Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-16 / 39. szám
vs\ Fokozódjon a térség vonzása, megtartó ereje mítható. Ez idő alatt például annyi új tanterem épült, mint ámenné ^elmúltban Érzékeny téma ez a városban, ahol az öregek az egykori híres olvasóegyletre és dalárdára, a raun- kásművelődés hagyományaira hivatkoznak. A fia--, tálak viszont erre szeretnének építeni, felidézve az évtizedekkel ezelőtti mozgalmas napokat. A munkásművelődést az idén január elsejétől ismét a kohászat fennhatósága alá tartozó Liszt Ferenc Művelődési Ház szeretné szervezni, összefogni, irányítani. Az intézmény teljes felújítása a közelmúltban fejeződött be 51/millió forintos ráfordítással. Már működik a képzőművészeti stúdió, balettoktatást tartanak a legkisebbeknek, kellemes, pihentetőórákat lehet eltölteni a csendes büfében, ahol rendszeresen fellépnek a meghívott művészek. Van itt sokszorosítóműhely, számítógépes szoba, gyönyörű filmszínház és még szebb tanácskozóterem. Fel lehet tehát eleveníteni és új formákba lehet önteni a hagyományokat. A szórakozás feltételei nem kielégítőek. Különösen az igényesebb ózdiak panaszkodnak amiatt, hogy nincs egy nívósabb hely — még ha drágább is —, ahol a családdal, a vendégekkel kulturált körülmények között lehelne szórakozni. Valóban, a negyvenöt vendéglátóipari egység között nincs első osztályú. A szakemberek az igény hiányára hivatkoznak. Talán egyszer fel kellene mérni az ózdiak igényességét ... A leglátogatottabb hely a városban a kohászat sporttelepe. Évente tízezrek szurkolják végig a labdarúgó-, kézilabda-, atlétika- és tekemérkőzéseket. Sportolni is szívesen járnak oda, s nemcsak a kohászok, hanem a város minden, a mozgást szerető lakója. A „Nyitott kapu” akció keretében az elmúlt öt esztendő alatt több mint százezren használták az ÓKSE létesítményeit. A fedett csarnok hiányzik még a városból, de már erre sem kell sokat várniuk a sportot kedvelőknek. Ugyanis társadalmi segítséggel hamarosan megkezdik az építését. Kokillákba kerül az izzó acél A gyarapodás mérlege A VI. ötéves terv idő-ki, mint amennyi 1952-ben szakában összesen 770 millió forintot fordítottak a város fejlesztésére. A tervezett 1660 lakással szemben 1742-höz juthatnak hozzá az igénylők: ugyanis 1192 lakás megépül, a többit pedig a visszaadott lakásokból osztják el a várakozóknak. A helyzet még így sem megnyugtató, mert Ózdon a lakásra várók szama még mindig magas. Az elmúlt öt év alatt 24 általános iskolai tantermet építettek, ami az V. ötéves terv során átadott 28 tanteremmel annyit tesz összesen volt a városban. Megépült egy 60 férőhelyes bölcsőde, egy 2600 négyzetméteres lakberendezési áruház és egy 5600 négyzetméteres bevásárlóközpont. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt években megduplázódott a kereskedelmi alapterület. 1980-tól összesen 150 millió forintot költöttek az úthálózat korszerűsítésére, 40 millióért megépült a strand, 38 millió forintért pedig a szennyvíztisztítást oldották meg a városban. ... ezerkilencszázötvenki- lenctől, amikor még nem lehetett városnak nevezni. Inkább egy túlméretezett község benyomását keltette” — emlékezik Tóth János, a városi tanács elnök- helyettese. „Az eltelt negyedszázad alatt meggyőződhettem arról, hogy itt sokkal nehezebb dolgozni, mint bármelyik más városban. Ez Ózd lakóinak összetételéből adódik. Ipari település, a munkásság jelentős bázisa. Az ipari munkás kritikus, őszinte, türelmetlen. Azonnal intézkedést vár, követeli a hibák fölszámolását. Ez nehezíti a munkánkat ... de vállalnunk kell. Ezerkilencszáznegyvenki- lencben kapta meg Ózd a városi rangot, A későbbiekben sem volt problémamentes a fejlődés. Szintén helyi sajátosság a város és a gyár egymásra utaltsága, amit a múltban nem éreztek annyira, nem figyeltek erre úgy, mint most. A városiasodás, illetve a gyár fejlődése jó ideig elszakadt egymástól. A hatvanas évek közepétől ugyan javult az együttműködés, már nem járt külön utakon Ózd és az ÓKÜ, már nem beszéltek külön ózdiakról és kohászokról, de a nem eléggé átgondolt városfejlesztés sok hibát szült. A hetvenes évek közepétől körültekintőbben, tervszerűbben folyt a várossá építés, s úgy gondolom, ennek ma már jól látható jelei vannak. A város és a gyár együttműködése is példás az utóbbi esztendőkben. Meggyőződéssel hangoztatom mindenütt: csak akkor lesz Ózdnak arculata, hangulata, atmoszférája, ha a gyár is segít a városkép formálásában. Tizennégy-tizenöt év óta igyekszünk utolérni magunkat, ledolgozni ózd hátrányát a többi várossal szemben. Azóta együtt tervezünk, gondolkodunk és dolgozunk a városért az itt élő emberekkel. Ma már sok mindenre büszkék lehetünk ...” — Ha az elmúlt öt esztendőre visszagondol, van-e hiányérzete Básti Jánosnak, a városi pártbizottság első titkárának? — Hadd kérdezzek vissza: a vezetők közül kinek nincs hiányérzete, ha az elmúlt évek mérlegét megvonja? Az elégedettség egyet jelentene az elbizakodottsággal. Számtalan nagyszerű eredmény született Ózdon és vonzáskörzetében az utóbbi öt év alatt. Ezek közül én az itt élő emberek nehéz körülmények között végzett tisztességes munkáját tartom a legfontosabbnak. Ez ugyanis biztatást ad arra, hogy megoldatlan dolgainkat a későbbiek során közös munkával rendezzük. — Mit tart a legnagyobb eredménynek? — Szerencsére van mivel dicsekednünk, ami azt is tükrözi, hogy a megyei vezetés megértette Ózd és környékének gondjait. Szükségünk volt a támogatásra, mert térségünk a nehézipar bázisa, s bizony nehéz idők jártak a kohászatra, de sok bajjal kellett megküzdeniük a bányászoknak is. Mindezek ellenére a kohászat az elmúlt években nem volt veszteséges, sőt, büszkeséggel mondhatom, hogy térségünk egyetlen gazdálkodó egysége sem zárta hiánnyal ezt az időszakot. Külön kell szólnom arról, hogy a kedvezőtlen adottságok ellenére is átlagban 43 mázsa búza termett, zöldséggel pedig a környező városokat és településeket is el tudták látni tsz- eink. Az eredmények az itt élő emberek többségének szorgalmát, kemény munkáját bizonyítják, de azt is tükrözik, hogy a lakosság nagyra értékelte a politika kiegyensúlyozottságát, bízik a fejlődésben, életének javulásában és dolgozik is ennek érdekében. Konkrétan válaszolva a kérdésre, azt kell mondanom, hogy a megépült új lakásokra, iskolákra, bölcsődékre, az egvre bővülő művelődési lehetőségekre és az évről évre szebbé, modernebbé váló Ózdra vagyunk a legbüszkébbek. Térségünkben javultak az életkörülmények és jobb lett a közellátás színvonala. A nehezedő feltételek mellett is szilárd maradt a politika iránti bizalom. Igyekeztünk ezt megszolgálni és még főbbet tenni a nyugdíjasokért, gyakrabban foglalkozni a fiatalok gondjaival és javítani a nők helyzetén. Sok nehézséggel járó munka volt ez, mert ha visszagondolok az eltelt öt évre, akkor meg kell állapítanom, hogy nem az elképzeléseinknek megfelelően alakultak a megélhetési lehetőségek. Enyhítenünk kellett a gondokon, hogy a városban és környéken élők ebben a térségben találják meg számításukat. Gélünk elérésében segít a putnoki fonoda, az ózdi Kontakta fejlesztése és az ÓKÜ megújulását lehetővé tevő beruházások, örülünk a putnoki bánya rekonstrukciójának és bízunk a dubicsányi kutatás eredményességében. Pártmunkásként azt is nagy és fontos eredményként értékelem, hogy néhány település elcsato- lása ellenére is jelentősen növekedett térségünkben a párttagok száma, s ma már meghaladja a nyolcezret. — Ha majd 1990-ben leülünk beszélgetni. szíve szerint miről tájékoztatná a közvéleményt? — Sok óhajunk van, de reálisan kell mérlegelnünk adottságainkat és lehetőségeinket. öt év múlva szívesen számolnék be arról, hogy térségünk gazdálkodó egységei jobb eredményekkel és nagyobb nyereséggel zárták a ciklust, s ennek következtében a dolgozók is gyarapodtak. Öröm lenne valamennyiünk számára, ha folytatódna Ózd városiasodása és fokozódna a térség vonzása, megtartó ereje. Ehhez azonban szükség van a vasút villamosítására, a távhőellátás javítására, Ózdon új posta, vasútállomás és sportcsarnok, Pu1.- nokon pedig egy művelődési intézmény megépítésére. A térségben élő emberek közérzetének javításához pedig elengedhetetlen, hogy 1990-ben minél több településen számolhassanak be fejlődésről. Piaci szemléletet kívánunk mindenkitől I " Az elmúlt öt esztendőben, ha a kohászat, mint iparág szóba került, gyakran használtunk két idegen kifejezést: dekonjunktúra és recesszió. A világpiacon jelentkező túltermelési válság hatásai nem kerülték el a magyar kohászatot és azon belül az ózdi gyárat sem. Kemény, megfeszített munka folyt a talpon maradás, a veszteség elkerülése érdekében. Megszűnt a korábbi monopolhelyzetből adódó termelési-gazdálkodói nyugalom, minden apró lehetőséget meg kellett ragadni, hogy az Ózdi Kohászati Üzemek megmaradjon a prosperáló vállalatok sorában. Dr. Pe- thes András vezérigazgató erről a gazdasági, kereskedelmi és ezzel járó szemléleti váltásról szólt beszélgetésünk elején: — Valamikor úgy képzeltük el, hogy a dekonjunktúrát és a recessziót a nyugati gazdasági rendszereknek találták ki és minket soha nem fog érinteni. Az elmúlt öt évben meg kellett tanulnunk, hogy a világban hosszan tartó és széles körben érvényesülő túltermelési válság a mi munkánkra is hatást gyakorol. Tudomásul kellett venni, hogy bizonyos időszakban nem volt szükség olyan termékekre, melyeket mi állítottunk elő. A számok nyelvére lefordítva: volt olyan időszak, amikor késztermék-előállító berendezéseink kapacitását csak 85 százalékban használtuk ki. Ez még mindig jobb arány, mint amit Nyugat-Európában tapasztalhattak. A gazdasági kényszer az új helyzetnek megfelelő termelést, szervezést, irányítást követelt tőlünk. Mi ennek a lényege? A mi iparágunkban is a vevő lépett elő a meghatározó, a termelést diktáló féllé és ez új helyzetet teremtett, amihez megfelelő szervezet és szemlélet kialakítása vált szükségessé. Sikerült alkalmazkodnunk, hiszen a nehéz évek alatt túlszárnyaltuk a bűvös 300 ezer tonnás exportkiszállításunkat, ami a kibocsátott termékeink 30 százalékát jelenti. Az árbevételünk alakulásán keresztül sikerült azt is elérnünk, hogy az ÓKÜ nem vált veszteségessé, ami az iparág mai lehetőségeit ismerve, azt hiszem, nem lebecsülendő eredmény. Ebben igen nagy szerepe volt a vállalatunk kereskedelmi ügyeit bonyolító Metall- impexnek is. A megrendelések függvényében a korábbinál jóval rugalmasabb, alkalmazko- dóbb termelési rendszert kellett kialakítanunk. Ha kellett, azonnal változtattunk az előirányzott programokon, nem ragaszkodtunk olyan évtizedes tabuhoz sem, mint a hengerlé- si naptár. Végtelenül fontosnak tartottuk, hogy dolgozóink mindenről, a vállalatot érintő valamennyi külső és belső körülményről, a negatív hatásokról az újabb és újabb erőfeszítést igénylő változásokról, nem várt helyzetekről azonnal értesüljenek. Igyekeztünk a legvilágosabban és legérthetőbben, folyamatosan tájékoztatni valamennyi dolgozónkat a mindenkori helyzetünkről. Ebben igen nagy munkát vállaltak magukra a pártszervezetek és társadalmi szervezetek aktivistái, a titkárok, bizalmiak. Talán ennek is köszönhető, hogy a gyárunkban nem szökött magasra a fluktuáció, az 1981 elején jelentkező elbizonytalanodáson, kételyeken hamar úrrá tudtunk lenni. Ilyen formán sikerült a vállalati stratégiát megvalósítanunk, stabilizáltuk a gazdálkodásunkat. Mindamellett, hogy meg kell birkózni az új gazdasági körülményekkel, jutott erőnk még a fejlődésre is. Megvalósítottuk a salakíel- dolgozó művet, kidolgoztuk és idén fejezzük be a nyersvasgyártás korszerűsítéséhez tartozó forrószél- befúvás új berendezéseit. Ezzel a korábbi 950 Cel- sius-fokról 1100 Celsius- fokra emeljük a befúva- tott íorrószelet és így jelentősen javulnak a fajlagos kokszfogyasztás mutatói. Mivel nekünk nincs lehetőségünk konverteres acélgyártási technológia megteremtésére, kísérleteket végeztünk, és megvásároltuk a Siemens—Martin kemencékben alkalmazható, úgynevezett KORF-technológiát. De a kisebb mértékű újítások, szabadalmak száma is meg- növekedett, ami a műszaki megújulás széles körben elterjedt igényének a bizonyítéka. Sok szakemberünk jól alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez, de még van tennivalónk. Piaci szemléletet kívánunk mindenkitől, aki a gyárban dolgozik, a vezetőktől a legkisebb részmunkát végző szakmunkásig. További elképzelésünk a feldolgozottsági szint növelése, a minőségi mutatók emelése. Ennek egyik lehetősége, hogy új hengersort alakítsunk ki, amiről most még csak, mint nagyon kezdetleges stádiumban levő tervről szólhatok, de ebben részt venne a diósgyőri kohászat is, tehát egy közös vállalkozásba kezdhetnénk, ha megérnek rá a feltételek. Végezetül el kell mondanom, hogy Ózdon a kohászat és a város kapcsolata nagyon sok területen alapvetően meghatározó jellegű. Éppen ezért igyekszünk minden területen megőrizni azt az alkotó, teremtő együttműködést, ami eddig is jellemezte a város és a gyár politikai, társadalmi, gazdasági vezetőinek munkáját. Az oldalt összeállította: Szendrei Lőrinc és Fónagy István S ok jelzővel illethetnénk Ózdot: munkás-; kohász-, a legészakibb vór t összesen volt. Csak'a VI. ötéves terv időszakában 770 millió forintot a nyolc völgy városa. A legjellemzőbb mégis erre a városra az. jöttek fejlesztésre, aminek nemcsak a városban és a peremterületeken, hakörbeöleli a gyárat, amely nemcsak a kohászok életét, gondoló1 . . ., . ~ M _____• . »o t ... • . *• ’ i ’ • . * • j- i i •, un 1 o vonzáskörzetben elok is érzik előnyeit. Megegyezik, osszetonoűik teformalja es határozza meg, hanem mind az ötvenezer ózdi lakosét. n° ................ „ .. sal van a környék huszonhét településére is. Ózd az utóbbi negyven * a volt ózdi járás területén élő 88 600 ember elete, s ez kicsengett tendőben vált igazán várossá, de dinamikus fejlődése csak tíz év óto J <bó| a beszélgetésekből is, amelyeket az ózdi emberekkel folytattunk mítható. Ez idő alatt például annyi új tanterem épült, mint amennyi $*e|múltban
