Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-19 / 41. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. február 19., kedd A képernyő előtt A béke hetedik napja Az ország nyugati felében még ádáz harcok folytak, amikor Budapest negyvenkilenc napos, rendkívül sok áldozatot kívánó ostrom után felszabadult. Február 13-án fejeződött be Budapest teljes felszabadítása, ekkor lett szabaddá a budai rész is, ugyanakkor Pest már csaknem egy hónapja szabad volt. A budai kerületekben, a Várban még rettentő harcok folytak, még emberek ezrei estek áldozatul, még kommunistákat és ellenállókat végeztek ki, amikor a pesti kerületekben lassan megindult az élet, előbújtak a pincékből az emberek, már szervezték a Fradi ificsapatát, és a mai Uránia moziban, az egykori német érdekeltségű UFA-ban szovjet filmet vetítettek katonai teherautóról aggregátorral szolgáltatott árammal. Pest élni kezdett. Ezt idézte meg a csütörtökön, február 14-én este sugárzott tévéfilm, A béke hetedik napja, amelyet Mezei András és Havas Péter írt és az utóbbi rendezett. Nem volt hibátlan mű, de mindenképpen nemes szándékú, igen sok jó részlettel gazdag és egészében értékesnek nyilvánítható tévéfilm, mert nemcsak szándékolt, hanem meg is tett valamit: emlékeztetett a felszabadulásra, ráadásul igen sajátos megközelítéssel. Napjainkban szinte már nem divat a mindennapi művészetben a felszabadulás eseményeit idézni. Amikor ezt a tévéfilmet először láttam az elmúlt év júniusában a veszprémi tévétalálkozón, vagy két és félszáz fiatal társaságában, az első képsoroknál félreérthetetlen, elutasító, vagy legalábbis ahhoz hasonló neszek uralták a termet. Ugyanis ezek az első képsorok az. öreg pesti bérházak felszabadításának mozzanatait idézték. Azt, amikor a szovjet katonák lakásról lakásra derítették fel a terepet, és szóltak be: „Nyemci nyet?” Ezt a jelenetsort korábbi müvek szinte közhellyé silány itották. Mégis kellett ide, mégis helyénvaló volt itt, mert jelezni kellett a történés idejét, érzékeltetni kellett, hogy a film cselekménye a felszabadulást követő napokban a főszereplő fiú békés életének hetedik napján történik. Elismerés jár a film alkotóinak, mert a felszabadulás 40. évfordulójára készülve nem riadtak vissza a giccses- nek minősített, illetve giccsé silányitott, de igaz mozzanatok bemutatásától sem. A kenyeret nyújtó szovjet katona alakja, amely ebben a filmben felbukkan, az évtizedek során a rossz ábrázolások miatt valóban közhelyessé, giccsé devalválódott. Itt mégis elhittem, hogy amikor a tizenhat éves fiú élelmet szerezni indul, a szovjet katonák, akik autójukra felveszik, de beszélni nem tudnak vele, kenyeret nyújtanak felé, mert ez a mozdulat szavak nélkül is beszédes. Örömmel fogadtam ezt a filmet, mert olyan eseményt idézett meg, amely a társadalom nagyobbik hányada számára ma már csak távoli történelem, az írónak, Mezei Andrásnak és nagyon sok kortársának megélt történelem. (Talán magánügynek tűnik, de jól ismerem Mezei Andrást, s a véletlen folytán, nem is egyszer töltöttem vele együtt szabadságomat üdülőben. Amikor most a filmbeli tizenhat éves fiút láttam futballozni, eszembe jutott a lobogó fehér üstökű Mezei, aki pontosan ugyanúgy nem tud magának parancsolni, és beáll a futballozok közé a strandon, vagy az üdülő kertjében, ha labdát lát, mint filmbeli alteregója.) Persze, el lehet azon töprengeni, vajon lehet-e a fel- szabadulást éppen egy suhanc férfivá válásával, egy utcalánnyal történt első találkozás bemutatásával érzékeltetni. A filmbeli fiú néhány napja szabadult a fenyegetettségtől, az életveszélytől. Aztán nagyon rövid idő alatt nagyon sok mindenen ment keresztül. Ruhát cserélt élelemre, feketézőkkel, szélhámosokkal találkozott, sokféle embert ismert meg,v és találkozott a nagybetűs Nővel — még ha az egyszerű külvárosi huszadrangú utcalány is volt —. és nemcsak szabaddá, férfivá is lett. Bár látszólag sok öröme nem volt benne. Ez a fiú így élte meg a maga békés életének hetedik napját, de az ő napjaiban nemcsak Budapest, hanem egy egész ország békéjének első napjai tükröződtek. A bérházban a liszt érkezésének hírére mindenki megmozdult. A falun élő embereknek egészen furcsa elképzeléseik vannak Pestről. Városkörnyéki plébános üldözött gyerekeket bújtat. Hazatérő deportált temetni hozza haza a RIF szappant, az útitárs hitetlenkedik — „olyan nincs, hogy emberekből szappant főzzenek.'..” — és a többi, mind a fel- szabadulást közvetlenül követő időszak jellegzetes vonása. Havas Péter és Mezei András, ha kicsit halmozta is ezeket a vonásokat, úgy idézte meg a kort, hogy a kortárs elgondolkodva bólinthat a képernyő előtt: igen, ez így volt. A fiatalabb néző pedig, ha rossz ábrázolásokon látott felszabadulás-képei ízlését, igényét másképpen is formálták, e filmből igazabb képet nyerhet. S amikor Budapest felszabadulása után április 4-re készülünk, a felszabadulásról igazul szólni magasan értékelendő művészi vállalkozás. ■ Benedek Miklós Erdei filmsztárok Minden készen állt a filmfelvételre. De a főszereplő elordította magát, s elfutott, tönkretéve a felvételt. A hiúz megelégelte az erős fényt és a zajongó embereket. A Szovjetuniónak talán egyetlen filmstúdiójában sem adódnak olyan problémák, mint ezen a telepen, ahol a filmekben szereplő állatok élnek. Moszkvától alig több mint 100 kilométerre keletre található ez a stúdió, ahol a főszerepeket medvék és farkasok, sasok, fülesbaglyok és egyéib áxllatok játsszák. A telep (CKMlknem 40 éve áll fenni, ík ®z idő alatt több s/.áz filmet forgattak itt. „Vamuik érdemes művé- szeiink” — mondta a telep főidomárja, Anatolij Zsadan. — A mosómedvére hasonlító kutya, Szilva például több mint 50 filmben játszott. Fiiin Fiiját, a bagolyt ismeri valamennyi szovjet tévénéző, ő nyitja a népszerű „Mit? Hol? Mikor?” tévéadást. Sok filmben szerepelt egyik veteránunk, Maral Malcsik, a szarvas. Lánya mellesleg most a párizsi állatkertben él. Anatolij Zsadan 1950 óta dolgozik itt, elmondhatjuk, hogy a világ sok országának filmeseit ismeri, hiszen itt forgatott Magyarország, Bulgária, az NDK, India, Japán. az Egyesült Államok több rendezője. Országról országra Részlet a 4000 kötetet bemutató kiállításról 1984. július 18-án Varsóban nyílt meg elsőként ‘hat európai szocialista ország — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió — közös könyvkiállítása a hitleri fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója alkalmából. A könyvek országról országra vándorolnak az egyes országok felszabadulásának időpontjában. A könyvek mielőtt Budapestre, a Néprajzi Múzeumba érkeztek volna. Szófiában jártak, a bolgár főváros lakosai nézhették meg őket és emlékezhettek. Magyar- országon a főváros felszabadulásának napján, február 13-án. Drecin József művelődési minisztériumi államtitkár nyitotta meg a kiállítást Budapest szívében, a Néprajzi Múzeumban. Az érdeklődök február 22-éig tekinthetik meg. A vándorkiállítás azután folytatja útját: Berlin,Bratislava ‘következik, s végül a győzelem napján, május 9-én, Moszkvába érkezik. Borsodi Szemle Alapos késéssel jelent meg a Borsodi Szemle elmúlt évi negyedik száma, amely csak ezekben a napokban került az újságárusító standokra. Ezzel a megjegyzéssel együtt több olyan cikkre is fel kell hívni a figyelmet, melyek tartalmuknál fogva a szélesebb olvasóközönség figyelmére számot tarthatnak. Barta Imre tollából jelent meg Borsod-Abaúj-Zemp- lén megye fejlődésének az ezredfordulóig szóló perspektíváit elemző írás és Kole- szár István töprengése a beruházási hitelezés hatékonyságáról. Dudla József az 1980-as évtized Miskolcáról ír a negyedévenként megjelenő folyóiratban. A már említett cikkeken túl Gyarmati Béla „Emberek a színházban — színház a városban” című olvasmányossága mellett is igen súlyos gondolatokon. problémákon polemizáló írását is ki kell emelnünk e lapszámból. A Napjaink kérdései rovat egyik cikkére hívnám fel külön is a figyelmet. Dr. Nagy Béla. „Az oktatás kérdései” címmel olyan problémákat feszeget, amelyek nemcsak a pedagógus-társadalom érdeklődésére tarthatnak számot — nóta bene: vitára is sarkallva őket — hanem, mert hazánkban nemzeti ügy rangjára emelkedett minden, ami az iskolával, az oktatással, a neveléssel kapcsolatos, szélesebb közegére. A szerző nemcsak történelmi vetület- ben — az 1972-es oktatáspolitikai határozatból kiindulva — foglalkozik az oktatás korszerűsítésének, fejlesztésének gondjaival és eredményeivel, hanem azokat társadalmipolitikai fejlődésük összefüggésében is vizsgálja. Többek között olyan, a közvélemény előtt kevésbé ismert témával is foglalkozik tanulmányában, mint az, hogy az oktatásba invesztált pénzeszközök miért nem eredményezték az oktatás gazdaságosságának javulását? Szinte természetes, hogy a további fejlődés szempontjából döntő módon foglalkozik a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztési programjával — tavaly áprilisban hagyta jóvá az országgyűlés — amely program lényegében úgy igyekszik választ adni a kor kihívásaira, hogy a megszülető döntések a későbbi fejlődést is elősegítsék. Több súlyos problémával néz ma szembe oktatásunk. Az egyik ilyen gond, hogy az iskola presztízse jelenleg sok kívánnivalót hagy maga után. Ennek több oka van. Az értékek társadalomban való átrendeződésében a tudás igénye és súlya nemhogy nem emelkedett, hanem fokozatosan süllyedt. Megrendült a pedagógusok bizalma is, túl sok kísérlet, átrendezés történt az elmúlt évtizedekben.. Még mindig igaz — vagy legalábbis annak «űnik —. amit az állami oktatásügy fejlesztéséről szóló előterjesztéshez fűzött 1972. június 14-én Kádár János: „ ... ha nem vigyázunk, a vitatkozás a cselekvés gátja lesz... a közoktatás kérdése nem bírja ki, hogy örök vita tárgya legyen, mert akkor nem tudunk előrejutni.” Nem az értelmes viták, hanem a vég nélküli viták akadályozhatják meg. hogy az oktatásügy fejlesztése és e fejlesztés eredményessége, hatékonysága ne jámbor óhaj. szándék hanem valóság legyen. A szerző a valóságra váltás folyamatában mindenekelőtt az iskola feladatait veszi számba. S ennek kapcsán foglalkozik a ma talán egyik leglényegesebb problémával, a vezetők kiválasztásával, az. iskolai, pedagógus-demokratizmus kérdéseivel. Az oktatásügy „Bermuda-háromszö- ge” ma igazából a pedagógus, az intézményvezető é' a pedagógiai irányítás kapcsolata. Csutorás Annamária A tetszetős kiállítású „statisztikai kalauz” nemcsak a szakmabeliekhez, hanem a legszélesebb olvasóközönséghez szól. Célja, hogy lehetőleg minél több nézőpontból mutassa be Magyarországot. A gazdag statisztikai adattömegre alapozódó leírás súlypontja az aktualitáson van. az ország és lakóinak jelenén — nem feledkezve meg az utóbbi 5—10 év problémáiról és nehézségeiről sem. A könyv érinti hazánk társadalmi és gazdasági viszonyainak alakulását, szocialista államát, politikai és társadalmi szervezeteit, földrajzi környezetét, majd áttekintő képet rajzol gazdasági életéről. Bemutatja a gazdaságirányítás rendszerét, a termelést, a termelő infrastruktúrát és a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat. A népesség és a társadalmi szerkezet megismerése után az emberi életkörülmények adatokkal illusztrálható jellemzői zárják a leírást. A lakosság jövedelmeinek és fogyasztásának alakulásán túl képet ad az egészségügyi ellátás és a közművelődés helyzetéről, a lakásállomány és a lakásépítés eredményeiről és gondjairól. A kötet megemlíti — kedvcsinálóként — a turistalátványosságokat is, és a fo-. lók, grafikonok, ábrák megjelenítő erejét is felhasználja országunk mai arculatának felrajzolásában. A kiadvány rövidesen idegen nyelveken is megjelenik. A Miskolci MÁV Járműjavító Üzem szakszervezeti b i zo tlságának Ü zemtörténeti Krónika című kiadványa figyelemre méltó új számmal jelentkezett. A kiadvány életében — ismereteink szerint — először olvasható olyan szám, amely egyetlen témát kínál az olvasónak. Ez pedig ez esetben a Ligeti Károly nevét viselő szocialista brigád húsz esztendejének krónikája. Dombi Sándor brigádvezető feldolgozta a brigád két évtizedes történetét hét fejezetben. Bemutatja a brigád tagjait, visszapillant az indulás nehézségeire, tanúnak hívja a brigádnaplót, szól a jutalmakról, a brigád tagjainak szocialista együttéléséről, derűs élményeikről és külön kiemelten a brigád névadója, Ligeti Károly, a Szovjetunióban élt magyar internacionalista életének megismeréséért folytatott kutatómunkáról. A szöveges részt számos fotómásolat, újságcikk-facsimile és egyéb dokumentum teszi teljessé. Az Üzemtörténeti Krónika új számához, illetve a Ligeti Károly szocialista brigád krónikájához Pál István írt előszót. A kiadvány az üzem falain kívül is érdekes és vonzó mindazok számára, akik napjaink üzemi élete iránt érdeklődnek. (b) II természet titkainak nyomában A természet titkaiba a műszaki fejlődés éppúgy beletartozik, mint az ásványok és kőzetek világa. Sajátos tudományos ív húzódik meg a felfedezések, azok eredményei és hasznosításuk között. Ennek, illetve részeinek megfejtése izgalmas feladat, kül.önösen a tizenéves korosztály számára. A TIT miskolci szervezeténél két éve működik az Ifjú Természetkutatók Klubja. Létrejöttének ötletét az 1983- ban Miskolcon rendezett Vili. úttörővezetők országos konferenciáján elhangzott javaslat adta: o mozgalom társadalmasítása érdekében minél több szerv segítse és támogassa az úttörők iskolán kívüli tevékenységét, elfoglaltságát ... A TIT helyet és előadókat, a városi tanács művelődésügyi osztálya anyagi segítséget biztosított. Az úttörőcsapatok pedig az elmúlt év elején megkapták a felhívást: csapatonként 2 -3, természet iránt érdeklődő felsőtagozatost várnak a klubba ... Nyolcvanon jelentkeztek. — Nem kevés ez, a város huszonhatezer általános iskolásához viszonyítva?- Fiatal a klub, ha kialakul, sikeresebb lesz, később létrejöhetnek hasonlóak, több gyerek bevonásával — mondja Kisgyörgy István tanár, a klub vezetője. — A klub azt szeretné megvalósítani programjával, hogy a szülőföldet, Miskolcot és a megyét minél jobban megismerjék. Az ősemberkutatástól a legmodernebb technikai eszközökig, hiszen a város és a megye olyan értékekben bővelkedik, amelyet túl az iskolai — olykor bizony szűkre szabott — kereteken, mélyebben tanulmányozhatnak a gyerekek. — Mi az a plusz, amit a klubban megkaphatnak? — A TIT a legjobb előadóit kérte fel előadásokra, így olyan szakelőadókkal találkozhatnak a gyerekek, akik az adott témát maximálisan ismerik. A természeti értékekkel, a műemlékekkel, a barlangokkal foglalkozó szakemberek az eddigi tapasztalatok szerint népszerű és értékes tudásanyagot adtak át a gyerekeknek. Egy példa; a bükki barlangokról nemcsak előadás hangzott el, hanem három túrát is szerveztek a gyerekeknek, ami tematikán kívüli program volt, és nem is akármilyen sikerrel. Vagy egy másik; a műszaki egyetemen a bányászat kiváló szakemberét sikerült megnyerni egy foglalkozásra, ahol a gyerekek különleges ismereteket szerezhettek, ellátogattak a könyvtárba, belekóstolhattak az „egyetemi életbe” is. — Kik az ifjú teimészetku- tatók? — Vannak speciális, szakérdeklődésű gyerekek; van akit „csak” a kíváncsiság hozott ide, zömmel fiúk. Egyelőre cseppek a tengerből, mert meggyőződésem, hogy a gyerekek, ez a tizenéves korosztály mélyen fogékony a természet titkai iránt, amibe beletartozik a természetvédelem is. (köpeczi) II Ligeti Károly brigád Nemzetközi konyvkiátas
