Észak-Magyarország, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-12 / 9. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 10 1985. január 12., szombat Az Avas-szálló homlokzata A városunk történelmével foglalkozó könyvek, leírások úgyszólván mindegyikében rábukkanunk azokra a so­rokra, melyek az egykori Tambur, majd Arany Corona életével, a hozzáfűződő ese­ményekkel foglalkozik. Nem vitatott tehát, hogy a mai Avas Szálloda Miskolc tör­ténetében jelentős szerepet töltött be. Napjainkban is gyakran megfordulunk a fa­lai között. Ki azért nyit be ajtaján, hogy éttermében kellemes órákat töltsön, ki azért, hogy az itt működő Kossuth mozi nézőterén, egy jó film társaságában kapcso­lódjék ki. Ismerkedjünk meg pár mondatban a főutca e jelen­tős és szép épületének tör­ténetével. Már Nagy Lajos korában, pontosabban az 1365-ös esz­tendőtől 1400 négyszögöles portán, melyen magtár, sző­lőskert, ispáni épület, kocs­ma létesült, itt gyűjtötte ösz- sze a diósgyőri uradalom is­pánja a jobbágyi kilenced terményeit. Ilyen volt a bor, a viasz vagy a méz. Petrus herceg, aki Mátyás király korában tekintélyes, gazdag embere volt Miskolc- nak, úgy véli, hogy jó pénz- befektetésnek ígérkezik, ha a nagy kiterjedésű portát megvásárolja, s a belőle származó jövedelmet saját malmára hajtja. Petrusnak, aki egyébként a királyi se­reg részére a zsoldpénz be­szedésével volt megbízva, valóra vált elgondolása, az 1400 négyszögöles telek bir­tokosa lett. A kapzsi ember nem elégszik meg óriási jö­vedelmével. 1478-ban a be­szedett zsoldpénzt, ami nem volt kevés, eltulajdonítja. Birtokfosztottan hagyja el a várost, Mátyás minden va­gyonát és birtokait elveszi. Az ezt követő esztendőkben több tulajdonosa is van a kúriának. Eladják és megvá­sárolják, míg 1562-ben az akkori tulajdonos, Egri Já­nos, Máthé Benedeknek és Máthé Ambrusnak eladásra felkínálja. Természetesen a hozzátartozó szőlőkkel, ma­lommal, gyümölcsöskerttel együtt, a vételár igen ma­gas. Pontosan 899 aranydu- kát és 200 körmöci arany. Ennek ellenére a két Máthé személyében új tulajdonosa van az aranyat érő teleknek. 1652-ben ismét gazdát cserél a tekintélyes kúria. Tulajdo­nosa vidékről Miskolcra köl­töző földbirtokos, Döry Ist­ván. Mintegy száz éven át a Dőry család birtokolja a jelenlegi Avas Szálloda előd­jét. Grassalkovich Antal, I. Li- pót császár főmegbízottja 1755-ben Miskolc első szá­mú emberei közé tartozott.. Még ebben az esztendőben Egy kis dombormű a felújított épületen. elveszi az épületet Dőryék- től, és a kocsma a Korona­uradalomé lesz. A Tambur vendégfogadó nevet ez idő tájt kapja, minden valószí­nűség szerint a fogadóban működő Tambur zenekar mi­att. Régi, megsárgult alap­rajzok arról tanúskodnak, hogy 1775-ben az épület hossza 27 méter volt. 1784- ben a fogadó az udvar irá­nyában bővült, a hozzáépült barokk kapuval és vasból lévő cégérrel. A cégér: sző­lőfürtök között királyi koro­nával. Nevében is újjászüle­tik a fogadó, az Arany Co­rona nevet viseli. A város szép fogadójának hat ven­dégszobája van, 24 szekér fér el a kocsiszínjében. (E kocsiszínben lépett fel 1815 —1819 között a magyar szín­háztörténet egyik halhatat­lan egyénisége, Déryné.) A naptárban 1798-al írtak, a Corona tovább bővül. A munkálatokkal Klir Vencelt, a város tekintélyes építészét bízzák meg. A bővítésben szerepelt egy ivóterem és ká­vézószoba, az emeleti ré­szen pedig egy nagyterem „három díszes üvegcsillárral, porcelánkályhákkal és kó­russal”. A rendezvények, bá­lok résztvevői részére ,,26 gönci hordót befogadó pin­céből hordták fel a kivá­lóbbnál kiválóbb borokat”. A jelenlegi szálloda épü­lete nem azonos a Klir ál­tal tervezett házzal. 1893- ban a város akkori vezetői lebontatják a régi középkori falakat is magába foglaló Corona falait. A mostani Avas Szálloda kétemeletes épületét Adler Károly mérnök tervei alapján az Urschitz és fia cég építette meg, amit Korona névre keresztelnek, s az építést követő évben már vendégeket is fogad. A szálloda 132 ezer korona költséggel épült fel, első tu­lajdonosa Reidinger Béla, aki évi 15 ezer korona bérleti díjat fizet érte. Számos jó hírű tulajdonosa közt talán a legismertebb Böczögő Jó­zsefé, aki azon fáradozott, hogy vendégei kifogástalan ellátásban, kiszolgálásban ré­szesüljenek. A felszabadulást követve a Korona-szálló Hotel Avas­ként őrzi meg jó hírét. A régi miskolci házat nemcsak városunkban, de távoli tá­jakról hozzánk érkező ven­dégek is ismerik. A Szabad­ság térrel szemben levő két­emeletes szálloda homlokza­ta a közelmúltban szép kön­töst kapott. Az egykori Tam­bur, majd Arany Corona, s most az Avas Szálloda tör­ténetekben gazdag, városunk értékes épülete. I'ojtán László Két díszes zászlótartó és egy erkély. Fiatal korában Párizsba készüli, festő szeretett vol­na lenni. „Színeket kever­ni az ét zések nagy palet­táján. meghódítani u vilá­got” — ahogy azt életre­gényének szerzője. Illés Sándor irta róla. Am Párizs helyett ott­maradt a homokon A ho­mokon. hol fogant, hová másik szerelme, a szőlő vonzotta. S megmutatta « világnak, ott Kecskemét határában, hogy a homo­kon is lobét az emberből óriás. Ma van tehetségé, akaratereje és szorgalma. Archiv felvételünk 1953-ban készült a Kocsis birtokon. Bal- ról jobbra: Kocsis Pál, egy brigádvezető, Szabó András és Pali bácsi felesége Ida néni. Mi tagadás, óriási él­mény, híres piktorok szí­nekből kevert kompozíció­in nyugtatni a szemet, de legalább olyan varázslat,- amikor a szájban szétfoly­nak színes szőlőbogyók ti­tokzatos ízei, zamatai, har­móniái. Igazolásul tanú­ként szólítom földijét, ba­rátját, a világhírű zenetu­dóst, Kodály Zoltánt. Ko­dály gyakorta felkereste, s ilyenkor hosszú sétákat tet­tek a homoki szőlőskert­ben. Nézték, vitatták, cso­dálták, s kóstolták a sok­arcú szőlő titkait. Egy al­kalommal Kodály megkós­tolva az egyik, kereszte­zésből származó fajtajelöl­tet, így kiáltott fel: — Olyan ez, akár a muzsika. Minden összecseng benne, íz, zamat, szín. Ö csodálkozva nézte a Magyar az én szülőhazám és a Muscat Ottonel fajták keresztezéséből származó fajtajelöltjét. — Eddig még nem volt neve — jegyezte meg mosolyogva —, de mától kezdve már van. Úgy fogják hívni: Kodály Zoltán. S nem ez volt az egyet­len varázslata! ötvenéves szőlőnemesítő pályafutása alatt százötven fajtát, il­letve kiemelt hibridet ho­zott létre. Ezek közül Kecs­kemét Katona-telepen a fajtagyűjteményben száz- huszonötöt ma is vizsgál­nak. Leghíresebb fajtái a Bernáth János, az Irsai Olivér, a Kocsis Irma, a Glória Hungáriáé, az At­tila pedig országos és vi­lághírnevet hoztak számá­ra. Mindezek után úgy vé­lem, sokan kitalálják — legalábbis a kertészkedők közül sokan —, hogy Ko­csis Pál szőlőnemesítőről van szó, ki — szűk másfél hónapja múlt, hogy — száz éve, 1884. december 1-én Kecskeméten látta meg a napvilágot, s Ma- thiász János mellett a ma­gyar szőlőnemesítés máig legnagyobb varázslója. Sok legenda, történet járja személyével kapcso­latban. Az egyik legmulat­ságosabb a sofőrszőlő ese­te. Történt, hogy Erdei Fe­renc látogatta meg a ne­ves szőlőnemesitőt. Bejár­ták a szölőskertet, kísérle­ti fajtákat, az ivaros ke­resztezéseket, illetve a magoncszelekciót tanulmá­nyozták. Visszafelé jövet Pali bácsi észrevette, hogy az egyik új fajtajelöltről, a Malaga blanc pefektion és a Thallóczy Lajos musko­tály keresztezéséről hiá­nyoznak a fürtök. Pedig az ezekben található magok a további szaporításhoz, a további vizsgálatokhoz nél­külözhetetlenek voltak. Az öreg hirtelen haragra ger­jedt.— Ki ette meg ezt a szőlőt? — kiáltotta. Erdei sofőrje bizony kénytelen volt bevallani, hogy amíg ott várakozott, ő közben lecsipegette. Nem tudta, hogy ebből ekkora baj lesz. — Szerencsére nincs nagy baj, mert azok a ma­gok megvannak, — mondta most már sejtelmesen mo­solyogva Pali bácsi. Megyénkhez is kötötték baráti szálak Kocsis Pált. ló kapcsolatban volt a tar- cali állami iskola egykori igazgatójával, Hegedűs Sán­dorral. A hárslevelű és a Malhiász Jánosné musko­tály fajta keresztezéséből 1928-ban előállított új faj­táját például róla nevezte el. Ekképp: Hegedűs Sándor emlékére. Egy-két helyen Hegyalján még megtalál­ható ez az augusztusban érő, jól aszúsodó borsző­lő, aminek sajnos a ter­mőképessége gyenge. Milyen ember volt Ko­csis Pál? Szabó András kertészmérnök, a HNF Kertbarátok és Kistenyész- tők megyei Társadalmi Szövetségének elnöke me­séli: — A diplomamunká­mat 1953-ban részben Kecskemét Katona-telepen készítettem A csemegesző­lők termesztési értékelése, különös tekintettel az ex­portra címmel. Amikor megkérdeztem, azzal fogad­tak, hogy se kvártélyt, se kosztot nem tudnak bizto­sítani. Ekkor odajött hoz­zám Pali bácsi — kivel akkor találkoztam először — és azt mondta: — No, akkor öcsém, jössz hoz­zánk és nálunk alszol, ná­lunk eszel. Így voltam én három hónapig Kocsis Pál és kedves felesége, Ida né-, ni ingyenes kosztosa. Mi­lyen ember volt Pali bá­csi? A lehető legegysze­rűbb ember. A formasá­gokra semmit nem adott. Nyáron például egy szál fe­kete klottgatyában, mezít­láb járta a szőlőt. Én alig bírtam követni, mert a ho­mok tele volt szúrós szerb­tövissel. ű fel sem vette.' — Ugyan öcsém — s egyet­len kézmozdulattal lesö­pörte a talpába fúródó, szúrós gazt. Volt egy ked-1 vés karosszéke a verandán, az ő 100—110 kilogramm­jára méretezve. Abba más nem ülhetett bele. Ebéd után ebben a székben sze­retett kicsit szunyókálni. Mindennap korán, öt óra- kor kelt, este tíz óra kö-. rül feküdt. Hallatlanul jó­szívű ember volt. Az üz­lethez nem értett, de nem is érdekelte. Fajtáiból so4 kan meggazdagodtak. Megyeszékhelyünkön, a nevét viselő Kocsis Pál mezőgazdasági szakkör — kezdetben Szolnoki Jenő; most Munkácsi Gyula ve­zetésével — évtizedek óta ápolja a homok óriásának emlékét. Most a századid évforduló alkalmából pél­dául ünnepi ülést rendez­tek, s Kocsis Pál-emlék4 lappal, valamint jutalmak­kal köszöntötték a Miskolc város kertkultúrájáért leg­többet tett kertbarátokat. A kis szőlősgazdákat, akik Pali bácsi szerint is képe­sek előbbrevinni a magyar szőlészetet. Így Varga Ist­vánt és Istvánnál, Feszt Ferencet, Iván Sándort, Futó Gyulát. Nekik is tisztelegve vé­gezetül álljon itt a Kos- suth-dijas tudós egyik, mostanság sokat emlegetett mondása: — A közönség mindig jobb és jobb fajtá­kat kíván. Nincs megállás! Versenyképesnek kell len­nünk a külfölddel is. Ugye ismerős tartalom? Szavai ma aktuálisabbak, mint korábban bármikorj Hajdú Imre Üvegfém - a szovjet tudósok újdonsága A Szovjet Tudományos Akadémia Kohászati Intéze­tének tudósai kifejlesztettek egy új berendezést üvegfé­mek előállítására. Az üveg­fémek — számos szokatlan tulajdonsággal rendelkező anyagok. A berendezés lehetővé te­szi, hogy pillanat alatt le­hűtsenek gyakorlatilag bár­milyen, folyékony állapotig hevített fémet. Ezek normá­lis esetben kristályos szer­kezetűek. A hevítés során a kristályok szétesnek és fel­bomlanak, a fém pedig amorf állapotúvá válik, mint amilyen az üveg. A tudó­soknak sikerült megőrizniük az amorf szerkezetet a le­hűtött fémben is. Ezt a hű­tés rendkívül nagy sebessé­gével érték el, amikor is a csökkenés másodpercenként elérte az egymillió fokot. Az új tulajdonságokkal rendelkező anyag rendkívül szilárd és a közönséges fé­meknél jobban ellenáll a korróziónak. Megváltoznak a mágneses tulajdonságai is. Az üveghez csupán amorf szerkezetében hasonlít. Szakemberek véleménye szerint, az üvegfém nagy jö­vő előtt áll, mivel századunk — a polimerkémia rendkívül gyors fejlődésétől függetle­nül is — a fémek százada marad, és állandóan növek­szik a fémgyártmányok ke­reslete. Jelenleg néhány ti­zed milliméter szélességű fémüvegszalagot gyártanak. Az elmúlt években a Szov­jetunióban széles körben ter­jedtek el a kompozit (ke­vert) anyagok, melyek foko­zott szilárdsággal rendelkez­nek. Kidolgozták és már meg is kezdték a lehűlő fémötvözetek ultrahangos kezelési módszerének alkal­mazását, ami szintén javítja annak szilárdságát és rugal­masságát. Régi miskolci házak

Next

/
Thumbnails
Contents