Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-15 / 38. szám
1985. február 15., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Nők a mezőgazdaságban VOLT egyszer Ma a megye termelőszövetkezeteiben közel 60 ezer ember dolgozik. Minden harmadik munkavállaló nö .. . A töltőhelyiségben most a személyautókba való akkumulátorokat töltik. Szuhodolszky István ellenőrzés közben. A kivezető csonkok öntése történik. A folyé- Az összeszerelő műhelyben az akkumulátorok kony ólommal Oláh Károly dolgozik. celláinak összeforrasztását Papp András végzi Bizonyára mindenki ismeri a szalmavirágot. Nyáron még kint virít a kertekben. S a lassú őszben, amikor csendben téli álomhoz készülődik a természet, és az egynyári virágok is szomorúan hullajtják szirmaikat, a szalmavirág új életre kel. Tövé.től, gyökerétől megvált száraz testében megőrzi a tavasz minden rejtett titkát, s a hidegtől elváló, téllel sorsközösséget nem vállaló meleg szobákban az elmúlt év emlékét idézi. Tulajdonképpen a szalmavirág jutott eszembe róluk, a Dobó Katicáról elnevezett szocialista brigádról. A történet kezdetéhez pedig a múltba kell nyúlnunk. Az ötvenes évekbe, amikor a mezőgazdaság szocialista átszervezése történt, itt, a Bükk lábánál, az aranyosi völgyben, az ábrányi határban. Amikor megalakult a Béke Termelőszövetkezet, s nem is olyan sokra rá létrejött egy, lányokból-asszo- nyokból verbuválódott gyalogcsapat, a környék első női szocialista brigádja. Dohányt palántáztak, törtek, és hosz- szú, tikkasztó napokon át kapáltak. A hajnalban kút- ból húzott friss víz délre, a legnagyobb árnyat adó fa alatt is „megfáradt”. De ki törődött akkor a langy’me- leggel, hiszen a kiszáradt toroknak, felhevült testnek az is jólesett. Kint, a határban harmincöt, szorgos kezű, vidám asszony. Tavasztól őszig mindig volt mit tenniük. Am az eltelt, több mint húsz év alatt a mező- gazdaság korszerű nagyüzemmé vált. A kapanyél- töl megerősödő és megdurvult kezeket felváltották a gépek vontatta kultivátorok. Az agrotechnika gyors fejlődése, az agrokémia térhódítása folyamatosan kiszorította a bükkábrányi földekről is a kapásokat. Hajducsek József elnökhelyettes a beszélgetésünk kezdetén még el-elmerül a régmúlt mély kútjába, s felszínre kerül egy-egy majd’ elfelejtett kedves történet, a brigádról, a kezdeti idők határbéli munkáiról, de aztán mind több szó szövődik a jelenről, jövőről, a lehetőségekről. És a „jövőre vonatkozó tervek”, a „holnap megvalósulása” kapcsán egyre kevesebb szó esik a „do- bókaticásokról”. — Nincs már a termelő- szövetkezetben dohányágazat. Sőt, igyekeztünk úgy átszervezni a gazdaságot, hogy minél kevesebb kézi munkával megoldható legyen a termelés. Ilyenformán nincs is már szükségünk olyan értelemben és olyan létszámban dolgozó brigádra, mint amilyen a Dobó Katica is volt. Az átszervezéssel egy időben — szerencsénkre — .sokan elmentek nyugdíjba. Néhá- nyan pedig átkérték magukat az ipari melléküzem- águnkba. Még így is kilenc asszony maradt az alaptevékenységben. Az ő munkájukra továbbra is szükségünk van. De a mostani munkásnapok már jellegében sem hasonlítanak a régire. Főleg azokon a helyeken alkalmazunk nőket, ahol még nem tudtuk megoldani a gépesítést, zsákot toldoznak, terményt tisztítanak, falat meszelnek. A gazdaság területén szétszóródva, mindig azt csinálják, amit éppen kell. Most például két asszony egy közeli házat takarít. Ha kedve van, beszélgessen el velük is — javasolja az elnökhelyettes. Kódor József né, Ilonka néni és Gombos Lajosné, Piroska néni kék köpenyben, fejkendősen, a belső munkákat végezték, amikor megérkeztem. — Rólunk akar írni? — csodálkoznak. — Nincs itt már olyan munka, mint hajdanában. Tegnap az árparostálásnál voltunk, ma meg itt takarítunk. — Ha igazat beszél a nép, akkor a bányának lesz itt munkásszállása — mutat körbe Ilonka néni. — Maholnap befejezzük ezt a munkát is, aztán továbbmegyünk egy lépéssel. Mi sohasem tudjuk előre, mit fogunk csinálni. Lehet, hogy legközelebb terményt tisztítunk, vagy kint, a legelőn bokrokat irtunk. — Miért nem mentek át a melléküzembe dolgozni? — Sohasem éreztük volna ott jól magunkat. Ugyan szó volt róla egyszer — mondja Ilonka néni —, amikor behívatott bennünket, a brigád megmaradt tagjait az elnök. Azt mondta: „Akinek kedve van, az átmehet a BHG-s melléküzembe.” Elmentünk megnézni a műhelyt. Világos volt, meleg. Mindenkinek jutott asztal is, szék is. Persze, volt jelentkező közülünk is. Mi Piroskával húzódoztunk. Nem áll a mi göcsör- tös kezünk erre a munkára. Meg a szemünk sem a régi. Három hónap múltán jön vissza négy asszony. Mondjuk nekik: „Hát véletek mi van? Tudtátok, mibe vágtatok, nem?” Bólogatnak bánatosan. „Akkor meg mi a baj?” „Hát az — bökik ki nagy nehezen —, hogy ott sokat kell ülni. Haza sem lehet ugrani, úgy, mint régen. hogy az ember megitassa a jószágokat.” No, én erre azt mondom, aki a kapát szokta meg, az ne is próbálkozzon mással negyvennyolc évesen ... * Van egy nemzedék, a mai negyven-ötvenévesek, akik húszéves „gyalogmunka” után már nem tudják megszokni az ipari jellegű foglalkoztatást, a munka gyári jellegű tempóját. Igaz. idényjelleggel, a zöldség- és gyümölcstermesztésben napjainkban is szükség van a kétkezi munkára. Az ősszel például Vizsoly határában még az „irodista” nők is kint hajlongtak a burgonya- földeken. Gyűjtötték kupacokba, majd rakták zsákokba a krumplit. Szükség volt ott és akkor minden termelőszövetkezeti tag és alkalmazott munkájára. De csak idényszerűen, ám az egész évet tekintve a helyzet megoldatlan. Mi lesz veletek, bükkábrányi, baktaké- ki, kenézlői „dobókaticá- sok "? Balogh Andrea A gépjármű hibátlan üzemelésének egyik alapvető feltétele, hogy az akkumulátor kifogástalanul működjön. Az autósok a megmondhatói, mennyi kellemetlenség okozója az elhasználódott, hibás akkumulátor. Nem véletlen, hogy nap mint nap, de főként a hidegebb hónapokban sokan keresik fel az árusítóhelyeket, ahol természetesen újratöltést is végeznek a megrendelőknek. Ilyen szervizüzem az Akkumulátor- és Szárazelemgyár Miskolcon, a Zsigmondy utcában levő telepe, ahol személy- és teherautókba való akkumulátorok eladásával és töltésével foglalkoznak. A szervizüzem fő feladata Miskolc és a borsodi iparvidék ez irányú igényeinek kielégítése, de a tevékenységi körébe tartozik a budapesti anyavállalat által előírt akkumulátortípusok gyártása is. Bevált gyakorlat ebben a szervizben, hogy a töltés végett átadott akkumulátorok a legtöbb esetben 3 —4 nap múlva elkészülnek, azaz üzembe helyezhetők. Ha ipedig valakinek új akkumulátorra van szüksége, a .szervizüzemben megveheti; ha mégsem, ez esetben a budapesti gyárból megrendelik számára. Kép és szöveg: Fojtán László Kutatóink adósak a magyarázattal, hogy törvényszerű-e. vagy csupán jelenség a jogszabályok és különböző szintű . állásfoglalások sokasága akkor, amikor egyértelmű célkitűzésünk a vállalati önállóság növekedése. Magára a mezőgazdasági ágazatra több száz magas szintű jogszabály vonatkozik, s az ezeket értelmező állásfoglalások, magyarázatok száma óvatos becslések szerint is felül van az ezren. De milyen körülmények között és kik alkalmazzák a gyakran ellentmondó, gyors .megoldásokat sürgető gazdasági valóságban ezeket a szabályokat? Nagy részüket azok a termelőszövetkezeti főkönyvelők, akik között még mindig 56 százalék a középiskolai, és 6 százalék az általános iskolai végzettségűek aránya. Közülük többen önerejükből, végzettség nélkül is szakmájuk mestereivé váltak, de többségüknél csak a jó szándék és igyekezet pótolja a hiányzó közgazdasági, jogi és egyéb ismereteket. Más oldalról nem tekinthető kielégítőnek az egyetemet, főiskolát végzett mezőgazdasági szakemberek közgazdasági és jogi tudása sem. A helyzet különösen a kedvezőtlen adottságú nagyüzemekben nehéz, s ezek a gazdaságok a személyi feltételek tekintetében is egyre kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnek. A felszínen, ebből egyre romló vagyonvédelmi és számviteli helyzetet, egyre görcsösebb igyekezetét a talpon maradáshoz, s ennek során vitathatóan szabályos intézkedéseket észlelhetünk. A példák közül a legfrissebb: A perkupái „Dózsa” Termelőszövetkezetben végzett népi ellenőrzési vizsgálat több szabálytalanságot tárt fel. így például 4,5 millió forint értékben kötöttek 1983-ban tárolási megállapodást egy vállalattal, olyan báránykészletre, ami a megállapodás pillanatában még nem született meg, s a szövetkezet csak 1984-ben tudta természetben és pénzben törleszteni a szóban forgó ösz- szeget. Mi is' történt tulajdonképpen? A direkt irányítás maradványaként élő hitelmonopólium korlátáit feszegető kereskedelmi—termeltetési hitel tört-e utat magának — vitathatatlanul szabálytalan bizonylatolás és helytelen mérlegeredmény kíséretében —, vagy pedig tudatos manipulációról van szó annak érdekében, hogy megteremtsék „az eredményességi, jutalmazási és prémiumteljesítési feltételeket”? (Eszak-Ma- eyarország, 1984. december 23-i szám.) A tények mögötti szándékok és azok minősítését többféleképpen látjuk. A vizsgálatban részt vevők közül többünknek az a véleménye, hogy a pénzügyi stabilitásra törekvés, a korántsem olcsó bankkamat megtakarítása volt a kiindulópont, amit a belső szabályozatlanság, a gondokkal küzdő számvitel és a kellő vezetői körültekintés öltöztetett szabálytalan, s reméljük, hogy évek múlva, telesleges formába. Mert, miért ne nyújthatna majd egykor — jogilag is rendezett formában — egyik vállalat a másiknak hitelt, ha egyszer számára az kifizetődőbb, mint például a befektetés? Hasonló gondolataim vannak az idézett cikkben említett tartalékalap-átadással kapcsolatban is. Annyit azért hozzáteszek, hogy én a kérdésben éppen a kifogásolt könyvelési megoldást tartom a legkisebb problémának. Véleményünket • valamelyest alátámasztja, hogy a TESZÖV ellenőrzési irodájának és a PM Ellenőrzési Főigazgatóságnak az igen mélyreható vizsgálata a szövetkezetnél több tévedést tárt ugyan fel, de ezeket a tsz javára és kárára egyaránt elkövették, s emiatt az eredeti mérlegeredmény egyenlegében alig változott. Magyarul, bőven maradt any- nyi nyereség, ami a tagság és a vezetők prémiumát és jutalmát tedezze. A termelőszövetkezel magasabb vezetői, mindenesetre visszafizették a prémiumot, várják a felügyeleti szerv, az igazságügyi szervek döntését tettük megítéléséről. Az említett szervek több szakember, szakértő meghallgatásával döntenek majd, mert —* amint ezt érzékeltettem is — nem egyszerű ügyről, s emberek sorsáról van szó. Azokéról az emberekéről, akik igen mostoha körülmények között, több korábbi hibás fejlesztési döntés terheit vették a válluk- ra, s kíséreltek meg célt és munkaalkalmat teremteni 10 község lakosságának. Eredményeiket az utóbbi öt év 11,5 millió forintos nyeresége is bizonyítja. Igen számottevő ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy előzőleg 1978-ban egy év alatt ennyi veszteséget mutattak ki. Nehézségeiket, hibáikat önmaguk is többször elismerték, s azok minősítése túlmutatna a felvetett kérdéseken. Sajtónk méltán vívott ki magának rangos helyet azzal, hogy célja soha nem a szenzációk felkutatása, hanem az olvasók, a közvélemény objektív tájékoztatása. A közvélemény ugyanis igen szigorú bíró, de az igazságos ítéletéhez elengedhetetlen. hogy ne csak az egyik oldalról, vagy az egyik fél szemszögéből lássa a tényeket. Közös a felelősségünk azért abban, hogy a szakemberek vitaalapul szolgáló elő-ítéletei ne váljanak a közvéleményben előítéletté, ami — az erre hivatott szervezetek döntését megelőzően — a téves gazdasági döntést, a vezetői hibát is bűnként kezeli. Ez amiatt is igen fontos, mert a közvélemény ítélete után sokkal bonyolultabb lehet rehabilitálni, újra hitelt teremteni, mint például egy téves bírósági ítélet után. Dr. Fehér Alajos a TESZÖV ellenőrzési irodájának vezetője Perkupái ELŐ i # sy $' ^ w .........................
