Észak-Magyarország, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-19 / 15. szám

A kövesdi gimnazisták friss szemmel, kritikusan látják a várost

„Mezőkövesd az Al- # föld és a Bükk határán fekvő, 20 ezer lakosú kisváros. Dél-Bonsod egyik közigazgatási és gazdasági központja. Városi rangra 1973-ban. emelték. Azóta sókat fejlődött, bebizonyítva: a városi rangra nem méltatlan. Kövesd képe ma cmár városias. Ezt bizonyítják a település különböző pontjain épült és épülő lakótelepek, magán- házak, üzletek. A belváros

a teljes átalakulás állapotában van. A régi, már elavult házsorokat lebontjuk, helyükre levegős és esztétikus épületegyüttesek kerülnek. A 3-as főút városunk főutcája, igen forgalmas. A közlekedés tehát veszélyes, különösen a sok kerékpáros miatt. A többi, a könnyező településekre vezető út állapota viszonylag megfelelő, de a városban lévő mellékutaké bizony nem. Kövesd mezőgazdasági szempontból előnyös helyzetű. A Matyó Tsz. termőföldje jó minőségű, ezenkívül nagy területű, sajnos, ennek ellenére nem igazán megy nekik jól. Az ipar szerepe is jelentős. A Mezőgép, az Autóvill., a Kismotor- és Gépgyár bár nem nagy üzemek, de a város lakosságának nagy része ezekben a jelentős eredményeket is elérő üzemekben dolgozik. Ezenkívül a Szabó Ktsz, a Matyóház, a Cipész Ktsz. üzemeiben dolgoznak sokan, főleg a nők. Mezőkövesd Matyóország fővárosa. A népi hímzés, az ebből eredő világhír büszkeséggel tölti el az itt élőket. A Matyóház, mint könnyűipari üzem a népi hímzés mai hagyományőrzője. Külföldön is ismert. A kereskedelemben az áfész- nek van vezető szerepe. A kulturális élet. a művelődés élénk. A művelődési ház kitűnő kulturális események színhelye. Kedvezőtlen tényező, hogy a város szennyvízelvezetése nincs megoldva ...” (Antal Ede negyedik osztályos gimnazista dolgozatából.)

*

„Mezőkövesdtől 14 kilométerre levő nagyközségben lakom, mindennap autóbusszal járok be az I. László Gimnáziumba. A buszon minden reggel megcsodálom a város határában gomba módjára szaporodó szebbnél szebb házakat. Szorgalmas emberek élnek

a városban és a környékén. Sokan építkeznek, sokan fóliáznak, állatokat is sokan tartanak. Ez a szorgalom már a régi kövesdi- ekben is megvolt. A kövesdi summás elment az ország másik végébe is munkát vállalni, ha kellett. — Az van messze fiam, ami nincs — hangoztatta az öreg kövesdi.

Azt hiszem, mindenki ismeri a matyó népviseletet, a matyó hímzést. Én is büszke vagyok arra, hogy szoktam hímezni, habár nem olyan szépen, mint Kis Jankó Bori. Az I. László Gimnázium és Szak- középiskola — ahol tanulok — nyugodtan mondhatom, a megye legszebb középiskolája. Nemcsak kívülről csodálatos, hanem belső elrendezése is hangulatos, emellett modern. A barokk stílusban épült Nagytemplomot Takács István helyi festőművész freskói díszítik. Felhívom, a figyelmet a kövesdi fürdőre! Gyógyfürdő. Az egészségeseket pedig a hullámfürdő várja. Még sok mindent tudnék írni, de az órának vége van, be kell fejeznem a fogalmazást. Szeretném, hogy az, aki még nem ismeri ezt a várost, eljönne és megnézné. Megéri !” (Balassa Zsuzsanna

4. osztályos gimnazista dolgozatából.)

— Földimet, a Koz- • maring ága, virágnak virága című, nagy sikert elért könyv szerzőjét, Pető Margitot idézem. „A matyó név végigkísérte életemet, hozzám nőtt, összetartozott velem — jobban, mint saját nevem. Már iskolás versenyeken így biztatott a közönség: Hajrá, kis matyó! A főiskolán társaim, tanáraim csak így ismertek — a matyó. Most érett felnőttként eljutottam oda, hogy komolyan vállaljam matyóságomat, és vállaljam őket — az ősöket- a sorsból kitörőket.” Saját szavaimmal folytatva, hogy mit jelent Kövesden élni, kövesdinek lenni? Ügy

gondolom, ugyanazt, mint miskolcinak, vagy más városbelinek lenni. Vagyis tenni azt, ami kötelességünk. Országos és helyi szívvel formálni a mindennapokat. Város vagyunk, ezért szerepünk, felelősségünk nagyobb, több, mint a községeké, akik ránk figyelnek, tőlünk várnak oly sokat. Kultúrát, egészség- ügyi ellátást- kenyérkeresetet. Ennek megfelelnünk, biz’ nem csekélység. Én büszke vagyok Mezőkövesdre, a fajtámra. Dolgos, szorgalmas ncp lakik errefelé. Fogékony a szépre, a jóra. Úgy érzem, az idetévedt idegen is észreveszi ezt. Akár az útbaigazító emberi szavakban, akár a mind városiasabb külsőt mutató városképben. Az

elmúlt öt esztendőben különösen sokat gazdagodott ez a város. Tegnap ott még zsúptetős ház állott, ma szilikátból már a harmadik szintet rakják. Amott nemrég még sártenger fogadott, ma pormentes úton gurul a kocsi, vagy kerékpár. Tennivaló? Persze, hogy akad! Akad még lebontandó épület elég, és sáros út is. Mi több, az igények újabb és újabb tennivalót szülnek. Mert mi, kövesdiek úgy vagyunk vele, hogy néha

— ne szégyelljük bevallani

— nehezen szokjuk az' újat, de utána meg el sem tudjuk nélküle képzelni az életünket.

Elmondta: Varga István, az LKM nyugdíjasa

Amikor egy város

# fejlődése, változásai kapcsán áttekintünk egy-egy időszakot, periódust, sok kérdésben, így például az életszínvonal kérdésében csupán az általánost, az átlagost tudjuk megfogalmazni. Ezért úgy gondolom, ha szó esik ebben az összeállításban Mezőkövesd város két párt- kongresszus közötti fejlődéséről, változásairól, célszerű és hasznos ezt az időszakot egy kövesdi család életében is megvizsgálni. Tulajdonképpen így kerültünk el Juhász Imréékhez, az Egri úti lakótelepre.

Juhász Imre 35 éves, a Matyó Tsz. gépszerelő csoportvezetője. Felesége — amióta visszament a gyesről dolgozni — ugyancsak a termelőszövetkezet alkalmazottja, terménykönyvelő. Korábban az áfész-nél dolgozott. Juhászéknak két gyermekük van, a 11 éves Gabriella és a három és fél éves Imike...

— ... akinek megszületését elsőként kell említenem, arra a kérdésre válaszolva, mi változás történt családunk életében az elmúlt öt évben — kezdte beszélgetésünket a családfő.

— Másodikként feltétlenül a lakást kell mondanunk — segít a számvetésben a feleség. — Előtte szolgálati lakásban laktunk, ami

Családi fénykép

rendkívül hideg volt. Ez a mostani lakásunk a tsz-en belül alakult ifjúsági lakásépítő szövetkezet keretében készült el. A lakás- szövetkezetnek a férjem alapító tagja volt. Nagyon szép lakás, kilencvenöt négyzetméter, négy szoba, konyha, fürdőszoba és egy rakodónak nevezett helyiség — ahol a férjem barkácsol.

— Mert a szabad időmben ez a hobbim, a barkácsolás, azon belül is a fa- esztergálás — árulja el Juhász Imre. — Amit itt a

HlCSCÍE&SMKíBflHBNMORfVUHMMSSDtSS&BBSi

lakásban .lát, lambériát, korlátot, lépcsőt, polcokat, mind én magam csináltam. Egyébként is, a tévészerelés kivételével, minden szakipari munkát magam végzek.

Juhász Imre, a Matyó Tsz. legelismertebb dolgozói közé tartozik.

— Az anyagiakra nem panaszkodom. A munka- körülményeink is sokat ja- vúltak, amióta — ugyancsak ebben az ötéves ciklusban — átadták az új, tágas műhelycsarnokunkat. Persze, gond is akad. Teljesítménynormában dolgozunk, s az alkatrészellátás, a munkaszervezés sokszor nem zavarmentes. Az emberek szeretnének keresni, s bizony mi csoportvezetők vagyunk leginkább két tűz között. Fölülről is, alulról is eredményt várinak. Ez idegileg eléggé megterhelő.

Nekünk különösen ilyenkor, év végén és évkezdéskor sok a dolgunk, hisz’ készül a mérleg, a terv. Készülünk a zárszámadásra. Ilyenkor nem ritka a túlóra — meséli a feleség, aki a közelmúltban szerezte meg a mérlegképes könyvelői képesítést.

A családban a kis I.mre egyelőre még csak „San- dokán”, de a 11 éves Gabriella, már dologra fogott. Az iskola mellett zenét is tanul. Hegedül.

— Tervek? — kérdez vissza a családfő. — Minden évben elmegyünk néhány napra a tsz szervezésében üdülni. Szeretnénk idén is eljutni a Balatonra. Azután tervünk, a hatéves kis Polskink lecserélése, hasonló típusra. A jövőre nézve pedig mi mást lehetne kívánni? Kiegyensúlyozott, nyugodt családi életet, egészséget, békét.

Á

llok a főtéren. Szemben a Nagytemplom harangja éppen a déli zengi. Köröttem a járdákon csípős januári szélben fázósan, sietős kabátját összegombolva lépdel a város. Miközben — ki tudja nyadik alkalommal már — pihentetem szemem az ismerős parkon, bei a hősi halált halt szovjet katonák emlékművén, a Szentháromság szobr kicsit arrább pedig Mathias rex érc-, Szent László, valamint Kis Jankó E néne hólepte kő- örökjelein és a teret ölelő ismerős épületeken, s ah< ismét hallom a bennem is már valahol visszacsengő harangszót, Kövesd pi tájának, Kiss Gyulának Hazajáró lélek című verse motoz bennem. Anr is ajánló sorai: ,,P. Gy.-ra emlékezve, ki összebolyongta a fél világot pénzét Londonban költötte, Párizsban Leninnel sakkozott, New Yorkban i gerekkel bokszolt, s aki Mezőkövesden egy színes sereglés sodrásában főtéren-egyszer így szólt: Ez a világ közepe."

' A szép, igazságos legenda — amit # egyszer régen hallottam — úgy szólt: egy matyó lány kedvesét elragadta az

ördög.

A lány sírt, könyörgött, kérlelte a sátánt, engedje szabadon szerelmét. A rabló teljesíthetetlennek tűnő feltételt szabott: télvíz idején vigye a lány a templom elé a nyár összes virágát. Ha képes teljesíteni a feltételt, szabadon engedi a legényt. Képtelenséget kívánt az ördög! — gondolta mindenki. Am nent; színes fonalakat}* hímezte a nyár f rágál. Ebben ár a templom elé tv* ta, hogy vesztets lány szerelmét. í A legenda mat1,' ki virultak, elszar re is el jutottak, r pig. A Matyó n’

— Halló, városi tanács?

# — Igen, itt Pataki István tanácselnök beszél.

— Elnök elvtárs, Mezőkövesd földgá'/.vezeték-építési programjáról, az építés jelenlegi állásáról és- terveiről szeretnénk tájékoztatni az érdeklődőket.

—- Élve azzal a lehetőséggel, hogy a Barátság—II. gázvezeték területünkön halad keresztül, Szentistván községgel együtt kezdeményeztük a gázlecsatlakozó megépítését. A munka már 1983- ban megindult. Abban az évben elkészült a városi fogadóállomás. Az elmúlt évben megkezdődött a vezeték építése a gázprogramra pályázatot benyújtott nyolc üzemhez, szövetkezeihez. Ezeket- Matyó Tsz-t, a Kismotor Gépgyárat, az Autóvillt, a zőgépet, az áfészt, az Építői és Asztalosipari Szövetkezetei lamint a városgazdálkodási lalatot, az év első felében í kapcsoljuk a vezetékre. Ug csak tavaly lakossági hozzá) lássál kiépült a Bacsó Béla telep utcai hálózata, s mefj dődött a készülő 150 szemei reumatológiai pavilonhoz is •) zetéképítés. Idén a nyolc f, tett üzemen, szövetkezeten a Bacsó Béla lakótelep hál száz lakását, és négy oki intézményt is rákötünk a' 'j lékre. Ugyancsak ez évben a ros keleti részéhez is kiépj gerincvezeték, valamint elkj az Egri úti vezeték. Ezeket n rületeket 1986-ban kapcsolj1] a gázellátásba.