Észak-Magyarország, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-11 / 8. szám
1985. január 11., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Csökkenő állomány Termeltetési törekvések a juhágazatban A múlt év végén megyénkben tartott országos juhtenyésztési konferencia kapcsán lapunk hasábjain arról is számot adtunk, hogy mezőgazdaságunk juhágazata komoly nehézségekkel küszködik. A kedvezőtlen közgazdasági helyzet, az alacsony felvásárlási árak, az akadozó külpiaci értékesítés, mind-mind arra késztette a gazdaságok vezetőit, hogy vegyék fontolóra, érdemes-e ma Magyarországon juhtar- tással foglalkozni? Sajnos sokan válaszoltak erre a kérdésre „nem”-mel, s ki úgy, hogy bérbe adta állományát, ki úgy, hogy csökkentette illetve felszámolta ágazatát. Az elmúlt években az országban több mint kétszázezerrel csökkent az ország juhállománya. A csökkenés folyamatában ma sem állt meg, üteme nem lassult. A meghirdetett komplex juhtenyésztési program megvalósításához pénz kell, méghozzá nem is kevés. Miután az állam a már meglévő támogatáson túl hatékonyabb dotációra a szűkös anyagi lehetőségek miatt nem képes, így a megoldás a saját erőforrások bevonásán kívül, a juhtenyésztés sikerében érdekelt vállalatokkal összefogva képzelhető el. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál arról érdeklődtünk, mit tettek illetve tesznek a megye ju- hászatának fellendítéséért? Kamecz István felvásárlási főosztályvezető: — Vállalatunk már több éve próbálja a juhtenyésztő üzemeket a termelés fokozására serkenteni. A mai, igen nehéz közgazdasági helyzetben azonban már azt is nagy szónak tartjuk, ha egyes partnergazdaságunknál sikerül a tartási kedvet megtartanunk ... Több éve sikeres kedvezményünkkel, tenyészjerke és -kos kihelyezési akciónkkal — nemcsak a megye juhállományát szeretnénk egyöntetűvé tenni, hanem a tartási kedvet is fokozni akarjuk. Ez számunkra két fontos lépést jelent. Egyrészt a megye legjobb juhtenyészeteiből felvásárolt tenyészalappal, másrészt az évente kihelyezett 1200 jerkével és 320 kossal több gazdaságban, ha mennyiségileg nem is növekszik, de minőségében feltétlen javul az állomány. Miután vállalatunk a tenyész- jerkét igénylő gazdaságnak az állatok árát több évre meghitelezi, a szerződés szerint az üzemek a szaporulatot felénk értékesítik. Így a mi felvásárolt állományunk is egyöntetűbb, jobb ... Termelésfejlesztési és szervezési osztályunk rendszeresen ellenőrzi a kihelyezett juhállományt. Szaktanácsot ad, s az üzemekkel szoros kapcsolatot tart... A megye állatforgalmi és húsipari vállalata évente 100—110 ezer juhot vásárol fel. Ennek jelentős része, mintegy 90 ezer az élő- illetve húsexport. Ugyanakkor a juhtartó üzemek sokat panaszkodnak arra, hogy az exportszállítás körül sok a probléma, sok a huzavona. Kamecz István: — Kétségtelen, hogy voltak gondjaink az exporttal. Nem titok, rajtunk kívülálló okok miatt szállítási, így természetesen felvásárlási nehézségeink is voltak a múlt évben. Természetesen átérez- zük üzemeink helyzetét. Ök ugyanis egy átütemezett vagy esetleg meghiúsult export esetén, kénytelenek a már exportra kész állományukat tovább tartani. S ezzel — azon túl, hogy tartási-takarmányozási költség- növekedéssel néznek szembe — kevesebb árbevétellel is számolhatnak a súlykategória-váltás miatt. Az exportkiesés ugyanakkor a mi •vállalatunkat is érzékenyen érinti. Gazdaságaink, érthetően türelmetlenek. Nehezen tudják megérteni, hogy a diszpozíciót nem mi csináljuk, mi is kapjuk. Vállalatunk' vezetői — sőt tröszti szinten is — már dolgoznak a megoldás lehetőségein, s minden reményünk megvan arra, hogy végre kiegyensúlyozottá válik a minket is kellemetlenül érintő akadozó piac. Az idei felvásárlási árak ígéretesek, hisz átlagosan mintegy 10 forinttal emelkedtek az átvételi árak az elmúlt évhez képest. De hogy ez az árnövekedés mennyit ér a gyakorlatban, az csak később derül ki. A húsipar a tenyésztői kedv növelésére további anyagi áldozatra is hajlandó. Így a tröszt vezetői úgy döntöttek, hogy aki öt évre az állatforgalmi és húsipari vállalatokkal köt értékesítési szerződést, az minden szerződött évben további három százalékos termeltetésfejlesztési támogatást kap, mely az alapárat tovább növeli. (bca) Gépipar és export A hazai gépipar a számítások szerint 1985-ben három százalékkal, vagyis az ipari átlagot meghaladó mértékben növeli termelését. Bár a népgazdaságban általában csak mérsékelt élénkülés várható, a korábbi évekhez képest valamelyest nagyobbak a különböző ágazatok beszerzési lehetőségei egyes beruházási javakból. Tartós fogyasztási cikkekből pedig a folyamatosan növekvő igények miatt elengedhetetlen a termelés fokozása. A gépipar számára további lehetőségeket kínál a vállalatoknak az a törekvése, hogy hazai cikkekkel pótolják a nehezen és drágán beszerezhető importtermékeket. A népgazdaság számit a gépipari export számottevő növelésére. A számítások szerint a szocialista országokba irányuló kivitel mintegy 5—7 százalékkal növelhető. A rubelelszámolású export nagy része hosszú távú, tartós kapcsolatokra épül, ami elősegíti a termelő kapacitások még jobb kihasználását. A konvertibilis elszámolású kivitelnek az ipari átlagot meghaladó ütemű dinamikus bővítését pedig elsősorban az indokolja, hogy ez az ágazat viszonylag mérsékelten import- igényes, és a termelés gazdaságosan megszervezhető. Így a népgazdasági terv a gépipar tőkés exportjának 8—9 százalékos növekedésével számol. Azt is figyelembe vették, hogy a fejlődő orszá- gokbeli partnereink fizetési nehézségei talán oldódni fognak, és a fejlett országokba irányuló kiviteli lehetőségek is szélesednek. A kivitel növelése azonban mindenképpen az eddiginél alaposabb piaci munkát kíván, s jobb együttműködést az exportmunkában részt vevő vállalatok között. A sajtolóban Az edelényi Alkotmány Mezőgazdasági Termelőszövetkezet lakatosüzemének sajtolórészlegében 250 tonnás, a Diósgyőri Gépgyárban gyártott hidraulikus présgépen készülnek a Vasért megrendelésére a rozsdamentes merőkanalak; egy műszak alatt körülbelül 200-280 darab. A présgép kezelője Fóris Ferencné. Fojtán László felvétele A somsályi bördíszműüzemben Somsály, ez a pór száz lelket számláló, nagy múltú bányászközség alig két kilométerre van Özdtól. Az „ipart” azonban nemcsak a bánya jelenti a településen, itt található többek között a Fővárosi Kézműipari Vállalat bőrdíszmű gyáregységének egyik üzeme is, amely a hazai ka- zettatáska-gyártás bázisa. A közelmúltban Pék László üzemvezetőtől az iránt érdeklődtünk: hogyan zárták az elmúlt évet, s milyen főbb feladatok elvégzése vár a kollektívára 1985- ben. Az üzemvezető elmondotta, hogy az elmúlt esztendő nem éppen kedvező előjelekkel indult. A törzsgyár igen rapszodikusan biztosította az alapanyagot, s a mind szorítóbb anyag- ellátási gondok miatt mintegy két hónapig át kellett szervezni az üzem tevékenységét. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a tőkés megrendelésű termékek előállítása visszavetette az eredménytervet, a kis szé- riájú akta-, iskolai és pilótatáskák készítése a gyakori átállások miatt lelassította a termelést. A nyugati megrendelés alig haladta meg a négyezer darabot, amely a teljes termelésnek mindössze csak 3,5 százaléka. A holtpontról csak a második fél év közepétől mozdult el a somsályi üzem. Ekkor kezdtek hozzá az eredeti profil, a kazetták készítéséhez, sa tetemes lemaradás csökkentése érdekében újabb átszervezéseket hajtottak végre a 260 dolgozót foglalkoztató üzemben. Az intézkedések hatására az év, végéig sikerült megközelíteni az eredeti tervet, ösz- szességében 360 ezer kazetta hagyta el a gyárat. A sikerhez hozzájárult az is, hogy időközben két gmk-csoportot hoztak létre, s jelenleg még kettő megalakítását tervezik. Az, idei tervekkel kapcsolatosan Pék László elmondotta, hogy rendelésállományuk az első háromnegyed évre biztosítja a folyamatos termelés lehetőségét, 400—450 ezer kazetta elkészítése a cél. Exportra főleg a Szovjetunióba készülnek a termékek, de folytatják a tőkés megrendelések kielégítését is. A közel félmilliós éves mennyiség napi 2—2,5 ezer kazetta elkészítését jelenti, s ez csak akkor lehetséges, ha az anyavállalat folyamatosan biztosítja a somsályi üzem anyagszükségletét. Nothin Zsuzsanna a zárakat szereli fel Kalocsai Mariann tanuló a tűzőgépen a bélésanyagot rögzíti a kazettára A gépi szegecselői Kopácsi Piroska kezeli Kép és szöveg: Csákó Gyula A két szomszédos zempléni város tanácsa kellő időben elkészítette és napirendre tűzte az 1985. évi munkatervet. A tanácsülések által jóváhagyott munkaterv szerint mindkét városban négy-négy ülést tartanak. A sokirányú, változatos témák közt Sátoraljaújhelyen megvitatják például a város és környéke törvényességi helyzetét, a környezet- és természet- védelmi, továbbá a közoktatási feladatokat. Nagy érdeklődésre számot tartó téma a munka és a művelődés jelentőségének elemzése a cigánylakosság társadalmi felemelkedésében. Ezenkívül napirenden szerepel* az egyes tanácsi bizottságok tevékenységének értékelése. Hasonló témák kerülnek majd 1985-ben Sárospatakon is a városi tanács napirendjére. Szó lesz többek között a társadalmi munkaprogramról, a tanuló és dolgozó ifjúság erkölcsi nevelésének helyzetéről, városrendezési feladatokról, a népi ellenőrzési tapasztalatokról, költségvetési és fejlesztési kérdésekről. Elkészültek a tizedik folyékony műtrágya-keverő üzem berendezései a TSZKER berettyóújfalui üzemében. A keveréshez szükséges alapanyagokat is a TSZKER szállítja majd a gazdaságoknak. Egy berendezés ára nem egészen 1,4 millió forintba kerül, s ezzel a viszonylag kis beruházással háromezer hektáros nagyüzem folyékony műtrágyával történő ellátását lehet megoldani. A kisüzemekben készülő, maximálisan hasznosuló folyékony műtrágyákat — egészen kis változtatással — azokkal a növényvédő gépekkel is a talajba lehet juttatni, amelyek jelenleg dolgoznak az üzemekben. Kétezer kazellatáska készül naponta
