Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-14 / 37. szám

ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG 3

1985. február 14., csütörtök

Ki szűrje a zavarokat?

— „Nyávogó” cicaantennák

— Bemérik és kijavítják

— Csíkok a képernyőn

Változatok egy tévéhibára. Vacsora után együtt ül a család a varázsdoboz előtt, amelyik most valahogy sehogy se akar jó képet vágni az esti programhoz. Ugrál, vibrál, csíkokra esik szét a bemondó, akinek va- láhogy a szeme tőié kerül az orra, de beszél. „A gyerek kapcsolta be, biztos rosszul nyomta meg a gombot” — vált fenyegető morózusra az eleddig egyhangú emésztéssel elfoglalt apa, majd oldalba vágja a kasznit, amitől még inkább fölgyorsul a vibrálás.

— A szomszéd most kapcsolta be az új szuperauto- matáját, biztos az csinálja ezt — replikázza az asz- szony.

— öreg már szegény tévé, mit vártok tőle? — teszi le a voksol a gyerek is.

Más türelmesen vár, hátha az adásban van a hiba, de hát emberek vagyunk, nem teszik azt ki mindjárt az ablakba, elcbb elhárítják a hibát, reménykedve, hátha nem vette észre senki sem.

Van, aki ilyenkor már a telefon után nyúl, hívja a szerelőt, vagy kinéz, nem forgatta-e meg alaposan az antenna vasfésűjét az északi viharos szél.

Ha aztán semmi sem segít, a látvány nélkül maradt néző a Posta Rádió és Televízió Zavarvizsgáló Üzeméhez fordul, néznék meg, milyen láthatatlan hibák ku- szálták össze a képet. Az üzem vezetője Jánosházi Dénes:

— A legtöbb gondot nálunk Borsodban az okozza, hogy az erős felszíni tagoltság miatt igencsak különbözőek a vételi viszonyok. Mármost, ahol gyenge a vétel, ott a legkülönbözőbb zavarok sokkal erőteljesebben mutatkoznak meg. A panaszok nagy részét ez okozza. Okozhatják persze hibás gépek is. Hazánkban szigorú műszaki előírások szabályozzák azt, hogy a különböző berendezések ne „adjanak le” zavaró jeleket, szikrákat stb. és ezt a gyártók be is tartják. Ilyen jelenség általában csak rossz, leromlott gépeknél jelentkezik, ám mihelyt a működését is rontó hibát kiküszöbölték, megszűnik a zavar is. Néhány esetben persze nincs más megoldás, az elektromos berendezésre zavarszűrőt szerelünk.

Évente körülbelül ötszáz bejelentés érkezik az üzemhez, ahol mindössze nyolcán dolgoznak. Két kocsival járják az ország északi területeit, túl a megye határain is. Munkájukkal jár, hogy műszaki ismeretterjesztést is vállalnak: amikor keresve sem találnak hibát, felvázolják, adott területen milyen méretű antennára lenne szükség. Mert bizony azokból van ezernyi féle barkácsolt változat. Egy kis településen például elterjedtek a cicaantenpák, amelyek a hazai műsorok vételére ott teljesen alkalmatlanoknak bizonyultak. Ezt továbbfejlesztve meg különböző bizarr mértani alakzatok díszítették a háztetőket. A za- varvizsgálók végül a nyomára bukkantak a gyártónak is: egy vasutas hajlíthatta ezeket szabad idejében szívességből mindenkinek, aki kérte.

A vételt zavaró gépeknek, berendezéseknek egykettőre a nyomára akadnak, bemérik a helyüket és igyekeznek megszüntetni a hibát. Előfordult azonban olyan eset is, amikor hatodik, hetedik alkalommal sem sikerült rábukkanni a „tettesre”. (Lehet, hogy közben megjavították a közelben működő hibás gépet.)

Különös 'ellenfélre leltek viszont néhány központi antennában Miskolcon és Le- ninvárosban is. Nehezítette a helyzetet, hogy a zavart a még átadás előtt álló lakóépületek tetején lévő központi tévéantennák erősítője idézte elő. A hibás erősítő valóságos adóként szólt bele családok százainak esti műsorába, k r iksz- kr a kszok a t írva a képernyőre.

— Mondhatnám, nincs két egyforma eset a mi munkánkban, bármikor számolhatunk a meglepetésekkel. Ettől azonban csak érdekesebbek, színesebbek a napjaink — teszi le a pontot az üzem vezetője.

Az utóbbi hónapokban sokan keresték a zavarvizsgálókat régi, Széchenyi utcai helyükön, mert decemberben átköltöztek a Fazekas utca 9—11. szám alatti lakóépület földszinti helyiségeibe.

Ám akit nagyon zavart, hogy a műsor vételét estéről estére zavarta valami, készülék nélkül is „bemérte” a miskolci zavarvizsgálókat.

Nagy József

Uj hazai növényvédő szer

Kísérleti üzem építését kezdték meg a Nehézvegyipari Kutató Intézet új növényvédő szere, a Nevifosz gyártására. A Fűzfői Nitro- kémiával történt megállapodás értelmében a vállalat papkeszi gyáregységében erre a célra évi 400 tonna kapacitású üzemet létesiítenek a Vegyterv tervei alapján. Ennek az üzemnek a termelése elegendő lesz a szer nagyüzem i a lkaim ázás á nak

szélesebb körű kipróbálásához, valamint a hazai és külföldi piackutatáshoz.

A Nevifosz kiválóan alkalmasnak bizonyult a termesztett növényeket károsító rovarok pusztítására, a cukorrépa-, takarmányrépa-, kender-, len-, repce-, lucerna- borsó- és gyümölcskultúrák védelmére egyaránt. Ugyanakkor megkíméli a méheket, s elterjedése jelentősen csökkentheti a rovarölőszer- importot. (MTI)

Ennek a mozdonynak nincs kereke, nem vontat semmit. Feladata mégis rendkívüli ezekben a napokban; ha nem lenne, hideg fülkékben utaznánk. Két ilyen mozdony üzemel most a Tiszai pályaudvar tárolójában. (Bal oldali kép.) Takarítás hideg vízzel, pufajka nélkül. (Jobb oldali kép.)

A lengyel gyártmányú személykocsik kerekei „egybeöntöttek". Ennek előnyei - és hátrányai is vannak. Naponta kell ellenőrizniük a szerelőknek a kopás mértékét, mert ha egy bizonyos határmezőnyt elér a kopás, a kerék felrobbanhat. Mondják volt egy olyan eset, hogy az öntött kerék állóhelyzetben, a tárolóban robbant. A felelősség nagy ...

Ez a szerelvény, amire itt a Tiszai pályaudvar tárolóján nagy keservesen fölkapaszkodtunk, holnap reggel indul Budapestre. Ha mondjuk ötöt levonunk a kinti mínusz 24 fokból, akkor talán eltaláltuk a szerelvény belső hőmérsékletét. Ezeken a lengyel gyártmányú személykocsikon sajnos, nincs gőzfűtési berendezés, villanyfűtés mellett pedig tilos takarítani, mert életveszélyes. Előf ütötték ugyan egy kicsit a szerelvényt, de nagyon kicsit, mert a járműjavító üzemben nincs elég gáz, tehát nem tud kellő mennyiségű gőzt biztosítani a Tiszainak. Belül az ablakkereteket vastag hó- és jégréteg borítja. Kalupka Ferencné művezetővel szaladunk végig a kocsikon, a takarítókat keressük.

— Nincs meleg víz — mondja Posta Mihályné, s ha nem mondaná is látnánk, rákvörös a keze. — Nem tudjuk leolvasztani a jeget az ablakokról, majd reggel az utasok nyakába csorog. A samponból meg kénytelenek vagyunk duplán adagolni, mert a hideg víz nem oldja ezt a sok koszt.

Nagyon-nagyon piszkosak a fülkék, pedig első osztályú kocsiban vagyunk. Tanácsolják, vessünk egy pillantást a fűtésszabályozóra. Egytől egyig, mindegyikből kilopták a hőmérőt, így a mozdony majd folyamatosan fűt, az utasok izzadni fognak a holnapi úton.

— Postáné az egyik legjobb takarítónk, 17 éve dolgozik itt. Ha ő nem is említette, én elmondom, a takarítóasszonyoktól még az ősszel bevonták a pu- íajkákat, kardigánban, melegítőben kénytelenek dolgozni ebben a hidegben.

Popovics Miklós reszor- tos (másutt üzemvezetőnek hívnák) irodájában meglehetősen feszült a légkör, a gázhiány miatt három széntüzelésű kazánt kellene begyújtani, de szén sincs. Holnapi indítással ígértek egy vagonnal — Ajkáról. Ismét takarítók panaszkodnak, nyitva maradtak az ajtók a szerelvényen, a rács lefagyott, az ajtót nem lehet bezárni, ha

A vonatok 60-80 perces késéssel közlekednek ezekben a hideg napokban. Az utasok türelmet- lenek, ingerültek, azt a vasutast szidják, akivel először találkoznak. Nem jó mostanság utasnak lenni, de vasutasnak sem.

fűteni tudnák is, kimegy a meleg.

Odakint egy kis összetűzés támad. Az akkumulátorokat szállító targonca elakadt a hóban, nem tudja elvinni az akkumulátorokat. Kézben kénytelenek elcipelni sok száz méterre.

Sipos Bertalan kocsivizsgáló a Sopronba, illetve Szombathelyre induló vonat kerekeit kopogtatva morfondíroz: — Hogyan fog ez elindulni? Lefagytak a kerekek, meg azösz- szes féktuskó ...

Betolat a mozdony a szerelvény elé. Farkas Péter kocsirendező az ütközők közé ássa magát a hóban. Keményen meg kell dolgoznia, hogy létrejöjjön az „összeköttetés”.

— Alig mozdulnak a csavarkapcsok, a tömlő pedig megmerevedik.

— És a keze?

— Azt már nemigen érzem.

Jót nevetünk, mert a nyakába akasztott rádióból igen cifrára sikeredett káromkodás hallatszik, no, nem valakit, csak a jeges vasat szidják.

— Ne csodá 1 kozza nak, pokol mostanában itt az élet, aki vassal bánik, jól tudja — kel éteri társa védelmére a 31 éves vasutas, Farkas Péter.

— Milyen állapotban van a vonat odabent? — kérdezzük Porubszki György jegyvizsgálót, mert tudjuk, nemcsak a jegyekkel kell törődnie, hanem az utasok kényelmével is.

— Aránylag meleg van. És tessék csak megnézni, tiszták a fülkék, a mosdókban is felengedett a jég, csordogálnak a csapok.

— Miből áll a mai munkája?

— Hajnali 5 óra 24 perckor „hoztam” egy személy- vonatot Sátoraljaújhelyből Miskolcra, ezt a szerelvényt most elkísérem Pestig, onnan visszajövök és este ismét elkísérek egy vonatot haza, Űjhelybe. Talán 9 órakor már kinyithatom a fürdőszobai csapot.

Vincze Károly, a miskolci körzeti üzemfőnökség szb-titkára előtt jól ismertek azoknak az embereknek a gondjai, akikkel találkoztunk ezen a hideg délelőttön. A pufajkák is „sínen vannak” már, hamarosan megkapják a takarítóasszonyok. Am mint megtudjuk, a széntárolás- sal vannak gondok az egész üzemfőnökség területén. Ez az első tél, amikor olajról átálltak a szénre, azzal fű- tenek mindent. Igen ám. csakhogy lebontották szerte az összes széntárolót.. .

Lévay Györgyi Fotó: Csákó Gyula