Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-08 / 288. szám

1984. december 8,, szombat ESZAK-MAGYARORSZAG S A sima és az „elnöki” rövidital Hogyan tegyünk szert fi­zetésinkön felül egy eszten­dő alatt 360 ezer forintnyi összegre? A találós kérdés­re rendkívül egyszerű a vá­lasz. Próbálkozzunk meg el­helyezkedni vendéglátóipari egység vezetőjeként, s ve­gyük rá a kávéfőzéssel és a röviditalok kimérésével meg­bízott csaposokat a dup­la, valamint a féldecik és háromcentesek vizezésére, s eme aprócska közreműkö­désükért „jutalmazzuk” őket havonta úgy két-háromszáz forintnyi összeggel. A rö­viditalokat tartalmazó üve­geket asszuk kétfelé. Az egyikbe a vizezhető alkohol mellé öntsünk negyedrésznyi csap vizet, az üvegek másik felét pedig az eredetileg ■szállított itallal töltsük meg. Ha ellenőr, ismerős, vagy — valamilyen okból — „gya­nús” vendég érkezik, akkor a sima italból töltsünk ne­kik a pohárba. Ha pediglen olyasvalaki jön, akit bármi­lyen várható következmény nélkül be lehet csapni, an­nak italát a vizezett üvegből szolgáljuk fel. Hogy becsü­let is létezik a világon ? ... A sátoraljaújhelyi Zemp- i lén büfé vezetőjének mód­szerét nem azért mutattuk be ilyen részletesen, mert azt szeretnénk, hogy bánd is kövesse példáját. A vendég­látóipari vállalatok belső el­lenőreit kívántuk tájékoz­tatni, hogy — esetleg — ne a rendőrségi vizsgálat, hanem ők derítsék fel, s akadályozzák meg az ilyen csalásokat, a vásárlók meg­károsítását. A 28 éves Szabó István 1983. június 1-én lett a Zemplén büfé vezetője. Az egység úgynevezett szabad- kasszás rendszerben dolgo­zott. A törvények szerint a vendégeknek, a fogyasztók­nak' csak kifogástalan nv- nőségú kávét és italt ledet felszolgálni. Ám még a tör­vény sem büntet akkor, ha úgynevezett „természetes” többlet keletkezik (persze, a vásárló kárára) a féldeeis poharak eltérő hitelesítésé­ből, valamint a pohár fali­ra tapadó likőrből. A kávé­nál a tapasztalatok szerint a különböző módokon darált őrlemény adagolása teszi le­hetővé, hogy a fogyasztókat becsapják. Többlet jöhet lét­re akkor is, ha az adagolóegy­ségbe (ki ne ismerné már ezt a fortélyt?) laza össze­tételű kávét helyeznek. Szabó István — a Sátor­aljaújhelyi Főügyészség vád­irata szerint — már az el­ső napokban sikeresen rá­vette a csaposokat a kávé és a rövidital vizezésére. Ha valaki a minőség miatt ki­fogást emelt, a pincérek sű­rű bocsánatkérések közepet­te kicserélték az árut. Ám gondoljunk csak rá, hogy melyik italos ember rekla­málja az ital minőségét? A tanúvallomások meghallga­tása, valamint a könyvszak­értői vizsgálatok elvégzése alapján megállapították, hogy Szabó István 1984 jú­niusában történt letartózta­tásáig a 360 ezer forintból valamivel több, mint 25 ezer forintot adott át a csapo­soknak, a többi pénzt — a hivatalos terminológia sze­rint — a saját céljaira for­dította. A Zemplén büfé volt veze­tőjének ügyét a Sátoraljaúj­helyi Városi Bíróság bünte­tőtanácsa e napokban, he­tekben tárgyalja. A gátlás­talan vendéglátós minden terhére rótt cselekmény ese­tében tagadó vallomást tett. Rajta kívül egyébként még hét személy ellen nyújtott be vádiratot a Sátoraljaújhelyi Városi Ügyészség. Szabó István esetében jelentős ér­tékre, bűnszövetségben, üz­letszerűen elkövetett sik­kasztás, valamint a vásár­lók megkárosításának bűn­tette miatt. Az .ügyészség indítványozta az okozott kár megtérítésének megítélését a Sátoraljaújhely és Vidéke Áfész-nek. Ám vajon ki. és hogy kár­talaníthatja a Zemplén bü­fé becsapott vendégeit? IJdvardy József A költségvetési üzem 1985. évi feladatairól, a környezet- védelem eredményeiről és gondjairól, valamint a me­zőőri szervezet feladatairól tanácskozott Ernődön a nagy­községi tanács végrehajtó bi­zottsága. A tanács végrehajtó bi­zottsága 1968-ban határoza­tot hozott arról, hogy a zárt­kertekben három mezőőrt kell foglalkoztatni. Mivel a jogszabályok alapján a me­zőőri járulék nem haladhatja meg a földterület után járó mezőgazdasági lakossági jö­vedelemadó harminc száza­lékát, ezért jelenleg egy mezőőr és egy csősz foglal­koztatására van lehetőség. Ebben az esztendőben het­venhatezer forintos költség- vetés volt a mezőőri felada­tok teljesítésére. Ha figye­lembe vesszük, hogy az őrzé­si feladat állandó lekötöttsé­get jelent, faluhelyen nép­szerűtlen, sőt, veszélyes munka, akkor az elért mun­ka — amelyről a vb-ülésen számot adtak — jónak érté­kelhető. Ugyanis szaporodnak a gépkocsival elkövetett lopá­sok, sőt, a csoportos tolvaj lá- sok. Előfordul hogy egyesek kutyával járnak lopni, mi­vel a kutya hamar észreve­szi a mezőőrt, avagy a tu­lajdonost, így a tolvaj idő­ben elmenekülhet. Ezért is hangzott el a javaslat, mi­szerint a mezőőröknek, — feladataik jobb ellátása ér­dekében —, adjanak kutyát, sőt fényképezőgépet, hisz a fénvkép dokumentumul szol­gálhat a felelősségre vonás­kor. Az idén tizennégy eset­ben tettek feljelentést tulaj­don elleni vétségért a mező­őrök. Nehéz körülmények között: dolgoznak, de ered­ményesen, azt bizonyítja, hogy 1984-ben számottevően csökkent a lopások száma. Csökkent a betörések száma is a hétvégi házakban is. Az őrzésen tűi gondoskod­ni kell a területen a termé­szetvédelmi szabályok betar­tásáról. Meg kell akadályoz­ni a fák engedély nélküli ki­vágását. az engedély nélküli építkezéseket és jelenteni kell, ha a földek megműve­lését elmulasztják. Ez utób­bira nagy figyelmet fordíta­nak a mezőőrök, ennek kö­szönhető, hogy a nagyköz­séghez tartozó zártkert a me­gye egyik legjobban meg­művelt zártkerti területe. 0; érídrag helyzete Mezőkövesden |V’ A* elmúlt két esztendő alatt több fórumon értékel­tek a mezőkövesdi értelmi­ség helyzetét. A Mezőköves­di városi Tanács Végrehajtó Bizottsága a napokban tár­gyalta a helyzetüket, köz­életben való részvételüket. Mezőkövesden az ideigle­nes lakosokkal együtt ma húszezren élnek. A városra a beköltözés és az elörege­dés jellemző. A városban 2300 szellemi foglalkozású el. Az elmúlt húsz év aiait megháromszorozódott az ei- telmiség Száma, ma közel 600-an tevékenykednek a vá­rosban; más, hasonló nagy­ságú települések összehason­lító adatai szerint, országos viszonyításban nincsenek jó h elven a mezőkövesdiek. Okát a kései urbanizációban látták a város vezetői; nem vőlt lakás, fejletlen volt az ipar, az intézményhálózat, mindezek ugyanis megköve­telték volna az értelmiségiek letelepedését és megtartását A mezőkövesdi értelmisé­giek legtöbben a művelődés- ügyben dolgoznak, mintegy 200-an, kevesebben vannak az iparban, az egészségügy­ben, mezőgazdaságban, majd a jogászok, közgazdászok zárják 'a felsorolást. Szime elhanyagolható számuk az építőiparban, kereskedelem­ben. Elnőiesedett a pedagó­guspálya, az egészségügy. Harminc éven aluliak száma viszont számottevő az értel­miségiek körében. A városban alacsony a kulturális intézményeket lá­togató értelmiségiek száma, ú ifajta szabadidő-felhaszná­lási szokások alakultak ki, és a művelődési központok sem nyújtanak megfelelő le­hetőségeket a közösségi mű­velődésre. Vannak jó kezde- mőnvezések, mint például a zeneiskolai házimuzsika, a gimnáziumi pódium, áe nincs értelmiségi klub, művésze­ti alkotóleör, keveseket érint a Matyóföld alkotócsoport, A* értelmiség megítélése elég­gé differenciálódik. Legfeszí­tőbb gond, a pedagógusok es műszakiak anyagi, erkölcsi megbecsülése. Maguk, az ér­telmiségiek, minden szakága­zatban igényelnék a munka­helyeiken a több önállóságot, munkájukra több odafigye­lést. A városi tanács együttmű­ködve a társszervekkel, töob fi gyeimet kíván fordítani a fiatal értelmiségiek, műve­szek lakásgondjainak megn'- dására, a néprajzi-irodalmi alkotóműhely tevékenységé­re. szerepének, kibővítésére. Kapcsolatot kell teremteni a városból elszármazott művé­szekkel: értelmiségiekkel. Természetesen szükség van arra is, hogy a munkahelye­ken a vezetés tekintse fel­adatának az értelmiségiek élet- és munkakörülnaénvei- nek javítását, munkájuk jobb anvagi és erkölcsi megbecsü­lését. A tocikonyhn sikerének titkot hogy friss, kész áruval szol­gál, amit sokan haza is visz­nek. — A piacra nem il­lik későn menni — mondta nyugdíjas vas­gyártó barátom, Stefanek Béla. — Mikor illik? — kér­deztem kötekedve. — Hát legalább bét ára­kor. Ebbe maradtunk. Az ózdi piacot a miskol­ciakkal együtt az ország legdrágább helyeként emle­getik. Tény, hogy az átla­gosnál magasabbak az árak, de ennek több oka van, töb­bek között az is, hogy az árusok között a szegediek­kel, budapestiekkel, egriek­kel, hatvaniakkal, sőt dunán­túliakkal is találkozhat a vevő. Gulyás József ellenőr szerint lehettek vagy két­százan és a felhozatal is jó volt. S bár esőre állt az idő, a falu autóbusz-végállomá­sáról özönlöttek a vásárlók. A kohászat szakszervezeti bizottsága mellett működő kereskedelmi, társadalmi ei­len öi' csoportjának vezetőjé­vel, Illés Tiborral, a hen­germű gyáregység dolgozó­jával azt figyeltük, hol áll­nak sorok. A friss tojást 2,60-ért adták az egyik he­ricás „kis boltjánál” türe­lemmel várakoztak a vevők, hogy sorra kerüljenek. A lángossütőnek is sok dolga akadt. A piacon több „tá­bori konyha” sorakoaott fel, mégis az Egerből érkezett lacipecsenyés árujának volt a legnagyobb sikere, való­színűleg a kassza sikere is. A „csirkesoron” is sok vevő fordult meg. Ki ran tani valót és pörköltnek valót keres­tek, általában párjával vit­ték a szombati, vasárnapi ebédhez, kilóját 50 forintért. Kacsa és liba is volt bőven, de az ózdiak jobban szere­tik a csirkehúst. A hűvös, homályos csar­nokban nem voltak sokan. Pedig itt kínálják a mézet, a propoliszt. láttunk friss paradicsomot 65 forintért, naspolyát 32 forintért, sós­kát 30—40 forintért. Nagy keletje volt a vöröshagymá­nak, kilóját 10 forintért vá­sárolták. Sok dió is elfo­gyott, 35—40 forintért vásá­rolták. Sikere volt az egri édességárusnak is. különösen a törökméznek. Az almát is kedvelhetik az ózdiak. Az egyik vevő két ládával vett, kilója 10 forint volt és még a göngyöleget, a ládát is ki­fizette, miután a gépkocsi csomagtartójába tette. „Szép áru” — mondta —, megéri, bár hat forintért is lehet kapni. „A gyerekeknek vi­szem”. Dr. Michel Nosso, a messzi Kongóból került ide, miután Debrecenbe elvégez­te az egyetemet, most az ózdi kórházban segíti világ­ra jönni a legifjabb ózdi polgárokat. ' ö körtét vásá­rolt. Szép sárga körtét vett, 15 forintot fizetett kilójá­ért. Rengeteg káposztát hoz­tak a hétiek, 3—4 forintért árulták. Nylortzsákban gya­lult káposztát is árultak; kilóját • 5 forintért. A sütni - való tököt felszeletelve kí­nálták. -A tarkababot már nem literre mérik, mint ré­gen, kilója 50 forint. Vonattal utazott Szegedről a rózsátokét kínáló őster­melő. Azt mondta, már ér ek; óta jár ide és neki megéri. A csarnok mellett nagy do­bozban. nylon tasakoíi bar» használt gombot is lehet ■ kapni, ahogy az árus mond­ta: „kilós kiszerelésben”;' Sok sátorban árultak divata árut. A szakállas fiatal el- adó a feleségével Budapest­ről jött. Ahogy mondták, a szülők már az ötvenes évek elején is „lejártak” Ózdra; A felsőruházatot kínáló sát­rak cégfeliratairól megállá-T pítható. hogy többen is ti- szalűciak. De ezen a sorod aztán az ország minden ré­széből találkozhat a vevő árusokkal. l.ven, kamionszámra vásárol­ták. S míg a sorukra vár­tak, volt idő a beszélgetés­re is. Az egyik idősebb há­ziasszony körbemutatott: — Van tojás bőven, de ezt az embert már több mint tíz éve ismerem — mutatott az árusra. — Nem tápon tart­ja a tyúkokat. A tojás sár­gája valóban sárga. Tésztát, igazi levesbe valót, csak ilyennel szabad készíteni .. .” A fiatal kazincbarcikai hal­kereskedő áruja is hamar elfogyott. Itt jobbára férfi­ak álltak sorban. A ponty kilóját 70 forintért, a ke­szeget 50 forintért kapkod­ták el. A pattogatott kuko­Sorban álltak a friss tojásért A piacokon szokásos giccs- parádé’itt is virít és virul — sajnos. Az ízléstelen mű­anyag kendők, sálak, falvé­dők, pénztárcák és művirá­gok, úgy látszik, még soká­ig élnek, élősködnek. Sze­rencsére nem nagyon ke­lendők. Annál inkább a tet-j. szetős bútorok, garnitúrák; Egerből szállították ide után­futóval, csak láthatólag fur­csán festenek a csupasz föl-, dón, falak nélkül. „Olcsóbb, mint a bolti — mondta az egyik vevő. — Meg talán tartósabb is __” T öbben hiába kereslek vá­gott virágot... Szerencsé­re az 1-es számú tanácsi, kezelésben levő virágbolt a piac közelében nyitva volt. faggyas Zoltánná már tizen­hat éve vezeti ezt a köz­kedvelt egységet. A Kerté­szeti Költségvetésű Üzem­ből szép árut kapnak Most a szegfűnek és a gerberá- nak volt nagy sikere, i rány, vagy ezüst szalaggal díszítet­tek és ízlésesen csomagolták." A piaci büfé körül már 9 óra körül kisebb tömeg gyülekezett, türelmetlenül szívták cigarettáinkat Mikor kitárult az ajtó. számukra befejeződött a szombati pi­* hatot elkapkodták ~ ac ... Mészáros János fel*. Oravec János | A gyümölcs, or crime, o körte mindig kelendő a piacon

Next

/
Thumbnails
Contents