Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-16 / 39. szám
H r ^ |^«j nygjigugji íjjflBllfilÍífljfl Dobosy László házában a könyvespolcon egymás mellett sorakoznak azok a dolgozatok, melyek Ózd és környékének múltjával, helytörténeti dolgozataival vonnak tele. A 74 éves tanító 1939-től él a városban, a szakmunkásképzőben szinte valamennyi gépkocsivezető az ő keze alól került ki. Több, mint hétszázéves múltba vezetnek vissza az ismeretei. 1272-ben írták le egy birtokadományozási levélben Ózd nevét, innen datálható a település kora. Hosszú évszázadokon keresztül Ózd egy volt a környék kicsi falvai között, majd 1846-tól a gyár építését követően kezdődött városiasodni. — Gazdaságosabb volt a vasércet idehozni a gömöri ércbányákból, mint innen odaszállítani a közelünkben található szenet — idézte fel a gyártelepítés indokát Laci bácsi. — Akkoriban kezdett a környék mezőgazdasággal foglalkozó lakossága áttérni az iparos szakmákra. Az igazi fejlődés 1881-ben a .Rima—Murányi Salgótarjáni Rt. létrejöttével indult meg. A ma már nagyon korszerűtlen munkáskolóniákat is akkoriban építették és kifejlődött a település bolt- és keréskedőhálózata is. A századfordulón közel 300 zsidó élt a városban, akiknek leszármazottjait rettenetes módon meghurcolták, likvidálták a II. világháború idejében. Ezeket az éveket már Ózdon töltötte Laci bácsi. Már a városhoz csatolták Vár- konyt és Bolyokot, nőtt a település és egyre nőttek a társadalmi feszültségek. Fegyelmivel fenyegették például Laci bácsit, aki a munkások között fogyasztott el egy pohár sört és nem á tiszti kaszinóban az urak között kereste a társaságot. —• 1944. december 20-a, a felszabadulás után a mi városunk is nagy fejlődésen ment keresztül. Hogy mást ne említsek: 1945-ben 69, most pedig 600 pedagógus tanít Ózdon. A tanulók száma is ezekben az évtizedekben 3027-ről 8750-re emelkedett. Ugyanakkor nem titkolhatom, hogy elégedetlen vagyok a város könyvtári ellátottságával. Sajnos nagyon sok esetben Miskolcra kell mennem, ha egy-egy gyűjtésemhez adatot, forrásmunkát, dokumentumot, irodalmat keresek. Csak hézagosán idézzünk fel néhányat Laci bácsi kutatásai közül: két kötete is megjelent az Ózdi Honismereti Közleményekben, szakmai berkekben országos figyelmet keltett a „Várak, várhelyek és őrhelyek Űzd környékén” című kötete, az Istvánffy-pályázaton első díjat nyert a „Nyugat-borsodi pincék” című értékes tanulmányával, és még megjelenésre várnak a honismereti gyűjtőmunka kéziratai. — Ez a város két egykori megye területéről forrt össze. A valamikor Gömör megyéhez tartozott Uraj, Susa és Szent- simon, míg Borsod térképén jelölték Centert és Hódoscsépányt, azokat a településeket; melyek 1979-ben kerültek a város közigazgatásába. Sokan poros, kormos, füstös városnak ismerik és tartják Ózdot — nem alaptalanul —, de az itt élő ötvenezer embernek nemcsak a hétszázéves múlt, hanem a környék és a település leg- újabbkori története is minőségi életlehetőséget kínál... csak az itt lakókon múlik, hogy ez kialakuljon. Lehet ezt a várost szeretni — mondta búcsúzáskor Laci bácsi. — Ez munkásváros. Munkásemberek lakják... — Mindenki ezzel kezdi.., — Hát persze, hiszen ez meghatározó. Te is tudod, hogy ahol munkásként gondolkodnak, ott az életritmus is ehhez idomul. — De te hogyan tudsz munkásként gondolkodni az iskolapadból? ... — Belénk ivódik, mert a többségünk apja, testvére, szomszédja ipari üzemben melózik. — Ebben igazatok van, de ez miért baj? — Ki beszélt arról, hogy baj ?! Egyszerűen tény! Meghatározó. — Most az fog jönni, hogy ezért kevés a művelődési és a szórakozási lehetőség ... — Ha Ózdról esik szó, akkor mindig ide lyukadunk ki... — Meg oda, hogy nincs diákélet... — Egyszerre csak egy beszéljen ! — Helyes! Egészen más lenne a helyzet, ha főiskola, vagy egyetem is lenne a városban, mert annak bizonyára nagyobb lenne a kisugárzása, mint a középiskoláknak. Ha megkérdezik, az egész negyedik dé azt mondja, hogy egész napját a gimiben tölti és szívesen van itt. Van színjátszókörünk, énekkarunk, szakköreink, számítógépünk... — Amit a gyártól kaptunk ... — Így van, ezt akartam mondani. Érezzük, hogy a város és a gyár sokat törődik velünk. Itt az iskolában. Viszont lehetne nagyobb a szórakozási, művelődési választék a gimin kívül is. — És mi... mit teszünk a városért? A fásítást és füvesítést ne mondd!... — Nem sokat, az igaz. De miért nem jönnek el hozzánk, és mondják meg, hogy miben segítsünk? — Miben tudnánk segíteni ...? — Látod, ez a baj. Csak kérdezni tudunk, de egy értelmes javaslatot mondani, azt nem. — Mondják el a vezetők, hogy miben várnak segítséget. — Ha elmondják, akkor azért háborogsz, hogy helyetted gondolkodnak. Gondolkodjunk együtt. Legyen egy szervezet, vagy akármi, jöjjenek ide a képviselői és mondják azt: „Ezt akarunk építeni, ebben várjuk a segítségeteket. Van hozzá ötletetek? Gyertek, mi szervezzük a munkát, ti pedig segítsetek megvalósítani.” Biztos vagyok benne, hogy aki nemcsak kritizálni tudja a várost, hanem tenni is érte, az eljönne. — És sokan lennénk? — Igaza van, egyszer ki kellene próbálni. — Már csak azért is, hogy bizonyíthassuk: a mi korosztályunkat is meg lehet mozgatni az értelmes célok érdekében. — Például? — Például egy klub, ahol nem molesztálnak, nyugodtan beszélgethetsz, szórakozhatsz. — Lesz a gimiben ...-— Ne mindig csak a gimiben gondolkodj. Harmincéves korodban kinéznek ebből a klubból. — Ha a városban maradsz ... — Most te is azt mondod, hogy elmész innen, mért itt bezárva érzed magad, ennek a városnak nincs hangulata... Most még nem érzed, hogy élni milyen itt. Lehet, hogy más várost sem éreznél tágabb- nak, vagy hangulatosabbnak. — Azt viszont érezném, hogy a munka után hová tudok elmenni szórakozni és művelődni, mert nemcsak dolgozni kell. — Gyerekek, ha Ózdról esik szó, már megint ide lyukadunk ki: művelődés és szórakozás ... ♦ PPIPIW*m- 1 f legészakibb vár t S ok jelzővel illethetnénk Ózdot: munkás-; kohász-, a a nyolc völgy városa. A legjellemzőbb mégis erre a városra az, I körbeöleli a gyárat, amely nemcsak a kohászok életét, gondol1 formálja és határozza meg, I------ -- - --------- -------------------s al van a környék huszonhét településére is. Ózd az utóbbi negyven tendőben vált igazán várossá, de dinamikus fejlődése csak tíz év óto mitható. Ez idő alatt például annyi új tanterem épült, mint amennyi ízesen volt. Csak' a V!. ötéves terv időszakában 770 millió forintot k fejlesztésre, aminek nemcsak a városban és a peremterületeken, ha- vonzáskörzetben élők is érzik előnyeit. Megegyezik, összefonódik tevolt ózdi járás területén élő 88 600 ember élete, s ez kicsengett I a beszélgetésekből is, amelyeket az ózdi emberekkel folytattunk ^múltban. __, ________ _ kohászok _____. 3.____ h anem mind az ötvenezer ózdi lakosét. H0’ Ózd az utóbb I f l « t < ( l i s 1 ( 2 r £ s 1 j i: é l e á r e r k e t< í 1; e é é k s V é g v k 1( ii Művelődés, szórakozás, sport Érzékeny téma ez a városban, ahol a7. öregek az egykori híres olvasóegyletre és dalárdára, a munkásművelődés hagyományaira hivatkoznak. A fia-N talok viszont erre szeretnének építeni, felidézve az évtizedekkel ezelőtti mozgalmas napokat. A munkásművelődést az idén január elsejétől ismét a kohászat fennhatósága alá tartozó Liszt Ferenc Művelődési Ház szeretné szervezni, összefogni, irányítani. Az intézmény teljes felújítása a közelmúltban fejeződött be 51/millió forintos ráfordítással. Már működik a képzőművészeti stúdió, balettokta- tást tartanak a legkisebbeknek, kellemes, pihentetőórákat lehet eltölteni a csendes büfében, ahol rendszeresen fellépnek a meghívott művészek. Van itt sokszorosítóműhely, számítógépes szoba, gyönyörű filmszínház és még szebb tanácskozóterem. Fel lehet tehát eleveníteni és új formákba lehet önteni a hagyományokat. A szórakozás feltételei nem kielégítőek. Különösen az igényesebb ózdiak panaszkodnak amiatt, hogy nincs egy nívósabb hely — még ha drágább is —, ahol a családdal, a vendégekkel kulturált körülmények között lehetne szórakozni. Valóban, a negyvenöt vendéglátóipari egység között nincs első osztályú. A szakemberek az igény hiányára hivatkoznak. Talán egyszer fel kellene mérni az ózdiak igényességét ... A leglátogatottabb hely a városban a kohászat sporttelepe. Évente tízezrek szurkolják végig a labdarúgó-, kézilabda-, atlétika- és tekemérkőzéseket. Sportolni is szívesen járnak oda, s nemcsak a kohászok, hanem a város minden, a mozgást szerető lakója. A „Nyitott kapu” akció keretében az elmúlt öt esztendő alatt több mint százezren használták az ÓKSE létesítményeit. A fedett csarnok hiányzik még a városból, de már erre sem kell sokat várniuk a sportot kedvelőknek. Ugyanis társadalmi segítséggel hamarosan megkezdik az építését. A gyarapodás mérlege A VI. ötéves terv idő-ki, mint amennyi 1952-ben szakában összesen 770 millió forintot fordítottak a város fejlesztésére. A tervezett 1660 lakással szemben 1742-höz juthatnak hozzá az igénylők: ugyanis 1192 lakás megépül, a többit pedig a visszaadott lakásokból osztják el a várakozóknak. A helyzet még így sem megnyugtató, mert Ózdon a lakásra várók száma még mindig magas. Az elmúlt öt év alatt 24 általános iskolai tantermet építettek, ami az V. ötéves terv során átadott 28 tanteremmel annyit tesz összesen volt a városban. Megépült egy 60 férőhelyes bölcsőde, egy 2600 négyzetméteres lakberendezési áruház és egy 5600 négyzetméteres bevásárlóközpont. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt években megduplázódott a kereskedelmi alapterület. 1980-tól összesen 150 millió forintot költöttek az úthálózat korszerűsítésére, 40 millióért megépült a strand, 38 millió forintért pedig a szennyvíztisztítást oldották meg a városban. Koklllákba kerül az izzó acél wm*mm- mmmM- • A város legkorszerűbb általános iik® ^ a Vörös Hadsereg úton levő „Huszonhat éve élek Ózdon ... ezerkilencszázötvenki- lenctől, amikor még nem lehetett városnak nevezni. Inkább egy túlméretezett község benyomását keltette” — emlékezik Tóth János, a városi tanács elnök- helyettese. „Az eltelt negyedszázad alatt meggyőződhettem arról, hogy itt sokkal nehezebb dolgozni, mint bármelyik más városban. Ez Ózd lakóinak összetételéből adódik. Ipari település, a munkásság jelentős bázisa. Az ipari munkás kritikus, őszinte, türelmetlen. Azonnal intézkedést vár, követeli a hibák fölszámolását. Ez nehezíti a munkánkat ... de vállalnunk kell. Ezerkilencszáznegyvenki- lencben kapta meg Ózd a városi rangot, A későbbiekben sem volt problémamentes a fejlődés. Szintén helyi sajátosság a város és a gyár egymásra utaltsága, amit a múltban nem éreztek annyira, nem figyelték erre úgy, mint most. A városiasodás, illetve a gyár fejlődése jó ideig elszakadt egymástól. A hatvanas évek közepétől ugyan javult az együttműködés, már nem járt külön utakon Ózd és az ÓKÜ, már nem beszéltek külön ózdiakról és kohászokról, de a nem eléggé átgondolt városfejlesztés sok hibát szült. A hetvenes évek közepétől körültekintőbben, tervszerűbben folyt a várossá építés, s úgy gondolom, ennek ma már jól látható jelei vannak. A város és a gyár együttműködése is példás az utóbbi esztendőkben. Meggyőződéssel hangoztatom mindenütt: csak akkor lesz Ózdnak arculata, hangulata, atmoszférája, ha a gyár is segít a városkép formálásában. Tizennégy-tizenöt év óta igyekszünk utolérni magunkat, ledolgozni Ózd hátrányát a többi várossal szemben. Azóta együtt terS g r \ r z vezünk, gondolkodunk és é dolgozunk a városért az itt s élő emberekkel. Ma már 1 sok mindenre büszkéi? le- s hetünk...” j Az elmúlt öt esztendő- i ben, ha a kohászat, mint ] iparág szóba került, gyak- v ran használtunk két ide- \ gén kifejezést: dekonjunk- 1 túra és recesszió. A világ- i piacon jelentkező túlter- ( melési válság hatásai nem kerülték el a magyar ko- ; hászatot és azon belül az ózdi gyárat sem. Kemény, t megfeszített munka folyt a talpon maradás, a veszteség elkerülése érdekében. Megszűnt a korábbi monopolhelyzetből adódó termelési-gazdálkodói nyugalom, minden apró lehetőséget meg kellett ragadni, hogy az Ózdi Kohászati Üzemek megmaradjon a prosperáló vállalatok sorában. Dr. Petites Anérás vezérigazgató erről a gazdasági, kereskedelmi és ezzel járó szemléleti váltásról szólt beszélgetésünk elején: — Valamikor úgy képzeltük el, hogy a dekonjunktúrát és a recessziót a nyugati gazdasági rendszereknek találták ki és minket soha nem fog érinteni. Az elmúlt öt évben meg kellett tanulnunk, hogy a világban hosszan tartó és széles körben érvényesülő túltermelési válság a mi munkánkra is hatást gyakorol. Tudomásul kellett venni, hogy bizonyos időszakban nem volt szükség olyan termékekre, melyeket mi állítottunk elő. A számok nyelvére lefordítva: volt olyan időszak, amikor késztermék-előállító berendezéseink kapacitását csak 85 százalékban használtuk ki. Ez még mindig jobb arány, mint „Piaci sze
