Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-02 / 27. szám

Hogyan fejlődött az el­múlt években Kazincbarci­ka? — erről kérdeztük Ta­kács Istvánt, a városi ta­nács elnökét. — A közelgő pártértekez­let és az idén tavasszal tartandó tanácstagi, ország- gyűlési választások előtt mi is elkészítjük számve­tésünket — mondotta. — Az utóbbi években úgy érezzük, tovább erősödött a tanácsi szervek népkép­viseleti, önkormányzati jel­lege. Szakigazgatási szer­veink a bürokratizmus felszámolására, a lakosság ügyeinek, panaszainak gyors, lelkiismeretes inté­zésére törekedtek. Mind­ezek mellett a jövőben jobb munkaszervezéssel ja­vítanunk kell a szakigazga­tási szervek közötti kapcso­latot. A tanácsi dolgozók munkáját nehezíti, hogy „kinőttük” a Fő téri épüle­tet; jó néhány hivatalunk a város különböző helyein elszórva, kedvezőtlen kö­rülmények között dolgo­zik. — A lakosság életkörül­ménye, életszínvonala diffe­renciáltan alakult. A sze­rényebb fejlesztési lehetősé­gek ellenére eredményein­ket alapvetően sikerült megőrizni, s egyes terüle­teken, például a lakásellá­tásban jelentősen javítani. Tavaly több mint félmilli- árd forinttal gazdálkodtunk, s ez a tekintélyes összeg elegendő volt intézménye­ink működtetésére és fej­lesztési céljaink megvalósí­tására. Az elmúlt évben több mint 400 lakás épült a városban. Ez azt is jelen­ti, hogy egy lakásigénylő három éven belül lakáshoz juthat Barcikán. Tavaly egy 32 lakásos garzonházat is átadtunk a fiataloknak. — Javult a kereskedelem áruellátása, bővült az üz­lethálózat. A kertvárosban felépült egy szolgáltató­ház, amelyben posta, Pa­tyolat, cipőjavító és étel­bár emeli a szolgáltatások színvonalát. Ugyancsak a kertvárosban adtunk át egy száz férőhelyes óvodát, amelyben tornaszoba is van. Igaz, az áruellátás a város peremrészein és von­záskörzetében, a kisebb köz­ségekben nem megfelelő. Az elmúlt évben nőtt a magánkereskedők és a kis­iparosok száma, s az új üzemeltetési formák elter­jedésével rugalmasabbak a kereskedők, de növekedett a fogyasztói érdekek meg­sértésének száma is. — Arányosan, harmoni­kusan alakult a település- fejlesztés. Az 1982-ben ka­pott megtisztelő Hild-érem további jó munkára ösz­tönözi nemcsak a tanácsi szerveket, hanem a váro­sukat szerető, lakóhelyü­kért áldozatra, társadalmi munkára kész kazincbarci­kaiakat is. A városban 120 ezer négyzetméter park van, amely az elmúlt év­ben kétezer négyzetméter­rel növekedett. Folytattuk a Mini-Vadon építését, a vegyipari szakközépiskolá­ban is elkészült egy hadi- technikai park. A kazinc­barcikai vállalatok, intéz­mények, az itt élők össze­fogása szép, s hasznos ha­gyomány a városban. — A városfejlesztési ter­veinknek megfelelően, .újabb építési terület előké­szítését kezdtük meg a kertvárosi részen. Itt a he­tedik ötéves tervben újabb 250—260 lakást építünk fel. Elkezdtük egy középfokú oktatási intézmény építé­sét, 1986-ra elkészül egy szakmunkásképző és a 12 tantermes általános iskola is. Az idén átadtunk egy új ABC-áruházat és egy mű­szaki boltot. Tovább bő­vítjük a közműhálózatot, a távfűtést, a gázvezetéket. Az idén valamivel szeré­nyebb összeg, mintegy 160 millió forint van fejlesz­tésre. Ezért is számítunk továbbra is a vállalatok közreműködésére, a széles körű társadalmi összefo­gásra. Természetesen ismét megpályáztuk a Tiszta, vi­rágos város címet, meghir­dettük az Egy újszülött — egy fa akciót, segítséget adunk, hogy minél több virágos erkély legyen a városban. Tovább szorgal­mazzuk az eddig is sike­res környezetvédő akció­kat; környezetismereti, kör­nyezetvédő vetélkedőt hir­detünk az iskolákban. — A vállalatoknak, in­tézményeknek az idén is elküldtük az 1985. évi tár­sadalmi munkaakciók ter­vét. Bízunk benne, hogy a XIII. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére az idén is szép eredmé­nyeket hoz a barcikai dol­gozók társadalmi munkája. A pártszervezetek tennivalói A városi pártbizottság az elmúlt héten tárgyalta a vállalatok és szövetkezetek elmúlt évi gazdálkodását. A mérlegkészítés egyik leg­fontosabb szempontja az volt, hogy a pártszerveze­tek, a kommunisták, a po­litikai munka eszközeivel hogyan segítették a felada­tok végrehajtását. A város vállalatainál, a termelés, gazdálkodás fontosabb mu­tatói összességében kedve­zőek. A vállalatok többsé­gében — elsősorban a BVK-ban — jelentős de­vizabevételt hozva, növe­kedett az export. Jó ered­mények születtek az anyag- és energiatakarékosságban; ebben többek között pél­dát mutatott a Könnyűbe- tongyár és a Volán. A ter­melési érték jelentős növe­kedését változatlan létszám mellett sikerült megvalósí­tani. Igaz, jó néhány szak­mában munkaerőhiány van. Kedvezően alakultak a bérek. A város üzemei­ben a megújulását kereső munkaverseny-mozgalom kiszélesedett, a közelgő pártkongresszus és felsza­badulási évfordulónk tisz­teletére. Csak néhány meg­állapítást emeltünk ki a pártbizottság értékeléséből, amely az eredményeket elismerve, a megoldandó feladatokat és a kommu­nisták tennivalóit is meg­fogalmazta. Így a pártszer­vezetek gazdaságpolitikai munkájának középpontjá­ban továbbra is a haté­konyságot elősegítő törek­vések állnak. A bnriözgonl A Fő tér melletti „régi" bevásárlóközpont a barcikaiak kedvelt beszerzőhelye, de az elmúlt években néhány új szolgáltatóház és ABC is segiti az igények kielégítését. Dr. Balogh Ernő, a Ka­zincbarcikai városi Kórház és Rendelőintézet igazgató főorvosa, ott jártunkkor ép­pen az igazgató tanács ülé­sén vett részt. Az intéz­mény etikai helyzetét tár­gyalták meg. — Etikai helyzetünk össz­egészében jó, de néhány negatív jelenség fi­gyelmeztető számunkra — mondotta. — Néhány szak­területen kevés az orvos, például fogorvos, néhány osztályunkon — így a bel­gyógyászaton — nagy a zsú­foltság. Mindezek az objek­tív nehézségek hátrányo­san érintik a munkamo­rált, a gyógyítómunkát. fenntartási költségek emel­kedése, a nehézségek elle­nére is tudjuk az elért szintet tartani. Pedig a gyógyítómunkában nagyon nehéz, szinte lehetetlen ta­karékoskodni. Kazincbarci­ka nehéz, de szép terület egy orvos számára. A fia­talok városa, ez ma is igaz, hiszen napjainkban a hat­vanas évek elején született nők gyermekeit segítjük a világra. Igaz, hogy tavaly kevesebb gyermek született a városban, mint 1961-ben; de az is igaz, hogy a cse­csemőhalandóság messze az országos átlag alatt van; tíz év átlagában, 10 ezre­lék alatt. Az egészségügyi Négyszázhatvan ágyas kór­házunk 1969-ben épült, a műszerezettségen is van mit javítani. Az árak és a ellátás színvonala, az élet­mód minősége és sok más tényező is közrejátszik eb­ben. A városi kórház központi sterilizálója a legmagasabb hi giéniai követelményeknek is megfelel. Képünkön Kazai Já nosné GST-21-es gázstabilizátor készülék mellett, amely lyel a hőre érzékeny eszközöket sterilizálják. lieM# 11 A Borsodi Vegyi Kombinát. tossággal kövesse nyomon Kazincbarcika —és bármely más település — születésének, éle­tének valamennyi megnyilvánulását, de bízunk benne, hogy Kazincbarcika felnőtté válásának főbb mozzanatairól, és sokszor apró rezdülé­seiről hűen tudósított lapunk. Hálás téma volt mindig az újságíró számára a város, sokféle jelzőt ragasztva neve mellé: ipari város, az energiatermelés, a bányászat, a vegyészet je­lentős bázisa, a gyermekek, a fiatalok városa, iskolaváros, találkozók, fesztiválok, tanácskozá­sok városa, virágos város, a szobrok és par­kok városa, Hild-érmes város. S mindez, a né­ha előforduló újságírói túlzásoktól mentesen: igaz. Tehát nem most fedezzük fel sokadszorra Kazincbarcikát, de a tárgyilagosság megköve­teli, hogy ismét hangsúlyozzuk: a város éle­tében a Borsodi Hőerőmű, a Bükkaljai Bánya­üzem, a Szénosztályozó, a Könnyűbetongyár, a Bányagépjavitó, az Észak-magyarországi Re­gionális Vízmű, a Volán, a Fűrészüzem, a Bányászati Aknamélyítő, a Kézműipari Válla­lat, az ÉMÁSZ, a Kenyérgyár, a Habselyem és Kötöttárugyár mellett meghatározó szerepe van a Borsodi Vegyi Kombinátnak. Vagy aho­gyan a városalapítók és első krónikásaik egyi­ke leírta, de azóta is mindenki nevezi: a bévé- kának. A mai Kazincbarcikát sem leírni, sem meg­érteni nem lehet az elmúlt évtized ap­rólékos ismerete nélkül. A lakóknak a város olyan, mint a fiatal házasoknak az el­sőszülött fiú. Számon tartják minden napját, nem években, de hónapokban mérik az ide­jét: minden nap a naptárban valami évfor­duló: az első szó, oz első mondat, az első felállás, az első lépés, az első fog, az első betegség, az első öröm, az első könny. Egy évtized az új város lakóinak tudatában annyi, mint egy év a szülőkében. Mindenre emlékez­nek és minden fontos: az első bokrétaünnep, az első kész ház, az első csörgő vízcsap, az első utcai lámpa, az első bolt, az első asz­falt, az első iskola, az első tavasz, az első csőrepedés.” Boldizsár Iván, „Egy város serdülőkora" cí­mű 1960-ban készült írásából idéztük a fenti sorokat. Az író megyénk első szocialista váro­sának első krónikásai közé tartozott; s a vá­rossá nyilvánítás éve (1954) után az akkori Irodalrhi Újság 1955. október 11-i számában is írt az épülő városról. De sorolhatnánk rangos írók és újságírók sokaságát, akik a kezdetektől fogva napjainkig végigkísérték Kazincbarcika születését, iíjúvá serdülését, az érett férfikor napjainkban tartó szakaszáig. Nem várható el, hogy az országos, vagy akár a megyei sajtó valamiféle történetírói pon- A város címere. dezvényei egyre kedvelteb­„Itt vagyunk a híres, ne­vezetes Kazincbarcika vá­rosban, annak is egyik leg­régibb, gondolom kétéves házában, annak is a föld­szintjén, a könyvtárban. Látogatásunkról nem érte­sítettük előre a könyvtá­rost, s ennélfogva, amikor beléptünk, e szavakkal fo­gadott: »Be akar iratkoz­ni?« (Ember Mária írása az Irodalmi Újság 1955. jú­nius 16-i számában.) Minket sem vártak az Egressy Béni Művelődési Központ könyvtárában, így enyhén megrovó pillantá­sokat kaptunk, amikor az egyik teremben tízegyné­hány kazincbarcikai gim­nazista könyvtári óráját zavartuk meg. Landenber- ger Istvánná tartott fakul­tatív órát azoknak a di­ákoknak, akik nemcsak ol­vasni szeretnek, hanem le­het, hogy később élethiva­tásul választják a könyv­tárosi pályát. Napjainkban az Egressy Béni Művelődési Központ és Könyvtár lassan kicsi­nek bizonyul, pedig a gon­dokat enyhíti, hogy a vá­ros peremrészein négy mű­velődési ház is vonzza az érdeklődőket. Az Egressy- ben a felnőtt kölcsönzők­nek több mint 3430, a gyer­mekrészlegnek pedig több mint 3000 beiratkozott c, vasója van. Barta lstv4 a művelődési központ I' lyettes vezetője elmond) az év elején ők is a m* leg- és a tervkészítés ) gyében dolgoznak, de tfj mészetesen így is változó programot nyújtanak. S<1 féle program között leli válogatni, például az úr. nevezett nyitott ház akciók rövid idő alat^ meghódí­tották a fiatalokat. A könyvtár százötvenezres könyvállománya, folyóirat­gyűjteménye, lemeztára az egyénileg művelődni vágyó­kat elégíti ki, a különböző szakkörök pedig a speciá­lis érdeklődést segítik. A városi kiállítóterem ren­bek. Könnyű- és komolyzenei programok, hangversenyek, színházi előadások, nyelv- tanfolyamok és többféle, közhasznúnak nevezett, szabó-varró, hímző stb. tanfolyam, gyermekek jál- szóháza, amatőr művészeti csoportok — ebből 12 van — várják az érdeklődőket. A közeljövőben a televízió basic-tanfolyamához kapcsolódva, számítógépes, vizsgára felkészítő tanfo­lyamot indítanak. A tévé tanfolyamának anyagát képmagnóra rögzítik, ennek alapján heti egy alkalom­mal oktató foglalkozást tartanak, és ezen túl he­tente egyszer gyakorlási lehetőséget is biztosítanak. „Könyv-tár, könyvek tá­ra: az ember nagyot, ki­terjedtet képzel hozzá, ki­vált, ha városi könyvtárról van szó. Kazincbarcika könyvtára 1955-ben elfér égy kis lakószobában” — ismét a harminc évvel ez­előtti riportból idéztünk. Ma már a könyvtár és a könyvtárak kicsinek bizo­nyulnak. A város ifjúvá serdült, s napjainkban érett felnőttkorba lépett. .. . . . , .. ...... „a 1* a művelődési központ fonotéka Ny,salovcs Zsolt népművelő e L SIolgá|,atásai: a kiválasztott berendezesenek. Egyre nepsze% ukQt kaieutlára és magnÓ5ia|agra komolyzenei müveket, vagy i* * díjmentesen átmásolják.

Next

/
Thumbnails
Contents