Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-13 / 241. szám

1984. október 13., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Negyven éve történt Körös-körül besöiéf Ketten emlékezünk egy októberi vasárnapra Október 15-én, vasárnap szinte jókedvűen ébredt a szabad Budakalászon. Ki­vonulás, munka nem volt, a Nap meg már reggel hétkor úgy sütött, hogy passzió volt félmeztelenül kiülni a barakk elé. Töb­ben a kukoricáson átveze­tő ösvényeket nézegettek, miként lehetne engedély nélkül beszökni Budapest­re, hogy felkeressünk egy­két ismerőst, és valami híreket szerezzünk a déli órákban, valaki futva jött a parancsnoksági épület felől: — Kitört a béke! Mehe­tünk haza! — kiáltotta, s mindenkinek a nyakába borult. — Gyertek azonnal! Hall­gassátok! — jött a máso-. dik hírnök. A parancsnoksági épület ablakában rádió szólt, ze­nét közvetített, aztán egy hang felolvasta Horthy Miklós szózatát. Nem fi­gyeltünk a szöveg minden szavára, nem is próbáltuk értékelni a fordulatot, csak egy csengett a fülünkben, dörömbölt agysej tjeinkben; vége a háborúnak. Leírhatatlan volt a bol­dogság. Egymást átöleltük, tervezgettük a hazamene­telt, ízlelgettük a rabság végének ízeit, A felhívást többször megismételték a rádióban. Máskor nem volt szabad a parancsnokság elölt ácsorogni, most senki nem szólt ránk, sőt, Har- niinger mérnök- őrnagy, a m. kir. honvéd vasúti és h i d ászs zer tár mű hel y osztá- lyának parancsnoka meg „kiáltványt” is intézett hozzánk, mondván, őrizzük meg nyugalmunkat, vár­junk. Volt, aki nagyon be­lel kesedett. ..egy fiú például felfiricskázla Chiba utász- . őrmesternek, a szolgálat- vezetőnek az orrát, mond­ván: mit szól a fordulat­hoz? Próbáltuk felidézgetni a kormányzói szózat monda­tait. A hangra nem figyel­tünk. A tartalom volt a fontos, s nem törődtünk ázzál, kinek a hangját hal­lottuk. * Most, együtt ülünk Lő­jek László sajószentpéteri nyugdíjassal, földimmeil, gyermekkorom, illetve di­ákkorom tanújával. Lőjek azentpéteri bányászcsalád fia, aki 1937 októberében vonult be katonának, első tényleges szolgálatra. A híradósokhoz osztották be, s mert érettségije volt, kar- paszományos lett. Ettől kezdve, igen kis megszakí­tásokkal, hosszú-hosszú évekig katona volt. Hábo­rús idő volt, behívták, frontra került rádiósként, haditudósító lett, majd 1943-ban névlegesen lesze- reltették. Akkor a Magyal Rádióhoz kerüit, de totális mozgósítás lévén, továbbra is félig katonai szolgálatot teljesített. A szentpéteri bányászcsalád fiát a hábo­rú tette a Magyar Rádió alkalmazottjává. Korábbi haditudósítói munkájában különböző riporteri mun­kákat végzett, Budapes­ten bemondóként dolgo­zott. A felszabadulás után újra Sajőszentpéteren dol­gozott a bányánál, tartalé­kos tisztként a bányákban dolgozó katonai század pa­rancsnoka is volt, 195(1 szo­morú októberében ő tartot­ta egyben és rendben az alakulatolt, s közben ve­zette a bányász színjátszó csoportot is. Most már rég­óta nyugdíjas, de tovább dolgozik a megyei vendég­látóipari vállalatnál. Gye­rekkorunk óta ismerjük egymást, s most együtt emlékezünk a negyven év előtti októbert vasárnapra. * — Albérletben laktam Budáin és október 15-en szolgálatba kellett men­nem a Rádióhoz. A budai hegyek felöl jövet és át a Dunán feltűnt az utak zsú­foltsága, a sok magyar es német katonai teherautó­oszlop. A kellemes időben sétálva mentem be a Sán­dor utcába, a mai Bródy Sándor utcába, ahol a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Rádió egy épület­tömbben volt. Tíz óra har­minckor volt egy felolva­sásom. egy egészségügyi is­meretterjesztő előadást kel­lett. felolvasnom — akkor ilyesmi élőben ment —, és fél kettőkor kezdődött a bemondói szolgálatom. Ta- vaszy Sándor kollégám volt délelőtt az ügyeletes bemondó. Bekonferált, fel­olvastam az ismeretterjesz­tő előadás szövegét, majd kimentem a napos udvar­ra. ahol csak a légoltalmi szolgálat emberei voltak, a rádiótól alig egy-két em­ber volt szolgálatban. Egy­szer lövéssorozatot hallot­tunk. Szokatlan volt a bel­városban. Nem tudtuk mi­re vélni. Aztán már dél is elmúlt, amikor hírt kap­tunk, hogy ifjú Horthy Miklóst a németek elfog­ták és elhurcolták. Nem sokkal ezután hatalmas gépkocsi érkezett a kapu­hoz, egy testőrtiszt sza.lt ki belőle. A kormányzói kocsi volt, de nem Horthy Miklós jött vele, csak a testőrtiszt., aki a portásnál es a rendőrnél érdeklődőit, majd négy polgári személy szállt ki a gépkocsiból, akik besiettek a rádióhoz, illetve az MTl-hez! Onnan hamarosan kijött egy kol­léga igen sápadtan, s csalt annyit mondott, hogy va­lami fantasztikus dolog fog történni. Ekkor ismertük fel a négy polgári személy között Hlatki Endrét, a Magyar Rádió es Telefon- hírmondó Rt. kormánybiz­tosát, aki felénk közeled­ve megkérdezte, ki az ügye­letes bemondó. Miután megtudta, hogy Tavaszy Sándor, utasítást adott a portásnak, hogy senki sem jöhet be, a telefont senki nem használhatja, hívást fogadná nem szabad. Ne­hány perc múlva Tavaszy Sándor hangja hallatszott a rádióban: „Rádió Buda­pest I. Közöljük kedves hallgatóinkkal, hogy rövid szünet után rendkívül fon­tos közleményt olvasunk fel, és kérünk mindenkit, hogy ismerőseiket és bará­taikat hívják a készülé­kek elé.” Ezt kétszer meg­ismételte, és utána fel­hangzott a szünetjel. — Tizenkét óra ötvenöt­kor Tavaszy Sándor kollé­gám felolvasta Horthy Miklós kormányzó prokla- mációját, amely — mint ismeretes —, azt jelentette be, hogy Magyarország ki­lép a háborúból... * Mi Budakalászon még nem Tavaszy Sándor hang­ját hallottuk. Mert mikor először eiliangzott a prok­lamáció, még a barátiknál sütkéreztünk. Csak utána értünk a parancsnokság­hoz. * — Elrendelték, hogy húsz percenként ismételni kell a kormányzó felhívását. Te­hat a második felolvasás már az én dolgom volt. Az ürességtől szinte kon­gott a stúdió, és tudhat­tam, tudhattuk, hogy a ne­metek ezt a bejelentést nem fogadják ellenlépesek nélkül. Roppant izgalom­ban vártuk a stúdióban, mi történik. Nem soká kel­lett várni. Miután még két­szer felolvastam a prokla- mációt, egy kisebb hon ved szakasz érkezett a rádió megerősítésére. Tartalékos szakszolgálatosok voltak, a parancsnokuk is az, egy tartalékos gazdász had­nagy. Délután két óra felé zavarórepülést jeleztek, alt­kor levonultunk a bemon­dói óvóhelyre, majd onnan az udvarra jövet hallottuk, hogy az egyik rádiós mű­szaki dolgozó, alti egy eme­leti ablakon könyökölt ki, ellbiáttolta magát: „Jönnek a németek!” — A németek válóban megérkeztek. A rádió mű­sort nem adott, csak indu­lókat játszott. Egy német alakulat, amely mögött egy Tigris tank torlaszolta el a Sándor utcát, berobbantot­ta a kaput, mire a mágyar őrség arra kezdett tüzelni, s közben egy SS-alakulat hátulról, a Múzeumkert fe­löli kerítésen át bejött az udvarra, lefegyverezte és elvitte az őrséget. Mi, Barsi Ödön musorlelügye­lővel az óvóhelyen vol­tunk, s arra figyeltünk fel, hogy megindult az adás. Valakik megindították. Egy SS-tiszt jött utánunk, a bemondót keresve. SS-ek sorfala között tusért fei a stúdióba. Féltem, hogy há­tulról lelőnek, vagy vala­mi történik. A stúdió tele volt németekkel, SS-ekkei. A mikrofonhoz ültettek. Már ott volt Szkubhcs Kriszta kolléganőm, a né­met nyelvű bemondó. Hogy került oda, nem tudom. Egy német. egyenruhás elém nyomott egy papírt, hogy lassan, hangsúlyozot­tan olvassam fel. Ugyan­úgy, mint korábban a kor­mányzói szózatot. Kellett nekik ugyanaz a hang, hogy a folyamatosság lát­szatát keltsék. A papíron Vörös János hadparancsa volt: felszólította a hon­védséget, hogy folytassa a harcot tovább. Igaz, össze­köttetésbe léptünk az orosz hadvezetéssel, de a tárgya­lások kimenetele bizonyta­lan, a harcot folytatni kell, a tárgyalásokról majd Ké­sőbb adnak tájékoztatást, addig is harcolni kell. Ez volt a lényege a hadpa­rancsnak. A kolléganőm németül is felolvasta, és többször meg kellett ismé­telni, körülbelül tízperces időközökben. Közben mö­göttünk tele volt a stúdió SS-tisztekkel. Fél négy és négy óra között lehetett, amikor ezek a tisztek egy újabb szöveget adtaik a ke­zembe. Akkorra már ma­gyarok is voltak ott. A szöveg rövid volt: „Beregffy Károly vezérezredes azon­nal jöjjön Budapestre!” Ezt folyamatosan, sokáig mondtuk. Közben magyar és német indulókat ját­szottak. * Budakalászról a kora délutáni órákban igen so­kan megszöktek. Senki sem ellenőrizte a tábort. Né- hányan hamar visszajöt­tek, meséltek, hogy a tó­város örömmámorban úszik. Akik később jöttek, már szomorú híreket hoz­tak. Nyilas őrséget láttak a hidakon, alig tudtak a HÉV-re felszállni, s ők már hallották az ellent­mondó rádió-proklamáció- kat, meg Beregffy vezer- ezredes Budapestre hívá­sát. (0 lett Szálast had­ügyminisztere.) * — Este hét órakor vál­tás volt a bemondói szol­gálatban. Dr. Gáspár László váltott. Addigra en idegileg teljesen kikészul- tem, ezért egy német ka­tonai autó korábban oe- hozta a váltótársamat. A rádió vezetői közül senki sem kerüit elő. A Horthy- proklamáció első bemon­dása után eltűntek. Engem este hétkor telefonhoz hív­tak. Budinszky Sándor, a közvetítési osztály vezető­je hívott fel, hogy menjek fel a lakására, ami a rá­diótól pár lépésre volt. Az SS-tiszt elekor már magya­rul szólalt meg, kikísért, elvitt a Tigris tank előtt, meg az SS-ek sorfala kö­zött, s a Múzeum kertnél elengedett. Budinszkyeknál ott volt Uray Tivadar szín­művész es a felesége, ma­rasztaltak éjszakára, de nem maradtam náluk, ha­nem Veres László rádió- riporter közeli lakására mentem. Késő este ott hal­lottam a rádióban először az új Szálasi-indulót, meg egy ismeretlen bemondó hangját, aki Szálasi had­parancsát olvasta fel. * Alkonyodott már Buda- kalászon, amikor egy lovas SS-alakulat érkezett a ba­rakkunk elé. Sorakoztatták a műhelyosztólyt. A szá­zadat körülvették a lova­sok. Azért jöttek, hogy el­vigyék az alakulatot. Chi­ba őrmester egy magasabb parancsnokhoz utasította őket. Kelten elmentek, a többi lovas ott maradt, s mind szorosabbra tömörí­tetté össze a munkaszolgá­latosokat. A fekete ruhás lovasok sűrű gyűrűt fon­tak az emberek köré. Kö­rös-körül besötétedett. * — Másnap, október Id­án valamennyiünket össze­gyűjtöttek és dr. Hegedűs, az új kormánybiztos fel­szólított mindenkit a mun­ka folytatására — felkon- colás terhe mellett. Ezt akkor hallottam először. Később aztán nagyon sok­szor. * Október 16-án reggel fel­sorakozott a mühelyosz- tály. Chiba őrmester — immár Árpád-sávos kar- szalággal — bejelentette, hogy a Nyilaskeresztes Párt parancsára ő lett a század parancsnoka ... * Együtt ülünk Lőjek Lászlóval és emlékezünk. Másképpen értük meg mindketten, másképpen él­tük át a negyven év előt­ti október 15-ét. A szent­péteri bányászcsalád fiá­nak életútját igen kanyar­gósra szabta az élet. Túl­éltük, s emlékezünk, hogy emlékeztessünk... Benedek Miklói Hobbikért a Bodrog partján Bányász szőlősgazda A szőlő gazdagon fizetett A kő bányász munkája nem tartozik a könnyű fog­lalkozások körébe. Azt gon­dolná az ember, aki ennek a szakmának szentelte életét, az nyugdíjas éveiben már nemigen szánja rá magát a fizikai munkára, hiszen a több évtizedes kemény helytállás a kövek világá­ban megviseli az emberi szervezetet, „kiszívja" az erőt, a megkopott ízületek már nem engedelmeskednek mindenkor az akaratnak. A Bodrogíaludcxn élő Ze- lenak Sándor rokkant nyug­díjas hobbiból telepített sző­lőültetvényé bizonyítja, hogy e nehéz, szakma képviselői­nek sorában is akadnak ki­vételek. Amikor József At­tila utcai otthonában felke­restük, éppen a gazdagon termő szölólugias ápolásával foglalatoskodott. Szemet gyönyörködtető látványként tárult elénk a szőlőfürtök sokasága. A bőséges termés a gondos ápolás jutalma, a szakmai hozzáértés bizonyí­téka. — Soha nem szerettem a tétlenséget, amikor három évvel ezelőtt rokkant nyug­díjasként pihenőre kénysze­rültem, elhatároztam, hogy szabaddá vált napjaimat hasznos elfoglaltsággal töl­töm ki. Igv kezdtem el tele­píteni a szőlőskertemet — mutat körbe a rendezett portán, nem titkolt büszke­séggel, s közben szívélyesen invitálja beljebb a váratla­nul érkezőt. — Amint látják. mun­kám mára már meghozta gyümölcsét, a szőlő meghá­lálta a gondoskodást. Az időközben 120 tökére gyara­podott „hobbiültetvény” gaz­dagon fizetett már az elmúlt évben is, a mennyiséggel az idén sem lesz gond ... Miközben érdeklődéssel sétálunk, a dúsan termő so­rok között, a házigazda ar­ról is beszámol, hocv az el­múlt évben 600 liter jóféle itóka gyűlt össze a pincé­ben, s emellett mintegy 30 kilogramm aszúszemet is „betakarítottak”. — A furmint, a hársleve­lű és a csemege fajta rend­kívül igényes, sok gondos­kodást és figyelmet kíván — fűzi tovább gondolatait vendéglátónk. — Naponta 3—4 órát töltök a tőkék társasa- gában, mindig adódik tenni­való. Különösen ;gy van ez most, amikor a szeszélyese időjárás nem a legkedvezőbb a szőlőre. Amikor az iránt érdeklő-^- dünk, hogy milyennek ígér- • kezik az idei termés, nem titkolja bosszúságát: ^ — Tavaly már augusztus 20-án az úgynevezett fenn-- állókba kerültek a fürtök, most, viszont jócskán kito­lódik a szüret kezdete — mondja kissé lehangoltam —■ Az idén a természet nem volt kegyes" a hegyaljai em-"v berekhez. A sok csapadék hirtelen megduzza.szt.otta a_"_ szemeket, a meleg hiánya vi-: 1 szint érezhető a cukorto­kon ... A napokban végez- tem próbafokolást. bizony a' mutatott érték alig haladta meg a 12—13 fokot... V A porta szemrevételezése utón a házigazda, a tavalyi termést megkóstolandó, egy pohárka hegyaljaira invitál. . Miközben ízlelgetjük az olajszínü nedűt, vendéglá­tónktól megtudjuk, hogy 27 évig dolgozott az Északi-ma- gyarországi Kőbánya Válla­lat tarcali üzemében, s rob­bantómesterként került nyugdíjba 1974-ben. A mun­ka mellett mint tanácstag aktívan kivette részét a köz- ,r> ség mindennapi életének irányításában. Amikor a családra terelő--d dik a beszélgetés, jókora fo­tóalbumot vesz elő, s büsz­kén sorolja: — Két fiam és egy lá­nyom van, mindhárman családot alapítottak. Itthon mór csak a lánvomék ma- radtak a két unokával. Így szerencsére nem üresedett meg a családi fészek, két fiam is gyakran, megláto­gatja az itthoniakat, ijven alkalmakkor ugyancsak meg­sokasodik a család. Egyszó­val nem sok idő marad az unatkozásra. Jócskán délutánra hajlott az idő. amikor elköszöntünk vendéglátónktól. A kapuban még váltottunk néhány szót., melynek során még azt :s feljegyezhettük, hogy a sző­lőművelés mellett jövőre a virágtermesztéssel is szeren­csét próbál — ’dejéből, ha tervszerűen beosztja, még erre is futja majd. Csákó Gyűl»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents