Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-19 / 41. szám
1985. február 19., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Üzemi lapjaink az LKM idén nyereséggel Miskolc élelmezésére Továbbra is megfelelő ellátás • KÖZVETLENÜL A TERMELŐTŐL • KI EMELI AZ ARAKAT? • ÚJ ÁRUHÁZAK • IDEI TERV: 7 SZÁZALÉKOS BÉRFEJLESZTÉS Fellapoztuk a megyében megjelenő üzemi lapokat, és több olyan hírt találtunk bennük, melyek nemcsak egy szűkebb terület, hanem a megye egész közvéleményét érintő eredményekről, eseményekről adnak számot. A Borsodi Bányászban a Szuhavölgyi Bányaüzem év eleji nehézségeit mutatták be. de bizakodva szól az üzemigazgató a bányászok erőfeszítéseiről, melyek révén várható, hogy behozzák a januári lemaradásokat, és teljesítik az első negyedévi szénkitermelés.i tervüket. Özdon, a kohászatban a szakszervezeti főbizalmiak testületi ülésén elfogadták a vállalat 1985. évi tervét, megvitatták a bérpolitikai elvekről szóló előterjesztést, és véleményt hallgattak meg a gazdaságvezetők elmúlt évi tevékenységéről — olvashattuk az Ózdi "Vasas című üzemi lapban. A Lenin Kohászati Művekben több ■ gyárrészleg, főosztály csatlakozott a nemesacél-hengermű Fazola Henrik szocialista brigádja által meghirdetett kongresz- szusi és felszabadulási versenyhez, melynek célja, hogy MENNYI ÉTKEZÉSI HOZZÁJÁRULÁST KELL FIZETNI? — kérdezi M. I.-né ózdi olvasónk, miután azt hallja, hogy a hozzájárulás mértéke munkahelyenként változó. A jogszabályok egységes és kötelező étkezési hozzájárulást, illetve mértéket nem írnak elő. Korábban a munkaügyi miniszternek volt rendelete az egyes szociális és kulturális juttatásokra vonatkozóan, majd e tárgyban 1985. január 1-től a pénzügyminiszter rendeletét kell alkalmazni. Az új jogszabály előírja, hogy — a magánmunkáltatók kivételével — a munkáltató, amennyiben ennek feltételei biztosíthatók, köteles a dolgozók munkahelyi étkeztetéséről gondoskodni. Ez azt jelenti, hogy az étkeztetést a munkáltató megoldhatja saját kezelésben levő konyhaüzem, kihordásos tálaló konyha, vendéglátó vállalat, szövetkezet, vagy más munkahelyi konyha igénybevételével. Ha a meleg - étkeztetés egyáltalán nem biztosítható, akkor a hideg étel szervezett fogyasztásához is lehet hozzájárulást fizetni. A rendelet kimondja, hogy a munkáltató — külön jogszabályban meghatározott módon — a szervezett (de csakis a szervezett) munkahelyi étkezés költségeihez hozzájárulást biztosít. Ennek forrása a vállalat, a szövetkezet szociális és kulturális alapja, intézményeknél a költségvetési keret, amit a nyereségből, illetve a jutalmazási alapból ki lehet egészíteni. Az étkezési hozzájárulás mértéke valójában differenciált, mert az adott gazdasági egység anyagi helyzete szabja meg, hogy mennyi összeget tud a munkáltató az étkezéshez adni. Ismerünk olyan vállalatot, ahol napi 2—3 Ft-ot adnak, míg mások 5—6 Ft-*ot is. A jogszabály kötelezi a munkáltatókat, hogy az étkezéshez való hozzájárulás mértékét, a fizetés módját, a részvétel feltételeit, a jozárja az esztendőt — tudhattuk meg a Diósgyőri Munkás hasábjairól. Várospolitikai fórumot tartottak a Tiszai Vegyi Kombinátban — írja a Leninvá- rosi Krónika. — A tudósításból megtudhattuk, hogy tavaly 358 lakást utalt ki a váiosi tanács Leninváros- ban, amelyeknek 78 százalékát fiatal házasok, 72 százalékát fizikai dolgozók kapták meg. A magánerős lakásépítés segítése céljából Sajószögeden és Szederkény városrészben máris beépíthető, közművesített telkekgj. alakítottak ki. A környezetvédelem uj eredményeiről és terveiről adtak számot a Borsodi Vegyész hasábjain. A cikkből megtudható, hogy az Északmagyarországi Vegyiművek alapvetőnek tartja a környezetre ártalmas szennyezések csökkentését, a biológiai szennyvíztisztító zavartalan működtetését. Az írásban még szó esik a levegőtisztaság-védelemről, és hulladék- kezelésről. mely nemcsak a gyári, hanem a tágabb környezetvédelem szempontjából is fontos feladat. gosultságot stb. a kollektiv szerződésben, vagy a munkaügyi szabályzatban részletesen szabályozzák. A rendelet viszont előírja, hogy a munkáltatói hozzájárulást csak a munkáltatóval munkaviszonyban állók részére és csak ténylegesen igénybe vett munkahelyi étkezéshez lehet nyújtani. A belső szabályzatban kell arról is rendelkezni, hogy a szervezeti étkezés milyen formáját biztosítja a munkáltató, pl.: meleg, félkész, konzerv, hideg étel, és azt naponta hány alkalommal adja. A SZAKMUNKÁS- TANULÓK ÖSZTÖNDÍJA A művelődési miniszter újra szabályozta a szakmunkástanulók, valamint a szakmunkásképzésben részt vevő szakközépiskolai tanulók ösztöndíját. A rendeletet az 1984 85. tanév második félévétől kezdődően kell alkalmazni, oly módon, hogy az ösztöndíj az első ízben történő megállapításakor — kivéve, ha a tanuló tanulmányi teljesítményében feltűnő hanyatlás következett be — nem csökkenhet. A fejlesztést elsősorban a közepes, vagy annál jobb teljesítményt elérők ösztöndíjainak emelésére kell fordítani. Az új jogszabály szerint a szakmákat három kategóriába sorolják, és az évfolyamra meghatározott összeghatárok között, félévenként a tanuló tanulmányi eredménye, végzett munkája és szorgalma alapján kell az ösztöndíj mértékét meghatározni. Az első félévben egységes összegű, vagy tervezési átlag szerinti ösztöndíj jár, pl.: 150—310 Ft között. Az ösztöndíj mértékének legkisebb összege 50 Ft, maximuma 1100 Ft/hó is lehet. A nehezen beiskolázható szakmákban az ösztöndíjon felül a tanuló részére egységesen havi 200 Ft összegű ösztöndíj-kiegészitést is kell fizetni. Dr. Sass Tibor — Elégedett-e a miskolci élelmiszerboltok tavalyi készletével, forgalmával, gyakorlatilag Miskolc élelmiszer- ellátásával? — Nyugodt szívvel mondhatok igent, hozzátéve persze néhány kívánalmat, például lehetett volna több gyulai kolbász, szalámi, általában szárazáru, és jó lett volna elérni, hogy nyáron is legyen sör, szóval az örökzöld témák tavaly is zöldelltek, de azért mégis mondhatom; rossszabb év soha ne legyen! Miskolc élelmiszerboltjairól, az idei ellátásról, a várható fejlesztésekről, tennivalókról beszélgetünk Mátyás Lajossal, a Miskolci Élelmiszer K i skeres ked e 1 m i Vállalat igazgatójával. Az alaphangot tehát a fenti néhány mondat adja meg. Természetesnek vehetnék, hogy a vállalat igazgatója nem mond rosszat a saját vállalatának munkájáról, csakhogy ezt a munkát, miként ő maga is hangsúlyozta, mindennap több százezer ember zsűrizi. Mi, vásárlók pedig — miskolciak és környékbeliek — valóban elégedettek lehetünk az elmúlt évvel. Még akkor is, ha közben meg-megvívjuk mindennapos apró csatározásainkat a szebb áruért, a friss kenyérért, a számolások, a mérlegelések pontosságáért; ha éppen lapunkban is közlünk panaszokat. méltatlankodásokat. Nem igen kerülhetők ezek el a jövőben sem, különösen nem egy ekkora vállalatnál, melynek ma már 195 boltja van, ennyiben lehel mindennap tapasztalatokat szerezni az ellátás, a kiszolgálás minőségéről. — Nézzük először a zsebünket. Az árak mindahá- nyunkat érdelkelnek, van-e valamiféle lehetősége a vállalatnak az arak alakításában? — Valamicske van, ha nem is sok. Számos gazdasággal. termelő egységgel alakítottunk ki kapcsolatot, ennek révén az árut a termelőtől közvetlenül hozzuk boltjainkba, kizárva ezáltal bizonyos költségnövelő tényezőket. Hogy példát is említsek: a tojást a Szerencsi Állami Gazdaságtól vásároljuk, ehhez' nem vesszük igénybe a baromfiipart. Elsősorban húsárut hozunk Borsodszi- rákról, de megyén kívülről is szállítunk, Bajáról. Szarvasról, Salgótarjánból a jónevű Karancshústól, és az ugyancsak nagy hírű nádudvari tsz-ből. A tervünk egyébként a zöldség-gyümölcs felvásárlás fokozása. A napokban köszöntötték 100. születésnapján Putno- kon Mátai Ferencnél, született Kacsó Ilonát. Ilonka néni születésnapjára persze nemcsak a nagyközség társadalmi és tömegszervezetének a képviselői jöttek el; a családból több, mint harmincán' ülték körül a napközi otthon ünnepi asztalát. Nyolc városból, Ra- kacától Zalaegerszegig, érkeztek a rokonok, itt volt két lánya, hét unokája és tizenkét dédunokája is. Putnoki otthonában felkeresve, Ilonka néni a lányával, a 75 esztendős Margó nénivel közösen mesélt az életéről, amely — úgy mondták — átlagos volt, semmivel sem köny- nyebb vagy nehezebb, mint azoké, akik egy hosszú élet során megéltek két világháborút, gyerekeket neveltek és családot fogtak ösz- sze a nagy világégések közepette. Ilonka néni egyébként Munkácson született, ott is méghozzá a kistermelők bevonásával. Boltjaink .igazgatói utasításra most is kötelesek átvenni minden megtermelt zöldséget, gyümölcsöt a kiskertek tulajdonosaitól. ezt a továbbiakban is műveljük. Még akkor is, ha ez a munka itt -ott esetleg akadozik. — Még az áraknál márnává. A pultokon gyakorta találunk árut átragasztott cédulával. az alatta levőnél már magasabb árral, több árunál háromszoros, ötszörös rétegződéssel, mindig újabb és újabb árakkal. Az árazásra sok bolti dolgozónak rámegy a szombatja, vasárnapja, a vásárlóknak pedig ismét többet kell fizetniük. Kit szidhatunk ilyenkor? — Minket, a vállalatot semmiképpen sem! Gondolom, érdektelen lenne most közgazdasági fejtegetésekbe bocsátkozni, ezekről arnúgy- is sokat lehet olvasni, hallani, annyit viszont hadd mondjak el, hogy árucikkeinknek 95 százaléka az I. kategóriába tartozik, ezeknek ment férjhez, ám korai özvegysége miatt később már elég gyakran kényszerült a lakhelyváltoztatásra. Mindig ott próbált otthont teremteni, ahol éppen matematika-fizika szakos Margó leánya * tanított, s így legalább hússzor volt részese egy-egy költözködésaz árót pedis központilag szabályozzák. Mi csupán a zöldség, a gyümölcs áraiba szólhatunk bele. ezért is jó. ha minél több kiskertből hozzák be a termést. Ök is jól járnak, meg a vásárlók is. — Úgy érezzük, sokan vágnunk a boltokban. Tudjuk, hogy a csúcsidőszakra érvényes ez a megállapítás, de hál éppen azért alakul ki a csúcsidőszak, mert akkor ér rá bevásárolni a legtöbb ember. Fejlesztés, gyarapodás várható-e? — Minden évben sikerült előbbre lépni, így most is sikerül. Közben a boltok korszerűsödnek is. Az elmúlt négy évben az egységek száma 211-ről 195-re csökkent, ugyanakkor az alapterület 28 258 négyzetméterről, 31 953 négyzetméterre növekedett. Megnyitottunk hét, korszerű ABC-áruházat. két kisebb élelmiszerboltot, több meglevő egységet bővítettünk. A változások különösen a Széchenyi úton jól érzékelhetők, de van boltunk Alsó- zsólcán, az idén pedig átadunk egy ABC-áruházat nek. Mostanra már putno- kinak vallja magát, hiszen 37 esztendeje él ebben a községben. Ilonka néni, a polgári iskolát elvégezvén egész életében „csak” háziasz- szony volt, ennélfogva, nagyon sokat dolgozott: mint ízig-vérig háziasszony, kiFelsőzsolcán. a későbbiekben tervezünk Szirmabesenyőbe. Mályifoa is. Miskolcon a Jókai utcában nyitunk meg ABC-áruházat az év első felében, később Hejőcsabán, a Futó utcában. Segítjük a komlóstetöi áruház építésének megkezdését. A későbbi években a Marx téren épül majd egy általános áruház — nem az egykor tervezett szövetkezetiről van szó —, ennek létrehozását mi is kiemelt feladatként támogatjuk. A belvárosban számos közös beruházású áruházban ugyancsak biztosítjuk az alapellátást az ABC-áruhá- za.kkal, és persze folytatjuk a hálózat felújítását, korszerűsítését. — A korszerűség fogalmához kötődve: a diabetikus ételeket mind többen keresik. Hol találják meg? — Miskolcon létesítettünk ilyen boltot, ezenkívül minden nagyobb élelmiszerüzletünk, ABC-áruházunk forgalmaz diabetikus ételeket. Viszont ezeket igen nehéz beszerezni és ráadásul drágák is. — A kereskedelmi dolgozók is sok mindent drágának találnak, hiszen ismeretes, hogy nincsenek túlfizetve. — Így igaz. A kereskedelmi ágazat bérszínvonala alacsonyabb az ipari ágazaténál, éppen ezért egyik fontos célkitűzésünk a lehetőségek szerinti emelés. Örömmel mondhatom, hogy az idén vállalatunk dolgozóinak átlagosan hétszázalékos keresetnövekedést tervezünk. — Ha szabad személyes kérdést: ön, igazgató elvtárs évtizedek óta dolgozik a szakmában, a kereskedelem pedig rendkívül exponált terület, mi vásárlók valóban mindennap mérjük, vizsgáztatjuk. Milyen gyógyszert szed? — Hm. Bizony akad egy kis idegeskedés mindig. Valóban szedek gyógyszert is, mivel volt egy szívinfarktusom. de hát ezt sokan elmondhatják magukról. — Kedve ne szórakozása? — Főzőcskézni szeretek. Van szakácsvizsgám is. Ügy tűnik: mi, akik szintén szeretünk főzőcskézni, a fazékba valót a miskolci boltokból az idén is be tudjuk szerezni. A boltokon ez nem múlik. Priska Tibor tűnőén főzött és gyönyörűen varrt. Nála a családi szokások szertartássá nőtték ki magukat, szigorúan betartott pontos étkezésekkel, és minden egyébbel, aminek hiányáról annyit beszélünk manapság. Bár ahogy megritkultak a teendői — a lánya családja is kiröppent —, átadhatta magát egy másik szenvedélyének is, a versek szere tétének. Az olvasás, tévé és rádió mellett, máig is rabja a szép verseknek. Hosszú-hosszú strófákat tud fejből kedvencétől, Arany Jánostól. Születésnapján is szót leért, hogy elmondhasson egy verset. Családjában ő az első, aki megérte a 100 esztendőt, pedig annak idején gyakran volt beteg, még súlyos operációkon is átesett. Harmincöt éve viszont sem orvosra, sem gyógyszerekre nincs szüksége, csak szeretetre és gondoskodásra, amit tágabb és szűkebb környezetétől, így elsősorban a vele élő lányától, maradéktalanul megkap. — k — g Jogászunk válaszol
