Észak-Magyarország, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-12 / 9. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1985. január 12., szombat A közelmúltban kö- • szöntötte a megye irodalomszerető olvasóközönsége, a magyar írók tábora a Szalonnán élő és tanító Kalász László költőt ötvenedik születésnapja alkalmából. Borsod méltán népszerű és a határainkon túl is rangot kivívott poétája a Bódva mentén élő emberek hol torokszorító fájdalmait, hol derűvel töltött huncutságait, a hazát jelentő táj és föld hűségre kötelező adományait, illanó mosolyokat és emberöltőket átfogó, átformáló sorsokat öntött verssorokba, kötetekbe. Találkozhatott iskolás gyermekekkel, nyugdíjas öregekkel, szilaj költőjelöltekkel, tekintélyes pályatársakkal, magyar szóra éhes külföldiekkel, az irodalmat, a kultúrát, a szépet lámpásként terjesztő tanító kollégákkal. A József Attila-díjas költő összeállításunkhoz ajánlotta itt olvasható versét. Vitázva politizálunk „A párton belüli kapcsolatok, embe# ri viszonyok, a korábbiakhoz képest őszintébbek, nyíltabbak lettek” — olvashattuk a párt-, az állami szervek és tömegszervezetek tevékenységéről készült beszámolóban. Mi minden van eme mondat mögött, miként igazodott a politikai irányítás Edelényben és körzetében, az eltelt öt esztendőben a folyamatosan változó gazdasági, társadalmi viszonyokhoz, az ebből következő új közösségi és egyéni szituációkhoz? — kérdeztük a városi jogú nagyközség pártbizottsága első titkárától, Szabó Páltól. — Nem teszünk jót magunknak, ha nem látjuk be, hogy a korábbi évek politikai kultúrája kissé elkényelmesítette az embereket. Hangoztattuk ugyan korábban is, hogy minden korrekt, átgondolt, úgynevezett „alulról” jövő kezdeményezés a kisebb- nagyobb közösségekben kialakítandó demokráciát segíti, de ennek ellenére gyakran tapasztalhattuk, hogy az emberek többségében a vezetőkre bízzák az ügyek döntését. Azt is látni kell, hogy az élet szinte valamennyi területén az elfogadhatónál, a hasznosnál nagyobb mértékben bürokratizálódtak a folyamatok, önállóság, kezdeményezőkészség... ezek a szavak fémjelzik napjaink politizálását ✓.. legyen szó gazdaságról, kultúráról, vagy például a tanácsi munkáról. Ezekhez a fogalmakhoz igazítjuk a mi munkánkat is, de látni kell, hogy az igazi önállósághoz eszközök is kellenek, vagyis ez az elvi megközelítés egyben anyagi kérdés is. Mint azt a tanácselnök elvtárs is mondta, a jövőben nem lesz több pénzünk, de jóval nagyobbá válik a döntési lehetőségünk, és ezáltal a felelősségünk is, ha a szűkebb hazánk közügyéiről egyezkedünk egymás között. Viták között alakulnak ki majd a döntések és elmondható, hogy ennek jelei már napjainkban is tapasztalhatóak. A közelgő párt- kongresszusra való felkészülés időszakát éljük mi is. Amikor számba vesszük az elmúlt öt esztendő eredményeit és a következő öt év céljait, elsősorban az őszinteség dominál a legkülönbözőbb fórumokon, ami egyben azt is jelenti, hogy néni hallgathatjuk el a hiányosságokat sem. Az előrelépés megtervezésének ez is egyik alapja. Miben kell előrelépni? — tette fel önmagának is a kérdést az első titkár. — Fejleszteni kell az egészségügyi ellátást. Terveink között szerepel az edelényi kórház szakrendelővel való bővítése, az óvodai ellátás fokozása. Nagyobb támogatást kell adni a területen élő cigánygyermekeknek. Fokozni kell a kistelepülések népesség- megtartó képességét. Növelni kell Edelény körzetközponti funkciójából adódó lehetőségeit. Oj munkalehetőségeket kell teremteni, melyek során fokozottan figyelnünk kell a természeti adottságokra. Kiemelten kell foglalkozni továbbra is a körzet mezőgazdasági üzemeivel. Javítani kell a szolgáltató tevékenységen, fokozni kell a feldolgozó- és háttériparhoz tartozó üzemek számát, hatékonyságát. Javítani kell a közművelés feltételein. Fejleszteni kívánjuk a sportmozgalmakat. A lakosság közvetlen érdekeit szolgálja például, hogy Edelényt jövőre bekapcsolják a crossbar távhívó rendszerbe, bővítjük telefonhálózatát. Ezek csak címszavak az elkövetkező évek terveiből, de — mint minden apró lépésnél, az egész körzet fejlődése érdekében — törekedni kell arra, hogy helyzetünk, feladataink szemléletbeli megítélésében a cselekvés, a közös ügyek iránti erősödő bizalom váljon meghatározóvá. Majdnem város a Hová vezetnek a szénalagutak? Sajnos — mint az 9 országban nagyon sok helyen — ezen a télen Edelényben is központi kérdéssé vált a szén. Az utcán bárkit állítottunk meg, pillanatok alatt a szénre terelődött a szó. Annál is inkább érthető ez, mivel Edelény, még napjainkban is bányásztelepülésnek számít. A Múcsony felé menő útelágazásnál található a Bükkaljai Bányaüzem edelényi aknájának lejárata. Ebből az aknából hozzák felszínre a borsodi szénmedence legjobb minőségű szenét. . . mégis azt beszélik a faluban, hogy ez az akna veszélyben van, hallani olyan hangokat, hogy netán bezárják ... ? Jobbágy József aknavezető főmérnökhöz fordultunk a kérdéssel. — Rendkívül nehéz erről nyilatkozni — mondta az akna vezetője. — Többféle érdek találkozott egymással ... de az vitán felül áll, hogy a lakossági ellátás biztosítása minden körülmények között a vállalat legelső szempontja. A mi bányakerületünkben levő szénmező nem minden aknában vastag. Innen az I-es és Il-es aknát műveljük és a hozzánk tartozó IV-es telepet fejti Rudolf- telep például. Tudni kell azt is, hogy mi veszteséges bánya vagyunk, és a mai gazdasági szabályozók között ez óriási nyomást jelent. Mindezzel együtt három éven keresztül elnyertük a Kiváló címet és 1984 jobb volt minden korábbi esztendőnél. Ez az ellentmondás határozza meg a helyzetünket... és azokat a kérdőjeleket, melyeket a faluban hallottak a lakosságtól. Mi nem is gondolunk a bezárásra, bár a pénzügyi mutatóink nem kedvezőek, csakhogy a szénigény kielégítése mindennél fontosabb. Tehát felkészültünk a következő évek termelésére. Nagyon alapos, jó előkészítettséggel, kiváló elővájási eredményekkel zártuk az évet. Csak a gépeket kell betelepíteni és jöhet a szén a felszínre. És itt egy másik gondunk. Nagyon nagy erőfeszítésbe lelik, hogy gépeinket, berendezéseinket üzemképes állapotban tartsák iparosaink. Nincs pénze a vállalatnak fejlesztésre, és közben egyre növekednek a termelési feladatok. De ez már nem is vállalati gond ... annál messzebb mutat. Az aknavezető később úgy fogalmazott, hogy a bányászok „szinte nem kímélték magukat”. Rendkívül sok túlműszakot, pótműszakot töltöttek le a szénfalak előtt, a kollektíva nagyon jó baráti, közösségi összefogással válr lalta a pluszmunkákat. Éppen ezért is jogos több bányász véleménye, miszerint a jövő bányászkodásának, a jövő bányászainak presztízse érdekében javítani kell a bérezési rendszerén, hiszen pótlékok nélkül, csupán 4500 forint a bányászok átlagos alapfizetése. Márpedig ez nemcsak Edelényben jelent gondot, munkaerőproblémát, hanem mindenhol, ahol a tárnák mélyébe kell szállni. Márpedig ahhoz, hogy szén legyen, valakiknek le kell menni a szénért. Daloló férfiak Az edelényi férfikó- • rus öt esztendővel ezelőtt alakult. Mindig is nótás kedvű nép lakta ezt a tájat. Hajdan majd minden utcában volt fonóház, októbertől farsangig jártak a lányok, legények; múlatni az időt, évődni, énekelni. A jó torkú férfiak hetente egyszer próbálnak, s fellépnek, ha hívják őket. Van köztük orvos és segédmunkás, kereskedelmi dolgozó és vasutas. A kórusvezető matematika—fizika szakos tanár. Miért csinálják? A maguk kedvére, s kicsit talán mások gyönyörűségére is énekelnek. Egyikük úgy fogalmazott, hogy próbán, előadáson kinótázzák magukból a mindennapok feszültségét. A könyvtárban Nyitott szemmel, nyitott lélekkel A nyolcvanezer kötet mellett hamarosan kézi számítógéppel is ismerkedhetnek az olvasók a könyvtárban. Edelényben járni annyi, mint # Galkó Lajossal találkozni. Élete történelem, s története a település regényének egyik fejezete. Nyolcvannégy éves korára is megőrizte szellemi és testi frisseségét. A Galkó-família — bizonyíthatóan — legalább háromszáz esztendeje kötődik e tájhoz. Az ősök földművesek, bányászok voltak. Így kezdte Lajos bácsi is. Nyáron ke- pésnek (részes aratónak) állt, télen szenet fejtett. Jól szervezett uradalomban dolgozott, s elleste a nagyüzemi gazdálkodás fortélyait. Sokat olvasott, minden érdekelte, művelt ember hírében állt a faluban. Nem véletlen, hogy 1950-ben ő lett az Alkotmány Termelőszövetkezet elnöke. A múltat faggatjuk, a jelent idézzük a jól fűtött konyhában. Három család, három generáció lakik a Tóth Árpád utcai házban. Minden helyiség központi fűtéses, de a most éppen lábát fájlaló Galkó néni mindig begyújt a jó öreg sparheltbe is. Az ablakon túl pilinckázik a hó. Hősünk elmereng. Nyomdakész mondatokban fogalmaz. — Szerveztem a mezőgazdasági és a földművesszövetkezetet. A barátaim képzett, kommunista emberek voltak. Sokat tanultam tőlük. Akadt vitám elég, egyesek azt mondták rám, hogy makacs vagyok. Pedig én csak a közös érdekre törekedtem, ezért vállaltam mindent, még a képviselőséget, tanácstagságot is. Nem tévesztett meg, hogy beültettek az elnökségbe, hogy első titkárokkal, miniszterekkel paroláz- tam ... Tettem a dolgomat, s szóltam, ha szólni kellett. De nem beszéltem én papírról sohasem, olyan szókincsem volt. Mutogattak is rám az asszonyok: a pokolból jött ez az ember, csak éppen szarva nincs ... Nyugdíjazása óta, 1967-től megcsendesedtek körülötte az események. De azóta is nyitott szemmel és nyitott lélekkel jár, változatlanul sokat olvas, igaz most már a szemüvegre szorul esténként. — Az elmúlt években óriásit fejlődött a község... Vagy, mit is mondok, város ez már. Elgondolom, hogy honnan ez a temérdek pénz? Honnan ez a gazdagság? Ha hajdan volt cimboráim közül valaki feltámadna, biztosan eltévedne Edelényben. Ha vendégségbe hívnak ahhoz, aki régen szegény volt, alig merek bemenni. Olyan szép a ház, olyan szép a bútor, olyan szépen élnek az emberek. Két cég, sok bolt Két cég sok boltjában háromféle kenyér közül válogathatnak az edelényiek.
