Észak-Magyarország, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-20 / 16. szám
1985. január 21., Hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A gond kisebb, az öröm nagyobb, ha megosztják. Osztozkodjunk hát, föltételezve és remélve azt, hogy a dolgát tevő embert nemcsak az érdekli, ami a saját kerítésén belül történik. A dolgok összefüggenek, s az egyén, „a társadalom idegvégződése" nem vonhatja ki magát az alól, ami a nagypolitikában történik. Éppen ezért íródhat egy lapra a kor minden eseménye: a világpolitikai légkör óvatos derűlátásra okot adó enyhülése, a kemény tél sok riasztó híre, annak számítgatása, hogy mennyi lesz a vállalati nyereség, hogyan érettségizik a gyerek, s a falun lakó nagymama tüzelője kitart-e tavaszig. Ebben a levélben gazdálkodásunk időszerű kérdéseiről lesz szó. Mielőtt az olvasó továbblapozna, sietve közlöm, hogy a megértéshez nem szükséges több egy naponta piacra járó, bevásárló, s a családi költségvetést okosan beosztó háziasszony közgazdasági bölcsességénél. Az elvek, a szándékok nem másak akkor sem, ha nagyobb léptékkel mérünk. A kétszobás háztartásban és az állam- háztartásban is a múlt év borongósabban kezdődött, mint az idei. Nehezebbnek tűntek a gazdálkodási körülmények, s a kilátások még az óvatos optimizmust is megkérdőjelezték. Aztán eltelt 12 hónap. Sok munkával, nagy gyűr- kőzéssel, s ha nem is látványos, de virtusos mutatványokkal. A népgazdasági terv nagyjában és egészében teljesült, javult az egyensúlyi helyzet, az ország is, az egyén is megőrizte fizető- és hitelképességét. A gazdálkodási eredmények azonban nem jelentkeztek, nem jelentkezhettek egy az egyben az egyéni életkörülmények javulásában, hiszen a nemzetgazdaság hasznának egy része a korábbi réseket volt hivatva betömni, illetve az adósságokat törleszteni. A megye eredményeit az elmúlt héten ösz- szegezte az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bi. zottsága, megállapítva, hogy a tapasztalatok összességében kedvezőek. A vállalatok túlnyomó többsége növelte termelését: az ipari vállalatok mintegy 3 százalékkal, a mezőgazdasági üzemek 2 százalékkal. Az építőipar teljesítménye alatta maradt az előző évinek, a kiskereskedelmi értékesítés 10 százalékkal volt több. Az export dinamikusan emelkedett, mindenekelőtt a dollárelszámolásé piacokon. Eredményesek voltak az anyag- és energiatakarékossági törekvések is, s az importtermékek beszerzése és felhasználása a kívánatos szint alatt maradt. A siker a legtöbb gazdálkodó szervnél más-más erőfeszítést és eredményt takar. A diósgyőri kohászatban az a siker, hogy az elmúlt év már nem volt veszteséges. Az ózdi kohászatban a közös munkát dicsérő salakfeldolgozó mű premierje az egyik legnagyobb vívmány. A DIGÉP történetének egyik legjobb esztendejét zárta. A BVK-ban egymilliárd forinttal nőtt a termelési érték, s megduplázódott a nyereség ... Persze, nemcsak anyagiakban gazdagodtunk, hanem tapasztalatokban is. S ezek a tapasztalatok éppúgy utalnak gondjainkra, mint a határozottabb előrelépés gátjaira. Továbbra sem kielégítő a termelés hatékonysága és az export jövedelmezősége, a gyártmányok minősége. Sok keresnivalónk van még a „pénz nélküli beruházások" stimuláló hatásának kiaknázásában, az üzem- és munkaszervezés javításában, a kooperáció és a sezrződéses fegyelem megerősítésében, a versenymozgalmak jobb kihasználásában. Ismert tételek ezek, de kézzelfogható eredményt hozó elismertetéséhez vállalnunk kell a változás és a változtatás kockázatát is. A pártbizottság ülésén részt vettek a nagyüzemek vezetői is. Sokan kértek szót Gondokat emlegettek föl, de nem panaszkodtak. Érdekekre hivatkoztak, nem hallgatva el, hogy az érdekek ütközhetnek is. így van ez jól. A tiszta beszéd nem táplál oktalan illúziót, de sarkallhat tettekre váltani a szép szavakat. Brackó István Csehovics János elnök: • •— Bár nincs szén, kevés a gázolaj, s szinte elfagy minden vezeték, eddig még úgy-ahogy állva tudtunk maradni. De ha tartós marad a hideg, hiába hordjuk kályhákba az erdőt, alaposan belénk fog harapni a tél. A fagy, amely már eddig is elnyelt egymilliónkat. De mint mondottam, eddig 'különösebb gondunk nem volt. Rá öt percre telefonon jelentették, hogy tüzelő hiányában leállt az egyik legfontosabb ipari üzem. Nemcsak az asszonyok keze fázott, a fagypont körüli hőmérsékleten a ragasztó any- nyira megdermedt, hogy lehetetlenné tette a munkát. Az elnök arca nem mutat semmi indulatot: — Már az ilyen hírekhez is hozzá kell szokni. A lehetetlent nem lehet elvárni. Innen az irodából is jól tudom, hogy fent az erdőn a fadöntő, brigád mindent megtesz, erején felül dolgozik. Három gépkocsi teríti szét az elfűrészelt rönköket, de ez kevés. Az akác gyorsan ellobban, s az emberi kéz kevés. A legkritikusabb helyzet, mint mindenhol, itt is az állattenyésztésben van. Bernéül Sándor, az ágazat vezetője: — Az istállókba a vastag falakon keresztül csak három napja szivárgott át az igazi fagy. Eddig is kínlódtunk a fejéssel, de most már pillanatok alatt elfagynak a vezetékek, s csak lánggal tudjuk kiolvasztani. Mivel szalma felett dolgozunk, a leghidegebb hajnalokon is kiver a verejték. Rendes időben fél nyolcra végzünk az esti fejéssel. Ezekben a napokban már annak is örülök, ha éjfélre ágyba zuhanok. Nem elég a vákuumvezetéket a fejés előtt kiolvasztani, a párásodás hallására másfél óra alatt megint elfagy, s kezdődhet a munka elölről. A három istállóban ezerkétszáz méternyi vezeték található. Ezt a több mint egy kilométert kell naponta két- szer-lháromszor végigjárni lángszóróval a kézben, s keresni az elfagyás helyét, reménykedni abban, hogy gyorsan meg is találjuk, A varjak hideget mondanak A takarmányt a hó alól kell előkaparni Fotó: Horvay Tamás mert különben a szivattyú fagy el. Eddig hármat cseréltünk ... Kint a széna-, s szalmakazlak között hárman bányásszák a fóliával letakart halomból a répafejeket. A műanyag nem tudta teljesen megvédeni a terményt, a felső húsz centiméteres réteget a szó legszorosabb értelmében szét kell verni. A takarmánykiosztók egyike Lőrinc János. — Nagy, húsz fok feletti fagy csak egyszer volt, ezt a hideg«* már el lehet bírni. (Ottjártun'kkor csak mínusz tizenkét fokot mutatott a hőmérő.) Nincs szél, nem csíp a fagy, így szinte kellemesen tudunk dolgozni, de az állatok fáznak. A fejőknek pedig lefagy a keze, hiszen a leghidegebb órákban is vízzel dolgoznak. Bernáth Sándor: — Napi négyszáz literrel fejünk kevesebbet. Hiába van bőségesen takarmány, az állat több energiát fordít most melegedésre, mint tejtermelésre. Elhúzódik a fejés, nem megfelelő időben kapják a vizet, bizony szenvednek, így csak azon csodálkozom, hogy nem lett rosszabb az eredmény. Szén híján sajnos nem tudjuk megfelelően fűteni a borjúnevelőt, s a tejházat. Az állatorvos már meg is mondta a véleményét az alacsony hőmérsékletről. Hogy őszinte legyek még a fülem is elvörösödött, de ha egyszer fával fűtünk — és az is ritkán érkezik időben — még ha megfeszülünk, akkor sem tudjuk tartani a kellő hőfokot. Következmény a betegségek, csak ne legyen nagyobb elhullás ... Bár az utóbbi években enyhék voltak a telek, idén sem feledkeztek meg a kellő óvatosságról. Hogy védjék a kutakat a fagytól, trágyával vették körül — ami éppen nem gusztusos, de annál hatásosabb— hiszen a meleg megvédte a vezetékeket a fagy marásától. Még a környék üzemei is innen viszik a legelőn tartott állatokhoz a vizet. Sőt, még a szövetkezet másik telepét is innen látják el lajtkocsikból. Szarka Sándor a kiskini- zsi telep vezetője: — Mert a motor megint szétpukkadt a szivattyúval együtt. Ha tudtuk volna, hogy ennyire tartós lesz a fagy, biztos hogy jobban felkészülünk. így csak idegeskedünk. Nem győzzük kiolvasztani a vezetékeket. s tessék: mosta központ robbant le. Hogy a kétszázhúsz hízómarhát életben tartsuk, sorozatban szegjük meg a tűzvédelmi előírásokat. De az vesse ránk az első követ, aki nem ezt tenné. Hiszen csak értélében 5,5 millió forintot jelent az itt hizlalt állomány, nem is beszélve arról, hogy víz nélkül csak kínoznánk az állatokat. A délutáni órákra a műhelykocsiból elfogytak a vadonatúj szivattyúk, a gázpalackok kiürültek. A faügyelet, a „gyorsolvasztó” brigád egy napra rendbe tette a halmaji Aranykalász Termelőszövetkezet állattenyésztését, de ugyancsak gusztálják a fák hegyén ülő varjúkat, mert ebből a képből az következik, hogy holnap ismét támadni fog a fagy. Ebből adódóan vadászokat emlegetve, sűrűn szidva nagy csőrű madárfaj tájukat, a szerelők morogva ülnek a kocsiba, mert tudják, hiába húzták ki a tél egyik fogát, holnap ismét elő kell venni a lángszórót, hogy a jégdugók, jégcsapok megint és megint ki- és szétolvadjanak. — kármán — Célja: ötlet, és tanácsadás. Haszna: többszörös. Lényege: az építkezni vágyó drótgyáriak érdekeit szolgálja. Nézzük, miről is van szó valójában? * A December 4. Drótművekben megközelítően hétszáz, harminc éven aluli fiatal dolgozót foglalkoztatnak, akik közül meglehetősen sokakat érint a megoldatlan lakáskérdés. Arányuk meghaladja a harminc százalékot. Hasonló gondjaik vannak a tőlük idősebbeknek is. A gyár az elmúlt esztendőben több mint kétmillió forintot fordított dolgozóik magánerős építkezésének támogatására. Az új szabályozó rendszerek életbelépésével — melyben külön figyelmet szentelnek a megfelelő érdekeltségi rendszerek kialakítására — megfontolandó, mikor mennyit fordítanak a lakásépítésre. A gondos mérlegelést, a helyes arányok megtalálását (is!) szolgálja az a kezdeményezés, amelyről a két legilletékesebb; dr. Nikházi László — a vállalat jogásza — és Ruprecht Antal — a vállalat építésze — tájékoztatott ott jártunkkor: Ötletek, javaslatok, tudnivalók — Építkezik az ország — mondja dr. Nikházi László. — Megnőtt az igény a különböző kölcsönök és támogatások iránt. Az emberek arra törekednek, hogy lehetőségeiket még jobban és célszerűbben kihasználják. Csakhogy ehhez ismerni kell ezeket a bizonyos lehetőségeket, no meg persze az építkezéssel járó összes tudnivalót. Erre vállalkoztunk építész kollégámmal, amikor megalakítottuk az építési tanácsadó szolgálatot. — Első lépés volt Az év lakóháza ’83 elnevezésű országos pályázat díjnyertes alkotásainak bemutatása — veszi át a szót az építész. — A tervpályázat legsikeresebb munkáiból tavaly Budapesten rendeztek kiállítást. Ennek anyagát megtekinthetik dolgozóink a vállalat ebédlőjében, hiszen a főváros után először hozRészlet a kiállításról zánk érkezett meg az anyag. Célunk az ötletadás, és ha már választott az építkező, akkor szívesen látjuk előadás-sorozatunkon, amelyet tíz témakörben rendezünk meg. Szó lesz a telekvásárlással, a tervek ' műszaki— tanácsi engedélyezésével, az OTP-ügyintézéssel. a kiviteli jogszabályokkal, műszaki leírásokkal kapcsolatos tudnivalókról, telekkönyvezés- ről, hogy csupán a leglényegesebbeket említsem. Jogász és építész, mindketten társadalmi munkában vállalkoztak a feladatra. Az előadássorozatra, a hetenként egy alkalommal tartandó tanácsadásra és még egynéhány olyan feladatra is, amelyben nem szükségeltetik az építkező személyes eljárása, ügyintézése. Mint például: — Egy kőműves ezer— ezerkétszáz forintért készíti el a munkájára vonatkozó költségvetést. Erre mi is vállalkozhatunk, ha segítségünket kérik. Többek között ilyen költségvetés szükséges az OTP-hitel, avagy a vállalati kölcsön igényléséhez. Magunkra vállaljuk az ingatlannyilvántartási teendőket is, amelyért egyébként legalább háromszor kellene elmenni a hivatalokhoz adat- egyeztetés végett. Az építtető szerepét, a hatóságok ügyintézését természetesen nem vállalhatjuk magunkra. Ám valamennyi építkező ismeri, mennyire fontos az érvényben lévő jogszabályokkal, előírásokkal tisztában lenni, tudni, milyen ügyben, mikor kihez kell fordulni. — Egyfajta ízlésformáló szerepet is betölthetünk, a típustervekhez illő beépítési formák ajánlásával. A tanácsadó szolgálat haszna tehát többszörös, mert hisz javára van az egyénnek, és természetesen a gyárnak. Sok-sok kieső órát, napot takaríthatunk meg. Nem kell a jövőben fölöslegesen járkálni olyan ügyek intézéséért, amelyet itt helyben is megoldhatunk. * Az elmondottak egy kezdeményezés első lépései. Egy olyan kezdeményezésé, amely bizonyságául szolgál annak, hogy: a drót gyárban nem csupán megfogalmazzák — intézkedési tervekben, soros feladatokban — a dolgozókkal való törődést, élet- és munkakörülményeinek jobbítását, hanem teszik is. Monos Márta Fotó: Csákó Gyula
