Észak-Magyarország, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-12 / 9. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1985. január 12., szombat Művészi tárgyak nyírfakéregből I /' I ' t Manapság — megőrizve a régi fajtákat — számos ko­rábban nem honos, de az itteni éghajlaton is gyönyö­rűen viruló növényt ter­mesztenek a faluban. Nagy a keletje a kínai atlaszszeg­fűnek, a dél-afrikai ere­detű gerbera ramonának, a közép-afrikai hegyi rózsá­nak és az amerikai gladió- lusznak. A „virágos falvak” mind­egyikének megvan a maga specialitása. Quang Ba mandarinfáiról, Nghi Tam és Yen Phu dísznövényei­ről, Nhat Tan őszirózsáiról nevezetes. A falvak egyéb­ként jelentős virágexportő­rök. ______,____ I A virágkultusz ősidők óta hozzátartozik a vietna­mi életformához. Régi kró- .nikák adják hírül, hogy az egykori császárváros, Thang Long — a mai Hanoi — virágkertészei művészi tö­kélyre vitték mesterségü­ket, s a híres-nevezetes virágpiacon valóságos mű­remekeket árusítottak. A virágok szeretete a mai Vietnamban is élő ha­gyomány. A fővárost öve­ző kisebb községeket „vi­rágos falvaknak” nevezi a népnyelv. A virágpiac he­lyi nevezetesség Hanoiban, a „virágos falvak” kerté­szei pedig messze földre is elküldik virágaikat. Ko­ra tavasztól késő őszig ki- lométerhosszan illatozik itt a vörös hibiszkusz, a jáz­min, a liliom és virágzik a vietnami táj jellegzetessé­ge, a barackfa. A legnevezetesebb e fal­vak közül Ngoc Ha. Itt már a IX. században, a Ly-dinasztia idején is fej­lett volt a virágkertészet. Az eset még februárban történt Szibéria felett az esti égbolton. Fényes, kü­lönös tulajdonságú kozmi­kus test repült át és útja robbanással fejeződött be, tíz kilométeres magasság­ban. Ezt a titokzatos ese­ményt vizsgálja a tajgában a tomszki egyetem kutató- csoportja és a Szovjet Tu­dományos Akadémia szibé­riai tagozata geológiai, geo­fizikai intézetének expedí­ciója. Hullócsillag volt — nagy­méretű és rendkívül fényes meteor — mondják a szak­értők, akiknek véleménye szerint erről a jelenségről sem tudunk többet, mint például a titokzatos gömb­villámokról. Az égitest kö­rülbelül száz kilométeres magasságban behatolt az atmoszférába, fellángolt és tűzcsóvát húzott az égbol­ton. — Kezdetben nagy vilá­gító rakétára hasonlított, majd tűzgömbre, amely nappali fényt árasztott. Később hosszú, narancs- sárga színű csóva jelent meg a gömb mögött. A meteor útját két-három kékes-zöldes árnyalatú fénykitörés kísérte — mondja D. Anfinoganov, az Össz-szövetségi Csillagá­szati és Geodéziai Társa­ság tagja. — A meteor a Csulim folyóhoz szállt le. Itt vakító kék fénnyel lob­bant fel, majd tíz-tizenkét kilométeres magasságban felrobbant. A meteor mag­jából vörös szikrák töme­ge vált ki. Ezek a föld fe­lé repültek, de kialudtak, mielőtt elérték volna a fel­színt. Az ennek során ke­letkező léglökést több mint százötven kilométeres kör­zetben az emberek menny­dörgésként észlelték. összességében ezt a ké­pet sikerült összeállítani a több száz szemtanú sokfé­le, sőt esetenként ellent­mondásos beszámolójából. Ezzel a tomszki egyetemen létrehozott kutatócsoport foglalkozott. Szerencsés kö­rülmény is segített — a meteor nagyon alkalmas időpontot választott útjá­hoz: már eléggé besötéte­dett, hogy azonnal szem­betűnjön az égbolton, de még elég korán volt ahhoz, KOZMIKUS REJTÉLYT VIZSGÁLNAK A SZIBÉRIAI TUDÓSOK hogy az emberek aludni térjenek. Így sok szemta­núja volt az eseménynek. A közelmúltban indult útnak a sztratoszféra-rob­banás körzetébe a Szov­jet Tudományos Akadémia szibériai tagozata geológiai, geofizikai intézetének ex­pedíciója. Feladatuk, hogy felkutassák ennek a fel­robbant „valaminek” a nyomait. A szemtanúktól kapott adatok annyira el­térnek egymástól, hogy a becsapódás feltételezett körzetét nem sikerült el­fogadható módon behatá­rolni. A kutatók hússzor harminc kilométeres terü­letet jártak be. Hatszáz négyzetkilométernyi mo­csár, járhatatlan bozótok és kidöntött fatörzsek ... Többször is bejártak egy- egy útvonalat. Ám egyelő­re semmi eredmény. Egyébként, ha a jövevény nyomait így sem sikerül megtalálni, a tomszki me­teor vizsgálata önálló je­lentőségre tesz szert. A tu­dósoknak lehetőségük nyílt, hogy összeállítsák az égi­test útjának részletes le­írását, mikor az behatolt a földi légkörbe. Az expedí­ció résztvevői ezenkívül azt is feltételezik, hogy a szemtanúk beszámolóinak feldolgozásával és elemzé­sével lehetővé válik a Tun- guz-meteorit becsapódásá­val kapcsolatos anyagok újraértelmezése. (Így ne­vezték el azt a titokzatos égitestet, amely 1908-ban csapódott be a szibériai tajgába. A robbanás óriási «■MaMMMKi területen döntötte ki a fá­kat, ám semmilyen anyagi nyomot nem hagyott ma­ga után.) Annál is inkább, mivel a tomszki hullócsil­lag röppályája meglepő módon lemásolta híres elődjének pályáját. Ez a tény több érdekes feltétele­zést hozott napvilágra. A tomszki tünemény a kutatók számára még egy fontos körülmény miatt is értékes: rendkívül szabá­lyosan kifejeződő elektro- fonikus tulajdonságát fi­gyelték meg. A meteorok önmagukban is ritkaságok, az elektrofonikusok pedig még inkább. Mik is ezek? A szemtanúk kiemelték, hogy a tűzgömb repülését jellegzetes hangjelenségek kísérték, amelyek hol a le­velek susogására, hol mo­torzúgásra, hol pedig arra hasonlítottak, amikor a szél egy fémlemezt rezegtet gyengén a tetőn. És a leg­meglepőbb — a hangokat előbb hallották meg, mint magát a meteort észlelték. Ez a jelenség ma már is­mert a tudósok előtt, ám még nem is olyan régen kétségeket támasztott, mint a fizika alaptörvényeinek ellentmondó jelenség. Ám a megismerés még nem magyarázat. Az elektrofo- nikus hatás természetével kapcsolatban ma még csak feltételezések léteznek. Több tény is alátámaszt­ja, hogy a tomszki mete­or rendkívül erős elektro­mos tulajdonságokkal ren­delkezett. Így például azo­kon a területeken, ame­lyek felett elrepült, huza­mosabb idejű zavarokat észleltek a televíziós adás­ban, másutt üzemzavar ke­letkezett a közvilágításban. Ezenkívül a meteor pályá­ja mentén sok lakóházban kiégtek a lámpák. Hason­ló jelenségek szemtanúi­nak gyakran úgy tűnt, hogy a hangokat nem maga a repülő test adja ki, hanem az őt körülvevő fémes tár­gyak. A tomszki meteor vizs­gálata során olyan ismere­teket szereztek a kutatók, amelyek segítségével lehe­tővé válhat a rendkívül szokatlan jelenségekről lé­tező feltevések pontosítása vagy megcáfolása. A XIX. század közepén munkálkodó prózaírók kö­rében sokat emlegetett jel­szó volt a népiesség. (Sőt az ilyen irányú formai és tartalmi törekvésekkel, vagy legalábbis csíráival nem kevés alkotásban találko­zunk is.) Mégis az írók so­rában — ellentétben a poé­tákkal — végig tisztázatlan maradt, hogy a népiesség jegyében voltaképpen mire keli (kellene) törekednie a magyar elbeszélő irodalom­nak. Az etnografikus hűsé­gű bemutatás lenne a titok egyedüli nyitja, mint azt akkor egyesek hitték? Ne­tán — az irodalom és a pa­rasztság viszonyát vizsgálva — a regény- és novella- íróknak. a tanítómesteri szerepre kellene vállalkoz­niuk falun? Bizony ez idő tájt a prózát egyaránt fe­nyegette a néprajzi gyűj­tés, és a didaxissá alakulás veszélye. Mi több, a népies próza művelői között mind­két elgondolás terjedt, gyakran ugyanaz az író felváltva hódolt mindkettő­nek. Hogyan? Ezen időszak elbeszélő irodalma provin­cializmustól „fertőzött”. Konzervatív népiességétől maradandó, egész nemzet­re szóló műveket nem is igen lehetett várni. Oly­annyira nem, hogy azanek- dotikus realizmussal és zsá­nerképekkel ugyancsak jel­lemezhető népies széppró­za be stm került irodal­munk fősodrába. A népiesség útkeresői kö­zül ez alkalommal egy sa- jóládi születésű írót, tanárt, újságírót mutatunk be: Rózsaági (Rózsa) Antalt. Az ortodox vallású Ró­zsaági (akkor még Rozen- zweig Antal 1829. novem­ber 30-án született a Bor. sód megyei Sajóládon. Kö. zépiskölai tanulmányait Miskolcon, majd Pesten vé­gezte. Szülei orvosnak szán­ták, ám időközben kitört az 1848—49-es szabadságharc. A fiatal Rozenzweig is fegy­verre cserélte fel az iskola, padot, beállt honvédnak. A híres branyiszkói ütközetben súlyos sebet kapott, utána három teljes hónapig nyom­ta az ágyat a lőcsei kórház­ban. A szabadságharc bu­kása után egy ideig búj- dosnia kellett, majd Sáros megyében egy jómódú zsi­dó családnál nyert nevelői állást. 1852-ben Bécsbe uta­zott — s mivel érettségi bizonyítvánnyal nem ren­delkezett — mint rendkí­vüli hallgató járhatott elő­adásokat hallgatni a csá­szárváros egyetemére. Köz­ben, hogy kenyeret is ke. re6sen, különböző hírlapok­ba írt cikkeket. 1856-ban Győrbe költözött, s ott Raaber Geschäfts-Anzeiger címmel német nyelvű lapot indított. Majd Tá egy évre megalapította a Győri Köz­lönyt. Ekkor tért át a kato­likus vallásra. Így álláshoz jutott a győri katolikus fő. gimnáziumban, ahol a fran­Irodalmi barangolások sf yflj. sSW -mJm cia és német nyelv rend­kívüli tanára lett. Ám mindössze még két évet maradt Győrött. 1859-ben Pestre költözött, ahol a Magyar Néplap segédszer­kesztője lett, illetve Csá­szár Ferenc Divatcsarnoká­nak főmunkatársa. Politi­kai, közgazdasági cikkek mellett számos elbeszélést írt. Franciából is több re­gényt lefordított ekkortájt. Ó az, aki Bulyovszky Gyu­lával meghonosította ná­lunk a francia modorú cse­vegést. 1861—62-ben már a Gombostű című szépirodal­mi lap szerkesztője volt. 1863 júniusában házasodott meg. Felesége Bálintfjy Etelka (családja rokonság­ban állt Deák Ferenccel), aki később Hajnalka néven kedvelt írónő lett. Rózsa­ágit 1867-ben — éppen Deák Ferenc ajánlására — Gorove István kereskedel­mi miniszter, a miniszté­riumba kinevezte fogalma­zónak. Ezt az állását 1872. szeptember elsején egy tá­madó cikke miatt elvesztet­te. A Szabad Sajtó című el­lenzéki lapban ugyanis kel. lemetlen megjegyzésekkel kommentálta Lónyay Meny­hért miniszterelnök, és Szlávy József akkori ke­reskedelmi miniszter poli­tikai lépéseit. Az elbocsá­tás hivatalos indoklása szerint: a miniszter ugyan nem tilthatja meg senkinek a közügyekkel való foglal­kozást, de azt sem tűrheti, hogy a tisztviselők a kor­mány ellen használják fel politizáló kedvüket. Bár a korabeli sajtó Rózsaági mellé állt, hangoztatván, hogy a tisztviselő, ha el­végzi a hivatalos munkáját, szabad ember, s olyan tel­jes jogú állampolgár, akár a miniszter, ez az indok az illetékeseket nem hatotta meg. Rózsaáginak menni Wm kellett, sőt örülhetett, hogy későbbi tanári pályáján nem akadályozta ez a poli­tikai incidens. Ekkorára az irodalmi munkásságával szerzett va­gyona is elpusztult. Pedig már számos megjelent no- velláskötet volt mögötte. Regényei közül a Kisvárosi titok 1859-ben, a Mintegy tíz évvel ezelőtt 1860-ban, a Fertálymágnások 1862- ben, a novellásköteteiből az Esti órák 1861-ben, a Toll- rajzok 1869-ben jelent meg. Állásvesztése után újra hírlapírásból élt, majd 1876-ban Toldy Ferenc ja­vaslatára, tanácsára tanári vizsgát tett Kassán. Ennek sikeres letétele után 1877. augusztus 18-án Aradra, az ottani főreáliskolához ne­vezték ki a francia nyelv rendes tanárának. Itt mű­ködött haláláig, 1886. ok­tóber 4-ig. Közben nevét 1880-ban másodszor is meg­változtatta. Ettől kezdve a Rózsa nevet használta. Aradon írta Az életből és az össze-vissza novelláskö- tetét, valamint a Hová let­tek a milliók? című regé­nyét. Aradi évei alatt két dráma is kikerült kezei alól. A közvetítőket Kas­sán és Szabadkán is be­mutatták. Rózsaági (Rózsa) Antal saját korában sem volt a magyar irodalom fénylő csillaga. Napjainkban pe­dig (közel 100 évvel halá­la után) a jelesebb mes­teremberek között sem tartja számon az iroda­lomtörténet. Nyilván jog­gal. Hiszen az örökség, amit tőle és kortársaitól — Vas Gerebentől, Abonyi Lajostól — kaptak az utó­dok, Móricz, Tömörkény, Gárdonyi, szegényes juss. De mégiscsak juss! Any- nyiban mindenképpen, hogy a konzervatív népiesség művelésével (vagy annak ellenére?) sok tekintetben elősegítették a későbbi na­gyok reális parasztábrázo­lását. Ezt, s az egész iro­dalmi ténykedésének his­tóriai előkészítő szerepét Rózsaági védelmében, sőt erényeként feltétlenül meg kell említeni. Többek kö­zött e pozitívumok (is) in­dokolják a Rózsaági tanár úrról megjelent lexikoni sorokat, és a mostani meg­emlékezést. Hajdú Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents