. Szeiulrei Lőrinc A miskolci Termoluxnál: Dicsérő levelek El dossziéban Huszonöt százalékkal több árbevétel, tizenhárom száza­lékkal nagyobb nyereség, né­hány új jellegű szolgáltatás, tevékenység bevezetése — és az igazgató egyik dossziéjá­ban több, a végzett munkát köszönő levél. — Aligha­nem bármelyik kisebb, vagy nagyobb vállalat maximáli­san elégedett lehet, ha egy esztendő leforgása alatt — a különböző mutatókat az egy évvel korábbihoz viszonyít­va — ilyen eredményt ér el. A miskolci Termolux Vál­lalat a jól gazdálkodó kis­üzemek közé tartozik. Lépni — saját erőből A Termolux két évvel ez­előtt. felsőbb határozat ré­vén, országos vállalatból — adott esetben a Gelkából — kiválva, önálló, tanácsi irá­nyítású kisüzemmé alakult. Alapvető feladatul, szolgál­tató tevékenységként az élelmiszer- és vendéglátó­ipari vállalatok, a kereske­delmi egységek hütőapparát- jainak javítását, gondozását, valamint fényreklámok, ne­onvilágítások szerelését és karbantartását kapták. A kisvállalat vezetői és dolgo­zói az első naptól kezdve, a következő elvek alapján kezdték a munkát: „együtt sírunk, együtt nevetünk”. Ki-ki nevét adja a munká­hoz, amelyet végez, amelyért felel. Mindenkinek érdeke megnyerni a partnerek bi­zalmát, s törekedni az újabb és újabb „piac” felderítésé­re, valamint újabb és újabb, a szakmába vágó szolgáltatás bevezetésére, kifejlesztésére. A vállalat — akkor még csak mint Miskolci Ipari Szolgáltató • Vállalat néven ismert kisüzem — mór az első „próbaév” során olyan kiemelkedő eredményt ért el. hogy elsőként a hasonló kisvállalatok közül, minisz­teri dicsérő oklevélben ré­szesült. Közben persze nem­csak javítottak, hanem rá­álltak a hiányzó alkatrészek gyártására, az elhasználó­dottak felújítására. Ezzel gyorsították a munkát, im­portanyagokat takarítottak meg. S a fejlesztéseket saját rizikóra, saját erőből végez­ték. Igaz, szereztek maguk­nak néhány „irigykedő” sorstársat — a gyengébbek közül. S szereztek országos viszonylatban százhatvan olyan vállalatot, amelyek átalánydíjas szerződést kö­töttek velük. Közben oszt- íák és NDK vállalatokkal is együttműködési megállapo­dásokat kötöttek. A második lépés! Az 1984-es év egy kicsivel még jobbra sikeredett. Per­sze, nem ment könnyen, mert változtak a szabályo­zók, még nehezebbé vált az alkatrészek beszerzése, biz­tosítása. A Termolux két lé­nyegesebb, jelentősebb fej­lesztést hajtott végre, egy­részt a nehezebb feladatok sikeres megoldása, másrészt ■ a további fejlődés: a terme­lés, a gazdaságosság és ter­mészetesen a jövedelem nö­velése érdekében. Az egyik egy új részleg, a villanymo­tor-tekercselő és javító üzem létrehozása Miskolcon, a másik, hogy minél több alvállalkozói tevékenységet találjanak különböző olyan beruházásoknál, ahol világí­tásszerelésre, fényreklámok tervezésére és kivitelezésére van szükség. Ugyanakkor tovább fejlesztették alkat- íészfelújító és -gyártó tevé­kenységüket is. Az eredmény — az a bi­zonyos huszonöt százalékkal nagyobb árbevétel és a nye­reség, a jövedelem elég je­lentős növelése! Volt. s van gondja is, sőt „siráma” is a Termolux jól összekovócso- lódott, százhatvan fős kol­lektívájának. Az például, hogy szolgáltató tevékeny­séget folytatnak, s közben olyan szabályozók alapján adóznak, mint a nagy ter­melő vállalatok, pedig mun­kájuk mór nem is közvet­ve, hanem közvetlenül a la­kosságot szolgálja. Hiszen ha nem jók a boltok, az étter­mek hütőapparátjai akkor bizony esetleg rosszabb mi­nőségű árut kap a vásárló, s a vállalatok, végső soron a népgazdaság is károsul. De „ez adatott, ezzel kell megbirkózni”, mondták — mintegy végső konklúzióként — dr. Duvalovszki Zoltán igazgató és Petró János fő­mérnök. Barcsa Sándor Temesvári Lajos csoportveietö, Tóth Jóisef brigádveiető és Mojorossy Rezső műszaki üzemfönök. helyettes a mozdony működését ellenőrzi. Mozdony javítók A Bláthy Ottó szocialista brigád három tagja - köztük Megyeri Katalin, a vasútigazgatóság egyetlen női szerelője — a mozdony nagytrafóját javítja. A múlt év szeptemberében erősen megrokkant moz­donyt vontattak a szerelő­csarnokhoz. Temesvári La­jos csoportvezető meg-meg- állt mellette, azután a har­minckét éves fiatalember felkapaszkodott a vezetőfül­kébe. s fejcsóválva nézegette a belső zárlat következtében súlyosan megsérült elektro­mos berendezéseket. Egyszer aztán névrokonához. Te­mesvári István szerelőhöz fordult. Összedugták a fejüket, majd elhatározták, megkísér­lik helyben rendbehozni a mozdonyt. Jól tudtak ok. hogy ilyen nagy munkát ed­dig csak a pesti északi jár­műjavítóban végezlek. De a javításhoz legalább másfél évre lett volna szükség. A két Temesvári döntött: megcsináljak szabad időben. Vállalásukat közölték Majo- rossy Rezső vontatási főnök­kel, akinek rögtön felderült az arca a kezdeményezés hal­latán. A munkabrigád másik két tagját, Rolionka Sándort, és Pavlik Józsefei is megnyer­ték az ügynek. Így, a négy fiatal a kongresszusi verseny részeként vállalta. hogy másfél hónap alatt elvégzik a szükséges javításokat és a mozdony munkába állhat. Vállalásukat teljesítették, igaz, szinte éjjel-nappal dol­goztak. és az 1500 lóerős mozdony próbaútja eredmé­nyes volt. A vontatási főnökség gond­jai azonban nem múltak el. Nem sokkal ezután egy má­sik, ugyanilyen sorozatú mozdony is meghibásodott. Ekkor már a Tóth József ve­zette Bláthy szocialista bri­gádból is alakult egy mun­kabrigád. s a gépen két sze­relőcsoport dolgozott. A má­sodik mozdony egy hónap alatt készült el. Majorossy Rezső, a MÁV miskolci körzeti üzemfőnök­ségének műszaki üzemfőnök- helyettese adatokkal támaszt­ja alá a két munkabrigád ki­emelkedő teljesítményét. — A két brigád vállalásá­nak, illetve munkájának ér­tékét milliókban lehet kife­jezni. A két villamos moz­dony javításának költsége, valamint a bekövetkezett termeléskiesés — a másfél éves pesti javítás esetén — körülbelül hét és félmillió forintra rúgott volna. Ám, az általunk felhasznált an.vag- és alkatrészek értéke még a másfél milliót sem érte el. A különbség teljesen nyil­vánvaló, vagyis sokat nyer­tünk szerelőink kezdeménye­zése nyomán. A munkabrigádok létreho­zása és tevékenysége meg­hozta a várt eredményt. Ez annak is köszönhető, hogy a dolgozók kezdeményezése na­gyon jól igazodott a célfel­adatokhoz, s megtalálták hozzá a megfelelő formát is. Felvetődhet a kérdés: vajon a többletmunkát követi-e anyagi elismerés? A válasz: igen, ugyanis ezek a kollek­tívák már tavaly is több ezer forint jutalomban ré­szesültek. Az is igaz viszont, hogy talán többet is megérde­melnének. amit azonban a szűkös pénzügyi lehetőségek eddig nem tettek lehetővé. Csorba Barnabás Fotó: Szabados György Városukért gazdálkodva Az elmúlt évben is sokat tett a Kazincbarcikai Város­gazdálkodási Vállalat a szak­munkáslétszám felfejleszté­séért. a hiányszakmák meg­szüntetéséért. Jelenleg ele­gendő a mesterember a cég­nél, ami annak is köszönhe­tő, hogy kitűnő a kapcsolat a környező iparitanuló-inté- zetekkel. Ebből a szempontból hasz­nosnak bizonyult az első munkahelyesek találkozójá­nak a megszervezése is, ame­lyet a vállalat készít elő. A vezetők és fiatalok vélemé­nye szerint érdemes ezt a formát továbbfejleszteni, és évről évre megrendezni. Az utóbbi években a sze­mélyzeti és oktatási munka feltételei is javullak a vá­rosgazdálkodási vállalatnál, s a karbantartási osztály megalakulásával a hibaelhá­rítási munkák is szervezet­tebbé váltak. Szintén a kö­zelmúltban kezdtek hozzá a lakásgazdálkodással kapcso­latos adatok feldolgozásához. A város parkjainak gon­dozat tságáért. csinosságáért a parkfenntartási tevékeny­ség javítása érdekében egy­re több társadalmi munka­erőt hasznosítanak, s a zöld­övezet nagyobbitása érdeké­ben a környező községekben is szépítik a szabad közte­rületeket a csoport tagjai. Sajnos, az új kertészeti te­lephely tervei még nem ké­szültek el. Az ágazatban ke­letkezett veszteségek csök­kentése érdekében többféle intézkedés is született. Pél­dául lekapcsolták a növény­házak fűtését a távhöveze- lékről, és egyedi fűtőberen­dezést üzemeltetnek, a nö­vénytermesztést pedig azok­ra a fajtákra korlátozzák, amelyeknek alacsony az elő­állítási költsége. Megkezdődött a városgaz­dálkodási vállalat keretében a hulladékgyűjtés, szállításá­nak és ártalmatlanításának regionális fejlesztése is. En­nek érdekében a gépi fel­szereltség javítására több mint kétmillió forint támo­gatást kapnak majd.

Next

/
Thumbnails
Contents