Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-16 / 39. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. február 16., szombat Téli népművelési gyakorlaton Túllátni a szűk szakmán Véletlen csupán, hogy ötük közül négyen pedagógusjelöltek. Tanárok, műszaki tanárok lesznek. Az ötödik az Államigazgatási Főiskoláról érkezett téli népművelési gyakorlatra a megyébe, egészen pontosan a megyei levéltárba. Bár a levéltár inkább csak kiindulóhely, itt dolgozik ugyanis Tóvári Judit, a gyakorlatvezető. 'Az egytemisták a megyeszékhely különböző művelődési intézményeinek, iskoláinak életével, munkájával ismerkedhettek. (Azóta már véget ért a gyakorlat, s a fiatalok folytatják tanulmányaikat iskoláikban.) Főrhétz Ágnessel, Bagi Györgyivel, Vörös Katalinnal, Maksa Katalinnal és Oravecz Lászlóval a Herman Ottó Gimnáziumban találkoztunk először. Az igazgatónőt, Kovács Mariannát faggatták épp azokról a folyamatokról, amelyek a közoktatás • megújulását jelzik. Ennek a csoportnak — mondta Tóvári Judit — azokat a törekvéseket kell tanulmányoznia, amelyek a közművelődés és a közoktatás reformját, megújulását jelenthetik. Egyébként a téli népművelési gyakorlat nyitott. Bármely felsőoktatási intézmény hallgatója részt vehet benne, legyen szó mérnökjelöltről vagy orvostanhallgatóról, pedagógusról vagy jogászról. Arról van szó ugyanis, hogy ezeken a téli népművelési gyakorlatokon olyan beszélgetési alkalmakat teremtenek a fiatalok számára, amelyek megkönnyítik, hogy túllássanak saját szűk szakmájukon. Azon, amit megtanulnak a főiskolán, az egyetemen. Bár ebben az esetben, ahogy a fiatalok is mondták, sok a párhuzamosság, a találkozási pont. De nem mindenki lesz pedagógus, aki ezt a témát választotta vizsgálódásul. Egy államigazgatásban dolgozónak sem haszontalan, ha hozzájut ismeretekhez a? oktatás vagy a művelődés területéről. Mint ahogyan kamatózódhatnak a hagyományőrzésről szerzett ismeretek is, vannak ugyanis, akik e témában vizsgálódnak. A megyében sem csak Miskolcon töltöttek egy hetet egyetemisták, hogy mást ne említsünk, Encsen és környékén is szerezhettek gyakorlati tapasztalatot a leendő diplomások, a leendő értelmiségiek. Ez a tapasztalatszerzés pedig, ahogy Főrhétz Agnes is mondta,, rendkívül fontos lehet. Már csak azért is, mert az egyetemi környezetben egy kicsi' steril világban vannak. „Itt van például a munkásművelődés. De történetesen én egy értelmiségi családból származom, ismeretségi köröm is ilyen indíttatású. Ahhoz, hogy valóban többet tudjunk a lehetőségeiről, nem elég tankönyvből tanulni. Számomra éppen ezért volt érdekes például az a beszélgetés, amit a Vasas Művelődési központban tartottunk. De mondhatok más példát is. Mint történelem szakos, később szakmai munkámban is kamatoztatni tudom bizonyára azt, amit ma a múzeumokban csinálnak. Gondolok például a múzeumpedagógia kezdeményezésére. Vagy ugyancsak szakmái is lehet az a tapasztalat, amit a könyvtárak és az iskolák gyakorlati együttműködéséről szereztem.” Az egyetemisták egyetértettek abban: rendkívül sokféleképpen kamalozódhat annak az egy hétnek a tapasztalata, amit a téli népművelési gyakorlaton szereztek. Hozzátartozik, hogy a részvétel önkéntes, maguk váBalázs Anna — korát meghazudtolva, egyik legszorgalmasabb írónk. Évenként jelennek meg regényei, novellás kötetei. Tiszteletet' parancsol ez az alkotókedv, még akkor is, ha az eredmény nem egyenletes, kiegyensúlyozott, kiérlelt. Legfrissebb regénye: a Lányok az éjszakában is ilyen. A téma: a perdita Prevost: Manón Lescaut-ja, s főleg a romantika óta — úgymond — szalonképessé vált, s a világirodalom klasszikusait is megihlette. Elég legyen itt csupán utalni Dumas Kamé- liás hölgyére, Dosztojevszkij utcalányaira, Lev Tolsztoj Feltámadására, Sartre: Tisz- tességtudó utcalány-ára stb. Az érdeklődés érthető, hiszen az egyik „legősibb mes- - terség”-ről van szó, amelyet minden kor és társadalom másként ítélt meg, s a megítélés módja nagyon is jellemzi magát a kort is. A cím azt ígéri, hogy Balázs Anna korunk, közelebbről Budapest utcalányairól ad képet. Nem véletlenül soroltam a világirodalmi példákat; a téma óriási lehetőség a vállakozó kedvű író tollán arra, hogy az egész társadalomról mondjon ki valami fontosat. Nos, Balázs Anna regénye hiányérzetet hagy és csalódást okoz. Nem a pikantériát hiányolom, hiszen éppen a naturalizmus nagymestere: Zola bizonyította be a Nanával, hogy lehet erről a világról malackodás nélkül is írni, de ez a regény csaknem rózsaszínű. Értem ezen azt, hogy a szerző olyannyira szánja hőseit: a „vastag” Gizit és stricijét Csontos Dénest, hogy szinte észrevétlenül besétál a moralizálás és a stílromantika zsákutcájába. Mindkét főhősének „természetesen” mostoha gyermekkora volt, ahogyan azt a bírósági tudósításokban olvassuk. Ott is nehezen érthető, menthető ez a rossz zsargon, de még magyarázható, hiszen a napi újságírás gyakorta kényszerül arra, hogy punel-gondolatokkal-monda- tokkal operáljon. A regénytől azonban joggal várhatnánk többel: ábrázolást, lélektani motivációt. Gizi „le- lencgyerek", mutatós haja- donná serdülve a goromba nevelőszüleitől menekül a fővárosba. Ahol is — mi sem természetesebb? — a sima modorú kerítők hálójába keveredik a szép lábú, kis buta, akik táncosnői karriert ígérnek neki. Ehelyett az utcára, a térre penderítik, hogy testével, szolgálataival keresse meg azt a „kölcsönt”, amit Bönci úr(ék) ad(tak) ott neki. A folytatást könnyű kitalálni: Gizi előbb nem tud, később nem is akar szabadulni ebből az életformából: az éjszaka, a csillogás, a siker a könnyen (?) szerzett nagy pénzek világálasztják a témát is, s maguk döntenek arról is, hogy a szerzett ismereteket hogyan dolgozzák fel. Mivel pedagógusoknak készülnek, nyilvánvaló, hogy az iskolában folytatott beszélgetés közelről érinti őket. Akár a tehetséggondozásról, akár a tanári munka értékeléséről is volt szó. De ez csak a dolog egyik oldala. A téli népművelési gyakorlatnak a résztvevők szerint is van egy másik, kevésbé körülhatárolható, kevésbé megfogható feladata is. Amit a fiatalok és e gyakorlat szervezői úgy fogalmaznak: segíthet abban, hogy jobban készüljenek a végzés utáni értelmiségi szerepre. Ehhez pedig valóban túl kell látni a szűk szakmai ismereteken, feladatokon. A résztvevők azt mondták, az is hallatlanul nagy előny — és ez ennek a gyakorlatnak egyik legnagyobb vonzereje —, hogy olyan szituációkat ismerhetnek meg, olyan feladatokba pillanthatnak be, olyan emberekkel ismerkedhetnek meg, amelyekkel egyetemi környezetben nincs lehetőség. Vagy amelyekre csak jóval munkába állás után, Montázs a filmekből Nyolcszor ötven perces tévéfilmsorozat felkészületlenül döbbennének rá. Ezeknek a téli népművelési gyakorlatoknak konkrét hasznai is volt már eddig, s bizonyára lesz a jövőben is. Különösen az értékmentő, gyűjtő. feldolgozó munka hozott — megyénkre vonatkoztatva is — eredményeket. Tavaly télen az építőipari műszaki főiskolások például a hegyaljai mezővárosok építészeti értékeit tárták fel, s az értékmentést nyárón is folytatták. A települések vezetői előtt ismertek munkájuk eredményei, hasznosítani tudják azokat. És egészen bizonyos, hogy az idei téli népművelési gyakorlat is hoz konkrét eredményeket.-Csutorás Annamária A Szerelmi törvények Magyarországon forgatott részeinek szerkesztője, Barnái Ildikó tájékoztat a készülő produkcióról. — A londoni BBC-vel a korábbi években már jó kapcsolatot alakítottunk ki — mondja. — Ezért is jött létre ez a mostani, nagyszabásúnak ígérkező vállalkozás, amely azokról az íratlan szabályokról, szokásokról és tradíciókról szól, amelyek meghatározzák, illetve befolyásolják az egyes emberek szerelmi, családi életét szerte a világon. Mint tudjuk: a párkapcsolatok és a családi élet formái, törvényei, szokásai többé-kevésbé eltérőek földrészenként, országonként, sőt különböznek pol i t i ka i - tá rsada Imi v iszonyok szerint is. A filmsorozat alkotói arra vállalkoztak, hogy szemléltetően ábrázolják a hasonlóságokat és a különbözőségeket. Időszerű ennek a szerteágazó problémacsokornak a filmes eszközökkel történő feldolgozása, hiszen napjainkban felgyorsultak a változások, fokozatosan érvényüket vesztik azok az évszázadok óta elfogadott normák, amelyek a társválasztást, a párkapcsolatokat, a családi életet jellemezték, szabályozták. A film alkotói azt vizsgálják, hogy a különböző fejlettségi fokú és eltérő tradiciójú társadalmakban élő mai emberek miként döntenek, milyen új szokásokat, írott- íratlan törvényeket alakítanak ki. Felvételek Egerben — Miről szólnak a sorozat egyes részei? — A rövidség kedvéért csupán a címek: Szerelembeesés. A helyes párválaszból. Miután (a börtönben) találkozik Kamillával, az öreg prostituálttal, az kiszabadulván „menő nőt” farag Giziből, hogy belőle éljen, s a végén kifossza és sorsúra hagyja. Nem kevésbé sablonos a másik sors: Csontos Dénesé sem. Az apja (1943-ban) odaveszett a Donnál, árván hagyva 6 gyerekét, akiket az anyjuk nevel, mígnem korán bele nem rokkan a küzdelembe. Dénesünk azonban 16 évesen otthagyja a szülői házat, hogy a nők kilartottja, azaz strici legyen. Csak évtizedek múltán találkozik a testvéreivel, akik mind komoly egzisztenciát szereztek. Az egyik orvos, a másik vezető (hol?), a harmadik komoly vagyont gyűjt stb. A pénztelenség sodorja hősünket egy betörőbandába, ám az elbukik (tetten érik). Két évet tölt a börtönben, s olt nemcsak megkomolyodik (45 éves ekkor ...), hanem szakmát is tanul. Mindezt motiválatlanul, többnyire a főhős belső monológjából tudjuk meg, — eléggé bőbeszédűen. A befejezés azonban csaknem komikusán melodrama- tikus. Dénest magához veszi az öccse: Károly, aki miután a nyugati nagybácsitól hatalmas vagyont örököltek, minden ingó és ingatlan vagyonát a bátyjára hagyva elhagyja az országot. Gizi közben lecsúszik, alkoholistává válik. Az ital okozza halálát (májzsugor?) Dénes- nek is, hiába óvta ettől (a közben infarktusban korán meghalt) orvos öccse és a derék nevelőtiszt a börtönben, a jóságos pártfogó. Hogy mi indokolja ezt az ironikus hangot? A fentebb elmondottak: Gizi és Csontos Dénes története — noha az író hosszadalmasan ecseteli vívódásukat „a bűnnel”, a rosszra csábító alkalmakkal, körülményekkel (Gizi imádja a pénzt, a szép „cuccokat”, a sikert) összességükben érdektelenek maradnak. Túlságosan lekerekítettek, agyonmagyarázottak és naivak. A szerző, mintha összekeverné a korokat is. A miliők és a főhősök életkörülményei összemosódnak, ugyanakkor sematikusak. A „JÓ” túlságosan jó, a GONOSZ túlságosan gonosz, mint a mesében. Honnan volt például Károlynak a hatalmas vagyona? Kik voltak Gizi ügyfelei? — és még sorolhatnánk a kérdéseket, amelyekre csak felületes választ kapunk. Így a regény nem mond többet egy közepesen megírt rendőrségi-bírósági tudósításnál, a Kék fény erkölcsi prédikációinál, szentenciáinál. Kár, mert a téma valóban aktuális (sajnos!) és megunhatatlan. Horpácsi Sándor Balázs Anna: Kossuth K., Bp. 1985 tás. Férjek és feleségek. Szülők és gyermekek. A hűség határai. Válás. Boldog családok. És végül: Az új szabályok. — És ezek közül melyik rész foglalkozik hazánkkal? — Az első, a második, az ötödik és a hatodik. A szakértő Semjén Anita szociológus-pszichológus volt. A felvételek túlnyomó része Egerben és környékén, valamint Budapesten került videoszalagra. Jártunk magányosok klubjában, felkerestük a Műszaki Egyetem E-klubját, a Família családi eseményeket szervező gmk-t, az Afro- dite-video társkereső szolgálatot, és forgattunk a rádió egyik stúdiójában is A Szabó család felvételén. Bekukkantottunk kameránkkal Szilágyi János „lelki klinikájára”, megszólítottunk utcai járókelőket, felkerestünk családokat, egyszóval — igyekeztünk a kérdéseket a lehető legalaposabban, a legtöbb oldalról vizsgálni, ábrázolni. Mikor ér véget a munka? — Hol tart jelenleg a forgatás? — Ezekben a hetekben a stáb tagjai Indiában dolgoznak, majd a további részek következnek. A felvételek a tervek szerint még jó másfél évig tartanak, de ezzel a munka korántsem ér véget! Ha az egyes fejezetek elkészültek, a BBC konferenciát rendez, az egyes témák legkiválóbb szakértőinek részvételével. Egy-egy részt egy héten keresztül vitatnak meg a résztvevők és ezek anyagából — a legérdekesebb részekből — harminc-harminc perces filmet készítenek, s a korábbi felvételeket a viták anyagával párosiitva mutatják majd be. Az elképzelések szerint a sorozatrészeket követő kerekasztal-beszélgetéseket minden ország, amely megvásárolta a produkciót, saját szakembereinek részvételével rendezi meg, hiszen országonként másként értékelik a látottakat, hallottakat. G. T. 1 Ez ó címe annak a bizonyára , már első hallásra is érdekesnek, újszerűnek ígérkező, nyolcszor ötven perces tévéfilmsorozatnak, amely a Magyar Televízió film- és kopro- dukciós főosztálya, valamint a londoni BBC közös vállalkozásában készül, négy földrész nyolc országában: Magyarországon, Olaszországban, Japánban, Indiában, Egyiptomban, Kenyában, az Egyesült Államokban és Ausztráliában. A film rendezője: William Nicholson, szerkesztője- szaktanácsadója pedig Angela Kdye, angol pszichológus-szociológus.
