Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-08 / 288. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1984. december 8., szombat fu 1949 és 1957 közötti időszak dokumentumainak egy részlete a kiállításon. Munkásmozaa!m> kiállítás a Merman Ottó Múzeumban Miskolc felszabadulásának 40. évforduló­ja előtt munkásmozgalmi kiállítással tisz­teleg a Borsod megyei Múzeumi Igazga­tóság a Herman Ottó Múzeum Papszer utcai kiállítási épületében. A tárlat leg­utolsó 65 esztendőnket kívánja érzékeltet­ni, oly módon, hogy e bat és fél évtized forrpontjait emeli ki. ezekre vonatkozó do- ' kumentumok sorát mutatja be és így vezet el 1919-től gyakbrlatilag napjainkig, min­dennapi életünkig. A kiállítás bejáratánál régi gránitkockás burkolatú utcarészlet fogad, mögötte a mai MÁV Igazgatóság, az egykori üzletvezetőség Szemere utcai épülete, még valamikor az első világháború előtti években. Bent a teremben balról jobbfelé haladva kronoló- í giai sorrendben követhetjük nyomon a hat­vanöt esztendő történéseinek legfontosabb mozzanatait. A Miskolci Napló 1919. már- etós 22-i száma, tehát a Magyar Tanács­köztársaság megszületését követő napon megjelent lapszám Vörös lobogó alatt cí­mű cikkében jelenti a nagy változást. Ké­pei kapunk a KMP, azaz a Kommunisták Magyarországi Pártja 1918 őszi megalaku­lásáról, látjuk az azóta lebontott Szirma j wtcai, illetve Munkácsy utcai kávéház épü­letét, Krausz György fotóját, különböző pártjeivényeket, majd 1919-es nyomtatvá­nyok, különböző dokumentumok idézik a sorsdöntő tanácsköztársasági eseményeket. Ott látjuk az akkori vezetők közül többek között Pelyhe János, Reisinger Ferenc, Ró­nai Sándor fotóit, a különböző direktóriu­mi rendeletek kinagyított másolatait, vagy plakátnyomatait, s ott van egy nagyon fon­tos mozzanat dokumentuma: a Virradat cí­mű lap (nem tévesztendő össze később a nyila.sk eres z.t esek azonos című hetilapjá­val!) 1919. április 20-i- számát, amelynek szalagcíme: „Veszélyben a proletárforrada­lom!”. E lap közli Kun Béla beszédét a helyzetről, majd a Reggeli Hírlap 1919. má­jus elsejei példányán akadhat meg a sze­münk, ameiy a direktórium „Parancs!”-át adja közre, s azt, hogy az ellenforradalmi események miatt elmaradnak a tervezett május elsejei ünnepségek. Ugyanez a )ap egy nappal később közli a Miskolc népéhez eímű felszólítást — „Mindenki viselkedjék a történelmi nagy időkhöz méltóan! Szocia­lista Párt, Direktórium” —, május 22-en meg diadalmas eseményről ad hírt az új­ság: Miskolcot visszahódította a Vörös Had­sereg. Továbbsétálva nagyobb montázst talá­lunk az 1920 és 1943 közötti ellenforradal­mi korszakról; fotókban, iratokban, plaká­tokban, egyéb dokumentumokban jelentke­zik nagyon tömören ez a lübb mint két évtized, majd olvashatjuk a Szociáldemok­rata Párt feloszlatásáról szóló 1944. már­cius 28-i belügyminiszteri rendeletet. Nem érdektelen a diósgyőri jegyzőnek 1941. ok­tóber 11-én kelt felterjesztése, amiben ja­vaslatot tesz a főispánnak, hogy a Ládi- fűrésztelepen dolgozó zsidó munkaszolgá­latosok szálláshelyéül a Vasas Otthont ve­gyék igénybe, de mert nem célszerű, hogy a munkaszolgálatosok, az oda bejárók, a szocialista érzelmű munkásokkal találkoz­zanak. a Szociáldemokrata Párt működését függesszék fel. Érdemes a dátumra figyel­ni: két és fél évvel a belügyminisztériumi feloszlatás előtt javasolta ezt a diósgyőri főjegyző. Látjuk a háborús szenvedések nyomait, ; _ 1944-es bombázások légi és földi felvé­t eleit, a MÓKÁN dokumentumainak égé.,/, sorát, a Szabad Magyarország első és azt követő néhány számának eredeti példányát fotón, a lillafüredi Palotaszállóban elhelye­zett sebesült szovjet katonákat, a Szabid Magyarország, lapunk elődje plakátját. És látjuk az ismert röplapot; „Fia élni akarsz, költözz fel a pincéből, mosakodj, takaríts, dolgozz! — Magyar Kommunista Párt”, igen sok fotó idézi a romba dőlt várost., például a felrobbantott Forgó-hidat, majd a felsza­badult élet dokumentumaival találkozha­tunk; fotók, választási jegyzékek, szavazó­lapok, újságok, zászlók, albumok, kitünte­tések idézik az 1944 decemberében kezdő­dött új korszakot, az 1948-ig tartó idősza­kot. Ezt követően az 1949 és 1957 közötti nyolc évre vonatkozó dokumentumokat lát­juk, közöttük nagy számban a gyászos em­lékű 1956 októberi ellenforradalom tárgyi emlékeit. E korszakot a Munkásőrség meg­alakulásának dokumentuma zárja le, majd az 1958-tól napjainkig terjedő időszak ér­zékeltetése következik. A kiállítás rendezői — Dobrossy István, Gyulai Éva, Németh Györgyi és Kamarás Jenő technikai rendező — a bőség zavará­val kellett, hogy megküzd jenek, ugyanis a rendelkezésre álló dokumentumanyag, a be­mutatandó hatalmas időszak sok-sok érzé­keltetendő eseménye a viszonylag kis mé­retű kiállítóterem Prokrusztész-ágyanak kel­lett, hogy bizonyos mértékig áldozatává váljék. Ezt a kiállítást talán valamely na­gyobb befogadóképességű helyen kellett volna megrendezni. Túl sűrítetten kap min­dent itt a tárlatlátogató és ha nagyobb időszakok nagy léptekkel áthidaltan jelent­kezhetnek, mint például a Horthy-ellenfor­radalom kora, úgy nem a kiállítás rende­zőiben keresendő ennek oka, hanem a fé­rőhelyben. A kiállítás így is igen érdekes, tanulságos kortársnak és. fiatalabb generá­ciónak egyaránt és nagyon jól segít a ma­gyarázó feliratokon túl a tárlat katalógusá­nak melléklete, amely a bemutatott 65 esz­tendőnek rendkívül tömör,! ám nagyon pon­tos, precíz helyi történelmi leírását adja. Ezt a kiállítást mindenképpen látni kell szűkebb pátriánk történelme után érdeklő­dő idősebb és fiatalabb kortársainknak. Ügy hallottuk, hogy hangszal’igos tárlatvezetés is segíteni fogja az érdeklődők tájékozódását. Ismételten ajánljuk, melegen ajánljuk megtekintését. Cbenedekj Futó: Laczó A kép hátterében a mai MÁV Igazgatóság ré­gi képe, az előtérbe# az utcaseprő az érték­telen adópengőket söpri ck infláció múltán a kövezetről. Szakmák — videón A kazincbarcikai 112 es kísérlet© Gyerekcsapat törli tiszles- ségludóan a lábát az apó előtt. Különben is megtor­pannának a bejárat előtt, a lépcsőházi bejárók sonkái keskenyebbek, mint amilye­nekhez az iskolák esupaüveg ajtóinál szoktak. Két osz­tálynyi órác találkozott szemközt, s imég jó, hogy a kicsengetés várat magái a. mert akkor szembe találnák magukat a „hazaiak”, a Ka­zincbarcikai 112. sz. Szak­munkásképző tanulóinak kí- toduló seregével, akik a bér­házak ölelte térdarabkára, egyszersmind az iskolaud­varra igyekeznek. December 1-én volt 31 esztendeje, hogy az első szakmunkástanulók átlépték az iskola ajtaját. A gyere­kek, akik a sarat csuszaKol- ják a cipőjükről,' a 32. év­folyam lesznek — ha lesz­nek. Egy azonban bizonyos. Ha első tanulóévüket még a bérház-iskolában is járják, elköszönni már abból az épületből fognak, amelynek építésében rájuk is számíta­nak. A kertvárosi részen, az úgynevezett iskolautcában már formáját kezdi muttit- ni a 112-es jövendő otthona. Túlontúl már nincs sok hát­ra magának az iskolának, a tanulmányépületnek az össze­szereléséből, a belső munká­kat pedig magukra vállal­ták. A központi fűtés-szere­lőkre. a szobafestőkre vár a munka dandárja, de nyilván­valóan a többieknek is lesz tennivalójuk. A „magadnak uranv’-ban már van némi gyakorlatuk, sokévi fagyos­kodás után gondoltak egy nagyot, és beszerelték a köz­ponti fűtést jelenlegi épüle­tükbe. Tanulópénzt nem kei) fizetni — azóta is kitűnően működik. Az iskola belső munkálatainak végzése per­sze nagyobb vállalkozás, de úgy gondolják, megéri. Nem­csak, mert olcsóbb ! lesz az építkezés, bár ez sem utolsó szempont. Érzelmi kötődést is hozhat, ha a gyerekek ma­guk is építik az iskolájukat. A tervek szerint egyébként ’86. szeptemberében már az igazi iskolában kezdődhet a tanév, s aztán ’87-ben elké­szül a tanműhely is, rá egy évre pedig a kollégium. Bár az új iskola még csak a tervekben komplett — mint mondottuk, most a ta­nulmányi épületen dolgoznak a BÁÉV munkásai —, ter­veit mutatják már azoknak a gyerekeknek is, akik az iskola pályaválasztási hetén megfordultak náluk. A te­relgető jó szándék és a kí­váncsiság több száz gyerek lépteit igazította az iskola felé. De itt is úgy Vannak, mint sok más hasonló intéz­ményben, ahol nem nagyon szeretem szakmákat tanít rí­nak, sokat keli markolni, hogy legalább keveset fog­janak. Száz gyereknek is meg kell mutatni magukat, beszélni kell egy-egy szakma csínjáról-bínjáról, hogy leg­alább egy ráfoólintson mon- dókájukra. Meghallgatni meghallgatják, meg is nézik, mi a hegesztő dolga, de hogy a papírra ml kerül rá a jelentkezések idején, az bizony csak később derül ki. Mondja dr. Szabó Endre, a sza k m u n k ás k é p zö i n téze t igazgatója, hogy tavaly ti- zenöt gyereket terveztek fel­venni hegesztőnek. De ami­kor sto.szollák a jelentkezési lapokat, kiderült: írd és mondd, csupán három gye­rek képzelte ívfények közölt élni a/, életét. Pedig már az a tizenöt is, esupa-csupa számolgatásból iött ki. ennyi kel), hogy lel osztállyal in­díthassák a képzést. Az is­kola pedig nincs abban a helyzetben, hogy szögre akassza oktatóit. Ha nem in­dul meg a képzés az. évfo­lyamon. kevesebb az óra­szám. feleslegessé válik a ta­nár. Ha elmegy, nehéz íesz már visszacsalogatni, ha me­gint szükség lesz a munká­jára. De legalább ekko'a gond. még az iskolából néz­ve is. á valóságban pedig még nagyobb, ha azt a ti­zenöt hegesztőt sem oktatlak ki a szakmára, akiket pedig legalább kétszer tizenöt nely- re várnak. E kettős szorításban van az iskola, melynek tisztes gondja, hogy ne azt vonjuk felelősségre: valahogy mé­giscsak megtanítja a szaa- mara azokat, akiket megtud nyerni. Ez a gond persze akkor gond, ha nem vala­milyen divatos-rangosnak köztudott szakmáról van szó. Mert ilyenek is vannak, ezekre olykor nehezebb be­jutni, mint a hajdan elis­merten elitnek tartott gim­náziumba. A kazincbarcikai 112-esnek nincs ilyen sze­rencséje, bár a? intézet ana­tómiája hoz hozzá t artozi k. hogy lányos szakmáira. a nőiruha-készítőre és a kötő- hurkolóra nem kell lasszó­val csalogatni az. érdeklődő­ket. Rizikó persze itt is van. Sőt az, iskola tapaszta­latai szerint ezekben a szak­mákban gyakrabban fordul elő, hogy meggondolják a dolgot. A felvételi elbeszél­getésnél égre-földre bizony­gatják, hogy csakis és kizá­rólag ... Szóval a gyerek mindig is csák nőiruha-ké­szítő akart lenni. Aztán egy­két hónappal azután, hogy szakmunkástanulóvá avan­zsált — már idén is van rá példa —, ugyanez a gyerek sírva bizonygatja, csak kény- szerűségből jött ide, mert ő eladó szeretett volna lenni, de „tudja az igazgató úr, hogy oda nehéz bejutni, ak­kora a tülekedés”. Az igaz­gató persze tudja, amit tud, meg emlékszik is, de kény­szerrel marasztalni nem le­het, és nem is akar. Ami persze nem jelenti, hogy le­hetetlenül és tétlenül nézné gyerekeik sorsát. Vastag dosszié az igazgató előtt. A hároméves nevelési tervet veszi elő belőle. Év­folyamokra bontva szabták meg benne saját maguk számára, mit kell tenniük azért, hogy aki hozzájuk ke­rül. az meg is marad ion. Nagy luxus lenne, mondják, úgy csinálni: betöltötték a tanuló­helyeket, ezzel megtették a magukét. Nem elég rábeszél­ni a bizonytalankodókat, hogy válasszak mégis a/, ab taiuK Kínait szakmai, na ee deli eiKcpzeiesuK kivihetet- lennek lalszlK. Meg is ^ell veiuK azt szerelletni, hogy kesu ob egy eieien at művei“ ni tudjak! Persze a üolguK ott kezdődik, amikor tanuk)) kát keresnek. Hiaoa mond­jak az emberek, nogy „ -ni-, művesnek aranyélete van. mert jól Keiesiiei. kőműves­nek alig-alig jelen lkezneKv De nem tolonganak acsnak, acs-áll vanyozunak, közp.n’- tifüle.s- es esohuiózal-szertí- lönek, vas- es lémszerk-zéti lakatos is kevés akar lenni és igazából nincs a divactíy­táh a s/.oőafestó-mazfló, sem, hogy a korábban már emlegetett hegesztőket ezút­tal már ne is részletezzük, így hát járják a megyét )& különösen a bodrogközi (észt ahol egyik-másik szakmának hagyománya van. a kazinc-. harcikat iskolának periig res' pektje, mert már többen jár­ták ide egy-egy faluoot Idén. hogy könnyítsenek "<■ dolgukon, filmet is készítet­tek, szakmákról és az isko­láról. s a hordozható tv-n. a képmagnó segítségével eÁ mutatják be. Odahaza, az is­kolában pedig kiállítást, ren­deztek; munkaeszközök női tanulói munkákból. Jó kap' csolatban vannak a bázis- üzemekkel, ennek egyik bi- zonvsága, hogy verbúval* kőrútjukhoz az üzemek ad; nak járművet, A hagyomány melleti, mondják, sok segít' séget ad nekik a Pályává' lasztási Tanácsadó Intézet hagyományos szándék fel mé­rője is, legalábbis jelzés* kapnak belőle, milyen szak­mák beiskolázására kell maid nagyobb gondot fordí­tani. De hát a beiskolázás csak a-z első lépcső. A második, hogy megtartsák a gyereke­ket. Akik többnyire a tanul' mányi előmenetelben nein jeleskednek, és a családi hátterük sem mindig Ki­egyensúlyozott. Tavaly pél­dául gyenge tanulmányi eredmény miatt tizenhatan morzsolódtak le. A lépéstar­tás azt követeli, hogy a gye"’ rekek képességére már ak­kor figyel jenek, amikor egy- egy szakmára orientálják őket. Aki alig-alig kette* matematikából, aligha fogi* bírni harmadikban a csősze­relők mechanikai ismereteit De lehet belőle kitűnő laka­tos. Ez az egyik. Amiben eí a szakmunkásképző aligha­nem egyedül áll. az egy kíy sérlet. Tavaly indítottak elő­ször egész napos osztályt. A hegesztőknél. A tanulmányi eredmény igazolta a lelke* pedaeógusvállalkozást, me­lyet ténylegesen a lelkese­dés visz előre. Idén már a kőműves-, ácsosztályban i* egész napos a program. A tapasztalatok elemzése azt mutatja, a tanulmányi ered-' meny javulása már követ' kezménye a gyerekek egész magatartásának. Mondhat­nánk úgy is. neveltségéneki- közösségi formálódásának. Csutorás Annamária Két irodalmi estre vár­ják az érdeklődőket a jö­vő hét elejéin Miskolcon, a Kazinczy Klubba. Időrend­ben az első hétfőn, decem­ber 10-én lesz. Délután fél öttől Kazinczy Ferenc életét, munkásságát idézik meg az előadók. A TIT Borsod me­gyei Szervezete és a megyei levéltár átír tóttá össze közö­se« * programot, amelyben három előadás hangzik el. Fehér József közművelődési felügyelő Kazinczy gondola­tait idézi fel a képzőművé­szetről és a zenéről, dr. Hő­gye István, a sátoraljaújhe­lyi levéltár vezetője pedig a gazdálkodó embert mutatja be. Kazinczy időszerűségéről dr. Kováts Dániel, a sáros­pataki tanítóképző főiskola főigazgatóhelyettese tart elő­adást. A kedd esti program f* TIT megyei irodalmi szak­osztálya és a miskolci Ma­gyar—Finn Baráti Társasait közös rendezvénye. A Kale­vala és a magyar népkölté­szet kapcsolatáról szól az ér­deklődőiknek dr. Szász Le­vente irodalomtörténész. A# évek óta működő baráti köt egyébként nemcsak tagjait' hanem minden érdeklődő* szívesen Iát az esten, ame­lyet december 11-én 18 őr* kezdettel tartanak, ugvan-í; csak a Kazinczy Klubban.

Next

/
Thumbnails
Contents