Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-13 / 241. szám
1984. október 13., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Hogyan vélekedik Ön T Kinek van önálló véleménye napjaink sokszínű, változatokban gazdag valóságának megítélésében? Első reakcióként mindenki vallja, hogy az ő véleménye egyéni, saját, senki és semmi által nem befolyásolt vélemény. Van. aki szilárd elveire, mások a mindennapok során szerzett tapasztalataikra vezetik vissza önálló véleményüket. Tagadva, vagy bevallva, az ember „önálló” véleményét a környező szükebb világról, az öt körülvevő szélesebb világ, a lét milyensége határozza meg.'Az más kérdés, hogy oly korban élünk, melyben több generáció társadalmilag, politikailag, morálisan különféle, nemegyszer egymástól eltérő hatásoknak volt kitéve. Gondoljunk csak bele, hogy mennyi élettapasztalatuk van a ma ötven-hatvan éveseknek ? Olyan szélsőséges elméleti és politikai változásokat éltek meg, amelyeken az emberiség évszázadok alatt seim ment keresztül. Legalábbis ilyen gyors ritmusban nem. A középkorúak zsenge gyermekkorukban még kötelezően hittanra jártak, reggel imával kezdték, délben imával végezték a tanítási napot. Minden tanteremben ki volt függesztve a szent koronacimer, melyet két szárnyas angyal tartott, s felé fordulva vigyázzállásban mondták a „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában ...” kezdetű, a rezsim által átírt hitvallást. Hittek vagy nem hittek az „Isteni örök igazságban", mondani kellett. Ugyanezek az emberek ifjú korukban lehántva magukról a szellemi, lelki terrort, felszabadult lelkesedéssel láttak hozzá az ország újjáépítéséhez, büszkén, tele torokkal énekelték esti fáklyás felvonulásokon: „Sej a mi lobogónkat fényes szellők fújják ..Ritmusos ütemben tapsoltak az államosításnak, elítélték a kulákot, bizalmatlanok voltak a középparaszittal, értelmiséggel szemben, majd ők lettek az új értelmiség. A középparasztok közül nem egvei később a termelőszövetkezetek választották elnökükké. Ez a generáció gyűlölte a kapitalizmust, átkozta kizsákmányoló, munkást nyomorító voltát, s ma kutatja a japán csoda lényegét, vigyáz rá, hogy a nyugati országokba menő exportcikkeink kifogástalanok legyenek, így őrizve szocialista termelésünk presztízsét. Ez a generáció államosított minden lakóházat, minden boltot, s ad ma engedélyt magánszálloda építésére, s adja el a tanácsi lakásokat magántulajdonba. Beszűkítette a piacot, s belgazdasági megfontolásokból most új teret enged a magánkereskedelemnek, kisiparnak, s támogat minden ésszerű és a köz számára hasznot hozó egyéni kezdeményezést. Hogyan vélekedik ön? Hogyan politizál a hétköznapokban, a mindennapokban, az adott időszakban? Egyesek szemében talán kínosnak, deho- nesztálónak tűnik megélt dolgaink számbavétele. Ha beszélgetnénk, mindenki igyekezne megmagyarázni, hogy akkor miért úgy, aztán miért másként és ma miért úgy vélekedik, ahogy. Nincs szükség erőlködésre, magyarázkodásra. Embert próbáló, színes, változatos eszmei áramlatoktól gazdag, mondhatni túlzsúfolt kor jutott osztályrészül a ma emberének. Némi kitérővel utaljunk rá, hogy nincs „felmentés” az ifjabb generációnak sem. Az ötvenesek gyermekei ők. s az ifjú „saját véleményét" a szülői ház légköréből hozza, s beletelik néhány munkában eltöltött év, mire kibontakozik politikai egyénisége, megszilárdul benne immár belülről fakadó elkötelezettsége. Több generáció él együtt, s alkotja a javakat és szellemi értékeket termelő dolgozók társadalmát. A szocializmus építésének ma napirenden levő feladata az intenzív fejlődés, az innováció, a megújulásra való törekvés. Az évtizedeink során sokat megélt idősebbek tapasztalatai, megfontoltsága alkotja a mérleg nyelvét. Bár annak idején a görögök fogalmazták meg a dialektikus gondolkodás törvényeit, a hétköznapokban való eligazodásnál azonban most van igazán szükség rá. Higgadt bölcsesség kell hozzá, hogy a dolgokat, jelenségeket folyamataiban, összefüggéseiben vizsgáljuk. ön hogyan vélekedik? Hogyan vélekedik ma? Milyen élmónyháttérrel rendelkezik? Honnan szerzi információit? Van egy elég széles réteg, amely politikánkat mindig csak az árakból, a keresletből és a kínálatból ítélte meg. Ez a réteg soha sem volt elégedett, a hatvanas, hetvenes években sem. Az ő egyedüli információs hátterük a piac. Amolyan házi asszonyos, konyhaoolitikusok ők, nők és férfiak egyaránt. Jól elszórakoznak, amikor a kabaréműsorok kifigurázzák hétköznapi gondjaikat, vitáikat a hivatallal, mérgüket az újgazdagok ellen. Humor formájában mindent be lehet adagolni nekik. Amin szilveszterkor jól mulattak, azon októberben bosszankodnak ... A heti- és a napilapokban megjelenő közgazdasági, publicisztikai cikkek olvasóit. az egyéb hírközlő szervek komolyaljban politizáló műsorainak nézőit, hallgatóit kevesebb megleoetés éri. Ök az előre aggodalmaskodók. ök azok, akik hajlamosabbak rá. hogy sötétebbre fessék a jövőt, s már mindennel szemben kétkedést hintsenek maguk körül. „Davaj, davaj, jobb volt tavaly..." szórta a tréfás mondókát az ellenség 1 íMfi-ban. jól számítva rá. hogy a magyar ember mindig vevő a humorra. Most át lehetne költeni a rigmust: „Ihaj, csuhaj, könnyebb volt tavaly...” Hogyan vélekedik ön? A politizáló emberek mely csoportjához tartozik? Képes-e arra. hogy szocializmusunk építését negyvenéves folyamatában vizsgálja? Észreveszi-e, hogy a mai hétköznapok pimaszai merőben mások, mert az egész társadalom életszínvonala jóval magasabb, mint az ötvenes évek végén, vagy a hatvanas évek elején ? Vannak gondjaink, s lesznek is. mert az élet. a gazdaság folytonos változása, megújulása újabb és újabb feladatok megoldása elé állítja nemcsak a társadalmat, hanem az egyes embert is. Ma már szinte közhely, de mégis nem árt hangsúlyozni, hogy előttünk még senki nem építette fel a tökéletes szocializmust, nincs minta Ez a feladat a ma emberére vár. Ezen munkálkodunk immár negyedik évtizede. A különböző szocializmusképeket nem mindenben igazolta és támasztotta alá a gyakorlat. Volt amit rosszul csináltunk, de érdemünk. hogy a hibát felismerjük, s van erőnk, hitünk hozzá, hogy változtassunk. A gazdasági változásokon belül azonban érzünk olyan, csak ránk, a mi rendsze- rünkre jellemző alapelveket, amelyek sérthetetlenek. Ilyenek például, hogy a Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgoz«) népé, hogy a munkásosztály marxista—leninista pártja a társadalom vezető ereje, a gazdasági rend alapja a termelési eszközök társadalmi tulajdona. Ez utóbbi akkor is igaz, ha újabban a maszek asztalosnak van egy fűrészgépe. Az ország gazdálkodását meghatározó alapvető termelési eszközök társadalmi tulajdona egyértelmű. Nem fogjuk gebinbe kiadni sem a nagykohót, sem a lyukói bányát. A szkeptikusok, íröhikusok. azok, akik azt mondják, hogy napjainkban kezdünk lelérni a szocializmus útjáról, lapozzanak csak bele az alkotmányba. A 12. paragrafusban ez áll: „Az állam elismeri a kisáru- tennelök társadalmilag hasznos gazdasági tevékenységet. A magántulajdon és magánkezdeményezés azonban nem sértheti a köz érdekeit." Ma sem könnyű a gyakorlatban elfogadtatni és határozottan érvényre juttatni azt az egyébként szintén alkotmányban rögzített elvet, miszerint: „A Magyar Népköztársaság a »Mindenki képessége szerint, mindenkinek munkája szerint-» szocialista elv következetes megvalósítására törekszik.” Hogyan politizál ön a munkahelyén? Támogatja-e ezt a tiszta, világos és becsületes szocialista elvet? A módosított alkotmányt 1972-ben fogadta el és emelte törvénnyé az ország- gyűlés, és az ma is élő! Szocializmusunk építésének alapelvei változatlanok, s ma, a fejlődés intenzívebb szakaszában sem tériünk el tőle. Sokan — különösen azok, akik kívül maradlak — megkérdőjelezik például a vgmk-k létjogosultságát. Nem jő szemmel nézik a fokozottabb munkaintenzitással járó magasabb jövedelmet. Hajdan dívott a „polgár- pukkasztás”, ma a szocialista gazdaság talaján sajátos módon burjánzó kisiparosok és kiskereskedők jövedelme amolyan „bérből és fizetésből élők pukkasztása” — számba meg}'. Itt azt kérdőjelezik meg az emberek, hogy vajon a végzett munka arányban áll-e a szerezhető jövedelemmel. Elveink rugalmasak, de ez a rugalmasság nagyobb odafigyelést, határozottabb ellenőrzést igényel, hogy a tűrőképesség határain belül mozoghasson. Aki politizál — mert végső soron mindenki azt teszi a maga elméleti felkészültségének szintjén — nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy mai erőfeszítéseink eredményességéhez az ő higgadt, okos, a dolgokat folyamatában értékelő véleményére, beleszólására is szükség van, a munkahelyen és a közélet fórumain egyaránt. Adatnovics Ilona Fiatal vezetek iskolája Harmadik ízben hirdette meg az Országos Vezetőképző Központ a negyvenévesnél fiatalabb vezetőknek a fiatal vezetők iskoláját. Az egyéves kurzus a megfelelő alapképzettséggel — egyetemi vagy főiskolai diplomával — és legalább ötéves középszintű vezetői gyakorlattal réadelkezö szakembereket kívánja a felsőszintű vezetői feladatokra felkészíteni. A tízhónapos képzésből és négyhetes szakmai gyakorlatból álló iskola vállalati és makroszintű gazdasági ismereteket nyújt. Vezetés-szociológiai és vezetés-pszichológiai foglalkozásokat tartanak, és számitógépes döntési játékokat is szerveznek. A hallgatók minden hónapban egy hétig bentlakásos gyakorlatokon vesznek részt. Csongród megyében a hódmeiövósórhelyi Tangazdaság határában megkezdték a 426 hektáron vetett rizs aratását. A sáros, mély talajon a gazdaság speciális fél-lánctalpas rizskombájnokkcr! dolgozik. A rossz öntvény- és villanymotor-ellátás ellenére D I G É PKevés gépgyártó vállalatról mondhatják el, hogy egész. éven át tervszerűen gazdálkodott, hogy maradéktalanul teljesítette a reá háruló feladatokat. A Diósgyőri Gépgyár azonban kivétel, hiszen 1984-ben hónapról hónapra eleget tett termelési kötelezettségének. 43 MILLIÓ FORINT TÖBBLET — Árualap-termelésünk a tervezettnél jobban sikerült — mondta dr. Gombos László, a DIGÉP terv- és közgazdasági főosztályvezetője. — Szeptember végéig negyvenhárommillió forint többletet értünk el vállalati szinten, ami a mai gazdasági viszonyok között nem lebecsülendő teljesítmény. — Ez egyben azt is jelenti, hogy valamennyi gyáregység eleget tett a vele szemben támasztott követelményeknek? — Lényegében igen. A Dgyáregység (Szerencsi Szivattyúgyár — szerk.) kivételével valamennyi termelőüzemünk teljesítette időarányos tervét. A szivattyúgyár esetében sem arról van szó, hogy rosszul dolgozott; tulajdonképpen önhibáján kívül, a szállítópartnerek miatt maradt adós 9 millió forinttal. — Végről is az a fontos, hogy a vállalat „hozza" a várt eredményekeL MINDENKI EGYFORMÁN „HÚZ" — Az év végi elszámoláskor valóban az a lényeg, hogy vállalati szinten megvalósuljanak az elhatározott célok. Mert hiába dolgozott egyik-másik termelőüzem kiemelkedően, ha maga a vállalat nem képes ugyanerre. Szerencsére, nálunk mindenki egyformán „húz”, ennek is köszönhető, hogy tőkés és szocialista exportunk is a várakozásnak megfelelően alakult az év első kilenc hónapjában. — Egyéb területen milyenek az eredményeik? — Egyértelműen iók — szögezte le a főosztályvezető. i— Az első három negyedévre például 451 millió nyereséget irányoztunk elő. Nyolc hónap alatt ebből már 416 milliót teljesítettünk. Bár még nincsenek pontos adataink szeptemberről, hat- van-hetven milliót az előző hónaptól is remélünk. Vagyis, az első kilenc hónap nyeresége megközelíti az ötszáz- milliót. S ha ez meglesz — s miért ne lenne meg? — december végen harminc-negyven millió forint túlteljesisiker téssel számolunk. Üjabb jelentős előrelépésnek tekintendő. hogy a DIGÉP-ben a termelékenységi mutató vállalati szinten az idén további tíz százalékkal javul, ami különösen a jövedelmezőség, a piacképesség szempontjából bír nagy jelentőséggel. SZÁLLÍTÁSI FEGYELEM I A DIGÉP eddigi teljesítményét hallgatva, önkéntelenül is felvetődik a kérdés: milyen sikereket érhetett volna- el a vállalat, ha munkáját nem gátolják külső tényezők? Hogy ezen konkrétan mit értünk? A válaszra a legilletékesebbet, H. Varga Antalt, a Diósgyőri Gépgyár anyagellátási főosztályvezetőjét kértük meg. (Csak mellékesen: a főosztályvezető és munkatársai nincsenek irigylésre méltó helyzetben. Nem kevesebb, mint negyvenezer-féle alkatrész beszerzéséről kell gondoskodniuk, s ezeket több tucat szállító-, gyártóvállalat biztosítja. Helyesebben, kellene biztosítaniuk.! — Nem mai keletű megállapítás, hogy mindig a készterméket előállító vállalaton csattan az ostor — mondja keserű szájízzel H. Varga Antal. — Nekünk, akár tetszik, akár nem, le kell „nyelnünk a békát”, azaz el kell viselnünk, hogy késve, yagy ütemtelenül érkeznek be az általunk megrendelt villanymotorok, a különféle alkatrészek. És hiába jön be a mondjuk száz tételből kilencvenkilenc, ha a századik hiányzik, nem tudjuk készre szerelni a terméket. És akkor jön a reklamáció a vevőktől, akiknek teljesen igazuk van. Nem lehetnek tekintettel kifogásainkra, hogy nem mi tehetünk róla. hogy x és y partnervállalat a hibás a késésért. Nem veszik figyelembe érveinket. S ha ez külföldi partnerrel történik, könnyen megeshet, hogy megvonja tölünk a bizalmai és legközelebb más cégtől vásárol. — Valahogy úgy vagyunk ezzel a kooperációval, hogy szavakban helyeseljük, egyetértünk, de a mindennapi életben már nem tartjuk be a játékszabályokat. Beszélhetünk manapság szerződéses fegyelemről? — Egyre inkább kiveszőben van — mondja a főosztályvezető. — Persze nagyon összetett probléma ez. Hogy mást ne mondjak, mindenki a tőkés exportra törekszik, s általában ezután jön a belső igények kielégítése. Az odáig rendjén is van. hogy a vállalatok — a különböző előnyök érdekében — a nagyobb export elérését hajszolják. Természetesen mi is erre törekszünk. Arra azonban nagyon ügyelünk, hogy ez ne menjen a belső ellátás rovására. Persze nem mindenütt vallják ezt az elvet. TÖBB EZER VILLANYMOTOR HIÁNYZIK — Mondana néhány példát? — Ismert exporttermékünk a kábelgyártó gépsor. A berendezést működtető egyenáramú villanymotort az Egyesült Villamosgépgyar (ÉVIG) készíti. Két éve kötöttünk velük szerződést a motorok szállítására, de csak az idén biztosítottak belőle bizonyos mennyiséget. Közben pedig fájhatott a fejünk, hol szerezzük be a hiányzó motorokat, hiszen a megrendelt kábelgyártó gépeket továbbítani kellett a vevőknek. A hiányzó motorok más úton történő beszerzése, s a felmerült többletmunka, mintegy tízmillió forint pluszkiadást jelentett a vállalatnak. A főosztályvezető még egy konkrét példát említett a szállítási fegyelem lazaságára. Elmondta, hogy a vállalat D-gyáregységét, azaz a szerencsi szivattyúgyárat olyan feltétellel fejleszthették, hogy a D1,GÉP garanciát vállalt; biztosítja a hazai igények kielégítését. A gyár azonban nem tudja állni a szavát, ugyanis hiába gyártja le a szivattyúkat, ha nincs hozzá elegendő motor. Ebben is az ÉVIG játszik fő szerepet: több ezer motorral tartozik Szerencsnek. Ám a jelekből ítélve, nagyon kicsi a valószínűsége, hogy a szerződésileg megrendelt mennyiséget leszállítják. Emiatt adódott az a helyzet, hogy a D-gyáregység az első három negyedévben kilencmillió forinttal elmaradt a tervteljesitésben. * A fenti példák is bizonyít-, jgk, valami nincs rendjén nálunk a szerződéses fegyelemmel. Sokszor előfordul, hogy néhány százezer, vagy néhány millió forint exportért feláldozzák sokkal nagyobb értékű áruk, termé-% kék eladását. S ha ez valakinek nem tetszik, le is út, fel is út. Legfeljebb kifizetik az ilyenkor szokásos kötbért, s minden marad a régiben. Lovas Lajos
