Észak-Magyarország, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-14 / 267. szám

1984. november 14., szerda Reflexiók egy nyílt vitáról Mint hírt adtunk róla, az elmúlt héten nyílt vitát rende­zett Miskolcon, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa és a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége, annak megvizs­gálására, -miként élünk a megnövekedett szabad idővel, hasznosan töltjükre azt ki, s ez az. időtöltés megfelel-e a XII. pártkongresszuson e témakörben, határozatban is rög­zített állásfoglalásnak — egészségesebb életmód, a szoci­alista ember személyiségének gazdagítása, a közösségi mű­velődés prioritásának biztosítása, s mindezekhez a feltételek megteremtése —, egyáltalán milyen nálunk a szabad idő és a szórakozás kapcsolata? Elöljáróban azt kell feljegyezni, hogy a nyílt vita, amely­nek három bevezető előadását,' a témakör országosan elis­mert, ldváló vezetői, szakemberei — Fukász György tanszék- vezető egyetemi tanár, Maróthy János, az MTA Zenetudo­mányi Intézetének igazgatója és J\necsek István, ^ az MSZMP Központi Bizottságának-munkatársa — tartották, vitájában pedig e munka helyi gyakorlati szakemberei — köztük Sziics Ferencnó, az SZMT titkára — szólaltak fel, az alapvető kérdésre nem adhatott teljes értékű választ, ha­nem a maga gondoiatgazdagságával csak kérdéseket fogal- mazhatott meg, igen markánsan; kérdéseket olyan részietek­re vonatkozóan, amelyek összességükben azt tanúsítják, hogy a párthatározatban megfogalmazottak szerint még nem sikerült biztosítanunk a szabad idő okos felhasználását, ám az így sorjázó kérdőjelek igen kemény vonásokkal rajzolják jel a teendőket is. Szociológiai felmérések — nem egészen frissek — segítet­ték a vitát, de igen sokatmondóak az adatokon túl a szinte közismert tények. A vita alapvetően abból a kérdéskörből indult ki, vajon a szabadidő-szokások alakításában milyen hatással bír a művészeti közélet abban az időszakban, ami­kor a munkaidő csökkenése nyomán növekszik a szabadidő­lehetőség, de valójában csak a törvényes munkaidő csök­kent, s nem a szabad idő növekedett, mert a legális máso­dik munka, a szabad idő jelentős részét leköti. Noha ezek társadalmi hasznossága többségben nem viiatható. ez a má­sodik munka igen sok szabad időt vesz ei az embertől. S amikor az emberek szabad idejükben keresni akarnak, más­részt meg kevés a pénzük a szórakozásra, kultúrára, mi le­het a szerepe a szélesebben értelmezett kultúrának? Erde- mes-e az embereket a művészetekhez közelítésre bíztatni, a fusizás ellenében? Aligha. Ebből az is kitűnik, hogy a baj nem a kereső munkával töltött idővel, illetve így lefoglalt szabad idővel van, hanem a fennmaradt kevesebb idővel, amellyel igen sokan nem tudnak mit kezdeni. Az emberek szabad idejükben szórakozni akarnak, s mennél inkább fá­radtak. annál inkább akarnak szórakozni. Mit tehet ebben a szituációban a művészet és a tágabban értelmezett kultú­ra, a szabadidő-szokásrendszer olyan alakításáért, amelyben jelentősebb szerepet kap a kultúra, mit tudunk tenni a mű­vészeti affinitás érdekében? Csupa-csupa kérdés. És a megállapítások, vélemények, im­már kérdőjel nélkül: a falusi lehetőségek még inkább el­maradnak, mint a városiak, ugyanakkor igényekben ott is felbukkan bizonyos fajta torzulás; a második munkában ne­héz fizikai munkát végzők fáradtak mindenféle kultúra be­fogadására; sok a zenét tanuló fiatal, és nem növeltszik a koncertlátogató felnőttek száma, hová lesz e fiatalok érdek­lődése az iskolapad elhagyása után; nem kielégítő a közös­ségi művelődések kínálata, s az emberek többsége otthoná­ban kulturálódik, ha kulturálódik; nincsenek emberi közös­ségek, városban különösképpen nincsenek; a kultúra gépi közvetítése, amely minden otthonban jelen van, sok min­denről leszoktat; ellentmondás van a befogadó igénye és a kínálat között. És lehetne még hosszan sorolni a megállapí­tásokat, amelyek az előbbi kérdéseket nem válaszolták meg, csak igen markánsan megerősítették azokat. Nem érdektelen talán feljegyezni Maróthy János előadásából egy gondola­tot: az emberek azért vonzódnak egyes fajta tévéprodukci­ókhoz, filmekhez, egyebekhez, mert azokban olyanokat lát­hatnak, amit ök maguk nem tudnak megtenni, de amire tu­datosan, vagy anélkül vágynak, s — íme — minden nehéz­ség nélkül kivetítődik eléjük. Figyelemre érdemes adalék ez, ha a kulturális, és azon belül a művészeti kínálat és az igé­nyek ellentmondásait vizsgáljuk. A nyílt vita nem hozott, mert nem hozhatott érdemi vál­tozást a borsodi szabadidős szokások és a szórakozási for­mák, lehetőségek kapcsolatában. De gondolatébresztő volt, s mert ä résztvevők döntő többsége olyan területen dolgozik, ahol tehet valamit a jobb kultúralcinátatért, talán gyümöl­csöző is lehet e minapi gondolatcsere. De talán a befoga­dók (képviselőinek) meghallgatása sem lett volna (lenne!) oktalan. Benedek Mikié* Jelentkezzenek a régi diákok! Idén — pontosabban eb­ben a tanévben — ünnepli alapításának 425. évforduló­ját a miskolci Földes Ferenc Gimnázium. A jubileumi tanév alkalmából számos rendezvényre, megemléke­zésre kerül sor az iskolá­ban, s ezekre szeretnék mindazokat a régi diákokat meghívni, akik a Földesbe, vagy valamelyik jogelőd is­kolába jártak. Nagyon sok értesítést küldtek már ki azokra a régi címekre, ame­lyeket felleltek. De sok le­vél visszajött ' az iskolába, mert a lakók elköltöztek Pedig nyilvánvalóan közülük is sokan szeretnének része­gei lenni a nagy találkozó­nak, egy-egy kisebb rendez­vénynek, vagy igényt tarta­nának a jubileum alkalmá­ból megjelenő emlékkönyv­re, melynek költsége 200 fo­rint. Ezért az Ősi Miskolci Gimnázium Növendékeinek Egyesülete kéri azokat, akik támogatni akarják a jubileu­mi tanév rendezvényeinek sikerét, hogy értesítsék őket- az egyesület címén. (Miskolc, Hősök tere 7. 3525.) A le­vélre, amelyben az iskola v nevét, az érettségi évét és osztályát is fel kell tüntet­ni, írják rá: Nagytalálkozó, 1985. Kérhetik az emlék­könyvet is, amelyhez posta- utalványt kapnak. Szovjet porti ék Sokéves hagyomány, hogy november 7-e tiszteletére szovjet képzőművészeti kiállítás nyílik hazánkban. A műcsarnokbeli bemutatón — mint a cim is ígéri — portrék, önarcképek sorakoznak a falakon. Művészek vallanak önmagukról, kollégáikról, családjukról, ba­rátaikról. De a vásznak ennél sokkal többet árulnak el. Hiszen ezek a portrék nemcsak 'az ábrázolt sze­mélyek pontos művészi megjelenítései. Emberábrázo- lások — mély öszintességgel feltárt személyiség-je­gyekkel, emberi dilemmák ábrázolásával, gondok és örömök kifejezésével. Túl is lépnek az egyéni jel­legzetességeken; társadalmi méretűvé válnak a mű­vész. az alkotó erkölcsi-társadalmi törekvéseinek meg­fogalmazásával. A negyvenhárom műalkotás, amelyet itt kiállítottak, a 6t)-as, 70-es években fellépő, fiatal nemzedék val­lomása. Drámai és ironikus, bensőséges vagy elidege­nített, lírai és tárgyszerű megfogalmazásban, sokféle megformálásban, érdekes, gondolatébresztő, kiállítást láthatunk Budapesten, a december 2-ig nyitva tartó kiállításon. Tatjana Nazarenko: Fiatal művészek a Műcsarnokban Alokszandr Szitnyikov: Női arckép (O. Bulgakova port réja). Lányok és fiúk döntés előtt Pályaválasztási hetek kezdődnek Az általános iskolát befe­jező fiúk 74, a lányok 43 szakma között válogathatnak, a megyében, ha szakmunkás­képző intézetben kívánják folytatni tanulmányaikat. Az utóbbihoz viszont illik any- nyit hozzáfűzni, hogy csak kétharmaduk olyan, amelyet tipikusan nőd szakmának szo­kás nevezni. A lányok szá­mára is alkalmas — sőt női! — szakmáikból viszont nem szerepel a népszerűségi lis­tán a vegyianyaggyártó, a fonalgyártó, a fériiruha-'kié- szítő, a kötő, az élelmiszer­tartósító szakma. Legalábbis ez derült ki abból a felmé­résiből, melyet a megyei Pá­lyaválasztási Tanácsadó Inté­zet munkatársad készítettek tavaly. A most nyolcadikos gyerekeket kérdezték meg, hol szeretnének, milyen is­kolában, s milyen szakmá­ban továbbtanulni. Az akko­ri felmérésből készült tájé­koztató rövidesen a gyere­kek kezébe kerül, s bizonyá­ra az egyiik legnépszerűbb olvasmány lesz otthon. Nem­csak a gyerekek, hanem a szőlők körében is. Mert igaz ugyan, hogy egy év alatt né- hányan módosíthattak az el­képzeléseiken, de nagy ösz- szefüggésiben mégis csak tá­jékoztatnak az adatok arról, ihogy hol várható túljelent­kezés, mely iskolákban, mi­lyen szakmákban. A pályaválasztásról, a le­hetőségekről különben is sok szó esik az elkövetkező he­tekben az iskolában. Novem­ber 15-től december 15-ig pályaválasztási hetek lesz­nek a megyében. Legalábbis erre az időszakra sűrűsöd­nek az üzemlátogatások, a nyílt napok, a szülői értekez­letek. A szülők bevonását a pályaválasztási hetek ren­dezvényeibe különben is szorgalmazza a tanácsadó in­tézet, hiszen tudomásul kell venni: a tizennégy éves gye­rekek döntésébe a szülők ha­tározott szerepet játszanak. Nemcsak a gyereknek, a szü­lőknek is jó, ha bemutat­ják a különböző szakmákat, az üzemi környezetet, annak lehetőségeit. Idén egyébként az üzemlátogatásokat nem központilag szervezik, az is­koláik közvetlenül az üze­mekkel vehetik fel a kapcso­latot. Változatlanul igaz vi­szont, hogy azokat érdemes elvinni az üzemlátogatások­ra, akik valóban érdeklőd­nek az ottani szakmáik iránt. Az elmúlt két esztendőben egyébként sokat javult a be­iskolázás a megyében. Csak­nem a felére csökkent azok­nak a száma,* akiket mind­két helyről elutasítottak a felvételi döntések első for­dulójában, s csak később, a megmaradt helyeikre nyer­tek felvételt. Ezek számát viszont csak csökkenteni le­het. De azt szükséges is! Hogy így legyen, ahhoz még sokoldalúbb tájékoztatásra van szükség. Idén ebben is történik előrelépés. Sőt, tör­tént is, mert a már említett tájékoztatóban — először! — részletesen ismertetik azt is, hogy melyik iskolában mi­lyen szakmákat tanítanak. A különböző szakmák népsze­rűsége területenként ugyan­is nem azonos. Az autósze­relő szakma például —nyolc helyen sajátítható el a me­gyében — Miskolcon, Ózdon, Szerencsen, Sárospatakon, Kazincbarcikán rendkívül népszerű, kót-háromszoros túljelentkezéssel is lehet itt számolni. Leninvárosban és Mezőkövesden viszont sokkal kevesebben választják. Ha­sonló aránytalanság tapasz­talható például a nőiruha- készítő szakmában is — hogy egy másik példát is hozunk —, amelyre a miskolci 101- esben két és félszeres túlje­lentkezés várható, Szeren­csen, Sátoraljaújhelyen és Özdon viszont az érdeklődés alacsonyabb, mint ahány ta­nulót felvehetnek. Érdemes tehát — határozott szándék esetén — az összes .lehető­séggel számolni, hiszen a leg­több iskolának van kollégiu­ma. F. Tóth Gézáné, a Pálya- választási Tanácsadó Inté­zet igazgatónője elmondta, rövidesen a szokásos pálya­választási tájékoztató füzet is az iskolákban lesz. Elég idő áll majd a gyerekek és a szülők rendelkezésére ah­hoz, hogy mérlegeljék a le­hetőségeket, összevessék az elképzelésekkel és a gyerek képességeivel. Az intézet elsősorban az általános isko­lások pályaválasztását segí­ti, de a középfokú iskolák végzős tanulóinak is rendel­kezésére áll. A tapasztalatok szerint ugyanis, közülük is nagyon sokan bizonytalanok az iskola utáni jövő elkép­zelésében, A szerda és csü­törtök délutánokon ezért el­sősorban nekik adnak taná­csot. ha hozzájuk fordulnak. És ökot is segítik nyílt na­pokkal. Mivel az utazási költségek megdrágultak, in­kább az intézetek utaznak. Miskolcra például a sáros- patáid főiskola, december 17- én a Herman Ottó Gimná­ziumban adnak tájékoztatót mindenkinek, aki náluk sze­retne továbbtanulni. Éá ter­mészetesen a Nehézipari Műszaki Egyetem is megren­dezi a maga nyílt napját, no­vember 28-án. A pályaválasztás segítése aprólékos, s nem is látvá­nyos munka. A pályaválasz­tási heteknek viszont min­dig van egy látványos ren­dezvénye — a vetélkedő. Idén ebben is lesz módosí­tás. A játékot jobban igazít­ják a célhoz. Azaz, olyan vetélkedőket tartanak, ame­lyek nem u jó tanulók „mérkő­zései”. A Lenin Kohászati Művekben, a BÁÉV-nél és a Pamutfonóban egy-egy üzem- látogatás után rendeznek ve­télkedőt — a látottakból. Csulorás Annamária ® Kiállítás és bemutató. A szovjet filmek fesztiválja rendezvényeinek sorában ma délután 14.30-kor kiállítás nyílik Miskolcon, a Kossuth mozi előterében szovjet fil­mek plakátjaiból, majd 15 órakor a Hevesy Iván Film­klubban bemutatják az orosz nyelvű diákklub részére Já­szán Dublőrök című új film­jét, természetesen orosz nyelven. Megnyitót, illetve a filmhez bevezetőt Anatolij Kovalenko, a Szovjet Kul­túra és Tudomány Házának igazgatóhelyettese tart. (Via délelőtt a képernyőn A bosszú Tíz évvel ezelőtt láttuk először, most megismételték a Reymont világhírű regé­nyéből készült, Paiasztok cí­mű lengyel tévéfilmsorozatot, amely ma délelőtt, az első műsorban 10.20 órakor su­gárzásra kerülő A bosszú című, tizenharmadik folyta­tással fejeződik be. Akik most látták a filmet, de azok is, akik már évtizedes ismerősként köszöntik, alig­ha mulasztják el megnézni ezt a folytatást is, s egyben el is búcsúznak a film sze­replőitől. Képünkön: a film egyik kockája.

Next

/
Thumbnails
Contents