Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-24 / 302. szám

1984. december 24., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Irta: Juhász Péter, a megyei pártbizottság titkára A XIII. kongresszusra való ké­szülődés jegyében a hónap közepén megyénkben is be- fejeződtek a pártalapszervezeti be­számoló taggyűlések. A pártszer­vezetek immár hagyományosan minden év végén számba veszik és értékelik a végzett munkát. A pártéletnek e most záruló esemé­nye azonban nem csupán egy volt az évről évre ismétlődő beszámoló taggyűlések sorában, még csak nem is egyszerű összegzése volt az öt év során összegyűjtött tapasztala­toknak. Pártunk XIII. kongresszu­sára, országunk egyik legfonto­sabb belpolitikai eseményére ké­szülünk, amelyre a jövő év már­ciusában kerül sor. Ezt megelő­zően a városi, megyei pártértekez­leteken is átfogó értékelést kell adni az elmúlt öt év pártmunká­jának, a terület társadalmi, gaz­dasági fejlődésének egészéről. Eh­hez jó alapot adtak a mostani be­számoló taggyűlések: a mérlegké­szítés, amelynek során a pártalap- szervezetek politikai szempontból elemezték saját viszonyaikat, po­litikai befolyásuk alakulását a he­lyi gazdasági és egyéb feladatok megoldásában ;• értékelték a kom­munisták tevékenységét, a vezető­ség és az aktivisták munkáját, és meghatározták a további tenni­valóikat. A felsőbb irányító szer­vek, így a megyei pártbizottság is folyamatosan figyelemmel kísérte az alapszervezetek e fontos ese­ményét. Az előkészítés időszaká­ban . az irányító testületek ahhoz nyújtottak segítséget az alapszer­vezetek vezetőségeinek, hogy a be­számolók a helyi viszonyokat tük­rözzék. azok minden esetben konk­rétak legyenek. Az általánosságok­ban megfogalmazott megállapítá­séit nem sokat mondanak, e he­lyett a kommunistáknak a gya­korlati, politikai munkában tanú­sított részvételére, példamutatá­sukra, az esetenként felmerült hiá­nyosságok feltárására, tehát a he­lyi. gyakorlat tapasztalatainak ösz- szegzésére törekedjenek. Csakis ezek gondos és felelősségteljes ösz- szegzése készteti előremutató, konstruktív vitára a párttagságot. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy látjuk, ezt a célt sikerült el­érnünk. Bár a közelmúltban zá­rult beszámoló taggyűlések jegy­zőkönyveinek, illetve a viták so­rán elhangzott észrevételek, javas­latok feldolgozása még folyik, a megyénk párttagságának hangula­tát, a szakmai, politikai munkában való részvételét tükröző főbb meg­állapításokat már megfogalmazhat­juk. Mindenekelőtt arról kell szól­nunk, hogy — mint a korábbi években — a taggyűlések előké­szítésének az idén is fontos moz­zanatát jelentették a párttagokkal történt egyéni beszélgetések, ame­lyek szervezetten, rendben zajlot­tak. A tapasztalatok szerint a párttagok nemcsak változatlanul igénylik ezt, de érzékelhetően fel­készülve várták is. Ezért e beszél­getéseket általában az őszinte, nyílt, kritikus hangvétel jellemez­te, főként ott, ahol a helyi prob­lémák kritikusak, vagy kiéleződ­tek. . Mindemellett tapasztalható volt egyfajta befeléfordulás, kö­zömbösség is, ami elsősorban a helyi párt alapszervezet, vagy párt­csoport politikai munkájának gyen­geségére vezethető vissza. Az azon­ban vitathatatlan, hogy az elbe­szélgetések — ahol jól csinálták —, tehát nemcsak formálisan tet­tek a feladatnak eleget — már a taggyűlés előtt jó alkalmat adtak a politizálásra, a véleménycseré­re: az adott terület, vagy a mun­kahely gondjai mellett az ország gondjainak .számbavételére, s a kibontakozás, a továbblépés lehe­tőségeinek vizsgálatára arról az oldalról is, hogy mit tehet ennek érdekében az egyén, az egyes em­ber. Ezért is fontosnak, helyesnek tartjuk, hogy a beszámolók össze­állításakor a vezetőségek, a párt­tagság, a tömegszervezeti vezetők mellett támaszkodtak sok megkér­dezett párton kívüli dolgozó véle­ményére is. Ennek alapján a leg­több helyen átfogó. értékelést ad­tak a XII. kongresszus óta vég­zett munkáról, a párthatározatok helyi végrehajtásáról. Ami pedig a tartalmi részt il­leti: annak ellenére, hogy a be­számolók arányosan foglalkoztak a pártmunka különböző területeivel, a vitában részt vevők nagv több­sége elsősorban a gazdálkodással összefüggően tett észrevételt. Eze­ket csokorba kötve általános, egy­ben tanulságos vélemény, hogy nem kielégítő a munkaidőalap ki­használása, túlzottan laza a mun­kafegyelem — fogalmazták meg többek között a Borsodi Szénbá­nyák Vállalat, a Lenin Kohászati Művek, a Borsodi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság, s több leninvá- rosi üzem alapszervezeteinek tag­gyűlésén. A gazdasági kérdésekről szólva általában és konkrétan is főleg a termelő és gazdálkodó vállalatok alapszervezeteiben vál­tozatlanul sok kritika érte a mun­kaszervezés, az anyagellátás még fellelhető fogyatékosságait, ugyan­akkor számosán hangsúlyozták a társadalmi tulajdon védelmének fontosságát. Köztudott, hogy az anyag-, az energia- és költségta­karékosságban az elért eredmé­nyek mellett, még mindig jelentős tartalékok rejlenek, melyeket — mint több ipari üzem beszámoló taggyűlésén elhangzott — még közel sem használtunk ki. A vitában fel­szólaló munkások számos példát is felhoztak erre, megfogalmazván, hogy az előrelépés lassú, vélemé­nyük szerint az állandó áremelke­dések egyik fő forrása ebben is fellelhető. Több területen — a me­zőgazdaságban is — termelést aka­dályozó tényezőként lépett elő a termelő- és szállítóberendezések állaga, gyakori meghibásodása. Ugyanakkor a műszaki fejlesztés­re biztosított összegből a szinten- tartás sem oldható meg. Ilyen kö­rülmények között fokozott teher hárul a karbantartó szervezetekre, amelyek azonban gyakori anyag- és alkatrészhiánnyal küzdenek. Nyilvánvaló tehát, hogy az ered­mények számbavétele mellett a problémák, a megoldandó felada­tok körül kristályosodott ki az eszmecsere -a legtöbb helyütt és a felelősségérzetet, a felelősségteljes gondolkodást tükrözi, hogy a fel­szólalók többsége nem másban ke­reste a hibát, hanem elsősorban saját munkájuk fogyatékosságait vették önkritikus nagyító alá. A gazdasági kérdések mellett sokan foglalkoztak a párt szerve­zeti életével, a fiatalok és munká­sok párttaggá nevelésével, a párt­tagok közéleti aktivitásával, a párlfegyelemmel. E kérdéskör a legtöbb taggyűlésen ugyancsak a vita középpontjában állt. és több helyütt elemezték a közéleti pasz- szivitás okait is. Az elhangzott vélemények szerint ez azzal függ össze, hogy- a megnehezült gazda­sági helyzetben túlmunka vállalá­sa nélkül nem mindenütt biztosít­ható a család elért színvonalú megélhetése. Ugyanakkor a külön­munka vállalása miatt sokaknak kevesebb idő jut a társadalmi te­vékenységre, de a családra és a gyermekek nevelésére is. Az akti­vitásra az is kedvezőtlenül hat, hogy a közéletben munkálkodók­nak kevés a sikerélménye. Elgon­dolkodtató. hogy egyes helyeken a szakmai feladatok növekedésével párhuzamosan a gazdasági vezetők nem méltányolják a társadalmi te­vékenységet. Ugyanakkor általános vonása a most zárult beszámoló taggyűléseknek, hogy miközben a napi gondokról felelősségteljesen, sokszor szenvedélyes hangon szól­tak. valamennyi területen, minden taggyűlésen megfogalmazódott: a párttagság egyetért a párt célkitű­zéseivel; támogatja azt és velük együtt a pártonkíviiliek is fnVn- zott várakozással tekintenek a XIII. kongresszus elé. Számos helyen el­hangzott. hogy a munkásság. köz­tük a nagyüzemi munkások több­sége szilárd bázisa a pártnak t és bizakodva cselekszik értékeink gyarapításáért. Fokozódott érdeklő­dése az életére kiható társadalmi változások iránt, a mindennapi gyakorlat torzulásaira érzékenyen reagál. A felelősséget érző, aggó­dó, türelmetlen hang ott is jel­lemző, ahol az átlagostól kedve­zőbben alakultak a munkakörül­mények és a kereseti lehetőségek. Annak ellenére, hogy a nagyüze­mi munkásság életkörülményeiben romlás állt be, bíznak abban, hogy a jelenlegi csak egy átmeneti ál­lapot, amely a népgazdaság nehéz helyzetével van üss zef ti ggés be n. Értik és érzik, hogy ebből a hely­zetből csak jobb munkával lehet kikerülni. Olyan időszakot zárunk, amely me­gyénk kommunistái, valamennyi dolgozó részére a bonyolultabb ha­zai és külső tényezők hatására ne­hezebb feladatokat, keményebb követelményeket jelentett. Akár az ipari, mezőgazdasági területek, vagy egyes értelmiségi rétegek taggyűléseit elemezzük, ezek a kérdések mindenütt szóba kerül­tek. Nemcsak a beszámolókat, de az azt követő vitát is mindenütt a nyíltság, az őszinteség jellemez­te. Voltak aggódó és kemény han­gok. A nagyüzemi munkásság az életkörülményeiben romlást észlel, az egyes családok életszínvonala csak többletmunka-vállalással őriz­hető meg. ami azonban nem min­denki számára adott. Igénylik a hatékonyabb munkavégzés feltéte­leit. az ösztönzőbb kereseti lehető­ségek munkaidőben történő bizto­sítását. Mások a harácsolás, a korrupció, a tisztességtelen meg­gazdagodás ellen emeltek szót. A mezőgazdasági dolgozók helyzetét elemezve, több taggyűlésen meg­állapítást nyert, hogy bár az itt dolgozók anyagi helyzete állandó­sult, a foglalkoztatottak mintegy fele kedvezőtlen termőhelyi adott­ságú üzemben dolgozik, ahol az azonos színvonalú jövedelemért nagyobb erőfeszítéseket kell tenni. A melléküzemágakban dolgozók többsége ugyanakkor kedvezőbb munkakörülmények között, lénye­gesen magasabb jövedelemhez iul. mint az alaptevékenységben fog­lalkoztatottak. Ez pedig negatívan hat mind a parasztság, mind a munkások hangulatára. Az értel­miségi. ezen belül is a műszaki értelmiségi réteg képviselői szóvá tették, hogy egyes területeken az alkotómunka lehetőségei beszű­kültek. nem minden esetben lát­ják alkotó tevékenységük, szelle­mi erőfeszítéseik szükségességét, hasznosítását, amiből néhányan azt a következtetést vonták le, hogy az értelmiségi munka társa­dalmi presztízse csökkent. Me­gyénk kommunistáinak beszámoló taggyűlésein ugyancsak központi kérdés volt a fiatalok munkához való viszonyának, felkészültségé­nek. világnézeti elkötelezettségé­nek. aktivitásának megítélése. A róluk alkotott kén ellentmondásos, ennek ellenére általánosítható az az értékelés, hogy a fiatalok, szám­arányukat. szerepüket tekintve, je­lentős ereiét képezik társadal­munknak. iskolázottabbak, felké­szültebbek. mint a korábbi nem­zedékek. Látnunk kell azonban azt is. hogy az utóbbi néhány évben bekövetkezett gazdasági körülmé­nyek az ifiúságot lényegesen na­gyobb mértékben érintették, mint más rétegeket. A kedvezőtlenebb körülmények között elmélyült az önálló életre való felkészülés és az önálló életkezdés közötti ellent­mondás. A most zárult beszámoló tag­gyűlések életünk sokszínűsé­gét tükrözték és a gondok, problémák felsorolása mellett is kicsendült a bizakodás, a jövőbe vetett hit. összességében megálla­pítható, hogy e taggyűlések me- gyeszerte betöltötték szerepüket, a XIII. kongresszusra való felkészü­lés feladatait figyelembe véve, cél­jukat elérték. A párttagokkal tör­tént beszélgetések, a beszámolók és a hozzászólások jó lehetőséget biztosítottak az eltelt öt év ered­ményeinek értékelésére, a hiá­nyosságok elemzésére és a tenni­valók meghatározására. Munkában Falat húz, fát simít, pamu­tot fon, cipőt készít, voltaképp egyre megy. A házra, a gya­lult fára, a spulnizott cérna­szálra, a meleg bakancsra egyformán szükségünk van. A pallérnak cipőre, cérnára, gya­lult fára, ha nincs neki, a házra. A fonónőnek lakásra, cérnára ... A cipésznek fá­ra . . . Az asztalosnak . . . szó­val, egymás munkájára, az övék­re is, akik ezeken a fotókon nem szerepelnek. A szabad­napján mélybe szálló bányász, az elemekkel dacoló kohász, a jó szóval okító pedagógus, és a többiek, akik, ha egy csöpp örömet is lelnek munkájuk­ban, már könnyebb a fúró, a kalapács a kezükben, a szó szájukban. S könnyebb nekünk is, mert munkájuk révén reme­ket kapunk. Miskolcon, az avasi lakótelep építkezésén Székely József brigád- vezető irányításával egy tízszintes épület lépcsöelemét emelik he­lyére. A Sátoraljaújhelyi Cipész Szövetkezetben a férficipöket készítik elő csomagoláshoz. Gyaluláshoz állítják a kést a Sátoraljaújhelyi Faipari Szövetke zet üzemcsarnokában. A Kispesti Textilgyár putnoki pamutfonó és cérnázógyárában Kovács lászlóné elöfonónö, munka közben Fotó: Laczó József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents