Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-24 / 302. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1984. december 24., hétfő ...................... ........................ Hotórzatod V edd vissza .............................................. ........... azt mondom rosszul tevéi. H álátlanság! Te márvónyszínű ördög. Utálotosb, ha gyermekben lakói, A tenger szörnyinéi. Ül a széken a konyha sarkában, közel húzódva a meleget adó tűzhöz. Kicsi, töpörödött-szikkadt asz- szony. Fekete kendő a fején, ruhája színe is sötét. — Azt az utat én már megjártam, amit kimértek nekem. Elég volt... Hetvenkilenc éves. Madárarcú öregasszony. A madárarc sápadt és oly beesett, mintha betegség mélyítené rajta gödreit. — Voltunk testvérek ölen, én egyedül a leány. A háborúban, még a legelsőben. odamaradt kél bátyám. Volt egy kis szőlőnk és föld is, abból eléldegült, ahogyan leheteti. Egyik őszön meghalt az apám. Szüretre nézelődött éppen, megpihent az egyik tőke tövében és szépen, csendben elaludt. Hamar elment utána anyám is, mert nagyon szerették egymást apámmal, s nem bírta ki szegény, hogy a halál elválassza attól, akit szeret Én hat elemit jártam az iskolából és dolgozni mentem, dohánylevelekből sodortam a szivarokat. Alig tart szünetet a beszédben — Tizenhat éves voltam. Vasúti ember kérte a kezemet, mozdonyvezető, én meg hozzámentem ... Volt egy klarinétja, ha nem volt nagyon fáradt, s nem kellett, hogy fordába menjen, este szomorú nótákat muzsikált nekem. Pedig amúgy nem volt szomorú ember, de azt mondogatta, ő csak szomorú nótákat tud, azért játszik olyat... Két gyermekünk született, fiú meg leány. Férjét valami nagy betegség támadta még, s ki sem gyógyulhatott belőle. Hogy meghalt, van annak negyven éve is, ő férjhez nem ment többé, csakhogy teljességgel gyermekeinek élhessen. — Gondoltam, bennük örömet kapok ... Iskoláztattam mind a kettőt, szépen járattam, kitettem érettük a lelkemet is, csak ne érezzék magukat álább- valóknak, mint a többi gyerek. A kis szőlőmet magam kapáltam, metszettem, hogy napszámosért se kelljen pénzt adni. összeszedtük kicsit magunkat, vettem házat meg szép nagy pincét, amit bélbe adtam borosgazdáknak. Csináltam volna én pénzt mindenből, amiből csak lehel ... A fia megnősült, a leánya is férjhez ment, a kicsi asszony lassan szülikc lett, mert már voltak unokái. Távol éltek tőle, másmás városban, ő gyakran látogatta őket, vagy azok jöttek el őhozzá. Ha ő ment. ha hozzá jöttek, az ajándék, amit szülike adott, sosem volt kevés. Mert megszokta, hogy akárShakespeore mennyi is van neki, ha kevés marad is, mindig csak adjon. — ... A fiam elvált. Még levélben sem tudatta, váratlanul beállított hozzám az új asszonnyal. Nagyon fájt, mintha szíven vágtak volna erősen. Arcának ráncai mélyek. Az idő, sorsának keménysége vágta húsába a ráncok kusza-kanyargó ösvényeit, csatornáit. — Panaszkodott a fiam, hogy rosszul él, hogy minden holmiját az első asz- szonynál hagyta. „Pénz kellene, hogy talpra tudjak állni...!-’ Jól van, fiam, majd segítek én, ahogy tudok ... Úgy határoztam, hogy eladom a szőlőt, a házat, a pincét, annyit megtartok a pénzből, hogy egy kis odút vegyek magamnak, legyen hol meghúzódni, a többit meg szétosztom két gyermekem között. Ha már az egyik nem tudott várni a halálomig, kapják meg mind a kelten járandóságukat, amíg élek. Leart, a királyt, aggódva intették, hatalmát s vagyonát ne darabolja szét, ne ossza meg gyermekei között. .,---------------------Határzatod ' Vedd vissza —--------------------I----------------------— azt mondom: rosszul tevéi.-’ Lear nem vonta visz- sza határozatát, vagyonát s hatalmát gyermekeire osztotta. — Én is szétosztottam a pénzt. Megvettem magamnak ezt a kis odút. Ami pénz megmaradt, igazságosan kétfelé tettem; kétszázötvenezer forintot kapott a fiam, és ugyanennyit a lányom. De még ezt a kis odút is, ahol élek, a fiam nevére írattam, ha már nem élek, legyen ez is az övé. Elhallgat. Eddig megállás nélkül mesélt, most szeméből könnyeket morzsol köténye szélébe. — ... A fiam elvált másodszor is, aztán ideköltözött hozzám, lakni. Amikor megnősült harmadszorra, az asszonyt is idehozta, a gyerekekkel. Elvált asz- szonyt vett el... Szóval, itt laklak. Ágyat is én adtam alájuk, főztem, mostam rájuk... Kis szünetet tart, any- nyit csak, amíg egy nehéz sóhajtás kifelhőzik a száján. — Egyik nap a fiam azt mondta nekem, eladják ezt a házat, eladják ezt az én kis odúmat. Hogy gondoltad, fiam — kérdeztem. — „Megbeszéltük leikével, a feleségemmel, hogy ez lesz a legjobb ...” Énrám gon- doltatok-c? Gondoltátok-e, hogy beleegyezem...? „Hát ha nem egyezik bele, oda megy, ahová akar. Elmegy a szeretetházba ...! Ne féljen, fizetünk magáért ...” Én innét, fiam, mondtam neki, már csak a temetőbe megyek, máshová nem ... „Akkor megy a temetőbe — így ö — a temető úgy sincs messze, csak pár lépés ...” „Hálátlanság! te már- ványszínü ördög!” Márványszínű? Kavics. Értéktelen, durva kődarab csak a szív helyén. Mocskos tégla. — Inni kezdett. Vagy dehogyis kezdett, folytatta, ahol abbahagyta az ivást. A jussa nagy részét is, amit kierőszakolt tőlem, a presszókban, kocsmákban verte el. A felesége, ez a harmadik, itthagyta. Engem okolt miatta. Káromkodik rám, hogy majd elintéz, kihány az utcára. Hát nem tettem meg érted mindent eddig? „Eddig?! — azt mondja. — Most tegyen meg mindent...” Hetvenkilenc éves. Dolgozik most is szülike. Var- rogat. Az asszonyok olyan fajtájából való. akiknek természetükké vált a munka, s a munka addig van, amíg él, munka nélkül nem tudna létezni. Főz a fiára, pedig az egy fillért sem ad a kosztra. Részegen tántorog estéről estére haza. És semmit nem csinál. Gyújtóst is az öregasszonynak kell vágnia. A férfi kocsmákban időzik, várja áldozatát, akivel kö- tözködhet. „Nem engedem bántani az anyámat...!” Aztán odahaza ö szidja és káromolja szegény öreget, akitől nemcsak életét kapta, de minden más értéket is, amelyeket gondolkodás nélkül eltékozolt. Esténként pohárban vizet készít az ágya mellé szülike. Arra gondol, lehet. reggel már fel sem kelhet, elhagyja ereje, s nincs, aki adna neki a vízből kortynyit is. Lear királyt juttatja eszembe. Ö, szülike: Lear királynő. Szétosztotta mindenét gyermekei között, s gyermekeitől, köszönet és szeretet helyett csak a hálátlanság csapásait érzi. Királynő? Kicsi, összeszáradt asszony. Fekete kendője. sötét ruhája a bánat és a szomorúság rendi köntöse. Keskeny kis házban lakik, egy szobáeska és konyha az egész. Neki magának csendes menedékül elég. A kis ház mögött húzódik a temető. Oda kívánkozik szülike, megpihenni a csendben. Nem messzire menne, csak néhány lépésnyire. j Királynő? Letiport és megalázott asszony. Becsapták, kijátszottak és gyötrik most is, lélek nélkül. — Tessék nézni, az unokáimnak vettem. Karácsonyra ... A nagy szekrény alsó fiókját huzigálja, én is segítek neki, könnyebben menjen. A fiók mélyén nagy dobozokban játékok, apró szerszámok, szerelőszekrény, barkácsolófel- szerelés. Mellettük ott van már a barna csomagolópapír is. Majd postán küldi az unokáknak. — És szülike karácsonya? Apró fenyőágat szed ki a fehérre keményített ruhák mellől. A fenyőág nem nagyobb, mint a koszorúkba való. — Nekem már nem kell nagyobb. Gyújtok majd gyertyákat... És korábban fekszik. Míg a gyertyák égnek, imádkozik, ma ne kelljen hallania káromló, csúf szavakat. És a pohár vizet is oda- készíli ágya mellé, a kis szekrényre. Lehet, reggel már fel sem kelhet, s a vízből ki adna neki kortynyit is. I’ataky Dezső 400 esztendővel ezelőtt Félezer esztendős történelme folyamán sok főúri, fejedelmi mulatságnak, családi eseménynek volt a színhelye a sárospataki vár. Templomában fényes esküvők köttettek, amelyeket a Vöröstorony „öregpalotájában” gazdag lakodalmak követtek. Ezek között a vastag falak között történt például a két Rákóczi fiú: I. Rákóczi György és II. Rákóczi Zsigmond házasságkötése a két Lo- rántffy leánnyal: Zsuzsannával és Máriával. És itt tartotta lakodalmát Henrietta pfalzi hercegnővel III. Rákóczi Zsigmond. De a leghíresebb, inkább leghírhedtebb lakodalom mégis az volt, amelyet Balassi Bálint tartott — a hozzá illő romantikus körülmények között — a pataki várban Lobó Krisztinával. Unokatestvérek voltak, mivel a költő anyja Sulyok Anna, a Krisztináé Sulyok Sára volt. A rokoni kapcsolat révén többször is megfordult Balassi a pataki várban. Itt. fordította le magyarra a népszerű középkori írónak, Aeneas Sylviusnak az Euryalus és a szép Lucretia szerelméről szóló — a maga korában szinte bestsellernek számító — verses regényét. A címlapon ugyanis ez olvasható: „Szerzék ez éneket Bodrog vize mellett. Patak városában, az úrnak Gombos-hegyi szőlőskertjében, 1577-ben.” A fiatalon özveggyé lett Dobó Krisztina és Balassi Bálint kölcsönösen vonzódva egymáshoz, elhatározták, hogy egybekelnek. A család a közeli rokonság miatt, még inkább azért, mert érdekházasságot gyanított az elszegényedett költő részéről, hevesen ellenezte a frigyet. Ezenkívül az Anna-, Coelia-. Fulvia-versek, továbbá a Balassi-versek ben gyakori akrosztichonokból. vagyis a strófák és verssorok, kezdőbetűiből kikövetkeztethető nők, nemkülönben a bécsi Gizella vagv a lengyel cileráslány bájai iránti lelkendező érzelmek miatt ekkorára már eléggé ..elhírhedt” neve volt a költőnek. Krisztina mit sem törődve ezzel, titokban értesítette Balassit, hogy a bátyja. Dobó Ferenc karácsony hetében Bars megyében tartózkodik. tehát most itt az. alkalom: jöjjön. Több se kellett Balassinak. 15 fegyveres szolgával és családin udvari papiával 1584. december 25-én Patakon termelt. Az akkor református várlemplomban Czeglédi Ferenc prédikátor hirdette a karácsonyi igét, s ott volt a hívek sorában Krisztinával együtt Balassi Bálint is. Amint vége lett az istentiszteletnek, az udvari pap az úrasztala elé állt, és rövidre fogott formaságok közepette gyorsan ösz- szeadta a fiatalokat. A templomi szertartás után az ifjú pár a várba sietett, s azt Balassi — most már mint feleségének a „hozományát” — a 15 fegyveressel elfoglalta. Alig kezdték meg azonban az „öregpalotában” a lakodalmukat, a várból kidobált őrök fellármázták a pataki polgárokat, akik létrákat támasztva a falakra. ostromolni kezdték a várat. Balassi megpillantva a hatalmas tömeget, jobbnak látta, ha a „túlerő” elől visszavonul. Jussát a várra fenntartva, átadta a kulcsokat Dobó Ferenc embereinek, majd Krisztinát karon fogva eltávozott Patakról. A zempléni hegyeken át meg sem állt Szikszó városáig, ahol aztán egy Kázmériné nevű kereskedőasszony házában fejezték be a Patakon elkezdett lakodalmat. A házaséletük mindössze két évig tartott. Az alatt többnyire Zólyom várában éltek, de hosszabb-rövidebb időt töltöttek Abaújszántón és a boldogkői várban is. Egy gyermekük született: Balassi János, akit azonban az. esztergomi káptalan törvénytelennek nyilvánított. A fiatalok hamar elhidegedtek egymástól, majd el is váltak. Balassi ezután lóra ült, és Krakkónak véve útját, Lengyelországba menekült. Csak 1593 végén tért, visz- sza hazájába, amikor meghallotta. hogy a török Esztergomot ostromolja. Élete értelmét ugyanis mindig a török elleni harcban látta. Ott is esett el Esztergom alatt: egy ágyúgolyó tépte szét a lábát, és napokon át szenvedve, borzalmas kínok között halt meg 1594 má- * j usában. fgv esett 400 esztendővel ezelőtt Balassi karácsonyi lakodalma a pataki várban, s szörnyű szenvedések közben halt meg az a költő, aki először emelte a malival' nyelvű világi lírát európai rangra, s akinek nagyságát — a kortársakkal és költőelődökkel ösz- szemérve — a hűséges barát és tanítvány, Rimay János úgy jellemezte, hoav olyan volt Balassi. ..mint sas az többi madarak előtt . . .” Hegyi József Bármilyen metsző is a hideg, vannak munkák, amelyek nem maradhatnak az ünnep utánra. Ilyen az ablaktisztítás is. Csak amikor már tiszta az ablak, ötlik szembe igazán, a függönyök opálos szürkesége. így megy ez heteken át, újabb és újabb tennivalók tolakszanak elő. A függöny szélét magasan tartják recés fogaik közölt a csipeszek, nyúlánszkodni, kapaszkodni kell az elérésükhöz. A lelemén/es ember azonban nem adja fel, egykönnyen segít magán. Kis ládika kerül a konyhai székre, arra meg a könyvespolc legvaskosabb kötetei. Lexikonok, történetesen a már sokadszor kiadott Új magyar, az A- tól a G-ig. A háziasszony tornászügyességgel dolgozik: két karja a magasban fönt, a nyújtott törzs fölött, feszes vádlikkal lábujjhegyen spiccel a lexikon legfelső kötetén. A mutatvány meglehetősen veszélyesnek látszik, mert a harisnyás láb alatt hol jobbra, hol balra indulnak el a vászonborítá- sú kötetek. Szóvá is teszem mindezt, de a válasz magabiztossága percekre újra elnémít. Meg aztán eszembe jut. miért is nem ragaszkodtak ismerőseim a Révai nagylexikonhoz, amikor évekkel ezelőtt kínálkozott számukra egy alkalmi vétel, hiszen annak a borítója jobban csúszik. Persze, ők akkor azzal hárították el biztatásomat, hogy a lexikont évente legfeljebb kétszer, háromszor veszi elő • az ember, arra meg jó az Új magyar is. Tény, hogy pedáns a család, náluk karácsonykor és húsvétkor valóban csillogóan tiszták az ablakok. A csipeszekbe kapaszkodó, a bizonytalan megingásokat lábujjhegyen egyensúlyozó asszony háttal a szobának, kurtán válaszol- gat. „Szobai kettes létra, minek az? Nincs nekem elég technikai érzékem ahhoz.” Végtére is igaza van, minek is az a pár száz forintos beruházás, amikora tudomány úgyis fölemeli az embert. Nagy József Kondor Lajos rajza
