Észak-Magyarország, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-06 / 261. szám
feMua 1984. november 6., kedd Á képernyő elolt ífem tudom, miként kezdjek hozzá a kritikai jegyzethez. A minap, pénteken látott, illetve elkezdett Lindáról kellene írnom, de kételyeim vannak. Filmsorozatokról ugyanis végletes ítéletet nem illik alkotni az első rész ismeretében, meg kellene várni a folytatást. Itt viszont nem jelezték a műsorújságban a szokásos római/arab számmal a sorozatjel- leget, tehát önálló darabként is fel lehetne fogni ezt a hetven percet. Ugyanakkor a meglehetősen hosszú és mozgalmas főcímben olyan montázst láttunk, amelynek egyes képek, mozzanatai még nem szerepeltek az első részben, tehát még jönni fognak. Ugyancsak az első rész végén tűnik ki, hogy Linda jelentkezett rendőrnek, tehát, amit eddig láttunk, az semmi, az smafa, a java még ezután jön. De nem tudni, mikor. Az új heti programban nem látható, nem tudni, mikor folytatódik. Lehet, hogy csak később? Akkor meg mindenképpen írni illenék róla valamit. De mit? Az első benyomások ugyanis még csak nem is vegyesek. Várjak az ítéletalkotással? Mire? Javasoljam, hogy csak a mozgalmas főcímet sugározzák, a többit hagyják el. Olcsóbb is lenne, meg tulajdonképpen minden benne van. De ez a javaslat komolytalan. Ha már egyszer a Magyar Televízió megcsinálta a Linda című sorozatot, azt sugározni is fogja, ha a jobb ízlésű nézők átkokat is szórnak mindenkire, aki csak érintett ebben a Lindában, sőt szembe fogják szegezni azokat a leveleket, amelyben más nézők kérik az egek áldását a műsorszerkesztésre, a Linda gyártóira, mert „végre egy populáris tömegszórakoztató valamit” csináltak. Komolyabbra fordítva a szót: nem sok reménnyel nézek e Linda-soro- zat elébe. Az előzetes reklámok, a főcím és az első rész alapján egyetlen humoros ötlet fedezhető fel benne, nevezetesen, hogy a magyar színésznők közül a legvéznább, leginkább gyermek küllemű Görbe Nórát találták alkalmasnak a főszerepre. Ez maga nevetésre ingerel. De a többi? A ka- ratés sistergéstől, hujjogástól, ordítástól nem egy néző fog majd megijedni, s ez ijedelem után maga a film látványa már könnyebben elviselhető lesz. — A közelmúlt napokban vált ismertté az MSZMP KB mellett működő Művelődéspolitikai Munkaközösség állásfoglalása a párt művészetpoli- tikájának időszerű feladatairól. Abban sok szó esik a tömeg- szórakoztatásról. Aligha olyanfajta szórakoztatást tart szükségesnek e dokumentum a félországnyi nézőtábor elé kínálni, mint amilyen ennek a Lindának első részéből ígérkezik. — A Linda minden bizonnyal sokakat a képernyők elé szólít majd a későbbiekben. Ki szórakozni, lei szörnyülködni akar. Az utóbbiaknak javasolható: kapcsoljanak át egy másik műsorra, vagy kapcsolják ki a készüléket, olvassanak, neveljék a gyereket, beszélgessenek. A Magyar Televíziónál meg azóta már bizonyára sokan elolvasták a fentebb említett művészetpolitikai állásfoglalást. Hogy a Lindát már korábban csinálták, nem mentség. Az ízlés fogalomköre elkerülhetetlenül asszociákklik a fer>- fiekhez, ezért nem érdektelen mindjárt a szombati ízlések és pofonok című adásról is szólni. Ennek semmi köze a Lindához, vagy bármely televíziós gyártmányhoz, mert ez alkalommal a formatervezett használati tárgyak vásárlási nehézségeiről eset benne szó. Ez a sorozat immár évek óta amellett tör lándzsát hogy mind szélesebbre nyissa az értékes, formatervezett termékek és az azokat megvásorolni kívánó közönség találkozásának útját, s amikor arról adhat képet, hogy Pécsett már nyílt e céllal egy bolt is, kitűnik a szomorú tény: nincs mit árulni benne, a gyár a nagykereskedelemre mutogat és vissza, a bolt működése nem zavartalan. De már van. S talán nem lesz egyedül az országban, s nem lesz állandó vitatéma, hogy az ipar gyártson-e, a nagykereskedelem igényeljen-e formatervezett használati tárgyakat ha á közönség mindefelé keresi azokat Ez az adás ismét okosan érvelt, hogy így legyen. Nem idegen az ízlés fogalomkörétől Ráday Mihály városvédő műsora, amelynek eredményességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy meg kellene lassan változtatási a címét hiszen mind több olyan dolgot tud felmutatná, amit — éppen neki köszönhetően — igenis fognak látni az unokáink is, legyen az akár egy szép mívű kovácsolt kapu, lámpakar, vagy akár utcák és települések történelmi neve. Ráday most eredményekről adhatott számot, de amiket a településnevekről mondott, nálunk, szükebb pátriánkban is megszívlelendő: a közigazgatási egyesítésekkel még nem kell törvényszerűen eltüimiök ősd települések neveinek is, vagy ha már az új térképen nem találhatóik, fel is lehet azokat támasztani. Aligha kell itt helyi példákat sorolnom. Benedek Itfifctőa Ml Részlet oz előadásból Szvetlána Povergin, az együttes szólistája A 16 évvel ezelőtt alapított „Hajnal” csukotka- eszkimó állami népi együttest jól ismerik a Szovjetunióban. Az együttes rén- szarvastenyésztők. vadászok, halászok gyermekeiből alakult. Repertoárjának alapja az északi népek énekes táncművészetének évszázados hagyományai: színes esküvői táncképek, ősi vadász-halász szokások, játékok, táncok, amelyeket a dobok pergése kísér. Az együttes nemcsak abban látja feladatát, hogy megőrizzen minden értékeset, amit eddig összegyűjtöttek, hanem azt is, hogy valami újat hozzon az őslakosság kultúrájába. Az együttes tagjai arra törekszenek, hogy művészetükkel bemutassák a mai Szibéria sokszínű életét, a hatalmas változásokat. Az „Északi dal” című műsoruk tele van a megújult élet örömével, humorral, mély kbltőiséggel. A „Hajnal” együttes ven- dégíel lépéseinek útvonala évente több ezer kilométer. Sok városban tapsoltak az együttes egyéni nemzeti művészeténekA csukott: ni dobok per- géso hallatszik a teremben. Erre a zenére a táncot hol lassan, hol lendületesen járják a népviseletbe öltözött fiúk és lányok, amelynek neve megegyezik az együttes nevével — „Hajnal”. Az ésizaki népek által lakott területeken 43 hivatásos és műkedvelő együttes működik. A szovjet hatalom éveiben a Szovjetunióban élő kis nemzetiségeknek is lehetőségük nyílt a művelődésre, nemzeti kultúrájuk fejlesztésére. Vendégjáték A kétszereplős vígjáték címének tulajdonképpen nincsen sok értelme, legalábbis a játék tartalma szerint. Csak tartalomról, meséről beszélhetek, mert mondandója aligha van, s nem is nagyon kérhető számon egy ennyire habkönnyű színpadi játéktól, mint az amerikai Neü Simon írta Az utolsó hős szervimen, amelyet a Mb:kolera zúduló vendégjáték-áradat, hakni-tenger egyik értékesebb darabjaként láthattunk a minap a Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ színház- termében, két előadásban is. *gy negyvenhét éves New ?fc»rk-i halvendégiős két sae- retari légyottjáról, két s*oe- rüéetieu pásztor őrá járói saói a darab, saeftemeoem, mulatságosan, semmitmondóén, de szórakoztatóan, csattanóként tálalva — ami talán erteöä- esi tanulság, vagy eszmei mondandó is lehetne, ha kellene ebbe a produkcióba — azt a fordulatot, hogy a két balul végződött, illetve eredménytelen kísérlet után a vendéglős férj a saját feleségét hívja randevúra, mert vele nem érheti kudarc. J Bessenyei Ferenc volt a halvendéglős és Ruttkai Éva játszotta mindkét nőalakot Ka' színészi élményt könyvelhetünk el ilyen vendégjátékok egyetlen eredményeként, úgy Ruttkai sokszínűségét kell így feljegyeznünk, míg Bessenyei esetében kísértett a hakni-játszás, olykor a nála szokatlan szó vegérthetettenség, a vígjátéki alakításnak túlhajtott komédiái elemekkel való feldúsítása. A két Kossuth-díjas SKÍnmóvész mutatványát egy harmadik Koasuth-díjas, Húszéi Péter rendezte. A szelleme« magyar szöveg Elbert János fordítása. Vígjátékokra, a színpadról áradó derűre éhes korunkban a közönség szíves örömmel fogad minden olyan játékot, amely ezt ígéri. Ennek a vendégjátéknak az értékét is elsősorban ez a ki- éhezettség emelte meg. (hm) Remélhetőleg nem leszek rossz jós és nem kiabálom el a dolgot, ha bizonyos optimizmussal írok a nemrégiben létrejött Művészetbarátok köréről, de az első összejövetelt követő másodikon ugyanolyan népes gárda gyűlt össze, mint az elsőn és ^ez már — biztató. Nem szokásos ugyanis, hogy az első összejövetel iránti érdeklődés később is marad. Ezúttal azonban ez következett be. Az a népes tábor, amely október első szombatján aláírásával megszavazta a kör összejövetelét, november elejére nem apadt le, sőt — talán — növekedett is. A Művészklubba alig fértek be az érdeklődők. Nem vitás, hogy ennek az érdeklődésinek a felkeltője elsősorban Végvári Lajos professzor, akiinek rendkívül kellemes, csevegő előadásmódja alkalmas a laikus érdeklődők figyelmének tartós felkeltésére. De legyünk jótriszeműek: mtn mégis Miskolcon művészeti érdeklődés, noha nincs humán egyetemünk. Csak fel kell tudni csiholni ezt az én deklődést! A második összejövetelen mindenesetre előrébb lépett a városi tanács által támogatott kezdeményezés: vezetőséget választottak az egybegyűltek és elhatározták egy prágai múzeumlátogató út megszervezését. Ezenkívül a kör két tagja bemutatta magángyűjteményének egy részét, Végvári Lajostól pedig megtudhatták, hogyan zsűriznek egy képet, miként állapítják meg, vajon hiteles-e,1 nem hamisítvány, valóban a művész alkotása. A második összejövetel biz-' tató képe arra készteti e sorok íróját, hogv további sikert kívánjon a hasznos kezdeményezésnek és azt. hogy az első, bizonyos fokig ismeretterjesztő előadást a stílusokról, a jövőben a tagok vitája kövesse, Végvárit kérdésekkel ostromolják, sőt —■ lehetőleg — vitatkozzanak is vele. Ez jelentené ugyanis — szerény véleményem szerint — a kör igazi életképességét. Máté Iván Ma este a képernyőn Halál a Níluson Egyetlen emberöltő alatt a nők hatalmas lépést tettek előre az egyenjogúság felé, de a férfiakban élő ,.macho” fenevad még mindig lesben áll — így vélekedik Simone de Beauvoir, a világhírű francia írónő 35 évvel világhírű könyve, a „Második nem” megjelenése után. A könyv 1949-ben jelent meg először, s több volt, min* irodalmi-filozófiai' alkotás: „a nő nem születik, hanem azzá válik" mottóval szenvedélyesen, de pontosan elemezte a nők alávetett helyzetét a férfiközpontú világban. A mű akkor óriási botrányt kavart, még az olyan közeli alkotótársak, mint Albert Camus is azzal vádolta az írónőt, hogy „nevetségessé teszi a férfiakat”. Azóta 19 nvelv- re lefordították — több kiadást ért meg magyarul is — és a feminizmus valóságos bibliáin lett. A könyv nyomán most négyrészes, egyenként ötvenöt perces tv-ffilroet készítettek Franciaországban, amelyet novemberben, mutat be a francia tévé. A Josée Dayan által rendezett filmben maga Simoné de Beauvoir is szerepel riporterként, vagy ahogyan ő mondta, beszélgetőpartnerként. Társai ebben korunk leghíresebb asszonyai, mint — az azóta meggyilkolt — Indira Gandhi, Margaret Thatcher, Kate Mil lett, az amerikai feministák vezetője, Yvette Roudy, a női jogok francia minisztere, és névtelenek egész sora, egyszerű nők, Európából és a fejlődő világból, minden társadalmi rétegből és szociális csoportbőt. Ök vallanak a mai nő helyzetéről, néha keményen vitatkozva egymás- sód. „Bér a férfiak egy része ma sem érti meg a nők helyzetét, ma kénytelenek úgy tenni, mintha megértenék” — mondta Simone de Beauvoir, aki nemcsak könyvével, hanem személyes példájával is a feminizmus* szolgálta. Kijelentette, hogy könyvéinek fő következtetései ma ugyanúgy időszerűek, mint 1949- ben. De azóta sok minden kedvezően változott: a legnagyobb eredménynek a fogamzásgátlás és az abortusz törvényesitését tartja — bár még Európában sem mindenhol fogadják ezt el •— és azt, hogy a nők betörtek a legtöbb, korábban férfiaknak fenntartott pályára. Rengeteg azonban még a tennivaló: Beauvoir főleg a fejlődő világbeli nők kiszolgáltatottságát tartja riasztónak. Az írónő, Jean Paul- Sartre egykori élettársa (sosem házasodtak össze, külön lakásuk is vett) úgy véli, hogy a feminizmus olyan nőkhöz is eljutott, akik nem tartják magukat feministáknak. Példákén* említi a női lapokat, amelyek most már mernek kényes témákkal is foglalkozni, a főzési és divattamá- csok mellett. „A nőknek kell kezükbe venniük sorsukat. A férfiaktól nem várhatnak semmit” — állítja a 76 éves Simone de Beauvoir. Agatha Christie regénye- @ it és azoknak filmváltozatait igen sokan szeretik. Csakúgy, mint Peter Ustinov, vagy Bette Davis alakításait. Nos, akik ezt szeretik, ma este 21.25-kor az első műsorban, a Halál a Níluson című 1978-ban készült angol filmben kedvenceikkel találkozhatnak. Tulajdonképpen ehhez a filmhez ajánlásként elég is az író neve, meg a két főszereplőé, de érdemes még megemlíteni a rendezőt - John Guillermint valamint azt, hogy a nagyon népes szereplőgárdában sztárok egész sora vonul fel és köztük láthotó a nemrégen magyar-amerikai koprodukcióban készült Játszani kell női főszereplője, Maggie Smith is. Képünkön: Bette Dovis.
