Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-02 / 27. szám

A Borsodi Vegyi Kombinát. A mai Kazincbarcikát sem leírni, sem meg­érteni nem lehet az elmúlt évtized ap­rólékos ismerete nélkül. A lakóknak a város olyan, mint a fiatal házasoknak az el­sőszülött liú. Számon tartják minden napját, nem években, de hónapokban mérik az ide­jét: minden nap a naptárban valami évfor­duló: az első szó, az első mondat, az első felállás, az első lépés, az első fog, az első betegség, az első öröm, az első könny. Egy évtized az új város lakóinak tudatában annyi, mint egy év a szülőkében. Mindenre emlékez­nek és minden fontos: az első bokrétaünnep, az első kész ház, az első csörgő vízcsap, az első utcai lámpa, az első bolt, az első asz­falt, az első iskola, az első tavasz, az első csőrepedés." Boldizsár Iván, ,,Egy város serdülőkora" cí­mű 1960-ban készült írásából idéztük a fenti sorokat. Az író megyénk első szocialista váro­sának első krónikásai közé tartozott; s a vá­rossá nyilvánítás éve (1954) után az akkori Irodalrhi Újság 1955. október 11-i számában is irt az épülő városról. De sorolhatnánk rangos írók és újságírók sokaságát, akik a kezdetektől fogva napjainkig végigkísérték Kazincbarcika születését, ifjúvá serdülését, az érett férfikor napjainkban tartó szakaszáig. Nem várható el, hogy az országos, vagy akár a megyei sajtó valamiféle történetírói pon­tossággal kövesse nyomon Kazincbarcika —és bármely más település — születésének, éle­tének valamennyi megnyilvánulását, de bízunk benne, hogy Kazincbarcika felnőtté válásának főbb mozzanatairól, és sokszor apró rezdülé­seiről hűen tudósított lapunk. Hálás téma volt mindig az újságíró számára a város, sokféle jelzőt ragasztva neve mellé: ipari város, az energiatermelés, a bányászat, a vegyészet je­lentős bázisa, a gyermekek, a fiatalok városa, iskolaváros, találkozók, fesztiválok, tanácskozá­sok városa, virágos város, a szobrok és par­kok városa, Hild-érmes város. S mindez, a né­ha előforduló újságírói túlzásoktól mentesen: igaz. Tehát nem most fedezzük fel sokadszorra Kazincbarcikát, de a tárgyilagosság megköve­teli, hogy ismét hangsúlyozzuk: a város éle­tében a Borsodi Hőerőmű, a Bükkaljai Bánya­üzem, a Szénosztályozó, a Könnyübetongyár, a Bányagépjavitó, az Észak-magyarországi Re­gionális Vízmű, a Volán, a Fűrészüzem, a Bányászati Aknamélyítő, a Kézműipari Válla­lat, az ÉMÁSZ, a Kenyérgyár, a Habselyem és Kötöttárugyár mellett meghatározó szerepe van a Borsodi Vegyi Kombinátnak. Vagy aho­gyan a városalapítók és első krónikásaik egyi­ke leírta, de azóta is mindenki nevezi: a bévé- kának. ezer olvasó a „Itt vagyunk a hites, ne­vezetes Kazincbarcika va­lósban, annak is egyik leg­régibb, gondolom kétéves házában, annak is a föld­szintjén, a könyvtárban. Látogatásunkról nem érte­sítettük előre a könyvtá­rost, s ennélfogva, amikor beléptünk, e szavakkal fo­gadott: »Be akar iratkoz­ni?« (Ember Mária írása az Irodalmi Újság 1955. jú­nius 16-i számában.) Minket sem vártak az Egressy Béni Művelődési Központ könyvtárában, így enyhén megrovó pillantá­sokat kaptunk, amikor az egyik teremben tízegyné­hány kazincbarcikai gim­nazista könyvtári óráját zavartuk meg. Landenber- ger Istvánná tartott fakul­tatív órát azoknak a di­ákoknak, akik nemcsak ol­vasni szeretnek, hanem le­het, hogy később élethiva­tásul választják a könyv­tárosi pályát. Napjainkban az Egressy Béni Művelődési Központ és Könyvtár lassan kicsi­nek bizonyul, pedig a gon­dokat enyhíti, hogy a vá­ros peremrészein négy mű­velődési ház is vonzza az érdeklődőket. Az Egressy- ben a felnőtt kölcsönzők­nek több mint 3430, a gyer­mekrészlegnek pedig több mint 3000 beiratkozott ? vasója van. Barta IstvO a művelődési központ l’j lyettes vezetője elmond!) az év elején ők is a mc1 leg- és a tervkészítés 4 gyében dolgoznak, de t*j mészetesen így is változa1 programot nyújtanak. féle program között lel' válogatni, például az úí nevezett nyitott ház akciók rövid idő alat^ meghódí­tották a fiatalokat. A könyvtár százötvenezres könyvállománya, folyóirat- gyűjteménye, lemeztára az egyénileg művelődni vágyó­kat elégíti ki, a különböző szakkörök pedig a speciá­lis érdeklődést segítik. A városi kiállítóterem ren­Nyisalovics Zsolt népművelő eSl16 a művelődési központ fonotéka berendezésének. Egyre népszcíít,n9tár szolgáltatásai: a kiválasztott komolyzenei müveket, vagy irtásokat kazettára és magnószalagra díjmentesen átmásolják. dezvényei egyre kedvelteb­bek. Könnyű- és komolyzenei programok, hangversenyek, színházi előadások, nyelv- tanfolyamok és többféle, közhasznúnak nevezett, szabó-varró, hímző stb. tanfolyam, gyermekek ját­szóháza, amatőr művészeti csoportok — ebből 12 van — várják az érdeklődőket. A közeljövőben a televízió basic-tanfolyamához kapcsolódva, számítógépes, vizsgára felkészítő tanfo­lyamot indítanak. A tévé tanfolyamának anyagát képmagnóra rögzítik, ennek alapján heti egy alkalom­mal oktató foglalkozást tartanak, és ezen túl he­tente egyszer gyakorlási lehetőséget is biztosítanak. „Könyv-tár, könyvek tá­ra: az ember nagyot, ki­terjedtet képzel hozzá, ki­vált, ha városi könyvtárról van szó. Kazincbarcika könyvtára 1955-ben elfér égy kis lakószobában” — ismét a harminc évvel ez­előtti riportból idéztünk. Ma már a könyvtár és a könyvtárak kicsinek bizo­nyulnak. A város ifjúvá serdült, s napjainkban érett felnőttkorba lépett. A BVK és a város A közös érdekek alapján 1950. Az országos hely­kijelölő bizottság elhatároz­za, hogy ezen a területen nagy ipari kooperáció és új város épüljön. 1955. Megindul a ter­melés a BVK-ban. A gyár folyamatosan bő­vült: 1969-ben a PVC—I., 1971-ben a PVC—II., majd 1979-ben felavatták a 11,3 milliárd forint értékű PVC —III. gyáregységet. A kombinátnak, napjainkban hétezer dolgozója van. A város nevével a BVK az idők folyamán elvá­laszthatatlanul összeforrt és együtt vált ismertté itthon és külföldön. A város szü­letése egybeesik a vállala­téval, még akkor is, ha a jubileumi évek számát te­kintve a BVK előbbre tart. A kombinát dolgozóinak kétharmada a város lakó­ja, a város életük körül­ményeinek jelentős megha­tározója, tehát a közös ér­dekek alapján a BVK szív­ügyének tartja a város tá­mogatását az élet minden területén. Ez sokféle mó­don megnyilvánul, s ha csak a legfontosabbat néz­zük, akkor a VI. ötéves tervben a vállalat 20 mil­lió forinttal járult hozzá a város gyermekintézményei­nek létrehozásához, az építési telkek előkészítésé­hez. A meglevő intézmé­nyek működését évi két és fél millió forinttal segíti a BVK, s gyakorlatilag feiTn- tartja az Egressy Béni Mű­velődési Központot és a Vegyész Sportkombinálot. Mindehhez viszont az kell, hogy a kombinát eredmé­nyesen gazdálkodjon. A Borsodi Vegyi Kombi­nát elmúlt évi munkájáról és idei terveiről dr. Tolnai Lajos vezérigazgatót kér­deztük: — Vállalatunk az elmúlt évben növelte gazdálkodá­sának hatékonyságát, tő­kés exportját; csökkentet­te az energia felhasználá­sát, rugalmasabban alkal­mazkodott a világpiaci kö­vetelményekhez. Az is igaz, hogy az elmúlt év nem mindenben alakult az elképzeléseink szerint, sze­rencsére, a számunkra kedvezőtlen változások ki­sebb mértékűek voltak, mint a kedvezőek. Tavaly úgy kezdtük az évet, hogy termékeink mindegyike ke­lendő lesz, de később vál­tozott a piac, például kar- bamid-értékesítésünk ked­vezően alakult, de a pvc kereslete és az ára is visz- szaesett. Végső soron ered­ményes évet zártunk. — Milyen ágazatokban, termék gyártásában értek cl kiemelkedő eredménye­ket? — Dinamikusan fejlődött műanyagfeldolgozásunk: 1984-ben az 1,8 milliárd fo­rintot meghaladó termelési érték 320 millió forinttal több, mint az 1983. évi. Termelési rekordot döntöt­tek az ammónia- és a kar- bamidüzemek, s 6000 ton­na terven felüli műtrágya gyártásával segítettük csúcsidőben a mezőgazda­ságot. — Hogyan alakult a fej­lesztési, beruházási tevé­kenység? — Új gyártósorokat he­lyeztünk üzembe, új gépe­ket vásároltunk a mű- anyagfeldolgozáshoz, s el­kezdtük, illetve befejeztük néhány beruházás előkészí­tését. Így többek között megkezdtük az ongroflok vízkezelő szer kísérleti gyártását, megkezdődött a régi elektrolízis-üzem kor­szerűsítése, valamint a kar­donit nevű új műtrágya gyártása. — A kormány Gazdasági Bizottságának mi volt a véleménye a kombinát munkájáról és jövőbeni el­képzeléseiről? — Nagyra értékelték erő­feszítéseinket, amelyek a világgazdasági recesszió és az energia-árrobbanás kö­vetkezményeinek a leküz­dését célozzák, hiszen ne­héz körülmények között növeltük termelésünket és nyereségünket. Elsősorban a devizamérleg javítása céljából a jövőben néhány olyan fejlesztést valósítunk meg, amelyek népgazdasági jelentőségűek, ezek közül kettőnek a finanszírozásá­ban a Világbank is részt vesz. — Az új gazdasági sza­bályozókra is figyelve, mit terveznek ■ 1985-ben? — Az új szabályozók egyrészt kötelezettségeket, másrészt lehetőséget nyúj­tanak számunkra is. Min­denképpen kiemelten kezel­jük azokat a területeket, amelyeket a szabályozó- rendszer is felértékelt. Ilyen például a munkabér, de meg kell tanulnunk az összevont alappal gazdál­kodni, és meg kell keres­nünk az importkeret nél­küli gazdálkodás eredmé­nyes formáit. Az idei ter­veinket az új helyzethez igazodva készítettük el. A szigorúbb követelmények ellenére is szeretnénk szo­ciálpolitikai elképzelésein­ket, valamint a tervezett mintegy 7 százalékos bér- fejlesztésünket megvalósí­tani. Múlt évi lendületün­ket fokozva, javítani akar­juk eredményeinket. Lakótelep Ujkazincon A fiatal város viszonylag régi lakásainak felújítása mel­lett folyamatos az új lakások építése. Felvételünk az Új- kazinc lakótelep építkezését mutatja, ahol mintegy 1800 lakás építését kezdték el. Új lakások a Lenin úton Az Irinyi János Vegyipa­ri Szakközépiskolában Ki­rály Bálint igazgató kalau­zolt. A teljesség igénye nél­kül sorolta az intézmény jellemző adatait: a jogelő­dökkel együtt több mint há­rom évtizedes múltra visz- szatekintö iskolának jelen­leg mintegy 420 tanulója van. Általános vegyészeket és vegyipari gépészeket ké­peznek, az 1985—86-os tan­évben megkezdik a víz- és szennyvíztechnológiai szak­emberek képzését is. Eddig is jelentős részük volt a tanfolyamrendszerű oktatás­ban. az új tanévben náluk is ismét beindul nappali ta­gozaton a technikusképzés. Az iskola tanműhelyében ottjártunkkor a tanulók EAN kisesztergagépeken gya­korolták a forgácsolás alapjait. Az igazgatói irodá­ban Commodore 64 típusú számítógépek vártak kicso­magolásra. Nyolc gépet kap­tak, s az igazgató elégedett: a főiskola után nekik van a legnagyobb számítógépes gépparkjuk az oktatási in­tézmények között. A vegyész szakközépnek 13 ezer köte­tes könyvtára van, s az is­kola felvonós sípályával is rendelkezik. Társadalmi munkában és társadalmi ösz- szefogással, a helyi üzemek jelentős segítségével építet­ték. • Természetesen jó kap­csolatban vannak a BVK- val, más üzemekkel, felső­oktatási intézményekkel. Az iskola minden negyedik ta­nulóját felveszik egyetemre, vagy főiskolára. Katonai pá­lyára irányító munkájuk és kitűnően működő iskolai MHSZ-tevékenységük ered­ménye, hogy minden évben 5—6 végzett hallgató kerül tiszti iskolára. „Inkább szeretnék látni virágzó kerteket A sár és por helyén.” A Széchenyi István írta sorokat egy oklevélen ol­vastuk, amelyet a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak titkársága adományo­zott a szakközépiskolának 1984-ben. A Széchenyi Ist­ván emlékplakettet és ok­levelet a környezetvédelem, a környezetalakítás társa­dalmi támogatásában kifej­tett jó munkájuk elismeré­seként kapták, elsőként a megye oktatási intézményei között. Környezetvédő és nevelő tevékenységük példa­mutató. Az eddigi eredmé­nyeket elismerő kitüntetés további jó munkára kötele­zi őket.' A város és környéke fel­nőtt társadalma megkülön­böztetett figyelemmel kíséri az oktatási intézményekben folyó munkát. A város és a térség vállalati, szocialista brigádjai sokféle módon se­gítik az iskolákat, ahol gyer­mekeik tanulnak, vagy ta­nulni fognak. A város is­kolái —, köztük a vegyipa­ri szakközép — méltó erre a segítségre. A Lenin úton nemrégiben készült el egy 32 OTP-lakásos épület, amelyben a takarékszövetkezet mellett helyet ka- Az összeállítást irta: Petra József pott a városgazdálkodási, a beruházási és a távhöszol­gáltató vállalat. Fotózta: Fojtán László

Next

/
Thumbnails
Contents