Észak-Magyarország, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-11 / 8. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. január 11., péntek Munkások Egy szociológiai vizsgálat tapasztalatai Az elmúlt évben két témában végzett vizsgálatot a Lenin Kohászati Művekben a Nehézipari Műszaki Egyetem szociológiai kutatócsoportja. Az egyik vizsgálat az értelmiségiekre és a vezető beosztásiakra terjedt ki, a másik a gyár kiemelt munkásrétegének viszonyait térképezte fel. Ez utóbbi tapasztalatairól, eredményeiről beszélgettünk dr. Lehoczky Alfréd egyetemi docenssel, a téma felelős vezetőjével. — Mi volt a célja a vizsgálatnak? — Anyagot szolgáltatni a kohászati üzemnek ahhoz, hogy erre is alapozva dönthessenek a gazdasági tevékenység megújításáról, a távlati stratégiai tervek elkészítéséről. Egyértelműen a döntések alátámasztására akarják felhasználni a szociológiai vizsgálat eredményeit, a mögöttes tartalom pedig az a megújuló képesség, szándék, amit most a jól zárt gazdasági év is alapoz. A gazdasági tevékenység e megújításában a kohászat vezetői nagy szerepet szánnak az emberi tényezőknek, s ezért természetes, hogy ezekről az emberi tényezőkről információkat akarnak birtokolni. A kohászat vezetői egyébként az elmúlt év márciusában fordultak hozzánk e két vizsgálat témájában. A szándék és a cél ismeretében azt kell mondanom, hogy ez az egyik első olyan anyagunk, amelyben a szociológia a maga szerepkörében jelenik meg. Általában ugyanis a szociológiai vizsgálatokkal kapcsolatban kétirányú igény torzulás tapasztalható. Az egyik megoldási módokat, döntési alternatívákat kér számon rajta, ami nem feladata, a másik, amikor a szociológiai vizsgálat által feltárt valóságot nem fogadják el, nem veszik figyelembe a döntéseknél. Ezek azért hibás nézetek, mert a gazdasági, politikai döntéseknél végül is a legkülönbözőbb tényezők játszanak szerepet, ezeknek csak egyik eleme a szociológiai vizsgálat tapasztalata. — Melyek azok a jellemző tapasztalatok, amelyeket a Lenin Kohászati Művek munkásainak körében végzett vizsgálat felszínre hozott? Vizsgálták például a kohászati dolgozók hangulatát? . — Bizonyos tekintetben igen, és ez lenne az első, amit kiemelnék. Természetesen kíváncsiak voltunk arra, hogy van-e talaja a munkások között annak az optimizmusnak a kohászat jövőjét illetően, amit a vállalatvezetés megújulási szándéka jelez. A tapasztalat szerint a munkások reálisan látják a kohászati üzem helyzetét, szerepét az országon belül, még akkor is, ha ezt a helyzetet és szerepet illetően van saját igényük és álláspontjuk. Döntő viszont, hogy a kohászat jövőjét illetően optimisták maradtak, ez azért fontos, mert ez alátámasztja a vállalati törekvéseket. — Milyen új problémákat hozott felszínre a vizsgálat? — Mint az élet minden területén, a kohászatban is a bérügyi problémák állnak a középpontban. A vizsgálat kimutatta, hogy a bérek differenciálódása nem az alapbérekben, hanem a pótlékokban és a különböző póttevékenységekben megy végbe. Ezeket — gondolok a műszakpótlékra, túlórára, a mellékjövedelmekre és a vgmk-ra — úgy foghatjuk fel, mint a differenciálás fő útját. Ami mögött mindenképpen teljesítmény áll. Ez azt is jelenti, hogy a munkásrétegek keresete befolyásolt ugyan az alapbérek által, de a kereseteket végül is a póttevékenységek határozzák meg. A keresetcsúcs egyébként a legkvalifikáltabb szakmunkásoknál és a bonyolult betanított munkát végzőknél jelentkezik, mert a póttevékenységre is itt van leginkább lehetőség. Vizsgáltuk egyébként a bérek és keresetek életkor szerinti alakulását. Életkor szerint: a 26—30 évesek és a 41—50 évesek körében mutatható ki keresetcsúcs, aminek a magyarázata, hogy egyik a családalapítás, a másik a gyerek családalapításának időszaka. Természetesen érdekes dolog lehet, hogy hogyan fogjuk fel ezt a helyzetet? A vizsgálat kimutatta, hogy ebben a két korcsoportban a rendkívül sok póttevékenység eredményeként szinte megduplázódik az alapbér. Számunkra ebben az a nagy dolog, hogy egyáltalán kibontakozott ilyen lehetőség. Ez a kompenzációs törekvés teszi elviselhetővé viszonyaikat. — Nyilvánvalóan vizsgálták az életszínvonal alakulását is... — Az egy főre eső jövedelem a 31—35 év közöttieknél a legalacsonyabb, ami elsősorban a gyerekek számával magyarázható, de nem e réteg körében a legalacsonyabb az életszínvonal. ök ugyanis már túl vannak a családalapítás, az otthonteremtés nagy beruházásain. Leállnak a hajtással, amit az is jól mutat, hogy kevesebb póttevékenységet vállalnak. Ezt azért is fontos tisztán látni, hogy érzékeljük azokat a szociálpolitikai vonulatokat, amelyek a munkások között lezajlanak. A jövedelmekre -visszautalva egy ellentmondást feltétlenül el kell mondani. A mai köz- gondolkodás egyik torzulása, hogy a béreket elválasztják a teljesítményektől. A munkások túlnyomó többsége ma általában azt a keresetet szeretné béresíteni, amelyet a póttevékenységgel érnek el és azzal a teljesítménnyel, amit a 8 órában végeznek. A másik torzulás a foglalkozás- centrikusság a differenciálásban és a szellemi tevékenység bizonyos fokú lebecsülése. Ez utóbbit egyébként alátámasztani látszanak a jelenlegi kereseti viszonyok. Csak az 50 év felettieknél nem haladja túl a munkások keresete a szellemi, értelmiségi foglalkozásúak keresetét. — Az emberi tényezők vizsgálata nyilvánvalóan nem szorítkozhat csak a munkavégzésre. A szabad idő, az életmód, a művelődés ■ milyen szerepet játszik ma a munkások között? — Az életszínvonal fenntartása nagyobb munkaráfordítást kíván és ez természetes és fontos is. Ugyanakkor nem volna helyes, ha a szabad idő, az életmód és a művelődés vonatkozásait teljes egészében a megélhetési helyzet nyakába varr- nánk. A Lenin Kohászati Művek közismerten jelentős összegeket költ a szórakozási, a művelődési és sportintézmények fenntartására. Ezeket azok élvezik, akik ezeket az intézményeket használják. Adott tehát a kérdés: mit támogassunk, az intézményeket, vagy az embert? Vizsgálatunk tapasztalatai szerint a munkások 50 százaléka a megelőző egy évben egyetlen intézményben sem fordult meg, s csak 10 százalékuk látogatja rendszeresen a létesítményeket. Véleményünk szerint ezek a számok sosem voltak ettől lényegesen magasabbak. Mindig is a legkvalifikáltabb munkások használták ezeket az intézményeket, lehetőségeket, függetlenül attól, hogy Miskolcon, vagy vidéken laktak. Az ezekkel való élés indíttatásában tapasztalatunk szerint a munkahely a döntő. A vizsgálat egyébként azt is mutatja, hogy a szocialista brigádoknak hallatlanul nagy szerepük van a művelődési szokások alakításában, de az eddig kialakult módszerek nem elégségesek. Kiindulási pontnak viszont azokat a kezdeményezéseket kell tekintenünk, amelyek már megtalálhatók a munkások között. — Milyen összefüggés mutatható ki a vállalati tevékenység és a művelődésben való részvétel között? — Az összefüggés nem tagadható. A technikai fejlődés magával hozza a képzés iránti igényt. Ez azonban nem tyúk-tojás probléma, el- sődlegességi kérdés, mármint az, hogy a műszaki fejlesztés vonja-e maga után az oktatás színvonalának növelését, vagy fordítva. Ezek párhuzamos folyamatok. Ezért is lehet dicsérni a Lenin Kohászati Művekben azt a törekvést, hogy függetlenül a most létező helyzettől, fel kívánják tárni a társadalmi folyamatokat és helyzeteket, és a vezetők ezek ismeretében döntenek a legkülönbözőbb területeken, a szükséges tennivalókról. Nyilván, és ezt már mondottam, a döntéseknek több elemük van, s csak egyik ezek közül a szociológiai vizsgálat tapasztalata. De meggyőződésünk, hogy a valóság ismeretében biztosabban lehet beleavatkozni a folyamatokba, megalapozottabban lehet döntéseket hozni. Csutorás Annamária A népi Lengyelország fennállása, Magyarország felszabadulása, valamint a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulójáról való megemlékezések alkotják a budapesti Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ idei fő tevékenységét. Megrendezik a hagyományos baráti találkozókat, a lengyel zenét és előadóművészeket népszerűsítő hangversenyeket, képzőművészeti kiállításokat, filmvetítéseket — mondotta Zbigniew Lakomski nagykövetségi tanácsos, a Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ igazgatója csütörtökön az intézményben tartott sajtó- tájékoztatón. A tervekről szólva kiemelte: a magyar Hazafias Népfront helyi szerveivel együttműködve az idén is számos rendezvényt szerveznek országszerte a magyar—lengyel barátság jegyében, a szocialista testvérállam politikájának, életének mind teljesebb megismertetéséért. Találkozóra hívják a Lengyel—Magyar Barátság nevet viselő szocialista brigádokat, s megrendezik a már hagyományos Ki tud többet Lengyel- országról ? című vetélkedőt, amelyre tavaly 3600-an neveztek. Havas háztetők A családi házak fölé magasodik a Bacsó Béla és a Teleki utca sarkán épülő KOJÁL-székház Fojtán László felvétele Dr. Sáli Ferenc Miskolcon Miskolcra látogatott dr. Sáli Ferenc, a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. Az SZMT-székházban, a HVDSZ megyei bizottsága nevében Molnár János, a megyei bizottság titkára köszöntötte, majd ismertette az ágazati szakszervezeti mozgalom megyei helyzetét, eredményeit, tennivalóit. Tegnap délelőtt a főtitkár Miskolc-Tapolcán, a SZOT- iskolán vitafórumon találkozott az ágazati szakszervezethez tartozó vállalatok tisztségviselőivel. Vitaindító előadást tartott a HVDSZ-re háFórum MiskolcTapolcán ruló idei feladatokról. Egyebek között szólt arról, hogy az új gazdasági szabályozók milyen módon érintik az ágazati szakszervezet hatáskörébe tartozó vállalatokat, a csaknem háromszázezres tagságot. — Mindenki tisztában van azzal, ■— mondotta egyebek között — hogy 1985-ben is milyen nehéz gazdasági feladatokat kell megoldani. Ebből adódóan a szakszervezeti mozgalomra, ezen belül a HVDSZ-re is komoly tennivalók hárulnak. A hozzánk tartozó vállalatoknak, üzemeknek szeretnénk támogatást nyújtani abban, hogy az átállás minél zökkenőmen- tesebb legyen, a hogy tudatos közreműködőivé váljanak a gazdasági feladatok végrehajtásának. IWpmhpr közepén a UeiCIIlUCI megye ifjúsági klubjainak sikeres találkozójáról adhattunk hírt. A legjobbaknak ez az immár szokásos „csúcstalálkozója” azt is reprezentálja, hogy az évközi csendek ellenére sok kisközösségben van vonzó, tartalmas program. Éppen a folyamatos működés megméretésére hivatott az a pályázat, amelynek zárásaként kerül sor az említett találkozóra. Amikor legutóbb jártam a postás fiatalok miskolci klubjában — ennek bizony két és fél éve megvan már — még ők is a legjobbak, a sokat emlegetettek között voltak. Az elmúlt évben viszont nem is jelentkeztek a pályázati felhívásra. Vajon őket is utolérte a már annyi ifjúsági klubot megtámadott „vég- elgyengülés”? — Nem, erről nincsen szó — állítja határozottan Laczkó László klubvezető. — Az utóbbi két évben persze történt egy s más a mi életünkben is, ennek leglényegesebb mozzanata, hogy kicserélődött a törzsgárdánk. Az új társaság nem érezte még magát elég erősnek ahhoz, hogy éppen egy pályázati rendszerben, vetélkedésben próbálja ki magát. Nekünk az erőnket, a figyelmünket arra kellett összpontosítani, hogy rendezzük a sorainkat, újraszervezzük a klubéletet. Hiszen az világos, hogy az új emberek új igényekkel is jöttek. — Volt idő, amikor nem postás fiatalok is sorba álltak tagsági igazolványért. Most mi a helyzet? — Jelenleg nincsenek külső tagjaink, s a jövőben is arra törekszünk, hogy a postás fiatalok találjanak itt maguknak hasznos időtöltést, tartalmas elfoglaltságot. Az elmúlt év végén negyven tagunk volt. Természetesen nem mondunk le arról, hogy újabb fiatalokat nyerjünk meg. Postaigazgatóságunk területén kétszázan vagyunk, a munkánk jellegéből adódóan nagy szétszórtságban. Arra nem számíthatunk, hogy Mis- kolctól távol eső településről a mi klubunkba fog bejárni valaki. Mindenesetre az év végi taggyűléseken, KlSZ-összejövete- teken beszéltünk a lehetőségekről, a terveinkről. — Mi lehet az oka a megcsappant érdeklődésnek? —. Az okok ugyanazok, amik más ifjúsági kluboknál is felsorolhatók. Sokan nem is igénylik a szórakozásnak, a művelődésnek, a közösségi együttlét- nek ezt a formáját. A munkabeosztás ugyancsak akadályozó tényező lehet, éppígy azért maradtak el vagy maradnak el többen, mert már családot alapítottak, ez köti le őket és mindezek mellett az is igaz, hogy jelenleg sem ismerik még sokan a tevékenységünket. — Pedig éppen a tevékenység, a klub tartalmas működése vonzotta a korábbi időben azokat is, akik más vállalatnál, cégnél dolgoztak. Merné most ajánlani magukat? — Mint mondottam, ezt már meg is tettük és a jelenlegi helyzetünkben is jó szívvel tudom ajánlani a klubot. Azért, mert a gondok ellenére sem fulladt be ez a klub, a folyamatos működés azt bizonyítja, hogy ha egy csapat, egy társaság összejön, idő kell csak hozzá, hogy kialakuljanak a tartalmas együttsetek, programok. Klubtagjaink az igényfelmérés sóién nagyjából körvonalazták mindazt, ami találkozásaink programját adja. Ezek között éppúgy szerepel játékos vetélkedő, mint híres emberekkel való találkozás, kirándulás vagy zenei rendezvény (a köny- nyűzenei mellett komolyzenei is). Egyébként hadd jegyezzem még meg, hogy klubigazolvánnyal rendelkező tagjaink más postás ifjúsági klubokat is látogathatnak ... két és fél évvel ezelőtt elhagytam a postás fiatalok miskolci klubját, csupa- csupa kellemes emlék maradt bennem. Most, a klubvezetővel történt beszélgetés után „lehiggadtak” ugyan a nagy lelken- dezések, de egy igen fontos — s talán nem túlzás mondani: alapvető — pozitívum nyugtat: ha nem is látványosan, de a nehezebb időket jellemző aprómunkával életben tartotta magát a klub, s tagjainak jelentős cserélődése után már megtette az újra felfelé vezető úton az első lépéseket. (t. n. j.) Amikor A Lengyel Kultúra idei rendezvényei
