Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-24 / 46. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1985. február 25., hétfő (Folytatás az 1. oldalról) hangoljuk ezt a munkát azért, hogy a segítség oda Szaporodó gazdasági, társadalmi jellegű feszültségek között élünk. Ezek részint gazdasági, részint morális jellegűek. Egy részükkel rövid ideig, jelentős hányadukkal azonban tartósan együtt kell élnünk. Mindezek ellenére kijelenthetjük: munkánkat nyugodt, alkotásra alkalmas légkörben végeztük. Látnunk kell azt is, hogy ezzel a bizalommal együtt jár minden társadalmi csoportban, rétegben egy erős kritika is. Abból a felismerésből kiindulva, hogy van mit védenünk, van mit megőriznünk, rendre szóvá teszik a gondokat, a problémákat. Mind többen érzik: nemcsak joguk, hanem kötelességük is rámutatni a hibákra, részt venni a kijavításukban — mondotta, majd így folytatta: — Igényeljük a vitát és. szükségünk van a kritikára. Meggyőződésünk, hogy ezt nem visszaszorítani, ellenkezőleg, támogatni kell. Minden bírálatot, véleményt igyekszünk hasznosítani, hogy jól megválaszolhassuk az előttünk tornyosuló kérdéseket. Egyes körökben aggodalom, bizonytalanság, kétely is tapasztalható helyzetüket, jövőjüket illetően. Fontos hozzátennünk felelősségünket hangsúlyozandó, hogy a gondok megoldásának az útját az érdekeltek nem a politika módosításában látják, hanem a végrehajtás nagyobb következetességétől, a rendtől, a fegyelemtől várják. Területünkön a lakosság közérzetét kedvezőtlenül befolyásolja a közbiztonság helyzete. Sokan vitatják, amit beszámolónkban így fogalmaztunk : „ ... törvényes rend van... a közrend és közbiztonság megfelelő”. Tisztában vagyunk azzal és természetesnek tartjuk, hogy ha valakit személyében sérelem ér, nem gondol arra, hogy a jogszabályok, az állampolgári jogok érvényesülnek, hogy törvényes rend van, hogy nincs szervezett alvilág... Látnunk kell azonban, hogy a város néhány körzete — közte a legnépesebb, a leglátogatottabb területek — különösen fertőzöttek. Az igazságügyi és bűnüldöző szervektől azt kérjük, hogy a rend, a törvény szigorával, határozott, következetes fellépéssel vessenek gátat a kedvezőtlen tendenciáknak. Ugyanakkor az állampolgároktól a rendőri munka jobb megbecsülése mellett kérjük a fokozottabb elővigyázatosságot, óvatosságot és főleg a közömbösség terjedésének megakadályozását — mondotta Dudla József, majd a gazdasági munka kérdéseire áttérve elmondotta: — A város és városkörnyék vállalatai, szövetkezetei az új feltételek között elfogadhatóan vizsgáztak. Az ipari üzemek közül például a DI- GÉP, vagy az ÉMV éppen fejlődésének legsikeresebb szakaszát zárta. Elismerésre méltó a mezőgazdasági üzemek termelési színvonalának emelkedése, különösen az 1984-ben nyújtott teljesítményük. A kereskedelembe friss szellemet hoztak az új üzemeltetési fonnák. Az építőipari, a szállító vállalatok és a piac küzdelmében most formálódik egy újfajta vállalkozói magatartás. Már érzékelhetők az új körülményeknek megfelelő legfontosabb változások a vállalati kollektívák, vezetők magatartásában, szemléletében. A gazdaságpolitikai célokon túl a gazdaságirányítás konkrét követelmény- és eszközrendszerével is megbarátkoztak, és a és akkor jusson el, ahol és amikor arra a legnagyobb szükség van. kishitűséget, a passzivitást jelentős hányaduknál a küzdés, az alkalmazkodni akarás és tudás váltja fel. legtöbben megértették, hogy újfajta gazdálkodói magatartásra van szükség, és a reális lehetőségekhez igazították terveiket. .Hozzá kell azonban szoknunk ahhoz, hogy rugalmasság és szívósság nélkül nem tudjuk megoldani feladatainkat. Váratlan helyzetek, mint például az idei rendkívül hideg tél, az importenergia korlátozott mennyisége, bármikor adódhatnak. Adottságaink tükrében azzal is reálisan kell számolnunk, hogy a közeljövőben a gazdálkodó szervezetek széles körében nem számíthatunk dinamikus fejlődésre. A talponma- radás, majd kitartó munkával megalapozott lassú előrehaladás a realitás, amelyhez gyakorlatilag a gazdálkodás minden területén nap mint nap meg kell újulni. Nem kelthetünk illúziókat; hatékonyabb, jobb munka, ennek megfelelő igazságos elosztás — nincs más választásunk! Ha nem váltunk hamarosan; ha ott, ahol lehetőségünk van, nem keressük minden erőnkkel a húzó ágazatokhoz való minél közvetlenebb csatlakozás lehetőségeit; ha nem veszünk részt a korábbinál aktívabban az intenzív jellegű fejlesztésekben, a termelő alapok értékképző képességének fokozásában, akkor nem Beszéde további részében Dudla József az ideológiai, tömegpolitikai munkával foglalkozva hangsúlyozta: — Az elmúlt évek gondolkodási „kényszerpályára” ítéltek minket. Olyan időket élünk, amikor álláspontunkat határozottabban, elkötelezettebben, bátrabban kell képviselni. Az elmúlt időszakban végbement nemzetközi folyamatok, a szocializmus építésének újonnan jelentkezett kérdései, a gyakorlat és elmélet feszültebb viszonya sok esélyünk marad arra, hogy a dolgozók foglalkoztatási lehetőségein, jövedelmi viszonyain változtassunk, A gazdálkodó szervezetek önállóságának fokozódása, a vállalatirányítás módosulása még erőteljesebben fogalmazza meg azt az igényt, hogy a helyi politizálás élénkítésével szabadítsunk lel minél több hasznosítható alkotóerőt. A megalapozott döntések érdekében nélkülözhetetlen a helyi érdekviszonyok alaposabb megismerése, a káderhatáskörök felelősségteljes gyakorlása, a szakemberek fokozott bevonása. a politikai munka társadalmi bázisának szélesítése. Az előadó ezt követően a várospolitika kérdéseiről szólva hangsúlyozta: — Az elmúlt időszakban a város és a környező községek fejlődésében érzékelhetőbbé váltak a minőségi elemek. Tartottuk magunkat céljainkhoz és érezhetően oldottuk a város és környéke életének néhány feszült séeét. Több figyelem és anyagi eszköz jutott a községekre és a peremkerületekre. Pezsgőbb lett a szellemi élet, egységesebb a közgondolkodás, örvendetesen erősödött a lokálpatriotizmus. Tevékenyebb lett a lakosság, jelentős, maradandó értéket hozolt létre a társadalmi munka. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy megköszönjem a város vállalatainak, intézményeinek, kisiparosainak, a lakosságnak és külön a Miskolcon állomásozó katonai alakulatok sorállományának, tiszthelyetteseinek, tisztjeinek a város fejlesztéséért végzett társadalmi munkát — mondotta. sürgetőbben fogalmazták meg az idő- és értékálló válaszok igényét. Ebben a munkában nem tehetjük meg azt, hogy amíg nincs mindenre kész válaszunk, függesszük fel a jelenségek marxista megértetését, elfogadtatását. Meg kell értenünk és értetnünk, hogv nem napi receptek adása az ideológiai munka feladata, hanem eddigi gyakorlatunk tapasztalatainak és tanulságainak elméleti értékű, a szocializmus fejlődésének általános törvényszerűségeit fiNagyobb következetesség, rend, fegyelem Legnagyobb gond: a lakáshiány Az országostól eltérő, lényegesen nehezebb helyzetben van a város a lakásellátottság területén. Mi úgy látjuk, nem kérhetünk az érintettektől olyan fokú türelmet és megértést, mint amilyenre a mai feltételek melletti megoldás esetén szükség lenne. Az 1980-ig folyamatosan bővülő, számottevő nagyságrendű lakásépítés a lakáshiányon csak enyhített. Napjainkra Miskolc lakásállománya 70 ezer fölé emelkedett, a fajlagos lakáshiány azonban még mindig . itt a legmagasabb. A korábbi tömeges bevándorlás, a lakosság viszonylag fiatal korösszetétele és a lakásállomány szerkezetének problémái miatt ez a kérdés a városban továbbra is a társadalmi feszültségek fő forrása. Az eddigi erőfeszítéseket nem latjuk elegendőnek a lakáshiány enyhítéséhez. A megoldás kulcsát a saját erőfeszítések növelése mellett is az állami lakásépítés volumenének növelésében látjuk. Másik sajátos gondunk, hogy a minőségi városfejlődés erősödésével szembetűnőbbé vált: Miskolcnak nincs egységes, vonzó városképe. A 80-as évekig a városformáló tevékenység legnagyobb ha- tóerejü eleme a lakásépítés volt, amelyben a szorító szükségletek nyomására engedményeket is lettünk az esztétikum, az építési kultúra rovására. Ezt ellensúlyozhatná a belváros, hiszen a városok magja a település egészének arculatát, hangulatát meghatározza. Miskolc belvárosa részben a történelmi adottságok, részben az elmúlt évtizedek késedelmes intézkedései miatt igen rossz, műszaki állapotba került, ráadásul kedvezőtlen népesség-összetétellel. Jóleső érzéssel tapasztaljuk, hogy az elmúlt években az anyagi gyarapodást meghaladó mértékben gazdagodtunk emberi kapcsolatokban, szellemiségben, együttműködési készségben. Kedvező hatású, hogy mind szélesebb körben terjed az a szemlélet és válik gyakorlattá, miszerint az értelmiséggel kialakított alkotó együttműködés, a városban felgyülemlett szellemi tőke jobb kihasználása, megbecsülése egyben alapvető munkásérdek is. A város és környékének éleiében jelentős változás volt a közigazgatás korszerűsítése. A községi önállóság növelése megfelel annak az igénynek, hogy ott lehessen az ügyeket intézni, ott szülessen döntés a települések fejlődésének hogyanjáról, ahol az emberek dolgoznak, élnek. Eddigi tapasztalataink szerint ehhez nagyon jó a városkörnyéki pártszervek és -szervezetek fogadókészsége, és ezért köszönésünkét fejezzük ki. Gondolkodási kényszerpályán gyelembe vevő általánosítása. Ha azt akarjuk, hogy ideológiai, politikai, magatartásbeli értékeink mind több ember érzelem- és gondolatvilágát áthassák, hogy minél többen legyenek képesek a gondolatok párbajában való helytállásra, az alkotó ideológiai, politikai azonosulás folyamatos újjátermelésé- re, a politika példamutató képviseletére nagyobb figyelmet kell fordítanunk. A lakosság politikai magatartása, a közvélemény a korábbinál ellentmondásosabb, bonyolultabb lett. Az objektív okokból adódó nehézségek fegyelmezett tudomásulvétele mellett igen erős, sőt fokozatosan erősödik a lakosságban a közélet tisztaságát, erkölcsi normáit semmibevevő magatartással szembeni ellenérzés. A kor^ rupció, a protekcionizmus, a munka nélkül szerzett jövedelem, a harácsolás jeleire, az anyagi előnyök és hátrányok halmozódására, a gazdasági és állampolgári fegyelem lazaságaira igen érzékeny a párttagság, a közvélemény. Növekszik az igény a következetes végrehajtás, a szolgáltatások, az egyénekkel való foglalkozás színvonala iránt. A város és városkörnyék pártszervei, -szervezetei, a kommunisták kiegyensúlyozott viszonyok között, nagy felelősséggel, gondos, tervszerű munkával készültek pártunk XIII. kongresszusára. Nagy érdeklődés és figyelem övezte ezt a munkát, a jövőkémlelés ezen időszakában azonban helyenként túlzott várakozást, „csodavárást” is tapasztaltunk. A két kongresszus között végzett munka értékeléséhez, a legfontosabb tennivalók meghatározásához az előkészületek már szeptemberben megkezdődtek a személyes beszélgetésekkel. A párttagság most is hasznosnak ítélte és továbbra is igényli az ilyen emberközeli, nyílt politizálást, eszmecserét. A beszámoló taggyűlések mérlegét megvonva megállapíthatjuk, hogy a párttagság mindenütt felelősen élt jogaival és velük együtt a széles közvélemény is nagy érdeklődéssel várta és fogadta a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit. A dokumentum jelentős mozgósító erőként hatott, vitája serkentette a pártalap- szervezetekben, -testületekben folyó politizálást, lehetőséget teremtett a legfontosabb társadalmi, gazdasági, politikai kérdések átgondolására, a vélemények szembesítésére, a közös álláspontok kialakítására — mondotta befejezésül az előadó. Huszár István: Közösen gondolkodni a porol Huszár István filozofikus mélységű hozzászólással kapcsolódott a párténtekezlet vitájához. Utalt arra, hogy sokdiimenziójú társadalmi szerkezet jött létre, s a mai bonyolult valóságot nem lehet a hagyományos sémákkal leírni. A változó világban változnak, átértékelődnek a fogalmak, s a korábbi értékek is. A Központi Bizottság Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója szerint néhány hagyományos érték-ifogalom megkopott ugyan, de új értékek is keletkeztek. Van mire büszkének lennünk, s van mit megőriznünk. — Felelősen, közösen kell gondolkodni a jövőről. Legyünk nyitottak, ha úgy tetszik, éberek. Az itteni párt- értekezlet dokumentumaiban is olvasható, a vitában is elhangzott, hogy a máshol és máskor unalomig hangoztatott „tűrőképességről” a küzdőképességre helyeződött a hangsúly. A közügyek váljanak valóban a köz ügyeivé. Ne csodára várjunk — mondotta többek között Huszár István. A hozzászóló a költőt idézte: „A nép nagyságát sorsa méri”. Ezzel kapcsolatban állapította meg, hogy az elmúlt évekre is, amelyek nem voltak mentesek a gondoktól, bajoktól, tévedésektől, némi kapkodástól és nem kevés türelmetlenségtől, jogos büszkeséggel tekinthet vissza népünk. Eredményeinket, mulasztásainkat vállalnunk kell. Vállaljuk Is. Ellentmondásos korunkban egységre, stratégiai egységre csak gondolatokat tartalmazó viták során juthatunk. Ezt is vállalnunk és kezdeményeznünk kell. Éppen ezért nőtt meg az ideológiai munka jelentősége. Hivatkozva a közeli politikai, társadalmi eseményekre, Huszár István elmondotta, hogy egy nagy tavaszi seregszemle kezdetén vagyunk, s fontos önnön politikai erőnk, eredményeink számbavétele. Kell ez az önvizsgálat, hiszen új csata kezdődik, s új* célokért indulunk harcba. Az előadó mérlegre téve a miskolci pártbizottság beszámolóját és az előtte szólók véleményét, így fogalmazott: — Felelős, kritikus és önkritikus analízis a városról, 'kisugárzik belőle a társadalom egészéért érzett felelősség. A szóbeli kiegészítés után a mandátumvizsgáló bizottság terjesztette be jelentését, majd az írásban előre kiadott dokumentumok és Dudla József első titkár beszámolója felett több mint négyórás tartalmas, konstruktív vita alakult ki, melynek során tizenkilencen — Kerékgyártó József, Nemkin Béla, dr. Romvári Pál, Do- bozy Zsolt, Bencsik János, dr. Ditrói Sándor, Koszty Lajos, Orosz Tamás, Baráth Margit, Joósz Gábor, dr. Énekes Sándor, Zsuga József, Káli Lajos, Rózsa Kálmán, dr. Káló József, Homolya Gizella, Gyarmati Béla — fejtették ki véleményüket. Idő hiányában többen írásban adták be hozzászólásukat. (Huszár István és Fejti György felszólalásait részletesen közöljük.) Az őszinte, sokszor szenvedélyektől fűtött vita mindvégig a realitás talaján maradva méltó befejezése volt a hónapok óta tartó párbeszédnek, összegezte az alapszervezetekben, párttestületekben összegyűlt tapasztalatokat és a legfontosabb kérdésekre irányította a figyelmet. Az eszmecsere résztvevői nem maradtak meg a dialógusnál, keresték a tovább vezető utat, a valóság minél teljesebb feltárását. Hangsúlyozták a nagyüzemi munkásság helyének, megítélésének fontosságát, a velük való foglalkozás szükségességét; a műszaki és az oktató értelmiség presztízsének, anyagi, erkölcsi megbecsülésének növelését. Nemes, szép kezdeményezést hallottunk dr. Ditrói Sándortól, a Vasgyári Kórház igazgató főorvosától, aki arra tett javaslatot, hogy a Vasgyári Kórházban létesítsenek egy 150— 200 ágyas elfekvő részleget, ezzel a többi kórház hasonló gondjait is tehermentesíteni lehetne. Az ötletet támogatandó, dr. Énekes Sándor, a DIGÉP vezérigazgatója bejelentette, hogy hajlandók a kezdeményezést anyagilag is segíteni. Elhangzott, hogy a tervet a város társadalmi programjába is fel kell venni. Többen szóltak — közöttük Koszty Lajos —, az idős párttagok munkájáról, megbecsüléséről, sürgetve az alacsony nyugdíjak felemelését. Elítélték a közvéleményt irritáló korrupciót, a helyenként tapasztalható visszaéléseket, ugyanakkor kifejezésre jutott, hogy a jelenleginél jobban becsüljük meg az áldozatkészséget, a közösség érdekében vállalt többlet- munkát. Válaszában Dudla József elmondotta, hogy az elhangzott észrevételek, javaslatok már holnaptól kezdve feladatként jelentkeznek a városi pártbizottság munkájában. * A pártértekezlet a vita után titkos szavazással megválasztotta az új pártbizottságot és a megyei pártértekezlet küldötteit. Ezt követően a pártbizottság megtartotta első ülését, amelyen megválasztotta a végrehajtó bizottságot és a pártbizottság mellett működő munkabizottságok vezetőit és tagjait. A Miskolc városi Pártbizottság első titkára ismét Dudla József lett, titkáraivá újból Kalóczkai Istvánnét, dr. Kovács Lászlót és Tímár Vilmost választották. A pártértekezlet résztvevőinek egy csoportja