Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-02 / 27. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1985. február 2., szombat A közelmúltban vezette be a posta a belföldi forgalomban a szabványcsomag fogalmát és az ehhez kapcsolódó kedvezményes díjtételt. Sokan azonban még nem tudják, hogy tulajdonképpen milyen csomagok minősülnek olcsóbb díjszabású szabványcsomagnak. A posta tájékoztatása szerint szabványcsomagnak tekintenek — az egyébként postán küldhető csomagok méret- és súlyhatárain belül — minden kocka vagy téglatest alakú csomagot, amelyet dobozba, ládába vagy bőröndbe csomagoltak. A szabványcsomagnál tehát egyrészt annak alakja, másrészt a csomagoláshoz használt anyag a meghatározó. A doboz készülhet kartonpapírból, műanyagból vagy akár fémből is. A szabványcsomagként történő díjazást nem befolyásolja, ha a dobozt, a ládát vagy a bőröndöt még külön vászonba vagy papírba is becsomagolják. A szabványcsomagnak azért alacsonyabb a postai díja, mert jobban alkalmas egységrakomány-képzésre, könnyen összerakható és szállítható. Ezenkívül az is előnye, hogy az ilyen küldemény kevésbé sérülékeny. fill mm flIIS I"*" mm'jF —^ i ív n i!^" E37 I r x CSaK V lIOlI! Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiúgyermek. Ügy hívták, hogy Bell. Elhatározta, mihelyt megnő, feltalálja a telefont. Ügy is lett. Mikor eljött az ideje, szülei iskolába íratták, a gyerek meg tanult, csak tanult évekig. Végre befejezte a tanulást. Akkor gondolta, most már, hogy nem kell örökösen kollokviumokra, szigorlatokra és egyéb vizsgálatokra készülnie, hozzáláthat feltalálni. Ez lesz az ő ajándéka az emberek számára. A telefon segítségével felhívhatják majd távolban levő szeretteiket, ezenkívül pedig számtalan ügyes-bajos dolgot is el tudnak intézni, anélkül, hogy anyjukkal előbb hamuba sült pogácsát süttetnének, és batyujukat hátukra véve útra kelnek. Sikerült is Bell úrfi terve — vagyis, akkorra már tekintélyes, ősz halántékú férfiú lett belőle —, feltalálta a telefont. Ám rossz órában foghatott hozzá munkájához, s a fohászból valamelyik olümposzi isten nevét kifelejtette. Így az megátkozta a telefont. Az átok megfogant, de súlya nem volt akkora, hogy az egész világra érvényes legyen. Pontosabban, Aeolosz, a szelek ura, s parancsolója, abban az időben, mikor az átok elhangzott, már napok óta az északnyugati szeleket fúvatta, s azok, belekapaszkodván az átokba, azt az Olümposztól északnyugatra levő országok felé sodorták. Nagyjából a Kárpát-medence felé, így az attól nyugatra levő birodalmak az átok súlyától és következményeitől megmenekedtek. Lett erre még dühösebb a halhatatlan olümposzi isten, kinek száját az átok elhagyta. Ám Aeolosz, a szelek ura és parancsolója csak kacagott, és attól kezdve csak azért is északnyugati irányba fújt. Az emberek kezdetben csodálkozva szemlélték a telefont. Beleszóltak, élvezve, hogy a másik oldalról visz- szabeszélnek (azóta, ha az egyik oldalon valaki szól valamit, már nem örül neki, ha a másik oldal visszabeszélj, máskor muzsika áradt a kagylókból, csöndben, áhítattal hallgatták mindezt a telefontulajdonosok. Az emberek pedig szeretnek örülni. Egyre többen úgy gondolták, szereznek maguknak telefont, míg végre annyian lettek, hogy mindenki csak beszélt, beszélt, de senki nem értette a másik szavát. Igaz, ez még mindig jobb volt, mint ami ezután következett. A telefonok sorra megkukultak, a hangot egyáltalán nem közvetítették, legfeljebb sípoltak, de azt is, csak ha kedvük tartotta. A telefonon így 'fogant az olümposzi átka. Az emberek mégis azt hitték, sikerül kifogniuk a bosz- szúálló istenen. A kezdeti boldog időkre emlékezve, éppen olyan őszintén tudtak örülni a telefonvásárlásnak, mint az átok előtti időkben. De örömük az első telefonálás után elfonnyadt, és töp- pedtté vált, mint karácsony táján, a kamrában fölaggatott szőlőszemek. Mind kevesebb hittel, ám a szükség által szorongatva emelgették a telefonkagylókat, gyámoltalanul tárcsáztak és maguk sem hitték, hogy sikerül kapcsolatot teremteniük, akár csak a szomszédjukkal is. És az átok mind jobban kiteljesedni látszott. A halál nem győzte fenni kaszáját; az infarktus fogait csattogtatva szíveket roppantott, ám a halódókat egy mesével vigasztalták. Arról szólt, egyszer majd megfordul a szél, s ha nem is viszi el fejük fölül a telefonra érvényes átkot, mindenképp sodor belőle a nyugatabbra levő országok felé is. A szél mégsem akart megfordulni. A halni készülők ennek ellenére felemelt fővel távoztak az árnyékvilágból. Számukra soron kívül vonalat biztosított a Magas Telefonközpont: hallhatták a búgó hangot; először, s rendszerint utoljára. Aki még bírta egy kis erővel, az tárcsázhatott is, s ha a hívott fél jelentkezett, bele is szólhatott a beszélőbe. Így aztán, ha boldogan nem is éltek, mindenképp úgy haltak az emberek, bízván benne erősen, elmarad a föltámadás. Vagy ha nem, csak nagysokára lesz. Majd akkor talán, ha eloszlik a telefonról az átok. Csendes Csaba Jeles napok Balázs napja az év jeles évfordulóinak sorában is a kiemelkedőbbek közé sorolható, hiszen e naphoz csakúgy, mint a névadó Szent Balázs püspökhöz és vértanúhoz, számos szokás, hiedelem, legenda fűződik. Az örményországbeli Szebasztéban született Balázs pályája kezdetén orvosi gyakorlatot folytatott. Később, mint buzgó keresztényt 316- ban Liciniusz császár parancsára Agricola helytartó poroszlói elfogták, s vízbe fojtásra ítélték. Ám a legenda szerint Balázs képes volt a vízen járni, ezért elfogói végül is lefejezték. A hagyomány szerint Balázs patrónusa a viaszöntőknek, a szabóknak, a muzsikusok közül a fúvósoknak, a takácsoknak. (Sokszor gerebennel, a kender fésülésére használt eszközzel festették le.) Leginkább azonban az orvosok, a háziállatok és a diákok patrónusát tisztelték benne. Bálint Sándor írja — hivatkozva a LegenSok szülő ilyenkor pánikba esve tördeli kezét a gyerekágynál. Fejvesztetten kotorász a gyógyszeres dobozban, és végül mégsem a pirulák, hanem a telefon után nyúl — orvosért. Viharedzett, sok-sok éjszakát átvirrasztott ügyeletes orvosok a megmondhatói; a lázzal szemben néha még ma is tehetetlenek vagyunk, és a felesleges hívásokkal drága időt rabolunk el a valóban életveszélynek kitett gyerekektől. Érdemes tehát a lázról beszélgetnünk. Partnerünk dr. Sidló László gyermekkörzeti főorvos. — Eltérőek a vélemények ma is, hány foktól szükséges csillapítani a lázt. — Nem véletlen, hiszen régen rettegtek a láztól, amelyről ma már tudjuk, hogy fontos élettani funkciója van. A láz a szervezet egyfajta védekezési reakciója. Különféle kórokozók — vírusok, baktériumok és toxikus anyagok — ellen veszi fel a harcot, és kedvezőtlen feltételeket teremt számukra. Ezért használatosak időnként a lázkeltö terápiák is. Mindettől függetlenül: a lázat csillapítani általában 37,5 fok fölött érdemes, nem várva arra, hogy a hőmérő higanyszála esetleg felkússzon a 39 fok fölé. — Mivel? Mi az, amit fontos otthon tartani láz ellen a házipatikában? — Először is lázmérőt... Bármilyen hihetetlen (és ez sajnos, saját tapasztalat), némelyik családban nincs. Pedig sem a „kézrátétel”, sem az úgynevezett — hál’ istennek, mostanra már eltűntek — lázjelző csíkok nem regisztrálnak pontosan. A magas láznak megtévesztő jele lehet például a végtagok hidegsége. A hőmérőn kívül pedig mindig feltétlenül legyen otthon a vény nélkül kapható gyermek lázcsillapító kúp és oldat (szalicilamid), kalmo-, illetve algo- pyrin, és ezek származékai. — A mivel után a „hogyan”. Hogyan érdemes a legcélszerűbben csillapítania lázat? — Jómagam a kombinált lázcsillapítás híve vagyok. Vagyis gyerekeknél fél kalmo- és fél algopyrin tabletta, mert a kettős lázcsillapítás előnye az, hogy elkerülhetjük e medicinák esetleges káros, másodlagos hatásait. — Például? — Például az amidazophen tabletta túladagolása okozhat görcsöt, izgatottsági állapotot. — Mi a véleménye a klasszikus módszerről, a borogatásról? — A lehető legjobb, és igen magas láznál gyógyszerrel együtt nagyon hatásos. — A borogatásnál is_elté- rőek a vélemények. Van, aki az állott vízre, és újabban sokan a jéghideg csapra esküsznek. — A jéghideg csapot csak hagyjuk a másnapos fejeknek! Az maga is görcsöt okozhat egy láztól felhevült testnek. Ellenben az az ősi, népi terápia a legbeváltabb, amikor lavórnyi hideg vízbe egy evőkanál ecetet teszünk, és nem csuklón, hanem az egész testen borogatunk. És nem „dunsztoljuk” a beteget száraz felső ruhával, hanem a vizeset ötpercenként cseréljük! Van egyébként egy másik eljárás is: a hűtőfürdő. Ilyenkor testhőmérsékletű (tehát 37 fok körüli) vízbe tesszük a beteg gyereket, és ehhez addig eresztjük a hideg vizet, amíg a magas láz le nem esik 38 fok alá. Érdemes 39 —40 fok körüli láznál enyhe nyugtatót is adni (például sevenalettát), mert a szervezet erős izgalmi állapotban van, és ha ez hasmenéssel párosul, ne is kísérletezzünk a kúppal, mert nem szívódik fel. A tablettáktól öklendező gyerekeknél kitűnő módszer a gyógyszer szörpben való feloldása, és persze ne feledkezzünk meg a bőséges, vitamindús folyadékbevitelről sem (de nem szénsavasat!), mert ezzel is pótoljuk a láz okozta átmeneti súlyveszteséget. — Az elmúlt évek alatt mit tapasztalt a szülői magatartásról? Gondolok itt az indokolatlan ügyeleti hívásokra is. — Szülője válogatja... Sokan addig hozzá sem kezdenek a csillapításhoz, amíg az orvos meg nem jelenik. Aztán csodálkoznak, hogy a „doktor úr” a házi gyógyszeres dobozt kéri el, és azt teszi, amit a szülő addig maga is megtehetett volna. Megfigyeltem, hogy a távoli településeken élő, egyszerű emberek sokkal talpraeset- tebbek ilyenkor, mint azok a „belvárosi” anyukák, akik ráadásul meg is jegyzik: „Még egy kis penicillint sem ír fel a doktor úr?” Kérem ■tisztelettel, ez nem az ügyeletes feladata. Ö csak elsősegélyt nyújt, s a további kezelést a gyermek állandó orvosára bízza. Pedig nagyon fontos a cselekvő együttműködés a szülő és orvos között! Fejlett országokban bevált módszer a telefonos konzultáció, amikor a szülő tanácsot kér, és csak akkor jelez vissza, amikor a tevékenysége eredménytelen maradt. Mi sokszor ezt a visszajelzést sem kapjuk meg, és mire kimegyünk, lepisszegnek minket: „Köszönjük szépen, de már nincs semmi baj, alszik a gyerek”. Ez szintén időveszteség .. . — Végül is, a tapasztalatokat összegezve, a szülőkről általában véve jó a véleményem, de akadnak negatív kivételek is. Az indokolatlan türelmetlenség. Vagy” amikor az orvos kimegy a rosszul megadott címre, órákig bolyong, míg megtalálja, és mit lát; a család békésen nézi a beteg gyerek mellett a televíziót tétlenül. — Gyakori a lázgörcs okozta súlyos következmény?, — Ma már nem. Az erre való hajlamot egyébként is kitapasztalja a szülő és az orvos, és ha ezt jelzi, az ügyelet sürgősségi esetnek tekinti a hívást. — Még egy vitatott kérdés. Szabad-e a lázas gyereket levegőre vinni ? — Persze, hogy szabad! A friss levegő még soha nem ártott meg senkinek. De nem sokáig, és mondjuk nem mínusz tíz-húsz fokban. A mostani időjárásnál például inkább szellőztessünk, de azt naponta többször is. Keresztény Gabriella „Az olyan napot, melyhez évszázadok óta állandósult hiedelem, vagy szokás íűződiU, jeles napnak nevezik.” Febrvár 3., Balázs da Aureára —, hogy Balázs megmentette egy özvegynek a fiát, aki halszálkát nyelt le, s már fuldokolt. Egy másik asszonynak egyetlen malacát elragadta a farkas, de Balázs kényszerítette a vadat. a zsákmány visszaadására. Hálából, a már börtönbe került püspöknek élelmet és egy szál gyertyát vitt az\ asszony. Állítólag innen eredt a későbbi Balázs- napi gyertyafelajánlás szokása. Ugyancsak e napon történt régen a — Balázs-ál- dás is, amikor a gyerekek torkát megsimogatták, hogy ne fájjon. Tették ezt abban a hitben, hogy Balázs biztos meggyógyítja őket a torokfájástól. Régen e napon szokás volt az almaszentelés is. Például Zalabaksán a szentelt almával együtt a torokfájós egyént is megfüstölték. Hevesben, Párádon a szentelt alma 'héját tették parázsra, s ennek füstjét lélegezték be az emberek. Így védekeztek a torokfájás ellen. A nap legismertebb szokása a Balázs-járás. Afféle diákünnep volt ez a múltban. Tátrai Zsuzsanna írja; „Ezen a napon az iskolásgyerekek csapatostul járták a falut. Beköszöntek a házakba azzal az indokkal, hogy kisdiákot verbuválnak az iskolába. A köszönés tulajdonképpeni célja azonban az volt, hogy adományt gyűjtsenek tanítójuknak ...” Például ilyesfélét énekeltek, verseltek: Emlékezz házigazda, ma van Balázs napja, Dobd a búdat az ágy alá, mondjad: heje-huja! Lám, minékünk van jókedvünk, semmivel nem törődünk, Tanítónk regulájától éppen ma nem félünk. A Balázs-ének mellett szokás volt az ábécé betűire szerkesztett nóta is. Egy ilyen részlet: Bé, bé, bé, iskolába menjünk bé, szüléink örömére, tanítónknak kedvére, bé, ibé, bé. A látogatás legvégén a gyűjtés, pontosabban az adomány fejében rigmust mondtak a diákok, azzal a céllal, hogy a torokgyík, a diftéria ne szedjen áldozatot a kisgyerekek közül: Kérjük ajándékát, Nyújtsa szent áldását Mindnyájunkról távoztassa Torkunknak fájását. A Szent Balázs torokfájást Melyre nincs jobb haszon, Csak adjon az asszony Nyers szalonnát, egy kis kolbászt Hogy gyakran nyelhessünk. (hajdú i.) „Kellékek"... ... keresztrejtvényfejtéshez.
