Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-16 / 39. szám

1985. február 16., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 B A December 4. Drótművekben tavaly új típusú keresetszabályozást vezettek be abból a célból, hogy a nagyobb bérezés­sel ösztönözzenek a teljesítmények növe­lésére. Az eredmények biztatóak, ugyanis a bruttó termelési érték 8,6 százalékkal, a konvertibilis export 11 százalékkal nőtt, a belső piac ellátása érezhetően javult, s közben a dolgozók ikeresete tö.bb mint hat százalékkal emelkedett. Mégis már menet közben felvetődött, hogy ez a keresetszabályozási forma sem biztosítja a teljesítménynövekedésnek azt a szintjét és mértékét, amelyre a népgaz­daságnak szüksége van. Ezért a megyei •pártszervek ösztönzésére és messzemenő támogatásával egy új rendszer kikísér­letezésére vállalkoztak, amely alapul szolgálhat a vállalati teljesítmények fő munkaidőben történő jelentős növelésére. A.m joggal vetődik fel a kérdés: ho­gyan lehet a teljesítménynövekedést biz­tosítani, az akadályokat, a fékeket eltá­volítani. szemléletünket, magatartásunkat, cselekvésünket ebbe az irányba állítani? Napjainkban gyakran szóba kerül, hogy a teljesítmények fokozása érdekében az egész vállalatot a vállalati gazdasági mun­kaközösségek működésének megfelelően kellene irányítani, hogy kellő eredmények­ről és magas keresetekről adhassunk szá­mot. Mi tagadás: ezeket a rugalmas, moz­gékony termelő kisközösségeket sok jó tu­lajdonság (megfelelő vállalkozói készség, magas munkaintenzitás, példás szervező tevékenység, a teljesítmények szerinti dif­ferenciálás) jellemzi; olyan tulajdonságok, amelyek serkentőleg hatottak a gazdasági folyamatokra. Ugyanakkor ezek a munka- csoportok nem létezhetnek egy jelentős szellemi, anyagi potenciál, a szocialista gazdálkodó szervezet termelő erőfonásai nélkül, illetve úgy is' fogalmazhatunk, hogy létüket az ipari, a szocialista alapon gazdálkodó szervezetek határozzák meg. A vgmk-ban tevékenykedő dolgozók a vállalat alkalmazásában állnak (fizetést kapnak, társadalombiztosításban részesül­nek, egzisztenciálisan biztonságban érezhe­tik magukat). A munkaközösségek a mun­kaidőn túli feladatokra vállalkoznak, anyagi és erkölcsi kockázatot nem vállal­nak, végeredményben bizonyos, jól körül­határolt, mérhető teljesítményű tevékeny­séget látnak el. A szocialista vállalaton belül működő vgmk a működés és bérfi­zetés szempontjából kézben tartható és al­kalmas arra, hogy a vállalat számára nél­külözhetetlen dolgozók megmaradjanak. Mindenképpen célszerű hasznosítani a vgmk-k működése során szerzett kedve­ző tapasztalatokat, munkájukra a jövőben is szükség lesz, ám mégsem ez a meg­oldás útja. A fő tennivaló ugyanis az, hogy az egész vállalat teljesítménye nö­vekedjen a fő munkaidőben. , A December 4. Drótművekben egy el­képzelt kísérlet alapkoncepciójának azt tartottuk, hogy a gazdasági élet szerep­lői döntően azt csinálják, úgy működje­nek. ahogyan arra az érdekeltségi viszo­nyok őket késztetik, illetve kényszerítik. Éppen ezért a munkafolyamatokban meg kell találni a népgazdasági, vállalati és egyéni érdek kifejeződését. Erre adna le­hetőséget a vállalatnál képződő nyereség újszerű felosztása és egy (kidolgozás alatt álló) vállalati vagyonérdekeltsógi rend­szer. Miközben az egyének (és kiscsopor­tok) saját anyagi, szellemi felemelkedé­sükért többlettevékenységet végeznek, egyúttal megalapozzák a vállalat és a társadalom gazdagodását, gyarapodását is. Tehát, a dolgozók a piacon elismert több­letteljesítményért (innováció, költségmeg­takarítás) jussanak többletjövedelemhez, ami a vállalat, a népgazdaság boldogulá­sát is jelenti. A vállalatok tényleges önállóságát és felelősségét az új vállalatvezetési formák (vállalati tanács, választott vezetőség) be­vezetésén túl is szükséges tovább növel­ni. Ezt döntően az állam és a vállalat közötti nyereségmegosztás átrendezése ré­vén, közgazdaságilag megalapozott mér­tékben és társadalmi megegyezés alapján lehetne elérni. Ennek során új elemként jöhetne szóba az állam és a vállalatok kapcsolatában a befizetések nagyságrend­jének főbb évre történő megállapítása. A vállalati jövedelemtermelő képesség foko­zása érdekében viszont indokoltnak lát­szana a vállalatnál maradó nyereségrész feletti szabad rendelkezés biztosítása. A központosítandó tiszta jövedelem mér­tékének közgazdasági megfontolások alap­ján történő meghatározásakor többféle al­Lesz-e százezer forintot. Mire for­dították. avagy fordítják ezt az összeget? — Szerkesztő képmagnót vásárolunk majd, hogy még modernebb, korszerűbb kö­rülmények között folytathas­suk munkánkat. És hogy fej­lődésünk folyamatos legyen, reméljük az idén is hasonló eredményt érünk el. Mert természetesen 1985-ben is be­nevezünk az OKT pályázatá­ra. — Ügy hírlik, az egész vá­ros lakóinak életét befolyá­soló, nagyszabású dédelgetett terveik is vannak a stúdió dolgozóinak. Melyek ezek? — A kábeltelevízió létre­hozása. Ma Leninvárosban közel ezer lakásban, öt csa­tornán vehető a Magyar Te­levízió központi műsora. Ezt, és a stúdió lehetőségeit ki­használva gondoltunk a ká­beltelevíziózásra. Csupán na­pok kérdése és elér a stúdió­hoz az a kábel, amely össze­köt majd bennünket a nagy­közösségi antennarendszerrel. Ha minden igaz, akkor — a sokak által támogatott — ter­vünkből valóság lesz a nyá­ron. Technikailag lehetősé­günk megvan arra, hogy például hétfőnként folyama­tos legyen az adás, amelyben kimondottan a helyi aktuali­tások, események, történések bemutatására, a lakosság szé­les körét érintő tudnivalók propagálására törekszünk majd. Monos Márta Fotó: Laczó József Proli pilótával lendülünk neki Sátoraljaújhelyen a szép, de most ellenségnek; sem kívánt Zsólyomkának,' hogy a havas, jeges úton fel­jussunk a Magosra, a sípá­lyákhoz. (Gyalog, már ko­rábban jártunk ott, de pél­dául a messziről érkezettek rendszerint kocsival, esetleg autóbusszal jönnek, szeretnék legalább megközelíteni.) A vezető presztízskérdést csinál a feljutásból, rémülten ug­rálnak előlünk a kutyák, az öreg nénikék fejcsóválva néznek a hegyoldalon fölfe­lé szánkózó, bőgő kocsi után, de úgy középtájt, még a há­zikók között, a keskenyke úton, a szakadékos résznél mégis meg kell állnunk. Előttünk az összeszűkülő, meredély útszakaszon elakadt kocsi vesztegel, se té, se to­va. néhányan elébünk sza­ladnak, integetnek, marad­junk. ahol vagyunk. A veszteglő kocsi a hó mi­att akadt el. Mi is a hó miatt fordulunk keservesen vissza. A kocsi­nak hol az elejét, hol a há­tulját toljuk, lehetőleg elfe­lé a tisztes mélységű szaka­déktól. Közben eszünkbe jut: a hírközlő szervek pár nap- . ja kérték a kőszegi úttörő- olimpiára invitáltakat: ne induljanak el. mert nincs hó. Üjhelyen az idén decem­ber elején esett le a hó, azóta gyakorlatilag sporto­lásra alkalmas, de föltehe­tően még jó ideig az marad a Magoson. Sípályát építet­tek itt meg évekkel ezelőtt a város lakói társadalmi munkában — de még mi­lyenben! — melegedő is van, néha itt is rendeznek verse­nyeket, úttörő-olimpiát is. a helybéliek gyakorta járják ezt a hegyet. Jönnek távo­labbról is, de mi is sok em­bert kérdeztünk meg, amíg az útra egyáltalán rátalál­tunk, mert tábla, jelzés se­hol. Igaz, így sem jutottunk messzire. Jó lenne bizony egyszer megfelelő utat kiépí­teni ide, legalábbis a pályák megközelítéséig, hegyfeléig, hol parkolni lehetne. És még valami jó lenne, amit többen is szóvá tettek Üjhelyen. Az időjárásjelen­tés. a hóviszonyok ismerteté­se a Magosról. Rádiónkból reggelente meghallhatjuk, milyen a hó Zakopánéban, milyen a szlovákiai hegyek­ben, az erdélyiekben, Bulgá­riában, de az újhelyiről nem hallunk semmit. Akárcsak Bükkszentkeresztről sem, ezt a bükki faluban már sok éve, sokszor szóvá tették: hiába. Pedig ide menetrendszerű busszal is el lehet jönni, el is jön rengeteg ember, bár nem tudja mindig ponto­san: mire érkezik. Hóra, vagy ibolyaszedésre. A Du­nántúl bőséggel szerepel a rádióban — például Zala megye három (!) helységgel —. de a körzeti időjárásje­lentésben nem hallunk pél­dául Nógrádról, Hevesről, Abaújról, Zemplénről, Szat- márról. Az egész északi részből csupán a miskolci repülőtér kap helyet, ennek az adatai viszont 4—5 kilo­méterrel odább már nem érvényesek. Jó lenne bekapcsolni né­hányat az északi részekből. Például Űjhelyet, Bükk- szentkeresztet. PrisKa Tibor ternatíva is szóba jöhetne. így például a bruttó jövedelem egy bizonyos százaléka, vagy a vállalati saját vagyon és a nyere­ség hányadosának növekedése és még egyéb lehetőségek. A szocialista vállalat működését, a kép­ződő saját rendelkezésű nyereségrész fel- használását — például keresetnövelésre, beruházásra, készletnövelésre, kötvényvá­sárlásra stb. — célszerű lenne olyan me­chanizmusra bízni, amely jobban építene a vezetők és a dolgozók jelenlegi és jö­vőbeni érdekeire. Helyes az a gondolat, amely szerint az új vagyonkezelői szervezet (például vál­lalati tanács, választott vezetőség) mű­ködéséhez, jogosítványaihoz (stratégiai döntésekhez) hozzá kell rendelni a vál­lalati vagyon gyarapításának érdekeltsé­gét. A vállalati saját vagyon (az álló- és forgóalapok, pénzeszközök) gyarapítá­sában való érdekeltség lehetővé tenné egyrészt, hogy a dolgozók közvetlenül kö­tődjenek a társadalmi tulajdonhoz, más­részt a rövid távoh ható jövedelemnövelő érdekeltségüket a hosszabb távon érvé­nyesülő vagyongyarapodáshoz kössék. Természetesen a vagyongyarapításnak közgazdasági szempontból csak bizonyos hatékonysági kritériumok szerint van ér­telme. Megjegyzem, hogy a tervezett kí­sérletünk során felvetődött az a kérdés — és ez továbbgondolkodásra ösztönöz bennünket —, hogy milyen formában biz­tosítható a vállalati saját vagyon érték- és használati érték szerinti gyarapítása. Ismeretes ugyanis, hogy a vagyon érték­beli (pénzbeli kifejezés) alakulására az árképzés, a valutaárfolyam- és pénzérték­változások és más tényezők hatnak, mi­közben a használati érték szerinti (fizikai eszközállomány) változására elsősorban a műszaki fejlődés gyakorol hatást. Szükség van az érdemi vállalati önálló­ság megvalósítására az önálló gazdálko­dósra alkalmas egységek esetében is. A teljesítmények mérése és az érdekeltség kiterjesztése indokolja, hogy a gyáregysé­gek, üzemek (feltétel- és követelmény­támasztás szerint) önelszámoló, önfinan­szírozó, esetleg piacra orientált gazdasági egységekké váljanak. A December 4. Drót­művekben felvetődött — és tudomásom szerint most dolgoznak rajta —, hogy a huzalmű 1., a huzalmü II., a sodrómű. a tmk és a hegesztett hálót gyártó üzem nagyfokú önállósággal, felelősséggel és az ehhez kapcsolódó anyagi eszközökkel ren­delkezzen. Ez a forma lehetővé tenné az egységekben nyújtott teljesítmények fo­kozását, ami az anyag- és és energiafel­használás, az élőmunka-hasznosítás, az eredménytermelő képesség racionalizálását vonná maga után. Fontosnak tartjuk, hogy a szervezeti kereteken belül minden, ered­ményt hozó és gondot, problémát elhárító egyéni és csoportos kezdeményezést fel­karoljanak. értékeljenek és ismerjenek el anyagilag is. Döntő az is, hogy mindez a fő munkaidőben végzett teljesítménye­ket növelje. A munkafolyamatban részt vevő egysé­gek teljesítményei és a teljesítmények nö­vekedése a gépeken és berendezéseken dolgozók munkanormái szerint meghatá­rozhatók. A kiszolgáló apparátusok (rak­tárosok, belső anyagmozgatók, segédmun­kások, ügyintézők stb.) munkájának mi­nősítése a környezetükben levő, s teljesít­ményben dolgozó munkás eredményeihez igazítva történhet. Sőt, a drótgyárban az a gondolat is felvetődött, hogy a gép, be­rendezés, eszköz egyéni és csoportos tu­lajdonlásának módozatait is kimunkálják. Ezzel összefüggésben, célszerű lenne lehe­tővé tenni, hogy a csoportvezetőket, mű­vezetőket is a kollektíva választaná meg, a bérezésüket pedig az általuk vezetett kollektíva teljesítményéhez kötni és bizto­sítani számukra a személyes többlettelje­sítmények azonnali (készpénz-jutalom) el­ismerését. A pártmozgalomnak azokat a folyama­tokat, erőfeszítéseket kell támogatnia, amelyek az anyagi és erkölcsi elismerés középpontjába a munkával szembeni igé­nyességet, a munkavégzés folyamatos ész- szerűsítését, a vállalkozó- és újítószelle­met, a kockázatvállalás elismerését ál­lítják. Egyértelmű politikai állásfoglalás­sal kell serkenteni távlati céljaink eléré­sére, értékeink megőrzésére, s ebben a folyamatban minden előrevivő erőnek, he­lyi kezdeményezésnek elsőbbséget kell biztosítani. Dr. Járai János a megyei pártbizottság munkatársa Munka kőiben a „stáb" A leninvárosi nevelési stú­diót — akkor még megyei stúdió — 1978-ban hozta létre a Borsod megyei Ta­nács. Feladata hármas: po­litikai, oktatási, közművelő­dési műsorok, összeállítások vetítésével bővíteni az isme­retterjesztési lehetőségeket, a továbbképzéseket. Kocsis Lajos korábban tiszteletdí­jasként, ma már főállásban látja el a stúdió vezetési, irá­nyítási teendőit. — A filmezés a hobbim. Húszegynéhány éve hódolok eme szenvedélyemnek és jó ideje elmondhatom magam­ról, azon kevés emberek kö­rébe tartozom, akinek mun­kája azonos a számára leg­kedvesebb időtöltéssel. — A stúdió a városi mű­velődési központban kapott otthont, hét évvel ezelőtt. Azóta bővült a helyiség, a legkorszerűbb felszerelések­kel gazdagodott a berende­zés. Milyen fontos állomásai voltak ennek az időszaknak? — Kezdetben több időt vett igénybe a szervezés, a működéshez szükséges felté­telek megteremtése. Ma már jól kialakult mechanizmus szerint dolgozunk, ugyancsak főállásban levő társammal, Zagyvái Bélával, aki számí­tógépes üzemmérnök. És bár nem főállásban, van egy ál­landó bemondónk, Buday Zsuzsa, a helyi, 6-os számú napközi otthonos óvoda dol­gozója. A közelmúltban hat tanfolyamot indítottunk be, amelyben nagy szerep jutott a számítógépeknek. Ponto­sabban a számítógép-keze­lés és -programozás széles körű terjesztésének. — Híre van már a gyer­mekprogramoknak és a vá­rosról készített műsorok­nak ... — Video-filmtárunkban számos leninvárosi eseményt megörökítettünk. így példá­ul: kezdettől fogva figyelem­mel kísértük a művelődési ház megépítését, majd át­adását. A helyi képzőművé­szek segítségével különféle mesefilmekkel szórakoztatjuk a legifjabb korosztálvl. — Az elmúlt esztendőben elnyerték az Országos Köz- művelődési Tanács pályáza­tát és az ezzel járó négy-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents