Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-24 / 46. szám
AZ MSZMP BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLI. évfolyam, 46. szám Ara: 1,80 Ft Hétfő, 1985. február 25. A megyei pártbizottság első titkára felszólalása elején hangsúlyozta, hogy a városi pártértekezlet dokumentumaiban megfogalmazottak megegyeznek a megyei pártbizottság értékítéletével, tapasztalataival. Szólt azokról a kedvező benyomásairól, elvtársi segítőkészségről, amelyeket az itteni munkálkodása során, „a megismerés kényszerétől hajtva” szerzett, illetve kapott, majd így folytatta: — A megye üzemeiben kemény, következetes munka folyik és nagy öröm, hogy ez a munka a vállalatok jelentős részében sikerekkel jár. Vegyiparunk nem konjunkturális okok miatt, hanem potenciálisan nagyon szép eredményeket érhetett el. Jó eredményeket ért el a gépipar, és meg kell birkóznunk azokkal a nehézségekkel is. amelyek a kohászatban és méginkább a bányászatban tapasztalhatók. Mindenekelőtt a saját erőnkre, a dolgozóink tehetségére, szorgalmára építve. Bár hozzá kell tenni, hogy a bányászatban és a kohászatban ez önmagában talán kevés — mondotta, majd így folytatta: — Őszinte, kritikus helyzetelemzéseket, a lények számbavételét tapasztaltam mindenütt. Ez jó dolog, még akkor is, ha a valóság nem mindenütt olyan, mint ahogy látni szeretnénk. Kötelességünk azonban, hogy a lényekből induljunk ki, reális alapokra építsük a jövőt. Fontos, hogy bizalom van a párt iránt. Az emberek többsége személyes nehézségei ellenére is megbecsüli, hogy elfogadható élet- körülmények között élhet. Mégis szólni kell arról, hogy kétségtelenül több az ellentmondás, több feszültséggel terhes társadalmunk. Emiatt fokozódik a türelmetlenség, helyenként az indulatok is nagyobb teret kapnak. Pedig az indulat és a tűvel metlenség sohasem jó tanácsadó. A továbbiakban Fejti György a konfliktusok és ellentmondások kezelésének mikéntjével foglalkozott. — Meg kell azzal a gondolattal barátkozni, hogy a mi életkörülményeink néhány évig nem lesznek olyan idillikusak. mint ahogy a korábbi években láttuk. Meggyőződésem — mondotta —, hogy a konfliktusaink és ellentmondásaink többsége nem a politika végrehajtásának következetlenségeiből adódik, bár ilyenekről is számot lehet adni. A helyzet, a fejlődés vált ellentmondásosabbá. Jobban meg kell tanulnunk együtt élni a konfliktusokkal, meg kell oldani azokat az érdekkülönbségeket, amelyek száma kétségtelenül nagyobb, mint korábban. Jobb érdekegyeztető mechanizmusok kellenek, jobban támaszkodva a társadalmi szervek képviselőinek szavára, véleményére. Vannak olyan nézetkülönbségek, amelyeket nem tudunk feloldani, amelyek tartósnak bizonyulnak. A fő kérdésekben megteremthető az egység, de nem lehet minden részlet- kérdésben. Ha nézetkülönbség, vagy konfliktus van, akkor felmerül az a megoldás: döntsön a párt. Ebben a kérdésben is óvatosan kell eljárni. A párt nem veheti magára az apró kérdésekben az operativitást. Ha a nehézségekkel eredményesebben akarunk megbirkózni, akkor nagyobb szerepet kell szánni a párton belüli vitának. Abból a régi igazságból kell kiindulni, hogy a pártegységet újra és újra vitában kell kialakítaná; bátrabban vitázni, kevésbé tabunak nézni olyan kérdéseket. amelyeket a koráb' időszakban annak tekintettük. A vita természetesen nem önmagáért, hanem a cselekvés egységéért van. Beszéde további részében a megyei első titkár a közérzet zavarait elemezve kifejtette: — Alig találni a társadalomban olyan réteget, csoportot, amely elégedett volna a helyzetével. Így a problémák megoldása nehéz. A megoldás nem lehet az, hogy ott adunk igazat, ahol nagyobb hanggal vetik fel a gondokat. Ezért van szerepe a türelmes érdekegyeztetésnek, vitának. Szembe kell nézni a nehézségekkel, a problémák okával. A szabályozó rendszerre, a kormányzati intézkedésekre vonatkozó észrevételeknek is van alapja. De a gondok, a problémák többségét itt kell magunknak megoldani. Találkozni olyan nézetekkel is, amelyek azt mondják, keményebben kellene kézbe venni a dolgokat. Tény, hogy nagyobb fegyelmezettségre. következetességre van szükség a társadalom életében, a munkában. Határozottan kell fellépni a lazaság, a hatalommal való visz- szaéléssel szemben. A kérdések kérdése a következő időben is a megye Miskolc n, Szombaton 293 küldött és 45 meghívott részvételével megtartották a Miskolc városi pártértekezletet, amelynek elnökségében foglalt helyet Huszár István, a Központi Bizottság Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója, Fejti György, a megyei pártbizottság első titkára, a Központi Bizottság tagjai; a város párt-, állami és társadalmi életének képviselői. A miskolci kommunisták számvetése kedves, megkapó pillanatokkal kezdődött: a szóbeli kiegészítés beterjesztése előtt a jelenlevő 1945- ös párttag-küldöttek nevében Varga Zoltán, a MÁV Járműjavító igazgatója kért szót és mondott szenvedélyes hangon véleményt a pártér- tekezlet írásos dokumentumairól, amelyek —, mint mondotta — helyesen, jól tükrözik városunk helyzetét, mai gondjainkat, jövőbeni feladatainkat. A városért, a holnapért érzett személyes felelősség felismerésére és átérzésére szólította fel a küldötteket; arra a felelősségre, amely az előttünk járókat, az úttörőket, a kemény csatákat megvívó 1945-ös párttago. kát mindig is jellemezte és ma is féltő gondossággal figyelik politikai, társadalmi életünk rezdüléseit. Őket köszöntötték megkülönböztető figyelmességgel a pártértekezlet rendezői is: huszonhét szál piros szegfűt helyezve el a tanácskozó terem széksorai között, és őket köszöntötte meleg szavakkal az elnöklő dr. Ko vács László is. A Miskolc városi pártértekezleten a küldöttek részére előzőleg írásban kiadott előterjesztéshez Dudla József, a városi pártbizottság első titkára fűzött szóbeli kiegészítést. Beszédét az alábbiakban rövidítve közöljük. Dudla József beszéde — Pártunk XIII. kongresz- szusára felszabadulásunk 40. évében kerül sor. Tisztelettel és hálával gondolunk a Szovjetunió népeire, akik szabadságunk megteremtésétől internacionalista felelősséggel segítik országunkban a szocializmus építését. Az elmúlt öt év mérlege csak úgy valósághű, ha e nagy jelentőségű történelmi átalakulás részeként tekintjük. Négy évtized a történelemben igen rövid idő, mégis történelmi léptékű, korszakos eredmények születtek — mondotta bevezetésül Dudla József, majd így folytatta: — Akárcsak az ország, messziről indult ez a város is. Távolabbról, mint történelmileg szerencsésebb múltú társai. A szocializmustól kapott, a várost és lakóit jelentősen átalakító lehetőségek sorával okosan élve, lényegében leküzdötte nagyfokú anyagi, szellemi elmaradottságát, és, megteremtette annak feltételeit, hogy a görög bölcselő szavai valósággá váljanak: „A város nem a puszta együttélés kedvéért alapíttatott, hanem az emberekhez méltó élet céljából”. Az előadó a továbbiakban utalt a nemzetközi helyzet fő tendenciáira, majd így folytatta: — A számítottaknál keményebbek voltak gazdasági építőmunkánk feltételei, az életkörülmények sem a korábban megszokottak szerint alakultak. Társadalmi, gazdasági, politikai céljaink megvalósításához a feltételek szorításában gyakran kellett a tervezettől eltérő, szokatlan eszközöket igénybe vennünk. Ma már látjuk, hogy a minőségi fordulatok elérése — tegyük hozzá, szű- kebb erőforrások mellett — hosszabb és kevésbé látványos, mint az extenzív fejlődés időszaka volt. Értjük és valljuk, hogy az egyensúly helyreállításáért folytatott küzdelem egyben a munkáshatalomért, a szocializmusért folyó küzdelem is. Tétje a magyar nép jólétén, további gyarapodásán túl a szocializmus nemzetközi megítélésének befolyásolása: a teherbírás, a íejlődőképes- ség, a társadalmi igazságosrág töretlen fenntartásának bizonyítása. Ez a politika volt a záloga annak, hogy A pártértekezlet elnöksége A legtöbb gond az időskorúak és a fiatalok, a pályakezdők körében tapasztalható. Az írásos beszámoló megállapításai, az irányelvek ez irányú heves vitái is ezt igazolják. A felismerés melleit mind szélesebb körű és mélységű e kérdésben a társadalmi, a közösségi tenniakarás, a gondok enyhítésére, fokozatos megoldására irányuló kezdeményezés. Abból a széles körű tapasztalatból indulunk ki, hogy nagyon sok helyi tartalék feltáratlan, kiaknázatlan az előbb említett két réteg gondjainak megoldásában, enyhítésében. Itt a helyi szón értenünk kell a családot, a munkahelyet, a lakóhelyet egyaránt. Nem azonosulhatunk ugyanis azzal. hogy a gyermekek nevelése, az időskorúak szociális ellátása csak és kizárólag a társadalom feladata. Tartalékok szabadíthatok fel a munkahelyeken a fiatal munkavállalók támogatásában, a nyugdíjasokkal való törődésben. Nagy kihasználatlan energia van abban is, hogy a sokszó lú társadalmi segítséget egy mederbe tereljük, hogy össze- (Folytatás a 2. oldalon) lényegében megőriztük az életszínvonalat, és javultak az életkörülmények. Ezt ma sokan vitatják, az egyéni élethelyzet megítélésében a vélemények erősen megoszlanak. Egy reprezentatív felmérés szerint Miskolcon a családok 31 százaléka véli úgy, hogy életszínvonala az elmúlt öt évben emelkedett, 24 százalékának szinten maradt és 45 százalékának csökkent. gazdasága lesz. Bár azokat az eredményeket, amelyeket elértünk, meg kell becsülni. De az az út, amely véleményünk szerint eddig szükségszerű és elkerülhetetlen volt, nem folytatható. Ezekben az években megteremtődtek a nagyobb gazdasági növekedés feltételei. Erre az útra léptünk rá az 1985-ös évben. Nincs más tartalékunk, mint a nemzeti vagyon, amivel jobban kell gazdálkodni. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése olyan újabb tartalékokat fog felszabadítani, amely reményt adhat a dinamikusabb fejlődésre. Van egy nagyobb tartalékunk: a tenni, becsületesen dolgozni akaró ember!... Jobban kell építeni megyénk munkásosztályára, amely példát mutatott a nehéz időszakban is. Jobban oda kell figyelni ennek az osztálynak a szavára, nézetére, véleményére, építve a megye értelmiségére, a műszakiakra, közgazdász <kra, tudósakra, hiszen rendkívül sok múlik azon, ahogy azt a szellemi energiát, azt a tudást, amit az értelmiség képvisel, képesek vagyunk-e a gazdaság fejlesztésének szolgálatába állítani. Több támogatás kell azoknak a gazdasági vezetőknek, akik többet adnak. Befejezésül Fejti György az életszínvonal, az életkörülmények alakulásával foglalkozott. — Nincs szégyenkezni valónk ebben a tekintetben sem — mondta. — Sikerült a létbiztonságot megőrizni, a fogyasztást alapvetően szinten tartani, az áruellátást biztosítani. Kétségtelen tény, hogy több fogyatékossággal nézünk szembe. Ezekre a kérdésekre meg kell keresni a választ a pártkongresz- szus után. Ilyen feszültségek: az infláció felgyorsulása. Sok kritika éri árpolitikánkat. Az emberek többsége tudni szeretné, mik azok a cikkek, ahol az ártámogatás megmarad. Ezekről a kérdésekről érdemes többet beszélni. Felerősödtek a meg nem értés jelei a differenciálódás kérdésében. Arról van szó, hogy jelentős jövedelemátcsoportosulás megy végbe. Baj, hogy sok szempontból spontán alakulnak ezek a folyamatok. Több kritika éri szociálpolitikánkat. Megértéssel kell nézni az alacsony nyugdíjasok helyzetét, de nagy baj lenne csak pénzkérdésként tekinteni. Ma a nemzeti jövedelem 25 százalékát költjük nyugdíjra. Ha ezt növelni akarjuk, csak a munkajövedelem rovására tehetnénk. Bármennyire is kívánatos lenne a gyermeknevelés társadalmi költségeit fokozni, ennek ma az alacsony nemzeti jövedelem gátat szab. Gyors változást ezekben a nagyon nehéz és feszült kérdésekben nem lehet várni. Csak azzal lehet, ha a nemzeti jövedelem tömegét képesek vagyunk megnövelni. Nem egyszerűek a feladatok, amelyek előttünk állnak, még sincs okunk pesszimizmusra. Ezekben a nehéz években sokat tanultunk, sokat okultunk, és a nézetkülönbségek ellenére is megőriztük a pártba vetett hitet. Az elkövetkező években személyes példákkal, az eszmébe vetett hittel, kemény, következetes munkával kell helytállnunk. Ehhez kívánt Miskolc város kommunistáinak sok sikert, személyes boldogságot a megyei pártbizottság első titkára.