Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-30 / 305. szám

1984. december 30., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Szilveszteri zajkeltés Miért lármázunk újévkor? A „vígságszérzö új esztendő'' köszöntésé­nek megannyi módja van. A; óévbúcsúzta­tás talán legáltalánosabb velejárója a zaj- keltés, a féktelen ünnepi lármázás, amely­nek az idén is tanúi lehelünk, ha végig­megyünk a szilveszteri utcán. Újév napján az emberek igyekeznek világszerte minél nagyobb lármát csapni. Dániában például tűzijátékkal, patronok és petárdák robban­tásával növelték a zajt, méghozzá oly'an mértékben, hogy később rendeletekkel kel­lett megtiltani a szórakozásnak ezt a faj­tájat. Az NDK-ban viszont még ma is több mint harmincmillió márka értékű tűzi játék­rakétát gyártanak újévre. Lám link a magunk módján mi is: a' hangorkán növelésére dudák, sípok, kere- pelök. játékdurrancsök szolgálnak. Vajon hogyan alakult ki az óévtől rialó búcsúzas- nak ez a mindenütt honos, ám a fülnek korántsem kellemes szokása? A papírtrom­biták rikollozása és a petárdadurrogtatás reges-régi hiedelmeket idéz, amelyeknek közös célja a rossz, az avítt, a gonosz el­űzése, — és ezáltal az új esztendőre való egészség, bőség, termékenység megteremté­se^ megidézése — volt. „A régi babonás szo­kások létrejöttét viszont olyan áltörténeti mondákkal magyarázzák, melyek inkább el­takarják, mint felfedik a szokás valódi ér­telmét, célját — írja Dömötör Tekla Ma­gyar népszokások című könyvében. — A lármázással, álarcos alakoskodással össze­kötött szokásokat gyakran a török harcok­kal hozzák kapcsolatba." Hazánkban is több helyütt él ilyen szo­kásmagyarázó történet. Érdemes a legjel­legzetesebbel megismerkednünk, ezt a püs­pökladányi születésű lgmándy József (a hajdúnánási gimnázium egykori tanára, a debreceni egyetem későbbi bölcsészdokto­ra) jegyezte fel. Hajdúszoboszlón szerzett megfigyeléseit Szilveszteri népszokás Haj­dú megyében címmel adta közre az Eth- nographia egyik 1941-es számában. „Szo- bdszlón — írja — a gyerekek, suhancok és legények pergőkkel, Icolompokkal, csengők­kel. dudákkal, ostorokkal és mindenféle eszközökkel felszerelve összegyűltek a pia­con, s itt, valamint az utcákon járkálva- rettenetes zajt csaptak. Közben lövöldöztek is. Ezekhez járult még a torony, az abla­kok kivilágítása, csillagszórók, világitó ra­kéták lövöldözése.” A hajdúvárosban élő idősebb emberek ma is úgy tartják, hogy ez az évbezáró szo­kás a török háborúk idejére megy tússzá, A török épp az esztendő utolsó napján kö­zeledett a hadba vonult férfiak távolléte miatt csupán/ asszonyoktól és gyermekektől lakott Szob őszi óhoz. As asszonyok — szük­ség szülte női leleményesség — ijedtükben félreverték a harangot, tepsikkel, edények­kel csörömpöllek, hogy a zajkeltéssel meg­rémítsék és félrevezessék a törököket. A szájhagyomány szerint tehát a szokás a tö­rökvilág eseményeivel függ össze. „ . ■. 1660. december 31-én — írja lgmándy — török martalócok támadták meg a várost, A szo- boszlói hajdúk nemcsak visszaverték a tá­madást, hanem még űzőbe is vették a rab­lókat. Közben beesteledett és sűrű köd ereszkedett, As otthon maradtak féltek, hogy a vitézek a sötétben nem találnak haza, ezért csaptak nagy lármát, ki világosították a tornyot, s az ablakokat. Más változat sze­rint a török támadás elől a város határá­ban levő nádasban elbújtatott asszonyok és gyerekek sikoltozása és a Icongatás azt a hi­tet. keltette a támadókban, hogy a Szobosz- lót védők nagyon sokan vannak, s a meg­rémült törököket a várost védelmező né­hány vitéz visszaverte, sőt elkergette. Kaba felé. Hogy aztán ezek visszataláljanak, ezért a toronyba lámpát tettek." lgmándy József négy évtizeddel ezelőtt még azt adhatta hírül, hogy „a szokás a kántálással együtt ma is megvan”. Az idő múlásával azonban, miképp egész szilvesz­teri szokásrendszerünk, a zajkeltés rítusa is megváltozott értelmezésben, elhalványodoti eredettel, talán csak puszta hagyományként élt tovább. A néprajzi kutatás többféle úgy­nevezett aetiologikus történ ti mondát tart, számon a különböző szokáscselekmények magyarázataként, <r néphit azonban köny- nyebben „felejt", alkalmazkodik a gyorsuló idő hozta változásokhoz. Az újévi zajkeltés­nek is alighanem a harsány öröm. a fék­telen ünnepi jókedv lett a továbbéltetöje. Az a fonlos, hogy — hagyatkozzunk még­is az ősi hiedelemre — szerencsét, bőséget, egészséget és termékenységet hozzon az új esztendőre. 1 Hasznos-e a szünidő? szívesen vállalkozik: erre. „Holnap már nem lesz is­kola” — mondtuk nem; cse­kély lelkesedéssel gyermek­korunkban valamikor így karácsony előtt. Ha örven­dező megállapításunk meg­ütötte valamely bölcs felnőtt — főképpen pedagógus — fü­lét, többnyire nem maradt el a kiigazítás: „Nem iskola nem lesz, kisfiam, hanem tanítás”. Életkori sajátosságainknál fogva, persze nem tehettünk mást, tudomásul vettük a helyesbítést, s az okosabbak — mellékesen a strébereb- bek — maguk is figyelmez­tették később társaikat a pongyolaságra. Holott éppen ez a „pongyolaság” volt gon­dolatunk pontos kifejezője. A gyermek számára ugyan­is nem az az iskolai szün­idő lényege, hogy nem lesz tanítás, hanem az, hogy nem kell iskolába mennie. Ami egyben azt is jelenti, hogy nem kell korán kelnie, nem kell legkevesebb négy-öt órát a falak között ülnie, miközben odakünn talán már szánkózásra, hóemberépítés­re, sízésre alkalmas hó, ne­tán korcsolyázásra való jég van, nem kell házi felada­tot írnia, órákra készülnie; egyáltalában; néhány napra oldódhatik benne mindaz a feszültség — hogy ne mond­jam: stresszállapot —, ame­lyet az iskolába járás jelent. Lényegében véve ez a fe­szültségoldás, -oldódás a ta­nítási — legyek én is pre­cíz felnőtt, és nem írjam: „iskolai” — szünet célja. S ezt a célt betölteni igen fon­tos, különösen félidőben, amikor is a diák a tanéven belül a leghosszabb szakaszt — bő három és fél hónapot — teljesíti egyfolytában. Ez az egyfolytában természete­sen módjával értendő, hi­szen a vasárnapok* mindig is szabadok voltak, az utóbbi években pedig általános a szabad szombat is, ám ezek • lsét vegek korántsem je­lentik a regenerálódásnak olyan alkalmat, mint a szün­idő. Még a két nap sem biz­tosít elegendő lazulást, már péntek délután arra kell gondolni, hogy hétfőn újra kezdődik az egész; s ne fe­ledjük : éppen az ötnapos ta­nítási hét bevezetése jelenti a hétközbeni fokozottabb terhelést. Ámde végül is eljő a vár­va várt téli szünet, amikor is „nincs iskola”. Azazhogy van, és kell is lennie. Ami­óta az édesanyák döntő több­sége is dolgozik, szükség van rá, hogy az iskolák — leg­alábbis az általános iskolák — ne legyenek zárva a diá­kok előtt. Nem kevés az olyan gyermekek száma — különösen a nagyvárosi gye­rekeké —, akik a tanítási szünetben teljességgel fel­ügyelet nélkül maradnak, s ha nem mehetnek be az is­kolába — már évek óta megszületett a kifejezés —, „kulcsos gyerekként” tenge- nek, lengenek, mígnem édes­anyjuk vagy édesapjuk elő nem kerül a munkából. (Ál­talában nem korán kerül elő, hiszen ő is ötnapos mun­kahetet dolgozik, munka­napja tehát szükségképpen hosszú.) Kell tehát nr, iskolai fel­ügyelet, kellenek -a nyitva tartó napközik. Ámde ilyen­kor gondolni kell arra, hogy a foglalkozások minél ke­vésbé legyenek tanóraszerű- ek. Sajnos, a. kényszerűség — s olykor a nevelői kényel­messég — miatt ez a kívá­nalom nem valósul meg. Ha nincs klubnapközi, önálló napközis traktus, a gyermek a nap jó részét ismét csak a tanteremben tölti, s az időbeosztás ritmusa is alig különbözik a tanítási napo­kétól. Persze, mindezt el lehet kerülni, ha a nevelő minél többször kiviszi tanítványait az iskola falai közül. Ámde valljuk meg. gyakorta nem Nemcsak azért, mert a köz­lekedés, a gyerekek „moz­gatása” fokozott felelősséget jelent. Vannak más okok is. Nem ritkán tapasztaljuk — olykor az újságok is szó­vá teszik e visszás helyzetet —, hogy a különböző intéz­mények nem vesznek tudo­mást a tanítási szünetről. A mozivállalatok nem gondol­nak arra, hogy ezekben a napokban több matinét tart­sanak a filmszínházak, lehe­tőleg a legjobb gyermek- és ifjúsági filmeket tűzve mű­sorra, a művelődési házak megfeledkeznek arról, hogy másképpen kell ilyenkor „nyitva tartani”, figyelembe kell venni a fokozódó igé­nyeket, s több gyermekmű­sort szervezni így karácsony körül. Természetesen vakad dicsé­retes és jó példa is, s ahol figyelmesek a különböző mű­velődési intézmények veze­tői, ott lényegesen könnyebb a pedagógusok dolga, s szí­nesebben, pihentetőbben tölt­hetik el szünidejüket a gyer­mekek. S ha már a pedagógusok­nál tartunk! Gyakran han­goztatják a nevelőknek: a tanítási szünet csak a tanu­lónak szünet, a tanítónak, tanárnak nem. Ez így igaz. Ámde egészen bizonyos, hogy ezt az elvet azokban az iskolákban alkalmazzák helyesen, amelyekben úgy szervezik meg a munkát, hogy azért pihenésre is jus­son egy kis idő. Hiszen a pedagógus is keményen vé­gigdolgozta azt a három és fél hónapot. Ráadásul több­nyire ő is éppen olyan szü­lő, mint a más foglalkozá­súak, s éppen úgy megvan­nak a többletfeladatai. Bi­zonyos. hogy az a jó, ha ja­nuár első napjaiban, mind a tanuló, mind a nevelő pihen­tedben lát újra munkához. BI. L „V;taminvásár" a Búza téren Kell a zöldségféle az ünnepi ebédhez Kizépiskolásek a szakszervezeti mozgaloiRlan Középiskolások n szak- szervezetben. Ma még ke­veset hallunk róluk, hiszen leginkább felnőttekre, dol­gozókra gondolunk, amikor a szakszervezetről esik szó, noha léteznek, működnek ma már szakszervezetek a középiskolákban is, mint ahogyan a miskolci 114-es számú Eötvös József Ipari Szakmunkásképző Intézet­ben. Egy esztendőn át az isko­lai, másod-harmadévben már a bázisvállalat, szakszerveze­téhez tallóznak a gyerekek. Ez utóbbinak különösen nagy jelentősége van, mert a leendő munkahelyeken a. gyakorlatban ismerkedhet­nek meg a tanulók a mun­kások érdekvédelmével, a szakszervezeti mozgalom lé­nyegével. Elősegítik beillesz­kedésüket a felnőtt közössé­gekbe. Ott vannak a diákok képviselői általában a ter­melési tanácskozásokon is. A szakmunkásképző intézetben öt évvel ezelőtt alakították meg az első szakszervezeti alapszervezeteket. Miiként vélekednek a moz­galomról a fiatalok? Er­ről beszélgettünk néhány ta­nulóval: Alexa Istvánnal és Sukta László harmadéve­sekkel, a másodikos Gazdik Lászlóval és az első éves Próczki Istvánnal: — Az iskolában külön alapszervezeteink vannak. Magunk választotta osztó Ív­es csoportbizalmiakkal. Ön­állóan készített munkater­vekkel, költségvetéssel ren­delkezünk. Tevékenységünk egyike a szociális juttatások megszavazása, amely na­gyon fontos, mert meglehe­tősen nagy a veszélyeztetett körülményűek száma. Emel­lett javaslatokat gyűjtünk össze a jutalomüdülésre, egyik legnépszerűbb „szol­gáltatásunkra”. — Harcos vitáink vannak az ösztöndijak odaítélésé­nél. Szeretnénk igazságosak lenni, ami persze nehéz do­log. Ám egyik biztosíték rá a tisztségviselők demokrati­kus megválasztása. így ha valaki nem felel meg a kö­vetelményeknek, akkor egy­szerűen leváltjuk. Az osztá­lyokban egyébként éppúgy van szakszervezeti bizalmi, mint KISZ-titkár, akiknek teendője hasonló, mégis jól elkülöníthető. Nálunk a szak- szervezeti mozgalom népsze­rűbb a diákság körében. — A bizalmi, egyfajta köz- reü'tŐKzerepet vállal magára az iskola, a munkahely, a diák és a tanár között. Ta­náraink elvárják, hogy a szakmai gyakorlatokról rend­szeresen beszámoljunk. Meg­bíráljuk a nem tetsző dol­gokat, szóljunk a munkahe­lyeken tapasztalt visszaélé­sekről. — Az egyik helyen nem tartották be a kötelező bal­esetvédelmi előírásokat, más­hol meg bajok voltak az ét­keztetésünkkel. Azt is el­mondtuk, amikor egy veszé­lyes falazási munkát bíztak ránk. A második szinten kellett volna dolgozni, de mi nem mentünk fel. Szerin­tünk nem volt biztonságos. Igazunk is volt. — Vannak gondjaink is. Ha egy tanár fegyelmit akar adni, elvileg előtte meg kell bennünket is kérdeznie. Saj­nos, ezt nem mindenki te­szi meg. És a tanár—diák viszonyban ugyebár legtöbb­ször nem nekünk van iga­zunk ... Persze, az sem biz­tos, hogy ilyen ügyekben a bizalmi szólni mer tanára ellen. Szerencsére nem ez a jellemző, de tény: van egy­két tanár, aki nem veszi ko­molyan a szakszervezeti mozgalomban előírtakat. — Jó dolog, hogy vala­mennyi, bennünket érintő dologba beleszólhatunk. Az is jó, hogy a vállalatoknál tájékoztatnak bennünket munkajogi tudnivalókról, amelyek az iskola elvégzése után közvetlenül, szorosab­ban érintenek bennünket. Az viszont már nem jó, amelyet egyik bizalmink tapasztalt, összeszedte a bélyegek árát, és bevitte a leendő munka­hely szakszervezeti bizott­ságára, elszámolásra Ott azonban értetlenül néztek rá. Azt se tudták, mit keres ott egy tanuló. Hosszas ma­gyarázkodás után értették meg, hogy a tanulók szer­vezetileg már régóta oda tartoznak. Monos Márta Számos versenyen iiÉM megyénk amaiir rádiósai Borsod megye amatőr rá­diósai az utóbbi évek hazai és nemzetközi versenyein egyre több sikert arattak. Ezt szorgalmas edzésük mel­lett annak köszönhették, hogy számukra a klubjaink­ban mérkőzéseket rendez­tek, s ezeken, valamint a megyei bajnokság küzdel­meiben fejleszthették képes­ségeiket. Így lesz ez jövőre is. Az MHSZ Országos Központjá­nak jóváhagyásával elké­szült a borsodiak 1985-ös versenynaptára. E szerint a gyorstóvírószok M iskolcon három. Kazincbarcikán, Me-, zőkövesden és Ózdon egy- egy klubversenyen vesznek részt az új esztendőben. Az elsőre január 12-én, az utol­sóra november 9-én kerül sor. A rádió-iránymérők Miskolcon három, Kazinc­barcikán, Lenin várasbán. Mezőkövesden. Özdon és Sá- raspatakon egy-egy mérkő­zésen „csapnak össze”. A nem kis erőkifejtést igénylő versenyszámot először már­cius 2-án, utoljára október 12-én rendezik meg. A rádió-iránymérők W szereplésére különösképp le­het számítani. A Miskolc melletti Pingyomtetőn szep­tember 20-án felavatott, az ország talán legkorszerűbb amatőr rádióállomása ugyan­is felszereltsége és a kör­nyezete révén nemcsak a megyeszékhely, hanem más városaink versenyzőinek is kitűnő edzéslehetőséget biz­tosít. Ami az országos versenye­ket illeti: az MHSZ me­gyei vezetősége lesz a „gaz­dája” az úttörők gyorstáv- írászai 16. országas bajnok­ságának. A Lenin ifjú táv- írásza címért küzdők verse­nyét, miként — az első ki­vételével — valamennyi ko­rábbit, Leninvárosban . ren­dezik meg április 4—6-án. A borsodi felnőtt gyors­iá vírászok. rádió-iránymé­rők legjobbjai részt vesznek a Tatán augusztusban lebo­nyolításra kerülő, négy na­pig tartó országos bajnok­ságon. Ennek keretében ren­dezik meg az úttörők rádió- iránymérőinek országos baj­nokságát is, és erről sem hiányoznak szűkebb pátriánk ifjú versenyzői. A magyar válogatott csa­pat tagjaiként nemzetközi versenyeken is indulnak Borsod megyei amatőrök. A szocialista >rszágok rádió- többtusázóinak augusztusban az NDK-ban megrendezendő ötnapos versenyén a miskol­ci Vas Ágnes és Nagymáté Zsuzsa, a mezőkövesdi Cseh Rudolf, s a kazincbarcikai Jene» Zsolt szerepel a ha­zánk színeit képviselők együttesében. A gyorstávírá- szok Európa-bajnokságát de­cemberben Bulgáriában ren­dezik meg. A hét napig tar­tó küzdelemben Vas Aanes, Jenei Zsolt és a miskolci Laki Lajos várhatóan váló-; gátoltunk erősségei lesznek.' Á fiatal leány rendkívül szorgalmasan edző. céltuda­tos versenyző. Jenei úttörő korában (amire még nem volt példa) egymás utón háromszor elnyerte a Lenin ifjú tóvirásza rimet. Laki pedig az idén Moszkvában megrendezett világbainoksáJ gon egyénileg ötödik lett.- T. £ i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents